Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-03-04 / 102. szám
ikWMIJIJ 1997. május 3-4., szombat-vasárnap Porcsalmy Gyula: Magyar történelmi elbeszélések (21.) A Kossuth-nóta Franz Kollarz: Kossuth toborzóbeszédet mond Cegléden 1848. szeptember 24-én —ceruzarajz Nincsen széles e magyar hazában igaz magyar ember, aki ne ismémé és ne énekelné a Kossuth-nótát, az 1848— 49-i szabadságharc himnuszát. Mégis kevés ember tudja, hogyan, s hol született meg ez a tüneményes hatású ének. Lángban állt az egész ország 1848. december hónapjában. Már régóta folyt a véres küzdelem az idegen nemzetiségű népekkel, akikhez csatlakozott aztán az osztrák császár dúló, rabló katonasága is. Erre a Honvédelmi Bizottmány vezetése alatt megindult az önvédelmi harc. Kossuth Lajos hívó szavára seregestül gyűlt zászlók alá a hazáját szerető magyar nép, s szerteszét hangzott a hazában Petőfi Sándor riadója: „Talpra magyar, hí a haza!” Egyik honvéd sereg a másik után állt elő a haza védelmére, hogy megvédelmezzék ezt az Árpád által vérrel, karddal szerzett szép hazát a hazabeli és betolakodó ellenségtől. így gyűlt a szent szabadság védelmére a honvéd zászlók alá minden megye népe. A Felvidéken egyik fő hadihelyük Nagysalló volt. Az a Nagysalló, amely mellett a következő év tavaszán olyan dicső, döntő ütközetet vívtak, s nagy győzelmet arattak honvédeink a császári zsoldos katonaság felett, hogy az egész osztrák ármádia kénytelen volt hazánkból megszé- gyenülten kivonulni, Ausztriába menekülni. Nagysallón a nép és a nemzetőrök között a megyebeli főispán is csaknem mindig ott volt, hogy lelkesítse őket. Pedig a lelkesítésre nem volt nagy szükség. Tudva azt, hogy a haza veszélyben és szükségben van, aki csak arra való volt, fegyvert fogott. A huszárok a maguk lován, a maguk felszerelésével vonultak be. Az otthon maradt nép meg szívesen vállalta, viselte a honvédelem költségeit. Sietett mindenki a zászlók alá a megyéből, aki csak tehette, mert: Kossuth Lajos azt üzente... Kossuth Lajos, a magyar szabadság megváltója sok elfoglaltsága miatt nem mehetett el Nagysallóra lelkesíteni, felhívni a népet, de meg sokfelé is kellett járnia az országban. Üzenete azonban eljutott mindenfelé, hogy kevés a regiment, szüksége van az országnak a védő karokra. Ez a tudat, azaz üzenet szülte meg a nagysallói paraszt ifjak szívében s hozta először az ő ajkukra ezt a verset: ,,Kossuth Lajos azt izente, Nincsen elég regimentje, Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni” Dallamot is szereztek hozzá. Először ennyit és így dalolták egymás és a még fel nem csapott emberek lelkesítésére... S a nótának varázshatása lett. E harcra buzdító dal futótűzként terjedt szét a hazában Nagysallóról, s rövid idő múltán mindenütt ismerték, dalolták. De ezt a nótát sohasem felejtették el, mint sok mást előtte. Ez örökéletűvé vált... Eleinte „megnőttette” a regimentet, s naggyá, hatalmassá tette. Majd midőn a háború sok vésze, viharai közt fogyni kezdett a regiment, akkor a nép érzése is módosította a nótát így: „Kossuth Lajos azt izente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt izeni Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a haza! Honvédeink győzelmes csatái után Kossuth Lajos lett hazánk kormányzója. 1849. április 14-én az osztrák Habs- burg-házat a debreceni országgyűlés megfoszotta a tróntól. De a nemzet eme vérrel, fegyverrel kivívott szabadsága kevés ideig tartott, mert a csúfosan kivert osztrák sereg megsegítésére küldte a rekaciós I. Miklós cár az orosz hadsereget. Kossuth végső küzdelemre készült. Általános felkelést rendelt el. Azonban mindez nem segíthetett nemzetünk ügyén. Az orosz túlerő, nem pedig az osztrák had, Világosnál letétette a magyarokkal a fegyvert. A szabadságharc elfojtása után bekövetkezett szomorú időszakban nem volt szabad dalolni a Kossuth-nótát. A hazafiak legfeljebb a dallamát énekelhették, de más szöveggel, különben baj lett volna. Még az 1867-tel kezdődő „alkotmányos” életünk idején is sokaknak okozott bajt a Kossuth-nóta. Ma már szabadon énekelheti minden magyar, s hazafias érzéssel idézheti vele vissza az 1848-as nagy idők nagy emberét: Kossuth Lajost. Fekete fehéren Oscar-díjas trükk II. A római kettest azért olvashatják az előző sorban, mert egyszer már megjelent ilyen címmel írásom ebben a rovatban. Jó három évvel ezelőtt arról cikkeztem, hogy jelképes Oscart adnék az MDF ügyes emberének, aki kitalálta, hogy nyomjanak gyászbélyeget a rendszerváltó miniszterelnökről. Áz ötlet nyomán a postahivatalokat beterítette az új forgalmi Antall-bélyeg. Ötszázezret nyomtak belőle első nekifutásra, később a forgalomtól függően akár még ötszázezret is letekertek volna a gépeken — ha nagyon fogy a bélyeg. Hogy legyen fogalmuk erről az ötszázezerről, megjegyzem, a magyar bélyegkiadásban a 2-300 ezres példány már csúcsnak számít. Az Oscart azért adtam volna az ötlet kiagyalójának, mert fél évvel a választás előtt majd minden levélen a néhai kormányfővel találkozni, felér egy kampányfogással. Mint tudott, még az Antall Józseffel való „napi találkozás” is kevésnek bizonyult a győzelemhez. Az MDF ment, helyére újak jöttek. Jobbak, vagy rosszabbak, ízlés és politikai hovatartozás kérdése (akinek pedig se ízlése, se politikai hovatartozása, annak épp tele a hócipője és nem akar szavazni menni). Szóval újak jöttek, s ahogy megérkeztek, Antall arcképe szép lassan eltűnt a levelekről. A mamelukok nem hazudtolták meg magukat, ahogy nem volt erejük azt mondani, talán-nem kellene Antall-bélyeg, úgy most sem volt erejük kijelenteni, ha már van, hagyjuk. így aztán hiába volt a nagy példányszám, hiába a „forgalmi” elnevezés, a bélyeget kivonták a forgalomból. Az új hatalom nem akart együtt élni Antall emlékével. Mellesleg képzeljék el, hogy Horn Gyula előveszi a napi postát és újra meg újra Antall József mosolyog rá. Kínos. Csakhát a történelem, az bizony történelem. Nagy kár, nagyon nagy kár, ha nem tudunk az elődök emlékével együtt élni. Magyar szokás — mondhatnák. Bizonyosan, de lehet-e, szabad-e gyűlöletre vágyat, országot, jövőt építeni. Aligha. Árpási Zoltán LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓ! Az orosházi központ javítási munkálatai miatt május 4-én 23 órától május 5-én 02.30 óráig Orosháza, Tótkomlós, Nagykopáncs és május 5-én 02.30 órától 06.00 óráig Mezokovácsháza, Békéssámson, Medgyeshodzás, Nagybánhegyes, Pusztaottlaka, Magyardombegyház, Kisdombegyház, Dombegyháza, Kevermes előfizetőit a jelzett időben kikapcsoljuk a távhívó rendszerből. U\ÁGQétitéQ'úhet fcösgönjüfo. Hungarotel Rt. Bátor magyarok III. „Ahány nyelvet tudsz, annyi embert érsz”— tartja a közmondás, amit a háború így módosított: „ahány nyelvet tudsz, annyi feladat vár rád. Lehetsz felderítő, fogolyvallató, ellenséges adások lehallgatója, netán haditudósitó.” A harmincas években H. H. az ifjú újságíró Budapestről Bécsbe kerül, aztán Berlin, Genf és Róma közt „pendlizik”. A háború kitörése viszont francia földön éri. Visszatérhetne éppenséggel a Népszövetség sajtószobájába, de inkább belép a külföldi önkéntesek hadtestébe. A németek elfogják, hadifogolytáborba kerül. Néhány hét múlva már fogolyként tolmácsol az SS és a franciák közt. Fordít, olykor szándékosan ferdít, majd nyom nélkül eltűnik. Titokzatos körülmények között amerikai katonatiszt lett és részt vett a németországi harcokban, a megszállás után ő az amerikai övezet sajtókomiszárja. Nagy létszámú stábjában sok az amerikai egyenruhás egykori magyar. Részük van az új, demokratikus német sajtó létrehozásában is. Amikor leszerel, Svájcba vonul vissza, á csöndes Asconába, ahol 23 regényt ír (javarészt a háborúról), amelyek összesen 13 millió példányban jelennek meg. 1966-ban kezd hazajárni, előadásokat tart a Fészek klubban és tervezi Küldetés című regényének megfilmesítését. De erre csak 1977-ben bekövetkezett halála után került sor. S ezzel már el is árultuk, hogy Hans Habe-ról van szó, akit 1911 -ben Budapesten Békessy Jánosként anyakönyveztek. * A korabeli krónikák szerint Charlie Chaplin ezt mondta Károlyi Mihálynak; „a film néha hatékonyabb fegyver a puskánál. Képes rá, hogy szemet-agyat élesítve a fasizmus lényegét is elmagyarázza a mundérba bújt vadnyugati fickóknak, a háborús mozikonjunktúra idején pedig előrevetítse a biztos győzelmet.” Habe őrnagy (ülve) és törzskara, közte számos német és magyar emigráns Hollywood már nagyüzemi sorozatban gyártja a győzelmet ígérő filmeket. Köztük — minden idők legmegindí- tóbb, leghatásosabb alkotása — a Casablanca is elkészül. Szerző-rendezője Michael Curtis, azaz Kertész Mihály (névrokona, a szintén magyar származású Tony akkor még a haditengerészetnél szolgál). A Casablanca stábjában sok a hazánkfia. A filmbéli főhőst sem véletlenül hívják Victor Laslo-nak. Nagyhatásúak ezek a filmek. Pearl Harbor után egy egész filmes divízió áll hadrendbe a hollywoodi mesterrendező Frank Capra (ezredes) vezetésével. Néhány név az alakulatból: Vadnai, André Tóth, Czukor és Pasternak. Egy este, amúgy lazítás gyanánt levetítették a Casablancát Churchillnek és Rooseveltnek, akik annak elhíresült mondatával küldtek Kertész Mihálynak gratuláló táviratot: „Játszd újra Sam! ” Bokor László, FEB Az író és a rendező csatát nyert
