Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-12 / 109. szám

1997. május 12., hétfő Szerkesztette: Antal Gyöngyi és Kiss A. János BÉKÉSCSABAI ÉS MONTENEGRÓI Mit tudunk a Fekete­hegyek országáról ? Tapasztalatom szerint legtöbben semmit, vagy csak nagyon keveset. Legtöbben a térké­pen sem tudják hova tenni ezt az országot még azok közül sem, akik amúgy rendszeres láto­gatói voltak egykor az Adriának. Igaz, akkor még Montenegrót Crna Gorának hívták, ten­gerpartjáról pedig talán leginkább a Kotori- öböl vált híressé. De Montenegró ennél több: a Fekete-hegyek országa. Az Adriai-tenger partvonalát követő nagy hegy vonulatok való­ságos sziklaerdővé teszik ezt a vidéket. Léleg­zetelállító csúcsok és délen a kristálytiszta, mélykék tenger, megfoghatatlan szépség, erő és főként nyugalom. Évszázadokon át szinte megközelíthetet­len, magába zárkózó föld volt. Ma már kor­szerű országutak épültek, és a Belgrád—Bar vasútvonal kiépítése miatt tulajdonképpen mind közúton, mind vasúton, sőt repülőn is jól megközelíthető tengerpartja is. És most a legelterjedtebb félreértésekről: mindenekelőtt itt nincs és nem is volt háború. A volt Jugoszlávia legdélibb része ugyanis Szerbiához tartozik és tartozott, a háború pe­dig Horvátországban dúlt. A gyűlölködésnek itt ma sincs különösebb nyoma: egyaránt hal­lani szerb és horvát zenét úton-útfélen. Béke van, nyugalom, sehol nincs puskalövésnek a nyoma sem, sőt a 19 évvel ezelőtti földrengés nyomai is eltűntek. Az itt élő emberek jól tudják: megélheté­sük nagyrészt attól függ, mennyire tudják visszacsalogatni a turistákat, akiknek köszön­hetően öt évvel ezelőtt virágzó élet folyt a montenegrói tengerparton. Talán ennek, és persze alaptermészetüknek köszönhetően mindenhol kedvesek, udvariasak és nagysze­rű vendéglátók, a magyarokat meg különösen kedvelik. Pár évvel ezelőtt amúgy még franci­ák, svédek és egyéb nyugati turisták járták e tájat, ennek megfelelően légkondicionált szállodák, elegáns éttermek és igazán szolgá­latkész pincérek hada várja az újra visszatérő látogatókat. A montenegróiak okosan csinálják: tudják, ha egy év alatt akarnak meggazdagodni, nem tér vissza senki. Ha tartják magukat jelenlegi áraikhoz, nagy jövőt jósolok ennek a vidék­nek: az elkövetkező évek utazási slágerévé válhat ez az ország. Mindemellett az embargó évei azért meg­látszanak a vidéken. Az egykor zsúfolt és minden évben tatarozott szállodákon, apart­manokon látszik, hogy bizony kevés a pénz arra, hogy minden a régi fényében ragyoghas­son. Terveik szerint ezért nem csak a turistá­kat, hanem a befektetőket is vissza kívánják csalogatni: az itt vásárló és befektető külföldi­eknek adó- és vámmentességet nyújtanak majd. De addig is, higgyék el: Montenegróba bele lehet szeretni! Az ÉV UTAZÁSI SLÁGERE LEHET Montenegrói kaland A térség legexkluzívabb Helge: Sveti Stefán valódi álomsziget. Az egykori kihalt halászfalu ma a legnagyobb hollywoodi sztárok üdülőhelye. Lakosztályai minden igényt kielégítenek, de a magyar turisták nagyrészének ez valóban csak álom marad, és legfeljebb azt a tíz márkátfogja kifizetni, ami arrajogosít, hogy egy rövid sétát tegyünk rajta Néhány munkatársammal hetek óta álmodozunk arról, hogy el kellene menni Albániába. Hiszen ott most lőnek, ott történik valami, az pedig igazán izgalmas feladat egy újságírónak. Persze nem megyünk, mert azért mégiscsak lőnek... Aztán egyszer csak jött a hír: el kellene menjii valakinek (pontosabban nekem) Montenegróba — és ez már valóság. Tulajdonképpen ez is izgalmas lehet: Montenegró Albániával határos, hegyek vannak meg tenger, lelőni csak nem fognak, ha más nem, a hegyek csak megvédenék az eltévedt albán golyóktól — gondoltam. Azért indulás előtt még néhány kollégám figyelmeztetett, nehogy aknára lépjek — de már nem volt visszaút, a nap elérkezett, a vonat pedig indulásra készen... í. , Merthogy ezúttal á MÁV Rt. és az Adria Tours összefogásának lehettünk tanúi: a MÁV leendő utazásszervezői és újságírók ismerkedhettek meg a szegedi székhelyű Adria Tours útjaival, szállodáival, apartmanjaival. De maradjunk a vonatnál: a B udapestről déltájban induló különkocsi este hatra érkezett Belgrádba, ahol közel négyórás pihenőt kaptunk (és ez idő alatt meggyőződhettünk arról, hogy Belgrád igazán szép európai nagyváros — nem szabad lebecsülni, és érdemes megismerkedni vele). Innen éjszaka folytattuk utunkat, amit nagyrészt átaludtunk a hálókocsi jóvoltából, ám aki hajnaltájt felébredt, és ki mert nézni az ablakon, az lélegzetelállító látványban részesült: havas hegyek között, több száz méter magas viaduktokon haladtunk keresztül (nem számoltam, de egy régi útikönyv adataiból tudom, hogy öszesen 254 alagúton—melyek között hat kilométer hosszúságú is adódik, és 15 kilométernyi viadukton halad át ez a sínpár). A vonat Barba érkezett be reggel nyolc óra tájban. Itt nem sok időt töltöttünk: Bar elsősorban ipari terület, hatalmas kikötőjéből naponta indul komp Olaszor­szágba és számtalan más helyre. A turisták azonban általában más területeire kíváncsiak a montenegrói tengerpartnak. Mi délre vettük az irányt, az albán határ felé — Ulcinjba. Ez is egykor közkedvelt helye volt a magyar turistáknak. Több mint 16 kilométer hosszú homokos tengerpartja sokaknak csábító lehet, ráadásul ennek állomoknak a hírek szerint gyógyítóereje van... Amúgy amolyan Velence környéki tengerpart, széles strandoldcal, szállodákkal, pálmafákkal és mindennel, ami ezzel jár... A buszon (amely az Adria Tours telepített busza) megtudtunk néhány fontos tudnivalót: Montenegróban az apartmanok árában benne van az ágynemű, a takarítás és minden egyéb költség, nincs kaució—ebben különbözik minden más üdülőhelytől. Amiben nem az az, hogy itt is van üdülőhelyi díj (de nem sok). Itt is, mint minden tengerparton, nyáron előfordulhat néhány órás vízkorlátozás — fürdőszoba viszont minden szobához jár. A közbiztonság jó, rendőrből némileg többet láttam, mint szerettem volna, de mindegyikük igen udvariasnak bizonyult. Telefon van mindenhol, de fontos tudni, hogy a szállodákban csak jelentős felárral lehet használni őket. A Kotori-öböl felé haladva mutatja meg igazán szép arcát ez a vidék: bevallom, nekem az egyik kedvenc helyem Petrovac lett, ahol szikrázóan kék az ég és a tenger, két hatalmas öble közül az egyik „lakatlan” (vagyis vélhetően nyáron csendesebb), a másik viszont tele van kisebb-nagyobb teraszokkal, kávézókkal, hotelekkel, és mindennel, ami a nyüzsgő nyári délszláv hangulathoz kell... (Folytatása 16. oldalon) GUM-COOP KFT. NYUGATI ÉS JAPÁN AUTÓALKATRÉSZ, VALAMINT GUMIABRONCS KIS- ÉS NAGYKERESKEDÉS. Békéscsaba, Szerdahelyi út 20. (Vídia-udvar) Nyitva: hétfőtől péntekig 8—17 óráig, szombaton 8—12 óráig. Telefon: (66) 453-423, (66) 450-716. | Faaylaltosok. cukrászok, figyelem! Kibővített árukészlettel várjuk Önöket központi telephelyünkön, Békéscsabán az Orosházi út 32. sz. alatt (volt I. sz. Téglagyár). — Fagylaltporok 100-féle ízben — állományjavítók, fagylaltpaszták — tölcsérek, ostyák, díszítők, kelyhek — kiegészítő cukrászati alapanyagok. Keresse az (AUER^> és @> mintaboltot, győződjön meg kedvező árainkról! fnÖZÖinEK - INTÉZMÉNYEK - VISZOHTEIÁDÓkP) A CSEPELI PIERT KFT. a szakma egyik legnagyobb áruválasztékával várja kedves vásárlóit. KÍNÁLATUNK: bf Hangulatszalvéta 36 Ft ® Royál szalvéta 51 Ft e Exkluzív szalvéta 71 Ft ® Uzsonnaszalvéta 40 Ft «3- Koktélszalvéta 50 Ft ■s- Frézia családi szalvéta 61 Ft •or Dália családi szalvéta 90 Ft ff Szilvia kéztörlő, 2 tek., fehér 110 Ft ff Szilvia kéztörlő, 2 tek., sárga 115 Ft ff Szilvia kéztörlő, 2 tek., mintás 114 Ft ff Crepto, 2 tek. 39 Ft ff Crepto, 4 tek. 73 Ft Crepto, 8 tek. 143 Ft ff Crepto, 12 tek. 210 Ft Áraink az áfát nem tartalmazzák. Cím: Csepeli Piért Kft., ^ 5600 Békéscsaba, Szerdahelyi u. 20. ! Tel./fax: (66) 443-494,524-424. mJ \csEP£u\ptE*T Mobil: (60) 303-331. csepeu%piertJ

Next

/
Thumbnails
Contents