Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

OLVASÓI LEVELEK 1997. május 20., kedd ^ Olvasóink írják ■ 1 "■ ■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesz­tőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulá­sa nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Amire a vagyonnyilatkozat jó Azt hittem, rosszul hallok, amikor Horn Gyula sajtótájékoztatóján egy újságíró megkérdezte: tervez-e a kormány valamit a szegény parlamenti képviselők támogatására? Azt hittem, rosszul látok, amikor egy olvasó úgy nyilatkozott: a könnye csörgött, amikor hallotta, milyen szegény egy-egy képviselő! Senki nem hallott még gyerekre, sógorra, komára íratott javakról? Valamikor régen megje­lent a Hírlap hasábjain, hogy egyik képviselőnk mennyi képviselői fizetésből kénytelen tengetni életét. Ami innen kimaradt: „csak" a költségtérítés, a parlamenti bizottsági tízezrek, a városi bizottsági tízezrek meg az egyéb, amit egy képviselő úgy „menet közben" összeszed. Mert egy képviselőt bizony meghívnak ide meg oda zsűrizni, díszelnökösködni és ritkán bocsátják útra üres kézzel. Vagyis: semmire nem jó a vagyonnyilatkozat, jó trükk a minimál­bérből élők, a nyugdíjasok butítására. Polgártársak, meddig hagy­juk magunkat hülyének nézni?! (Név és cím a szerkesztőségben) „Hová tűnt Varga Viktor?” ...és mi köze van ehhez Dócs Zoltánnak? Az 1997. május 10-én megjelent Hová tűnt Varga Viktor? című íráson nem döbbentem meg. Nem döbbentett meg, hiszen jó néhány­szor tapasztaltam már, hogy az emberi gyarlóság, hivalkodás, buta­ság, valamint az ebből fakadó gonoszság hogyan befolyásolja az emberi viselkedést. Dócs Zoltán„Úr" sem okozott csalódást, beváltotta a hozzáfűzött reményeimet. Ereztem, hogy a színre lép, hogy „csakazértis" igazol­ja önmagát és fájdalmat okozzon két kislánynak, akik rajongtak az édesapjukért és azóta sem tudták feldolgozni a történteket. Varga Viktor eltűnt. A barátom, akire bármikor és bármilyen helyzetben számíthattam. Olyan ember, akivel a politikától kezdve, az űrkutatáson keresztül a költészetig éjszakákon át beszélgettünk. Tévedés ne essék. Nem emelek előtte kalapot, sőt elítélem a tettét. Nevezetesen azt, hogy elhagyta a családját. Talán ennek is megvolt az oka. Ki tudja? A többiről nem tudok semmi biztosat, éppen ezért nem kívánok véleményt alkotni róla. Természetesen folynak a talál­gatások, amiről nem veszek tudomást. Következetesen csak arról szoktam nyilatkozni, amit biztosan tudok, vagy ami már elmúlt. Itt kell megemlíteni a „díszes társaságot”, melynek természetesen magam is tagja voltam. A képviselő úr konkrétan az ifjúsági szabadidős érdek- és környezeh édelmi egyesületre gondolt. Az egyesület alapító tagjai (öt fő) vállalták magukra a község 180. évfordulójára tervezett rendezvény megszen’ezését, ami végül is nem került lebonyolításra. Azonban ez egy másik történet. A fentiekben leírt csoportnak tagja volt Varga Viktor is. A másik négy személy egyike sem munkanélküli és nem ül sikkasztás miatt börtönben. EZ RÁGALMAZÁS. Az egyesület akkori titkára. Kova lesik Pál Zoltán főiskolai végzett­séggel rendelkezik és az egyik újkígyósi kft. dolgozója. Farkas Sza­bolcs ma már tisztességes,jó nevű vállalkozó, aki a semmiből teremtett magának biztos megélhetést és egzisztenciát. Varga Attila az egyik megyei rádió munkatársaként kamatoztatja tehetségét és tudását. E cikkírója mérnöki diplomávaljelenleg vezető beosztást lát el. Úgy gondolom, hogy a történtek után Dócs Zoltán elgondolkod­hat. Mi volt a célja? Kire haragszik és mit akart bizonyítani? (Csak zárójelben jegyzem meg: a választások még messze vannak.) Mi. az egyesület akkori tagjai már régen elfelejtettük őt. Utólag visszagondolva a történtekre, mély nyomot hagyhattunk benne. Talán jó volt az elképzelés, talán akkor és ott segítenie kellett volna. „Sajnos”, nem az őgondolata volt... Miért nem szerette tehát az egyesületet Dócs Zoltán ? Azt hiszem azért, mert szellemi fölényünk méterekről is nyomasztó lehetett számára. Takács Árpád, Újkígyós Javaslat kutyaügyben A megyeszékhelyen, a Kazinczy-lakótelepen a háztömbök között szépen parkosított terület volt. Néhány évvel ezelőtt divattá vált a kutyatartás, mintegy státuszszimbólummá vált a lakótelepen, kinek van szebb vagy nagyobb kutyája. Megelőzően az óvó nénik odahoz­ták a kisgyerekeket a füves területre játszani, futkározni. De a kutyák elszaporodtak, és ők vették birtokba a játszóteret. Nemcsakfutkároz- tak, hanem amit a lakásban megtiltottak nekik, azt a játszótéren végezték el. Az óvó nénik már nem merték a gyerekeket odahozni, mert tele volt minden „cániszmergával”. Az önkormányzathoz is mind több panasz érkezett ez ügyben, és kitalálták, hogy kutya-WC-ket kell városszerte létesíteni. Ezt meg is valósították minden nagyobb parkban, 2x2 méter alapterületű. 70 cm magas deszkával bekerített építmény formájában. A kutyagazdik próbálkoztak, hogy heszoktassák kedvenceiket a részükre létesített WC-be. Sajnos sem szép szóval, sem erőszakkal nem voltak hajlan­dók az illemhelyre bemenni. Valószínű, az őkutyaeszükkel azt hitték, hogy ez a sintér ravasz csapdája. Az építményt azonban kívülről, számtalanszor megtisztelték. Bebizonyosodott, hogy a kutya-WC nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Evekig ott díszelgett a parkban, míg lebontották. A vasoszlopra tábla került: Kutyát sétáltatni tilos! Előkerült a póráz, s így az állampolgárok részére épített gyalogjárdákon pará­déztak négylábú „kedvenceik”. Tisztelettel kérdem a hatóság illeté­keseit, nem volna-e jobb a kutyák szájkosárral és pórázzal történő sétáltatását rendeletileg szabályozni? A sétáltató gazdit kötelezni arra. hogy sétáltatáskor kislapátot, kisseprűt és nejlontasakot vigyen magával és azt használja is, ha szükséges. Meggyőződésem, hogy a városi parkok ezáltal lényegesen megtisztulnának. KöMi Segélg máltai ruhában... Sokáig gondolkodtam azon, hogy ragadjak-e tollat az immár botrá­nyos segélyosztás kapcsán, de az igazságérzetem azt diktálja, hogy a németországi crailsheimi adományozók és a rászorultak tisztessége érdekében ezt meg kell tennem annál is inkább, mivel Németország­ban igen nagy nyilvánosságot kapott e nemes cselekedet. JosefSchneider úr és barátai szülőhelyüknek, Eleknek és polgára­inak megsegítésére nagy értékű segélyszállítmányt küldtek. Sajnos, az alaposan átgondolt német tervezést áthúzta az eleki oldalon lévő .fantom” máltai szervezet helyi képviselője és segítői. A városban valószínű, hogy nem találták azokat a szegényeket és rászorulókat, akik szalmazsákban többedmagukkal alusznak egy szobában és nem jelentkezett senki, hogy a gyűjtőket tehermentesítse a fuvarköltség megfizetése alól, ezért negyed áron eladták a bútorokat, melyeket a szegényeknek és a rászorulóknak gyűjtöttek Németországban a jó szándékú emberek. Sajnos, az önkormányzat pénzügyi bizottságának ülésén sem ért célba az a javaslat, melynek szándéka az ingyenes segélyezés biztosí­tása lett volna. Mivel a jelentős fuvarköltség finanszírozását a helyi segélyezők nem igényelték az önkormányzattól, helyette a segély kiárusításába kezdtek. Ezek után a gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb lett. Pedig a szegény megsegítése nagyon szép dolog, mindegy, hogy magyar, román vagy cigány az istenadta. Ezt a nemes feladatot vállalta magára Josef Schneider úr is. Csak egyet nem szabad elfelejteni! Osztani és osztatni csak tiszta kezű emberekkel szabad! A szegény embernek is van önérzete és nem alamizsnát. Hogyan büntetünk? A minap, egészen pontosan ápri­lis 30-án dolgom volt a város­ban, így elindultam elintézni az ügyem. Tudom, ez nem sokakat érdekel, de ami ezután történt, hátha! Ugyanis gyarló ember­ként én is megéheztem. Hát meg­álltam a kocsival a Trefort ut­cán, a húsbolttal szemben, az út szélén, és bementem vásárolni. Amikor végeztem, a kocsihoz érve láttam, hogy a szélvédőn egy cédula van, levettem. A köz­terület-felügyelők látogattak meg és kiírták, hogy fotó készült arról, hol és hogyan álltam le, szerintük a tilosban. Szerintem nem. Persze, az urakat nem tud­tam erről meggyőzni, ők fújták a magukét a hatalmasok és téved­hetetlenek (!) pozíciójából, és megbüntettek ötszáz forintra. Persze kifizettem, mert ekkora hatalommal én sem merek ujjat húzni, de nem értem a dolgot. Ugyanis amikor odaálltam, már ott volt vagy hat kocsi és egyiknek sem volt cédulája, ami­kor meg kijöttem a boltból, még nündig volt vagy nyolc kocsi az enyémen kívül, de cédida csak az enyémen volt. Ugyan mondja meg valaki, mién? Talán azén. men a sok kocsi közül csak az enyém volt Polski, a többi meg Mercedes. BMW és más kocsicsoda ? Vagy a nyugari kocsikra nem vonatkozik a tilalom? Tehát közterület- felügyelő. hogyan büntetünk? Bottá D. Mihály. Békéscsaba hanem tényleges segélyt akar kapni. A szegény embernek nincs pénze! O nem tud visszadománvt adni a fuvarért. Ami a szigorú ellenőrzést illeti, Schneider urat inkább arra biztatnám, hogy a továbbiakban az ellenőrzés helyett vállalja fel az elosztást. Talán tőle, mint Elek város díszpolgárától a szegények is szívesebben fogadnák a nemes adományokat. Elgondolkodtató az a tény, hogy a korábban szerveződött, de meg nem alakult MÁÉTA helyi szervezete miért csak 1994-ben buzgólko- dott és miért nem legalizálta magát. A MÁLTA területi központjának vezetője szerint 1996. január 1-jétől semmilyen kapcsolata nincs a korábban Eleken szerveződő csoporttal. Tisztelt jó szándékú Adományozók! Óvakodjanak a spekulánsoktól, kufároktól, álpolitikusoktól! Sze­gény ember mindig volt és lesz is, így volt ez 1995-ben és 1996-ban is. Az eseményektől függetlenül tisztelt Schneider úr, megköszönöm Önnek azt az önzetlen jó szándékú segítséget, melyet barátaival együtt tanúsítottak a segélyezés során, és kérem, hogy az elkövetkezőkben, ha még egyáltalán lesz lelki ereje egy ilyen nagy­horderejű adomány összegyűjtéséhez, akkor feltétlenül az Önhöz hasonló embereket kérje fel segítőtársnak Elek városában. Munkájához sok sikert kívánok magam és a rászorulók nevében! Nánási Mihály alpolgármester Az „újkori” nyomorunk küszöbén... A nyomor velejárója a „sötétség", az erős alvilág, az erkölcsös és igazságos kormány hiánya, a bizonytalanság. A kommunizmus évtizedekig emésztette az emberiséget, manapság pedig az elvadult háborúk, a mesterségesen szított (gyűlölet)fajgyűlölet, a spekulán­sok üzleti fogásai veszélyeztetik mindennapi életünket. A fékevesz­tett gazdasági elképzelések világában élünk, mert az elvadult kapitalizmus újra felütötte a fejét: haszonlesők és spekulánsok őserdejének sötétsége borította el az emberiség utolsó cseppnyi reménységét is. A mai piac törvényeit úgy foglalhatjuk össze, hogy a nyereség az erősebbet illeti. És az erősebb szükségszerűen mindig az marad, akinek van pénze, hogy azzal még több pénzre tehessen szert. Ezzel szemben nincs nemzetközi fórum vagy szen-ezet, amely felülvizsgál­ná a tevékenykedéseket vagy legalábbis némi ellensúlyt alkotna, tehát a teljes anarchia homályos korszakába léptünk. Ma a termelés és a tőkeforgalmát előnyben részesíti a munkaerőkkel szemben. Ami magyarul azt jelenti, hogy akik eddig gazdagok voltak, azok ezután is csak tovább gazdagodnak, a szegények meg tovább nyomorognak... Többek között Magyarországon is a kormánypártok kormányostól együtt (tisztelet a kivételnek) a teljes erkölcsi és gazdasági bukás lejtőjén csúsznak lefelé, politikusaik törvénytelenségek sorozatával akarják hatalmukat megtartani. Ez a művelet hatalmas pénzt emészt fel az adófizetők kasszájából. Sokan közönybe menekülnek, a kikapcsolódás annyit jelent nekik, hogy hátat fordítanak mindennek. A mai állapotok erősen emlékez­tetnek a századfordulóra. Számunkra 1998-tól egy új, szociálisan érzékeny szemléletű kormányjelenthet vigaszt. Nagyon „észnél" kell lennünk, hogy most „kit” választunk meg. Botyánszki György, a Szociáldemokrata Párt országos alelnöke Áchim-díj a Keméngben Mint minden ballagás, az idei is tele volt szép élményekkel, meghitt pillanatokkal a Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskolában. Nosz­talgiával gondolhatott vissza Achim Mihály Miklós okleveles gé­pészmérnök, szállítási-szállítmányozási vállalkozó is a jó néhány évvel ezelőtti saját ballagására ezen falak között. Talán éppen az itt eltöltött évek emlékére döntött úgy, hogy díjat alapít, melyet minden évben ballagáskor egy tanuló, aki a szakmai elméleti és gyakorlati képzés során kiemelkedő eredményt ért el, teljesítményéért megkap­ja az Achim Mihály Miklós-díjat. Oklevél és 200 svájci frank a jutalma az arra érdemes diáknak. Az első szerencsés Nagy István 12. c osztályos tanuló volt. Bódia Miklósné kulturális szervező Az eggre dráguló tankönyvek tárggában Tisztelt Szerkesztőség! Évről évre visszatérő probléma — főleg a nagycsaládosok és a munkanélküli szülők körében az egyre dráguló tankönyvek ügye. A rádióban az illetékes államtitkár azt mondta, nem baj, hogy sok a tankönyv, majd a NAT (magyar?) Nemzeti Alaptanterv megoldja a dolgot. Legyen szabad megemlítenem, hogy az én időmben a polgári és kereskedelmi iskoláknak volt olyan, úgynevezett segélykönyvtára, amelyből a rászoruló—szegény sorsú—és jól tanulófiatalok egész évre minden tankönyvet—használt tankönyvet—kölcsön kaptak, s év végén visszaadták. Természetesen a számítástechnika és az internet korában úgy gondolom, elavulnak a négy-öt évvel ezelőtti könyvek. A háború előtti és alatti világban is rohamléptekkel fejlődtek a tudományok. Erről csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy Sáfalvi Gyula tanár úr a földrajzot és áruismeretet tanította. A tankönyv kiadása után egyre inkább előtérbe került a műanyagok gyártása, erről külön tankönyv - kiegészítő füzetet nyomtatott (még nem volt fénymásolás), s abból tanultuk az új dolgokat. Nemcsak a múltban. a jelenben is vannak kiváló pedagógusok, tankönyvírók. Úgy gondolom, hogy tudnának olyan tankönyveket írni (fizika, kémia, magyar, földrajz, áruismeret), amelyeket évről évre az arra érdemes és szegény sorsú tanulók az iskolától használat­ra megkaphatnának. Épp most olvastam, hogy a Kaffka Margit Gimnázium igazgatója és egyik tanára már használt, de jó állapotú tankönyveket gyűjtenek, hogy szegény sorsú, sokgyermekes, azaz arra rászoruló családokhoz juttassák, akiknek erőn felüli megterhelést jelent az új tankönyvek megvásárlása (telefon:203-3201). Talán valakik érdeke fűződne ahhoz, hogy a sok kiadó mindig újabb és újabb tankönyveket adjon ki? Nem tudom. Kovács József, Békéscsaba tön I békési mia «PP MEZOGAZDASAGI TERMELŐK, ________________FIGYELEM!________________ A Békési Gabona Rt. értesíti leendő és jelenlegi partnereit, hogy folytatja az 1997. évi termésű étkezési búzára a szerződések kötését. A tisztelt érdeklődők jelentkezését az rt. központjában és telephelyein várjuk. Minőség Tisztaság Hektolitersúly Víztartalom Nedves sikér Sütőipari érték étkezési II. 98% legalább 78 kg/hl legfeljebb 13,5% legalább 26% legalább B2 Fizetés: átadás után készpénzzel. EKtSI GABONA RT.

Next

/
Thumbnails
Contents