Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-26-27 / 97. szám (megyei kiadás)
Porcsalmy Gyula: Magyar történelmi elbeszélések (20.) Zrínyi Ilona, Munkács hős védője Zrínyi Ilona annak a Zrínyi Péternek volt a leánya, akit azért, mert hazája szabadságát szerette, féltette és oltalmazni akarta, a németek Bécsújhelyen önkényesen lefejeztek hasonlóan gondolkodó, érzó', hű hazai társaival együtt. Zrínyi Ilona első férje: I. Rákóczi Ferenc kikerülte ugyan apósa sorsát, kivel együtt tartott a honmentésben, de szabadulását nem sokkal élte túl. Zrínyi Ilona özvegyen, két kis gyermeke: Rákóczi Julianna és Ferenc (a későbbi szabadsághős fejedelem) árván maradtak. Zrínyi Ilona igen szép nő volt. Emellett okossága és hősiessége miatt is kimagaslott kortársnői közül. Nem csoda tehát, ha az ifjú fejedelem: Thököly Imre szerelemre gyulladt iránta. Azonban a bécsi udvar által támasztott nehézségek miatt csak sokára kelhettek egybe, 1682-ben. Rövid ideig élhettek együtt, mivel Thököly hadat viselt I. Lipót ellen. Kezdetben ugyan sikerrel, de midőn török szövetségesét Lipót hadai egymás után verték meg, s űzték ki az országból, Thököly szerencsecsillaga is lehanyatlott, sőt a váradi basa őt elfogatta és Törökországba hurcoltatta 1685-ben. Caraffa német tábornok ezután egymás után foglalta el Thököly Imre felső-magyarországi várait. Csak Munkács vára állt még... Férjével együtt bujdosott ki az országból Munkács! Nevezetes, emlékezetes hely hazánk tör- trdrtben Hazánk északkeleti részének valamikor legnevezetesebb erőssége volt. Sok ostromot kiállt, de legnagyobb, legnehezebb volt az 1685—1688-ig tartó ostrom. A hős Zrínyi Ilona védte a várat, mialatt férje messze Törökországban ette a száműzetés keserű kenyerét. A vérengző Caraffa tábornok nagy német sereggel vette körül Munkács várát. Első teendője volt, hogy Zrínyi Ilonát felszólította a vár átadására. Zrínyi Ilona férfias bátorsággal, vitézi módon fogadta az ellenséget. Nem ijedt meg tőle. A vár átadását pedig egyenesen megtagadta. Caraffa nem fogta tréfára a dolgot. Gondolta, ráijeszt az asszonyra, s a vár körül felállíttatta ágyúit, mozsarait, s elkezdte a várat lövetni. Nagy számmal hullottak a várra a tüzes golyók. Nem kímélte. Volt belőlük bőven; Zrínyi Ilona azonban ettől sem ijedt meg. A golyók nem sok kárt tettek a várban, s ahol romboltak is, ott a várvédők csakhamar kijavították azt. Ha valamely épületet a tüzes golyók felgyújtottak, hamarosan eloltották. Víz bőven volt a vár mélyvi- zűkútjában. Majd következtek a rohamok. Ezek is készen találták a várvédőket. — Nem ritkán gyermekei társaságában — mindenütt elöl járt. Közben a gyermekei neveléséről sem feledkezett meg. Caraffa hiába törekedett meghódolásra bírni a hős várbelieket. Zrínyi Ilona akaratán, hősiességén megtört minden kísérlete teljes három esztendőn át. Thököly Imre, amikor utoljára búcsúzott el forrón szeretett feleségétől: Zrínyi Honától, hogy a váradi basához menjen segítségért, neje mellett hagyta kancellárját: Absolont, egy éles elméjű, de rosszakaratú embert, hogy az országos ügyekben tanácsadója legyen. Radics Andrást pedig azért, hogy a katonai ügyeket intézze. E két tanácsadó volt Zrínyi Ilona után a két legfőbb ember a várban, de azért Zrínyi Ilona intézkedett minden dologban, mert okosság, hősiesség dolgában még ezt a két eszes férfit is felülmúlta. Mégis ez a két ember lett a veszte. Thököly ügyei ugyan kétségbeejtő állapotban voltak, mert a török csak ígért, ígért, de nem adott segítséget, hogy éppen Munkács várát megmenthesse, de mégis további kitartásra buzdította hitvesét. Erről írt titkos jegyekkel egyik levelében Zrínyi Ilonának, aki Absolonnak adta át a levelet megfejtés végett, s átadta neki a titkos jegyek kulcsát is. A ravasz Absolon azután összebeszélt Radics András várparancsnok-helyettessel, s Zrínyi Ilonának egy más tartalmú, hamis fordítású, koholt levelet adtak át. Maguk pedig hűségesküjüket megszegve, egy éjjelen kiszöktek Caraffához, hogy nagy jutalmakért a várat kezére játsszák. Caraffa mód nélkül megörült a két hazaáruló ajánlatának. Fűt-fát ígért nekik, ha a vár feladását kieszközlik. Áruló módon nem vezethették be az ostromlókat, mert Zrínyi Ilona ébersége miatt ez lehetetlen volt. Más utat-módot választott tehát a két cinkos. Elkezdték pazarolni az élelmet és a lőszerkészletet. Nemcsak bőven osztogatták, hanem ahol csak tehették, pusztították is. Zrínyi Ilona pedig erről nem tudott semmit. Teljesen megbízott a két hitvány emberben, akikre azok őrzését, gondozását bízta. A sok pazarlásnak az lett a vége, hogy időnek előtte szükség állt be a várban. Az éhség pedig hatalmasabb fegyver az ellenség ágyúinál, puskáinál, kardjainál is. A várvédő nép szükséget szenvedve, zúgolódni kezdett. Zrínyi Ilona az őrséget kis időre okos beszéddel lecsendesítette. De a legszebb, legmagasztosabb beszédtől sem lakik jól az éhes gyomor. Az Absolon és Radics által anélkül is bujtogatott várvédő nép lázongani kezdett. Ekkor állt elő a két hazaáruló feladási tervével. Színlelték a szomorúságot, s annyira hatottak Zrínyi Ilonára az éhínség borzalmaival, hogy megtörték erős, kemény akaratát, és az végre is beleegyezett a vár feladásába, habár szíve fájt, lelke szomorú volt. A békét a császár teljhatalmú megbízottjával: Caraffa tábornokkal kötötte meg Zrínyi Ilona. Míg a német kívül volt a váron, s Zrínyi Ilona meg vitézeivel belül, addig állta is a német az ígéretet. De másként fordult ez, mihelyt a német átvette Munkács várát. Nem is tartotta meg szavát a német a hatalmába jutott, azelőtt erős, bátorlelkű, de most már gyöngévé lett nővel és árva gyermekeivel szemben. Birtokait elkobozták, gyermekeivel Bécsbe hurcolták, s gyermekeit ott elszakították tőle, őt magát meg egy zárdába zárták. Már három éven át tartották fogva Zrínyi Ilonát a zárdában. A gyermekeiről nem tudott semmit, mikor a töröknek eszébe jutott, hogy Thökölynek megadja a kért segítséget. Késő volt. Ha akkor adja meg, mikor még állt Munkács vára, a töröknek is jobb lett volna. Thököly a kapott segítséggel be is ütött Erdélybe, de többet nem ért el vele, minthogy Zernyestnél megverte Lipót seregét, s Heister generálist, a német vezért is elfogta. Azután a németeket kiszorították Erdélyből, de nem sok időre. Heister a császárnak igen kedves embere volt. Hogy a fogságból kiválthassa, szívesen adta oda cserébe Zrínyi Ilonát. így Zrínyi Ilona visszatérhetett férjéhez, de Törökországba. Gyermekeit, hazáját azonban örökre elvesztette. Még ugyan megérte azt, hogy fia, a hős II. Rákóczi Ferenc kibontotta a szabadság zászlaját 1703-ban, de ugyanezen évben Nikodémiában, távol Törökországban, örök álomra hunyta le szemeit. Nemsokára követte őt a sírba férje: Thököly Imre is. A magyar nemzet onnan hazahozatta őket 1906-ban. Itthon jutottak II. Rákóczi Ferenccel együtt örök nyugvóhelyhez a kassai dómban, szeretett hazájuk földjén. Nagy idők hős asszonya: Zrínyi Ilona, a te példamutató cselekedeteid örökké ragyogó aranybetűkkel vannak felvésve Klió tábláira, a történetírás fényes lapjaira. Fekete fehéren Ellep bennünket a gaz? Tegnap este ismét kitárta kapuit az Erkel Diákünnepek (EDÜ). A találkozó Gyulán esemény, másutt alig, legfeljebb azoknak, akiknek gyerekei a fesztivál lázában égő város vendégei. A diáktalálkozót — ezt sokan leírták — a gyulai lélek, s az Erkel gimi mentette át a jövőnek. Mint sok mindenre, erre se jutott pénz az országban. Ilyen formán az EDÜ léte üzenet. Mindenekelőtt annak üzenete, mire képes a megtartó szeretet, az értékmentő akarat. De van az EDÜ-nek fontosabb. Gyula határain túlnyúló, s rendszereken átívelő egyetemesebb üzenete is. Gondoljanak bele! Gyulán 900 diák Thália jelképes templomában ad randevút egymásnak, s mellettük közel ennyi felnőtt és diák szorgoskodik, hogy a randevú sikerüljön. A fesztiválozó fiúk és lányok nem füstös diszkóba mennek, s nem kísértik még őket — legalább e három nap alatt — a drogkereskedők, e helyett megízlelnek valamit a játék, az együttlét nagyszerű öröméből. Emlékeznek még a KISZ-re? Teljes nevén a Kommunista Ifjúsági Szövetségre? Az utolsó olyan szervezet volt Magyarországon, amelyik — ha nem titkolt politikai szándékkal is — megpróbálta összefogni az ifjúságot. Nem sírom vissza a KISZ- t, más időket élünk. De valahogy nem egészen normális, hogy fiaink és lányaink — ha nincs gondoskodó családi szeretet — nőnek, mint a gaz. Nincs aki táborozni vigye őket, nincs aki értelmes programot szervezzen vagy a közösséghez tartozás élményét megadja nekik. Marad az utca, a diszkó, a bandázás. Közben nem értjük, hogyan nőhetnek fel nemzedékek úgy, hogy nem látták Budapestet, a Balatont, az országot. Nem értjük, gyermekeink miért nem tudnak kapcsolatot teremteni, s azt sem, miért amerikanizálódik az ország. A rejtély kulcsa abban a hiányban keresendő, ami ifjúsági szervezetek indokolt távozásával keletkezett, s ami űrt igazából azóta se tudott senki betölteni. Az EDÜ e tekintetben ifjúsági mozgalomnak is tekinthető. Háromnapos ifimozgalomnak. Kevés, nagyon kevés. Mi lesz legközelebbig? Gondolkodnak-e rajta valakik, valahol? Vagy tényleg ellep bennünket a „gaz”? Árpási Zoltán A Mezőkovácsházi Mozaik Rt. igazgatósága, 5800 Mezőkovácsháza, Árpád u. 177. sz. pályázatot hirdet Hl ügyvezető igazgatói állás betöltésére. Pályázati feltételek: • felső- vagy középfokú kereskedelmi végzettség • 5 éves, kereskedelemben eltöltött vezetői gyakorlat. Pályázat mellékletei: • referenciáit ismertető szakmai önéletrajz • iskolai végzettséget igazoló okmány másolata. A pályázat benyújtásának címe és határideje: a pályázatot a társaság címére legkésőbb 1997. május 9., 16 óráig kell eljuttatni. Az ügyvezető igazgató legfontosabb feladatai: • a társaság szakmai irányítása, különös tekintettel az élelmiszer- és a vegyesiparcikk-kiskereskedelmi tevékenységre • a társaság tevékenységének pénzügyi menedzselése • az áruház szabad területeinek hasznosítása • a társaság képviselete, a munkáltatói jog gyakorlása. Bérezés: alapbér és eredménytől függő teljesítménybérezés. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítás a társaság felügyelőbizottságának elnökétől kérhető. ü Huszárné dr. Vaszkó Mária. Telefon: (68) 381*804, 381*950. Bátor magyarok II. Churchill futára A következőkben Korda Sándorról szólunk, de a filmgépek ezúttal némák maradnak. „Sir Alexander” bejáratos volt a Downing Street 10-be, baráti szálak fűzték a kormányfőhöz. Az viszont csak a háború után derült ki, hogy Churchill gyakran kérte őt washingtoni futárutakra. Ezek nem tartoztak éppenséggel a kényelmes vagy veszélytelen utazások közé, mert a 14 órás utat egy- egy zajos Liberatorban kellett eltölteni. Némi túlzással azonban elmondhatjuk, hogy a két kormányfő legbizalmasabb üzeneteit egy magyar emigráns hozta- vitte a háború idején. Amit a nagy íróbarát Graham Greene később büszkén vállalt, hogy ő bizony megmártózott a Secret Service mélyvizeiben, arról Korda mindig hallgatott. Amikor Michael (A szerencse fiai című könyvében) mindezt kiteregette, Sir Korda már nem élt. Halála után megírták róla, hogy része volt Heydrich SS tábornok, a prágai náci helytartó elleni merénylet megszervezésében is. Valóban: csak Korda tudta— no meg a titkosszolgálat —, hogy a denhami stúdióvárosban felépített utcarészlet méretarányosan követi egy prágai palota környékét. Ezen gyakorolták, — mintha csak egy krimi mellékszereplői lennének — az elmaszkírozott merénylők, méterre és másodpercre bemérve, leszámoló akciójukat. Ä próbák jól sikerültek, miként az „éles” előadás is, 1942. május 27-én. Korda Sándor most 41 éve hunyt el. Vele nemcsak egy nagy művész, hanem a második világháború ismeretlen katonája is sírba szállt. ♦ Nyolcvan éve alatt temérdek neve, címe, rangja volt. Akadt köztük valódi is. így beszélt a múltról: „Mint minden más nemzetiségű, akinek családja a németek megszállta területen rekedt, én is új nevet kaptam a hadikeresztségben. Antoine Flech lett a kiskunhalasi Fleischl Antalból. 1937- ben kerültem Párizsba, pénz és nyelvtudás nélkül. Munka nem lévén, elszegődtem egy hajóra takarítófiúnak. Ez vitt Brazíliába, ahol egy kaucsukültet- vényen dolgoztam. Itt tudtam meg 1939-ben, hogy Európában kitört a háború. Átbóklásztam Francia-Guaya- nába és beálltam közlegénynek. Innen Casablancába jutottam, majd Marti- nique-re, ahonnan egy gaullista ügynök éjszaka csónakon átvitt Saint Luciára, ami angol gyarmat volt. Kértem a gami- zon parancsnokát, küldjön Londonba, de egész máshova küldött. A sittre. Egy hónapig ellenőrizték, hogy ki a fészkes fene lehetek én egyáltalán. Amikor mindent rendben találtak, elvittek Barbadosra, onnan a Bermudákra, ahonnan indult egy dinamitot szállító hajó Skóciába. Végre Anglia! Egy tiszt vár a kikötőben és megkérdi, hajlandó lennék-e magyar útlevelemet őfelsége rendelkezésére bocsátani? Kicsit csodálkoztam rajta, hogy mit kezd majd György király az én passzusommal és csak nagy sokára jöttem rá, hogy valakit belém akarnak költöztetni. De azt máig sem tudom, hogy élek-e még, vagy belehaltam valami titkos vállalkozásba?” Bokor László, FEB Sir Alexander Korda. Az utolsó felvétel 1956-ból
