Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-23 / 118. szám
6 Heti gazdaság 1997. május 23., péntek • • Öntözni pedig szükséges Kiszolgáltatva az időjárásnak is, az államnak is (Folytatás az 5. oldalról) hogy információ hiányában nem tudják a termelési technológiájukat kihasználni. A rendezvény rangját jelzi, hogy számos társadalmi szervezet támogatja és figyelemmel kíséri programjait. Társrendezőként jelen lesz a Békés megyei, illetve a Győr- Moson-Sopron megyei Agrárkamara, s itt tartja kihelyezett ülését az MTA Mezőgazdasági és Vízgazdálkodási Bizottsága. Szarvasra látogat az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának Kutatási Albizottsága is, hogy tagjai tapasztalatot gyűjtsenek a parlamenti munkához. A bóvli kárt okoz Dr. Lelkes János végezetül arról tájékoztatott, milyen újdonságot tartogat a kiállítóknak és a látogatóknak az idei rendezvény. Hagyomány, hogy a szervezők minden esztendőben diplomát adnak a kiállításon bemutatkozó gyártóknak, tanúsítva, hogy termékük alkalmas volt arra, hogy a konkurencia és a szakmai közönség előtt megmérettessen. Ez a vásár lesz az első, amikor nem csak pozitív minősítést adnak ki, hanem elmarasztalják azokat a gyártókat, akik nem a nemzetközi szabványnak megfelelő minőséggel jelentkeznek. Ezzel is megpróbálják tisztítani a piacot, kiszűrni azokat, akik a márkás termékek silány utánzataival a szakmának és a vásárlóknak egyaránt kárt okoznak. Ugyancsak újdonság, hogy az öntözési napokhoz május 26— 28-ig nemzetközi workshop kapcsolódik. Témája: a technológiai fejlesztés és információtovábbítás a vízgazdálkodásban és az öntözéses mezőgazdasági termelésben. Csath Róza Társasági adóbevallással KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK 1997. május 31-éig kell benyújtaniuk a társasági adóról szóló többször módosított 1990. évi LXXXCI. tv. hatálya alá tartozó egyszeres és kettős könyvvitelt vezető adóalanyoknak [kivéve a Ta. tv. 2. § (2) bekezdése szerint külföldi vállalkozót] az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény 1. sz. melléklet II/3/c pontja alapján megállapított társasági adókötelezettségükről a bevallást. A bevallást egy példányban kell benyújtani az illetékes elsőfokú adóhatósághoz. Ez vonatkozik a Ta. tv. 2. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltak szerint a vállalkozási tevékenységből bevételt elérő vagy ráfordítást elszámoló lakásszövetkezetekre, alapítványra, a víziközmű-társulat- ra és önkéntes kölcsönös biztosítópénztárra is. Az egyszeres könyvvitelt vezető adózók fenti kötelezettségüknek a 9628. sz. APEH/239 r. sz., a kettős könyvvitelt vezető adózók pedig a 9629 számú APEH/240 r. sz. nyomtatványgarnitúra kitöltésével és annak május 31-én történő benyújtásával tehetnek eleget. Az Adózás rendje 20. § (5)—(6) bekezdései alapján az adóbevallást abban az esetben is be kell nyújtani, ha az adózónak társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett, illetve az adót az esedékességkor megfizette vagy később fizeti meg, valamint a Társasági adótörvény 10. §-a szerint adómentes. A bevallásgamitúra valamennyi nyomtatványát a társasági adó alanyának, az 1996. december 31-én érvényes adószám és az adózó nevének feltüntetésével, valamint a borítólap aláírásával még akkor is be kell adnia az elsőfokú állami adóhatóságnak, ha az adatot nem tartalmaz! A borítólapon ügyintézőként annak a személynek a nevét kérjük feltüntetni, aki a bevallást összeállította, és annak esetleges javításába bevonható. Az előző évek tapasztalata alapján sokan adják be hibásan a bevallást. Ezért kérjük, hogy az ADÓ (Pénzügyi Kormányzat lapja) 97/5-ös számában megjelent összefüggéstáblákat használják az egyeztetés során. 1997. május 31-ig az Internet-felhasználók rendelkezésére bocsátják a társasági adóbevallási és ellenőrzési programját, kérjük, amennyiben lehetőségük van rá, használják. Obsuszt András osztályvezető, APEH Békés Megyei Igazgatósága A PARASZTEMBER MINDIG GYANAKSZIK Ez a kiállítás a tájékozódásban segít Madori Ferenc Medgyesegy- házán született, és gyakorlatilag születése óta mezőgazdasággal foglalkozik. Vele, és rajta keresztül a mai mezőgazdászok nagy rétegének gondjairól beszélgettünk a minap az I. Viharsarki Agrárnapok megnyitója után: — Amellett, hogy a belterületi kertjeimben gyermekkorom óta zöldségtermeléssel foglalkoztam, most van 30 hektárnyi földem, ahol búzát, kukoricát, borsót és dinnyét termesztek kisebb-na- gyobb sikerrel. Előfordult már olyan is, hogy húsz hektáron mindössze hét mázsa kukoricám termett, majd a következő évben ugyanitt 90 mázsa — és ez nem azon múlott, hogy én jobban vagy másként csináltam valamit, hanem az időjárástól. Egyik évben esett az eső, a másikban nem. A költségeim pedig mindig ugyanazok voltak. Ezért mondom, hogy nekünk mindig kell, hogy maradjon tartalék. De ilyen elvonások mellett kiszolgáltatottak voltunk az időjárásnak is, az államnak is. Legtöbbünknek ezért fáj, hogy az adómentes jövedelemhatárt egymillió forintról 250 ezer forintra csökkentették akkor, amikor a pénz értéke csak csökkent, a költségeinket pedig fedezni kell akkor is, ha egy rossz év köszönt ránk. — Nem segíthetne a modem technika, amit itt a kiállításon is látnak? — Ilyen jövedelmek mellett ezeket a gépieket egy család képtelen megvásárolni. Hitelt felvenni nem merünk, mert azt is fizetni kell, ha jó év jön ránk, ha rossz. Ennyit összegyűjteni, ami erre elég... csak álom marad legtöbbünknek. Mint ahogy hiába fogal- mazgatja a kormányprogram azt is, hogy utazzunk külföldre, tapasztalatokat gyűjteni, szerintem a magyar gazdák legtöbbjének erre sem futja. Ez a kiállítás a tájékozódásban segít, de nem tudom, van-e erre vásárlóerő ma Magyarországon. —Mi lenne a megoldás ? — Elérhető árú gépiek, új gépszínek, tárolók, magtisztítók kellenének, olyan kedvező hitelek, amiket a magunkfajta óvatos emberek is meg mernek kockáztatni. — Manapság sokat hallani az újfajta szövetkezésekről... FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Nálunk is jártak már többen is. Az érdekeink képviseletéért belépéskor hatvanezer forintot kértek. ígértek jobb hitellehetőséget, olcsóbb gépeket, növényvédőszereket, de mindenki csak más cégekre hivatkozott, akik ezeken az előadásokon nem voltak jelen. Nem éreztük úgy, hogy megfelelően alátámasztották az ígéreteiket. Tudja: paraszt- ember minidig gyanakszik... A.Gy. Lótenyésztők, állattartók, gazdaasszonyok lesznek... Eleken tantárgy a háztartás Az újjáformálódó mezőgazdaságnak — főként, ha igaz, hogy még mindig agrárország vagyunk — nagyon nagy szüksége lehet rájuk. Azért a feltételezés, mert a jelek szerint mégsem olyan mutatós a menyasszony. Pedig nem rajtuk múlik, hogy szebben fessen. Valami ilyesféle fogalmazódott meg bennünk hazafelé jövet, miután egy fél napot töltöttünk az Eleki Mezőgazdasági és Ipari Középiskolában, diákokkal és Simon Mihály igazgatóval beszélgetve. Az egykori, még a húszas években nyílt római katolikus gazdasági és háztartási iskola igyekszik a haladó hagyományokat követni, fokozatosan bővítve a képzés körét. Jelenleg általános állattenyésztőket, lótenyésztőket, gazdaasszonyokat és nőiruha-készítőket képeznek, az előképzettségtől függően másfél-három év alatt. Németül és angolul, de igény szerint olaszul is lehet tanulni. Szeptembertől öt osztályba várnak diákokat, s mivel úgynevezett többmegyés, az egész Tiszántúlt érintő a beiskolázási körzetük, kétszázan a kollégiumban lakhatnak. Kétségtelenül a legsajátosabb a még csak ötéves múlttal rendelkező lótenyésztők diákélete. Hogy miként vélekednek a most végzősök? „Három év elteltével, hogy érzitek, megérte az itt eltöltött idő?” Szűcs Zoltán: „Nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam. A kaposvári szakközépben folytatom, ott tanítják egyedül a belovagló szakmát.” Tuza Ferenc: „Én is ugyanezt mondhatom, én is megyek Kaposvárra.” Varga Diana: „Sok mindent megtudtunk itt, de ezzel a képesítéssel, tudással még nem mernék nekivágni a szakma közepének. Célom az állatorvos-tudományi egyetem elvégzése. Egyelőre az érettségi következik, de nem biztos, hogy itt Eleken, inkább valószínű, hogy Mezőkovács- házán.” így látják ők négyen a 22 tanulóval indult osztályból, amelyből a végére 12-en maradtak. — Ebben a szakmában egyáltalán nem gond a beiskolázás, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez a képzési formánk a legköltségesebb — mondja Simon Mihály igazgató. — Nagy szerencsénk, hogy jó kapcsolatokat alakítottunk ki olyan gazdaságokkal, amelyeknek a magunk módján mi is segíteni tudunk, így a Mezőhegyesi Ménesbirtok Részvénytársaság, a bázisgazdaságnak számító Gyulai Galopp Kft. Segít több környékbeli maszek lótartó is. Lehet, hogy nem tartozik szorosan ide, de fontosnak érezzük, hogy elősegítsük a mezőgazdasági szakmák tekintélyének visszaállítását, amibe a föld tisztelete és szeretete is beletartozik. Mára sokan hozzájutottak a földhöz, de lassan csak a nagyszülőktől tudják ellesni a szakszerűséget. Kiesett ugyanis egy generáció a tanyavilágban. Az igazgató szerint azonban korántsem csupán a szigorúan vett szakma megtanítására törekszenek. Sokoldalú fiatalokat szeretnének kibocsátani az iskolából, akik valamilyen szinten értenek a számítógépekhez, idegen nyelven is beszélnek. A képzés egyelőre még ingyenes, de nem tudni meddig. Megragadnak minden pályázati lehetőséget, vállalkoznak is. A nagy- gazdaságok megszűnésével szinte a nullára csökkent a gyakorlatbázis, az egyéni gazdálkodók pedig még nem jutottak el odáig, hogy tanulóval foglalkozzanak. Bár nehéz helyzetben van a fenntartó, a város, de a gondok ellenére is érezhetően javul a gazdálkodása és ez az iskola reményeit is táplálja. (fábián) AKTUÁLIS Negyedrészben privatizálják Mezőhegyest A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. napirenden lévő privatizációjáról tájékoztatta Mezőhegyes város települési önkormányzatát dr. Megyeri Zsolt vezérigazgató a közelmúltban megtartott képviselő-testületi ülésen. Az 1784-ben alapított ménesbirtok mindeddig 100 százalékban a magyar állam tulajdona volt. A privatizáció, melyre várhatóan még 1997-ben sor kerül, történelmi fordulópont lesz a ménesbirtok életében. Az állam 75 százalékos tulajdonrésszel plusz 1 szavazattal fog rendelkezni, tehát a privatizáció 25 százalékot érint — bocsátotta előre dr. Megyeri Zsolt, aki ezt követően felidézte a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát átalakulásának folyamatát. — Jogelődünk 1992. december 31 -én alakult át részvénytársasággá. Társaságunk akkori jegyzett tőkéje 850 millió 400 ezer Ft volt, a tőketartalékba 572 millió 603 ezer Ft került. így összességében a vállalat saját tőkéje 1 milliárd 423 millió 3 ezer Ft volt az átalakuláskor. Ami a napirenden lévő privatizációt illeti, dr. Megyeri Zsolt elmondta: a 25 százalékból 10 százalékot a dolgozók vásárolhatnak meg egyenlő arányban a névérték 10 százalékáért. — Ez most 168 millió Ft-os vagyonrészt jelent. A 16 millió 800 ezer Ft-ért való megszerzése elméletileg azért rendkívül fontos, mert általa erősödik vállalatunknál a tulajdonosi szemlélet... A menedzsment 5 százalékot vásárolhat ki valószínűleg 50 és 100 százalék közötti árfolyamon. A konkrét mértéket később fogják meghatározni. Az már ma is nyilvánvaló, hogy az előbb említett 10 százalékos dolgozói kivásárlás a legkedvezőbb, ezt követi a menedzsment 5 százaléka. A fennmaradó 10 százalék értékesítése viszont minden kedvezmény nélkül, üzleti alapon fog megtörténni. Szeretnénk, ha ez a rész is a dolgozók és a menedzsment birtokába kerüne. Az első csomagért tehát 16 millió 800 ezer Ft-ot, a másodikért kb. 80 milliót, a harmadikért pedig —pév- értéken — 168 milliót kellene fizetnünk. Ez olyan sok pénz, hogy ha vállalatunk minden dolgozója az összes megtakarított pénzét összeadná, akkor sem tudnánk a 25 százalékot kivásárolni. Éppen ezért jeleztük gondjainkat az ÁPV Rt.-nek. Nem tudjuk, igazságos-e az, hogy minden tartós állami tulajdonú vállalatot egyforma árfolyamon kívánnak értékesíteni. Mert mi történt Mezőhegyesen? Nálunk a jelenlegi saját tőkénknek durván a fele volt az alapításkori vagyonunk. A vagyonnövekmény annak a következménye, hogy vállalatunk a tulajdonos részéről hitelkivásárlásokat végzett. Mint ismeretes, a vállalat hitelállománya meghaladta az 1,5 milliárd Ft-ot, s ehhez jött még 700 millió Ft szállítói, társadalombiztosítási, illetve adóhivatali követelés. Ezek a vásárlások többleteredményekhez, illetve tőkenöveléshez vezettek. Természetes, hogy a rendezésben a tulajdonos valamelyest segített, ugyanakkor maga a ménesbirtok is jelentős erőfeszítéseket tett. Ahol az átalakuláskor a megállapított vagyonértéket nem terhelték olyan hitelek, mint Mezőhegyest, ott ma is az átalakuláskori értéken szerepelnek a vagyontárgyak. Ebből következik, hogy a 25 százalékot ma pontosan a feléért vásárolhatnánk meg, ha a pénzügyi rendezés érdekében nem kellett volna megtennünk az előbb említett kényszerű lépéseket. Az elmondottak értelmében reméljük, hogy a tulajdonos megérti gondjainkat. Mint elhangzott, a mezőhe- gyesiek olyan megoldást tartanának kívánatosnak, ha a névérték alatt, vagy a jelenleginél kedvezőbb feltételekkel juthatnának a 25 százalékhoz. A fentieken túl az is rendkívüli mértékben fogja befolyásolni a privatizáció iránti érdeklődést, hogy mekkora földbérleti díjat kell a birtoknak fizetnie a tulajdonos részére. Dr. Megyeri Zsolt vezérigazgató arra is emlékeztette a képiselő-testü letet, hogy a Ménesbirtok Rt.-nek vannak olyan feladatai, amilyenek sem a privát, sem a szövetkezeti szektort nem terhelik: a lótartás évente 30-35 millió, a magyartarka tehenészet 20 millió, a kiállítások és bemutatók pedig mintegy 10-15 millió pluszköltséget okoznak a birtoknak. Ménesi György
