Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-12 / 109. szám
1997. május 12., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Megkérdeztük olvasóinkat Kiket védenek a magyar törvények? Földi Béláné, 38 éves, dombegyházi rokkantnyugdíjas: — Erre nem lehet egyértelmű választ adni. Gyakran tűnik úgy, hogy azt védi a törvény, akinek tele van a pénztárcája. Gazdasági ügyekben és közönséges bűnügyekben egyaránt születnek enyhe ítéletek. Én az idősek és a gyermekek sérelmére elkövetett cselekményeket, különösen a gyilkosságokat venném sokkal szigorúbban. Nem értem, miért kaphat minimális büntetést egy gyermekeit meggyilkoló anya. Brebán János, 69 éves, kis- dombegyházi nyugdíjas: — Egyértelműen azokat, akik megszedték magukat, akik milliomosok. Csak be kell kapcsolni a tévét vagy kinyitni az újságot! Volt az a 800 milliós ügy, most meg itt van ez a 200 milliós; állítom, a hajuk szála sem fog meggörbülni. Velünk bezzeg a kutya sem gondol, a közbiztonság harmatgyönge, a nyugdíjast 40 forintért agyonszúrhatják. Maffiavilág ez, kérem, maffiatörvényekkel. Szabó József, 55 éves, kunágotai vasutas: — Az embernek egyre gyakrabban támad olyan érzése, hogy a mai törvények, netán a törvények alkalmazói és végrehajtói kimondottan a bűnözőket védik. A dolgozók, a nyugdíjasok, a becsületes állampolgárok ember- emlékezet óta nem voltak ilyen kiszolgáltatottak, ilyen védtelenek, mint most. Ezzel nem lehet megbékélni, hiszen Magyarországon még mindig a becsületes kisemberek vannak többségben. Kiss Zoltán, 80 éves, dombira- tosi nyugdíjas: —Nézze, én nem nagyon foglalkozom politikával, nincs értelme, minden úgy történik, ahogyan fent akarják. A vak is látja, hogy karhatalmunk és a bíróságunk gyönge. A gyilkosokat börtönbe kellene csukni, de jó pár évet megérdemelnének azok is, akik százmilliókkal rövidítették meg az országot. Kérdem én, tudja valaki, hogy hol vannak ezek a pénzek? Ménesi György A SZERZŐ FELVÉTELEI Sporttábor a vendégeknek Bizalmiak a hadseregben A szeghalmi Péter András Gimnázium és az ausztriai Scheibbs- i Reálgimnázium hét éve működik együtt. Iskolánk tanulói elsősorban a német nyeltanulás terén vették hasznát ennek a kapcsolatnak, mely által a két nemzet diákjai egymás kultúráját, hagyományait is megismerhették — mondta lapunknak Vaszkó Tamás, a gimnázium igazgatója. A két középiskola tartalmas együttműködése révén a két város is közelebb került egymáshoz. A napokban Hans Knot alpolgármester vezetésével 30 tagú Scheibbs-i küldöttség járt Szeghalmon. A vendégeket fogadta Kosaras Béla polgármester is. Az osztrák város kamarazenekara — melynek karnagya a Scheibbs-i gimnázium igazgatója — telt ház előtt, nagysikerű koncertet adott a sárréti város művelődési központjában. A szeghalmiak részéről pedig a Plastic Mozgásstúdió Mazsorett Együttese és a Sárréti Társastáncklub tartott bemutatót. Hamarosan szeghalmi küldöttség utazik majd Scheibbs- be, ahol a két város közötti gazdasági, idegenforgalmi (hisz az osztrák város jelentős turisztikai hely) és kulturális együttműködés további lehetőségeit beszélik majd meg. Június 16-án pedig a szeghalmi Budai Nagy Antal Kollégiumban Scheibbs-i diákok számára sporttábort rendeznek. Magyari Barna Kevesen tudják, hogy a Magyar Honvédségnél évek óta kialakult s jól bevált bizalmi szervezet működik a sorállományú katonák érdekeinek képviseletére. Minden katonai alakulatnál, intézetnél főbizalmi, alegységszinten pedig bizalmi látja el a sorkatonák érdekeinek megfogalmazását és érdekeik képviseletét. Az alegységbizalmit a bizalmiak testületé titkos szavazással választja meg. Feladatuk az adott alakulat sorállománya egészének, illetve egyes tagjaik érdekeinek képviselete az állomány illetékes parancsnoka előtt. Kezdeményezi a tapasztalt rendellenességek, hiányosságok megszüntetését, elősegíti a sorkatona jogaira és járandóságaira vonatkozó előírások érvényesülését, szorgalmazza a szociális helyzet, a szolgálati és élet- körülmények javítását. A bizalmiak minden lehetséges fórumon kiállnak katonatársaik jogos érdekeiért. Részt vesznek a szociális és leszerelési segélyek elbírálásában. A sorkatonák a szolgálati út betartása nélkül is bátran fordulhatnak az érdekképviselőkhöz. A bizalmiak a jogszerű tevékenység végzése során joghátrányt nem szenvedhetnek. A bizalmit csak az állomány illetékes parancsnoka engedélyével lehet másik alegységhez, alakulathoz áthelyezni. Kenyeres Dénes Olvasóink írják---- ..u.'-- --- — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Elmulasztott lehetőség A napokban nagy örömmel vettem kézbe Márton Gábor: Rózsahegyi Kálmán című könyvét. A ma már klasszikusnak számító magyar művész tisztelője vagyok, többször láttam őt színpadon, fűmen. Elismerés illeti Gyomaendrőd Város Polgármesteri Hivatalát és Leányfalu Önkormányzatának millecentenáriumi bizottságát, hogy jelentős anyagi támogatással segítették a kötet megjelenését. A tanár szerző szándéka jóindulatú, Rózsahegyi iránti őszinte lelkesedése nem kétséges. A könyv elolvasása után mégis az az érzésem, hogy nem érte el célját, s ezzel elmulasztott egy nagy lehetőséget. Sem lektor, sem korrektor nevét nem látjuk a belső címlap hátoldalán. így maradt a könyvben számos elírás (zárójelben a helyesbítés): Szignum laudisz (Signum laudis), Tornyai Imre (Toronyi Imre), Bényi Adorján (Bónyi Adorján), Sziklai Cornél (Sziklai Kornél). Idézet a Színházi Elet 1943-as számából (a lapot már 1938-ban betiltották). Gyanús volt egy képaláírás: R. K. az Erik a búzamező című fűmben Erdélyi Műivel (1938). Óvatosságból két helyre küldtem fénymásolatot a fotóról. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (pecsétes!) válasza, így: Olty Magda. Dr. Cenner Mihály irodalom- és színháztörténész levele szerint a hölgy: Egry Mária. Szakértő lektor bizonyára nem nézte volna ej hogy pl. Németh Antalt az ötvenes évekre jellemző hangnemben—tévesen—bírálják. A sors iróniája: Rózsahegyi Kálmán és Németh Antal békésen nyugszanak egymás közelében a Farkasréti temető egyes parcellájában. Papp Rezső Szabadság az élet Egy vörös kis mókus ugrándozott egy gyönyörű szép erdőben egyik ágról a másikra. A gallyak egymáshoz ütődve zenéltek, miután átsuhant rajtuk. Barátunk vidáman gyűjtögette a télire való élelmet. Rágcsált és szórakozott. Szabadon élvezte az életét, mígnem... ... A Budapesti Allatkert egyik ,,vadásza" el nem ment, hogy vörös mókust szerezzen. Hosszú út után lassan odaértek ahhoz a helyhez, ahol hősünk is lakott. A puskás ember érkezésének hangja félelemmel töltötte el. A levelek közül félénken kikukucskált, majd futni kezdett. A csörtetését sajnos észrevették. A ,,vadász" segédje egy altatólövedéket lőtt felé. A golyó egyenesen a mókust célozta, de annak ügyessége és fürgesége révén szerencsére nem találta el. „Mellé" —szólt a kísérő. A ,,mester” viszont nem hibázott, egy pontos lövéssel eltalálta hősünket, aki egy hálóba zuhant, ami már előre ki volt feszítve... ... Az ébredés egy cellában történt, ahol mesterséges környezet és érdeklődő emberek tekintete fogadta. Már nem vidám, mintha belülről teljesen meghalt volna. Nem volt benne más, csakfélelem és gyűlölet az emberek iránt.Az ember néha nem tudja, mit cselekszik és nem számol annak következményeivel. Varga Bence 7. osztály Tizenhat nap Latin-Amerika négy országának nyolc városában 1. Mélypontról a magaslatokra Latin-Amerika múltja a véres katonai diktatúrák sorozatáról, legújabb kori történelme a gazdaság összeomlásáról, az elszegényedésről, a teljes társadalmi lecsúszásról szól, a távoli földrész mai, valódi arcáról pedig nem túl sokat tud az európai polgár. Óriási ellentmondások feszülnek, égbe kiáltó szélsőségek uralják tényleg a Földnek azt a féltekét, de a demokratikus fejlődés elkezdődött, valami megmozdult a gazdaságban, a nemzetközi piacokon meg akarnak kapaszkodni és a nagyvárosaikat mindenestül az emberiség legnagyobb művei között illik számontartani. Dél-Kelet-Azsia után a világ második legdinamikusabban fejlődő térsége ma Latin-Amerika. S az elhúzódó válságból való kiemelkedés szép példája lehet akár Magyarország számára, mindenképp olyan partner, amellyel érdemes kapcsolatainkat erősíteni. További indok az össznépesség és a szórványmagyarság jelentős létszáma, valamint a figyelemre méltó kulturális örökség. Göncz Árpád köztársasági elnök 1991-ben már járt Chilében, Ecuadorban, Kolumbiában és Venezuelában, az április 1-jétől 16-áig tartó körútja volt a második magyar államfői látogatás a kontinensen. A kormányhivatalnokokból és üzletemberekből álló küldöttség ezúttal Brazíliát, Argentínát, Paraguayt és Mexikót kereste fel. Mexikóváros: április 14-én Ernesto Zedillo elnök a Palacio Nációnál (Nemzeti Palota) udvarán fogadta Göncz Árpádot és küldöttségét Az utazás célja tehát az államközi és a kereskedelmi kapcsolatok lehetőségének feltérképezése, illetve élénkítése volt; a különböző tárcák képviselői zsúfolt programot igyekeztek teljesíteni, csakúgy, mint a cégeiknek piacokat kereső üzletemberek, bankárok. De mielőtt a levegőbe emelkednénk, néhány, az előkészületekkel kapcsolatos földi teendőről is érdemes szót ejteni. Mivel itthon március vége ellenére nem nagyon akart tava- szodni, a turné a télből egyenesen a nyár kellős közepébe vezetett— pontosabban ott, a világ másik oldalán éppen az itteninek fordítottja, vagyis mostanában fordul ősziesre az időjárás. Kicsit furcsa volt a hóesésben a nyári ruhákat előkeresni a szekrény mélyéről. Egyrészt bizalmatlanságból, másrészt óvatosságból — gondolva a légkondicionált, túlhűtött helyiségekre, autókra — néhány meleg holmit azért beraktam a bőröndbe. Meg aztán Békéscsabától Budapesten, Frankfurton át hosszú az út, mire az ember megérkezik a forró Rio de Janeiróba. Tengerszint felett kétezer méterrel hűvösek a reggelek és az esték, Mexikóban pedig már kezdődik az esős évszak. Ez utóbbihoz főpróba lehet a világhírű vízesés Iguazunál, a brazil—argentin határon, ahol az útikönyv szerint esernyővel próbálkozni reménytelen vállalkozás, csak a vastag esőkabát segíthet. (Akkor még nem tudtam, milyen keveset.) Mivel Brazília fertőzött terület, sárgaláz elleni védőoltás kell az utazónak, amit a korábbi gyakorlattól eltérően csak Budapesten adnak, azaz szúrnak a páciens nyakába. Szintén a brazíliai beutazáshoz malária elleni tablettát kell szedni, megelőzésre már indulás előtt és hazaérkezés után még sokáig, hetente egyet, de az hatalmas. A főorvosnő, aki ellátott a szükséges védelemmel, biztatott: ezek a szerek semmiféle mellékhatással nem járnak, egyetlen dolog tilos, de az nagyon: az alkohol. Nekem ez egyáltalán nem jelent problémát, arról az egy—két kortyról, amit néha megiszom, igazán könnyen le tudok mondani. Később tudtam meg, hogy többen nem kockáztattak. Legalábbis, ami a tabletta és az alkohol összeférhetetlenségét illeti, inkább az utóbbi mellett maradtak, mondván: az égetett szesz egyébként is fertőtlenít. Akadt, aki komolyan megkérdezte, valóban el akarok-e utazni Dél-Amerikába. Figyelmeztetett, hogy az európai orvostudomány mennyire felkészületlen a trópusi betegségekkel szemben, amelyek masszívan szedik áldozataikat, főleg a nem eléggé harcedzett idegenek közül. Bíztam benne, hogy az elnök urat és a kíséret tagjait mégiscsak kulturált helyekre viszik, rendes szállodákban, éttermekben nem történhet bajunk, máshol legfeljebb nem eszünk. Megígértem, és ezt be is tartottam végig, hogy csak palackozott ásványvízből mosok fogat. Göncz Árpád köztársasági elnök már az első, egyébként a brazíliai magyar nagykövetségen megtartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja külföldi útjain az emberi, jóbaráti kapcsolatot, amely személy szerint Fernando Henrique Cardoso brazil elnökhöz is fűzi. — Minden ilyen tárgyalássorozaton vannak tényleges üzletkötések. és vannak meglepetések, amelyekre senki sem számít. Az elvi megállapodások vagy realizálódnak három hónapon belül, vagy nem; és persze kútba esett megbeszélések is akadnak, vagy egyszerűen csak azért jön valaki, hogy felmérje, milyen kapcsolatokat érdemes teremteni. Nem számítok áttörésre, de arra igen, hogy revitalizáció lesz; újra feltámasztunk egy olyan kapcsolat- rendszert, ami korábban már nagyon jól működött, majd az utolsó egy—két esztendőben visszaesett —- mondta többek között Göncz Árpád. (Folytatjuk) Niedzielsky Katalin Buenos Aires, Plaza de Mayo (Május tér): itt tüntetnek rendszeresen az argentin anyák, akik a diktatúrák éveiben veszítették el fiaikat. Szemben a Casa Rosada (Rózsaszín Palota) Evita és Juan Peron egykori rezidenciája
