Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-07 / 80. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1997. április 7., hétfő Olvasóink írják 1 1 =■== Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Úszó jégtáblák Az előző rendszerre jellemző volt, hogy a családon helül a férj és a feleség is dolgozott. A fiatalok ragaszkodtak a munkahelyhez, sokan akaratuk ellenére sem tudták gondozni az öreg szülőt. Ezen a téren a helyzet a rendszerváltás óta sem változott. Ebben a munkanélküli világban az emberek még jobban ragaszkodnak a munkahelyhez. Ebben a létért küzdelmet folytató világunkban még kevesebb idő és lehetőség jut az öreg szülőkre. „Úszó jégtáblák”. Eszembe jutott egy sok-sok évvel ezelőtt látott tv-játék. Arról szólt, hogy az öregek, idősek helyzete mennyire bizonytalan. Az eszkimóknál az a szokás, hogy az öreg, tehetetlen idős embert kiteszik az úszó jégtáblákra, akik úsznak a jégtáblákkal együtt az emberi elmúlás felé. Az úszó jégtáblák a feleslegessé válást, elmagányosodást tragikusan szimbolizálják. Az „úszó jégtáblákra” ítélt idős, öreg emberek helyzetén sajnos, még a jelenlegi hatalom, kormány sem igyekszik segíteni. A kormány a mostanában beterjesztett, nyugdíjasok anyagi helyzetét befolyásoló törvényjavaslata szerint az 1998 után megözvegyültek volt házastársuk nyugdíjának tekintélyes százalékát örök- lik. Ez a törvényjavaslat kettéosztja a nyugdíjasok társadalmát. Sújtva vannak azok az idősek, akik az előző rendszerben voltak fiatalok. Végigdogoztak egy életet, kicsi pénzzel elmentek nyugdíjba. 1945 után az akkori átalakulás terheit szó nélkül viselték. Alacsony fizetésükből fizették a békekölcsönt. A vidéken élőket megnyomorították a beszolgáltatással. Nagyon sok asszony van, aki nem élvezhette a gyest. A kormány most is az ő türelmüket, megértésüket kéri, valakinek viselni kell az átalakulás terheit is. Ha a törvényjavaslat rájuk is vonatkozna, akkor kevesebb gonddal, nélkülözéssel élhetnék hátralévő utolsó éveiket. Endrédi Károly, Kötegyán Freinet-szellemű nevelés A mezőberényi Kinizsi úti napköziotthonos óvodában négy évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy a Freinet-szellemű pedagógiát választjuk, nekünk ez lesz a legmegfelelőbb. Sokat utaztunk tapasztalatszerzés céljából más óvodákba és iskolákba. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva alakítottuk ki óvodánk új arculatát. Ez a pedagógiai szemléletmód a személyiség egészének fejlesztését állítja a középpontba. Figyelembe veszi a gyermekek eltérő fejlettségét és ennek megfelelően differenciált eljárásokat alkalmaz. A nevelés folyamatában kiemelt szerepe és jelentősége van az élmény- és tapasztalatszerzésnek. A Freinet-pedagógia középpontjában a gyermek áll. A gyermeki személyiség kibontakoztatásának feltétele egy olyan közeg, amely épít a gyermek önállóságára, a pedagógus-gyermek partnerkapcsolatra és a csoport segítő erejére. Az ismeretszerzés módja: a kísérletező tapogatózás, amelyet a gyermek természetes kíváncsisága motivál. A pedagógus legfontosabb tulajdonsága a tolerancia, a különbségek tisztelete, a konfliktushelyzetek kezelései és nem utolsó sorban a tiszteletet érdemlő szakmai tudás. Az évekkel ezelőtti döntés helyesnek bizonyult. A munkánk iránti érdeklődést mutatja, hogy azóta sikeres, országos szintű Freinet- találkozót szerveztünk három alkalommal. A megyéből is több kollektíva látogatott el hozzánk tapasztalatszerzésre és ezután is szívesen várunk minden érdeklődőt. Azért eredményeinket mégsem éreztük teljesnek. Ezzel a rugalmas foglalkozási rendszerrel még nagyobb lett az űr az óvoda és az iskola között. Erre megoldást a óvodaiskola program kínált. Ennek lényege, hogy egy tanítónő lejött a gyermekek elé a nagycsoportba, ahol közösen dolgozik az óvónővel. Ez garantálja a zökkenőmentes átmenetet, a személyi kötődés állandóságát, az óvodában alkalmazott módszerek egy részének iskolába,,mentését". Vállalkozásunk megvalósításában segítségünkre volt az újszerű dolgokra fogékony önkormányzat és a pályázatainkon nyert pénzösszeg. A Soros Alapítványhoz benyújtott pályázatainkon összesen 780 000 Ft-ot, a Nemzeti Etnikai Kisebbségekért Közalapítványhoz benyújtott pályázatunkon 155 000 Ft-ot, a KOMA kuratóriumához benyújtott pályázatunkon 140 000 Ft-ot nyertünk programunk megvalósításához. Véleményünk szerint azzal, hogy a gyerekek nagy többsége az óvodában töltött három év után nem szóródik szét, hanem egy osztályban marad, jobb és erősebb kötődés alakul ki közöttük és az őket körülvevő felnőttek között. A szülőkkel kialakult jó kapcsolat is továbbvihető és így mindannyian együtt munkálkodhatunk azon, hogy boldogságtól csillogó szemek nézzenek ránk az iskolapadból is. A mezőberényi Kinizsi úti óvoda kollektívája Ide jutottunk... Nem jut a blökinek pedigrépálra, a cicáknak kitekatra, a gazdinak kaviárra, sem libamájra, de még az ehhez illő hézagpótló Egri bikavérre vagy Tokai aszúra sem. Már ez az év is deficites lesz, az aprólék, a far-hát csak ünnepi napokra jut. Nem futja drága gyógyszerre sem, az olcsóbból is csak fél adagra<- Nem lesz már gond az eutanázia, a pénztelenség miatt gyógyításképtelen kórházak, égbe szökő gyógyszerárak már ezt is megoldják. Ide emelkedett a tízezresekből vegetálok életszínvonala, plafon a béka hasa. Így történhet meg—amint azt a lapban olvastam—, hogy a hidegben egy fiatalasszony csemetéjével koldulni volt kénytelen. Ez is megalázó, de nem annyira, mint a bugyit útón-útfélen levetni a megélhetésért. Panaszkodik a nép, háromnegyed része a hajléktalan. A könyörtelen infláció, a privatizáció, aminek a PM szerint velejárója a korrupció, a 30-szoros kenyér-, tejár, a 14. havi fizetés, a magas sikerdíjak, ezek már a padlásseprésen is túlmennek. Hová lett az ország vagyona? Mennyi jutott a bőség kosarába (az elosztást Petőfi nem így képzelte), mi épült belőle, kiknek kellene ezzel elszámolni, vagy elég a rendezéshez egypár száz milliós fülemüle-per? Az igazságügynek mi a véleménye? Minden rendben? Ide jutottunk, útonállók lettünk? Pedig ez könnyen veszélyessé válhat, mert a törvényt kevésbé tisztelők is hangadók lehetnek, ami elindíthatja a lavinát. Egy órán át néztem a jól fűtött, rivaldafényben úszó T. Házban lézengő választottak kb. egynegyedének munkáját. Tragikomikusnak láttam, ment a bűnbakkeresés, az egymásra mutogatás, a hibáztatás. De meddig még ? Hét éve így megy ez, pedig a váltás óta a parlamentben lévők valamennyien részesei ennek a nyomornak. Az ország szekere kátyúba van, de ott is marad, mert hatfelé akarják kihúzni. Rótán István, Sarkadkeresztúr A kuruzslónak bealkonyul? Reméljük. De jó, ha előbb beszélgetünk egy kicsit a készülő természetgyógyászatról szóló törvényről. Tartani lehet ugyanis tőle, hogy újabb pit buli-törvény születik. Ebben a törvényben a gazdák agresszivitását az állatok fizetik meg. Ivartalanítják őket. Már ha lesz, aki ezt a dilettáns törvényt betartja. A természetgyógyászat esetében a magyarság egyik esélyéről van szó. Az egészségügy jelenlegi és későbbi finanszírozási lehetőségei mellett a széles néprétegek számára szinte az egyetlen elérhető gyógymód lesz. Sri Lankán, ebben a távol-keleti országban az egészségügyi költségvetés 95 százalékát a nyugati módszerekkel és gyógyszerekkel gyógyító orvoslás használja fel. Az ellátás azonban csak a lakosság tehetősebb, 20—25 százalékát érinti. Mégis szegénysége ellenére—gazdasági helyzeténél jóval előkelőbb egészségügyi ellátást valósít meg. A népi orvoslásnak ugyanis saját minisztériuma és egyeteme van. Es bár csak a maradék öt százalékból gazdálkodik a természetgyógyászat—eszközigénytelensége mellett—, mégis hatékony ellátást biztosít az ország népessége számára. A magyar nép egészségügyi ellátásában a természetgyógyászat stratégiai jelentőségű. A nyugat már ismeri — elismeri, hogy az osteopathia, az akupunktúra, a hipnotheraphia nagyon hatékony gyógymódok. Mind a prevencióban, mind a már kialakult kóresetek kezelésében—olcsósága miatt—tömegek számára hozzáférhető. Jó töltényekkel a magyarság egészségügyi ellátása magas szintre emelhető. De csak jó törvényekkel. Mert ha a törvény úgy kezdődik, hogy tilos, és a folytatása is az, hogy csak orvosi felügyelet mellett, kisegítő tevékenység gyanánt— vagy orvosi hatáskörbe utal olyan eljárásokat, melyekre sem idejük, sem képzettségük nincs —, úgy egyenes az út a homályban való tevékenykedésre—a kuruzslásra is. Sem a képzés, sem az ellenőrzés nem oldható meg. Meg kell határozni a képzés idejét, feltételeit. Az garantálja, hogy a diplomázott természetgyógyász ismeri a szakmáját, és semmi szükség az ellenőrzésre. A néhány hét végén szerzett gyógyító ismeret nem hatalmazhatfel senkit a gyógyításra, mert az nem ismeret. Ott az ellenőrzést végző orvosnak kell gyógyítania. Ha van természetgyógyász kamara, amely etikailag felügyeli a gyógyítókat, és van biztosítási rendszer, amely műhibák esetén anyagi biztosíték a paciens számára—a természetgyógyászat kiléphet a homályból, és a nép egészségügyi ellátásának egyik pillére lehet. Pálinkás Lajos, Gyula, Bicere Az LB-Knauf Colorex színezővakolatai az ezerszínű tavasz üde színfoltjai ■ díszítik és védik a házat ■ víztaszító tulajdonságúak, páraáteresztők, lélegzők ■ 82 divatos színben kaphatók ■ színtartók, hosszú élettartalmúak További információ: Lasselsberger - Knauf Kft. 8202 Veszprém, Házgyári út 9. Pf. 723 Tel.: (88) 429-827; Fax: (88) 429-687 lB ■ kNAUf LASSELSBERCER-kHAUjKFT. Békés, az Alföld gyöngyszeme Vagy inkább a fotográfia és a tipográfia „gyöngyszeme”? Kezemben tartom a főcímben jelzett idegenforgalmi kiadványt. Ha annak lehet egyáltalán nevezni. „Isten hozta, Kedves Vendég!” — kezdi bevezetőjében a Békés Megyei Közgyűlés elnöke. Szép szavak, igazak is, csak épp a füzetet átfutva el kell tűnődnöm azon, ugyan hová is invitáljuk őket. A címoldal szerint Békésre, a városba. Az ott látható zászló láttán aztán ugyancsak töprengenem kellene — ha nem tudnám —, milyen országban is lehet az a Békés. (Vajh melyik ország zászlaja lehet a piros-világos- kék-zöld trikolór?) A tájkép alapján a világ bármelyik részén, ahol található egy dőlő horizont, egy nádfedeles ház és egy-két virágzó napraforgóBelelapozok a kiadványba. A szerkesztők, miközben a Békés megye cím alatt szövegesen igyekeznek bemutatni a térséget, a hozzá válogatott fotókon nem. A szerkesztő-fotós-tipográ- fus(!?) gémes kutat, vendéglőt, napraforgót — hopp, egy kakukktojás! — a szabadkígyósi kastélyt, szabadban alkotó festőt, és ismét egy vendéglő-panziót (ezúttal úszómedencével) ábrázoló képeket, mint tipikus Békés megyei felvételeket válogatott a szöveghez. Utóbbi fotó szereplői jó magyar szokás szerint éppen kipihenik a munka fáradalmait, sörrel oltván szomjukat. (Ebben azért már felfedezni egy kis Békés megyei jellegzetességet.) A szerkesztő-fotós-tipográfus (!?) tizenegy településen keresztül próbálja bemutatni a megyét. A tetszőlegesen lefotózott épületek, épületbelsők, események az aránytévesztések széles skáláját Az a bizonyos napraforgója mutatják. Például a Békéscsabáról szóló fejezetben (Békéscsaba, A megye „fővárosa”) a freskóiról nevezetes békéscsabai Jézus Szíve templom fényképe „agyonnyomja” a neogótikus római katolikus és a mellette található evangélikus nagytemplomot. Az Ili divat „nagyobb”, mint a Munkácsy emlékmúzeum, mert a szerkesztők szerint a Munkácsy Emlékmúzeum kevésbé jelentős megyénk életében. Az épületek összevissza dőlnek, az indokolatlanul bemutatott épületbelsők, -részletek miatt nem jut hely a többi látványra, amire fel kellene hívni a megyébe látogató turisták figyelmét. A zenepavilon Békés—Tarhoson című kép (ami ugyebár már régóta nem Békés- Tarhos, hanem „csak” Tarhos) a fotózás gyöngyszeme, mert az épületet úgy — olyan dőlten — csak egy részeg ember láthatjaDe lapozzunk tovább a „Gyomaendrőd, a Kner Nyomda városa” című oldalra. Szegény Kner Imre ha látná mivé lett munkája, tanítása, bizony forogna a sírjában. Nem látjük a képeken az európai jelentőségű Kner Múzeumot, pedig a cím ösztönöz bennünket arra, hogy legalább oda pillantsunk be. Hagyjuk a részleteket, nézzük az összképet! Jó, ha belátjuk, a fotós és tipográfus csak napraforgón keresztül tudja elképzelni Békés megyét: a tipográfus-grafikus által kitalált embléma egy giccsparádén nagydíjat kaphatna. A szöveg jól mutatja be a megyét, viszont a fotós anonim, nem meri vállalni munkáját, amiért pedig tisztes honoráriumot kaphatott. A kivitele- zést-tervezést egy budapesti cég, a Leporelló Gmk. vállalta, (bár ne vállalta volna), de a jelek szerint a szakértőknek nem lehetett hatásuk a kiadóra, s arról sem világosíthatták fel őket, hogy a megyében is akad tipográfusgrafikus, olyan aki talán még ismeri is a megyét. Sőt, esetleg a kiadványban látottaknál jobban bemutathatná — vizuálisan — térségünket, amelyet az elmaradt régiókhoz sorolnak. Lehet, hogy még nyomda is akadt volna a megyében, ahol ki tudják nyomni az efféle kiadványokat. Ha már az önkormányzatoknak van pénzük az ilyen jellegű munkákra, akkor talán célszerű lenne azt a megyében dolgozó vállalkozóknak visszaforgatni, s nem elvinni — mint ez esetben — Budapestre. F. B.
