Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-26-27 / 97. szám (gyulai kiadás)
o A HÉT TÉMÁJA 1997. április 26-27., szombat-vasárnap Amikor a rosszul sikerült jogi szabályozás egymás ellen fordítja az elesetteket Szedjenek-e védelmi pénzt a tűzoltóságok? A Békés Megyei Iparszövetséget nem kell bemutatnunk: 62 tagcéget képvisel, ezzel Békés megye legnagyobb munkaadói érdekvédelmi szervezete. Most is tagjaik épülésére kértek szót. — Néhány „vállalkozásbarát” jogi szabályozást említenék — mondja bevezetésként Klaukó Mátyás, a Békés Megyei Ipar- szövetség igazgatója. — Tavaly tizenöt napra nőtt a munkáltatók által fizetendő munkavállalói betegszabadság időtartama. Bevezették a foglalkozás-egészségügyi rendszert, szigorodott az üzemorvosi képesítés, s mindez hatalmas munkáltatói terhet von maga után. Tavaly óta a táppénz harmadát a munkáltatónak kell állnia. Ez évtől bevezették a személyenként havi 1800 forintos egészségügyi hozzájárulást. Tavaly októbertől sok helyen kötelezővé tették a környezetvédelmi megbízott alkalmazását. A helyi adók közé tartozó iparűzési adó alapját a nettó árbevétel képezi, így abba beleszámít a vállalkozó által felhasznált anyag értéke is. Az építményadó alapja pedig a vállalkozás tulajdonában lévő ingatlan összalapterülete lett, függetlenül attól, mennyit hasznosítanak belőle. Ehhez hozzá kell venni a kötelező kamarai tagság díját, melyet a kamarák által nyújtott szolgáltatástól, a rájuk bízott hatósági jogköröktől és egyebektől függetlenül meg kell fizetni. Ma még beláthatatlan a kötelezően választható nyugdíj- biztosítás hatása, néhány közelmúltbeli esemény megkérdőjelezheti a nyugdíjbiztosítási rendszer garanciavállalásának szavahihetőségét is. Ezt a vidéket ugyancsak terhelik a jelenlegi autópályadíjak. A tűzvédelemmel kapcsolatos új intézkedések is — akár a felsoroltak — olyan törvényes kötelezettségek, melyek anyagi kihatásait az állam a vállalkozók, a vállalkozások nyakába zúdította. Kiváltó pénz — Gondolom, a létesítményi tűzoltóságok létrehozásának március végi határideje okozott feszültséget az érintett vállalkozásoknál. — Korábban is téma volt a létesítményi tűzoltóságok kérdése. A feszültséget nagyban befolyásolja, hogy mikroszinten jelentősen romlanak a gazdálkodás feltételei. Érdemes egy kicsit visszapillantani a közelmúltba. A rendszerváltás előtt több-kevesebb sikerrel kiépültek és tevékenykedtek a vállalati tűzoltóságok. Az évek során a személyi, oktatási feltételeket többnyire megoldották, s apránként a létesítményben keletkezett tüzek oltására alkalmas eszközöket, készülékeket, védő- és egyéb felszereléseket is beszerezték a cégek. A rendszerváltás rendetlenségében — amikor a tűzoltóság vezetése is bizonyára sok minden mással volt elfoglalva — az állam hagyta, hogy ezek a személyi és tárgyi értékek ebek har- mincadjára kerüljenek. Aztán nagy hirtelenjében ismét felismerték a létesítményi tűzoltóságok jelentőségét, s rövid határidővel olyan feladatok megoldására kötelezték a gazdálkodó szervezeteket, melyek anyagi feltételei nem nagyon állnak rendelkezésükre. — A vállalkozásokat a tűzoltóság ellenőrzi, így a hiányosságok miatt—például a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó előírások nem teljesítéséért — a vállalkozások akár máris büntethetők, méghozzá milliókkal. Sőt, több cég jelezte, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság képviselői felkeresték őket, s ajánlatot tettek: a cégek kiválthatják a létesítményi tűzoltóságok alakítását, működtetését, ha velük szerződnek. Volt, ahol — állítólag — a hivatásos önkormányzati tűzoltóság szerint azonnal huszonnégymillió forintba került volna a létesítményi tűzoltóság felállítása, a tűzoltók viszont azt ajánlották: évi ötmillióért átvállalják a feladatot, ha a cég hároméves szerződést köt velük. Más cégeknek ennél kisebb, de általában milliós ajánlatokat tettek. Ráadásul a jogszabály sem nagyon régen jelent meg, így igazán felkészülni sem lehetett e feladatokra. Vannak a jogszabálynak egyéb furcsaságai is. Az állam rendel, de ki fizet? —Mire gondol? — A létesítményi tűzoltóság alapítási és fenntartási kötelezettségét csupán a létszám és a tűzveszélyesség függvényében állapították meg. Azt senki nem veszi figyelembe, hogy egyes hatalmas értéket képviselő cégek — ahol tényleg volna bőven védeni való—ilyen kritériumok alapján mentesülhetnek a feladat végrehajtása alól. A cégvezetők azt is felvetik: évente milliókat, tízmilliókat fizetnek be az önkormányzatoknak helyi adóként. Az önkormányzati tűzoltóság ez alapján nyilván megfelelő szolgáltatást nyújthat ezért, valamint az állami költségvetésből kapott támogatás fejében is: ez utóbbit ugyancsak az ő adójuk alapozza meg. Úgy vélik, hogy nem teljesíthető állami feladatot hárítanak át a gazdasági szférára. A Magyar Ipar- szövetség főigazgatóját levélben kerestük meg: a létesítményi tűzoltóságok ügyében forduljon a kormányhoz méltányossági kérelemmel, mert lassan ellehetetlenülnek a gazdálkodók. A főigazgató tagja az Érdekegyeztető Tanácsnak, tőle tudjuk, hogy a létesítményi tűzoltókról szóló kormányrendelet előzetesen nem fordult meg az ÉT előtt. A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló, tavaly megalkotott törvény a létesítményi tűzoltóságokat csak alapelvi megközelítésben említi. E szerint jogszabály létesítményi tűzoltóság működtetésére kötelezheti a gazdálkodó szervezetet vagy más jogi személyt. Létesítményi tűzoltóságot több gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy is létrehozhat, fenntarthat, az a fenntartó szervezetén belül, annak szervezeti egységeként, gazdasági társaságként vagy közhasznú társaságként is működhet. Előírja a törvény, hogy a létesítményi tűzoltóság valamennyi költségéről létesítőjének kell gondoskodnia. Az ilyen törvényi szabályozás végére kívánkozik: utánam a vízözön... Tavaly júliusban jelent meg az a kormányrendelet, mely a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokat állapítja meg. Előírása szerint a szükséges létszámot, gépjárműveket, felszereléseket, oltó- és mentesítő anyagokat a létesítményi tűzoltóság fenntartója köteles készenlétben tartani. Akkor kell vagy sem?! A gazdálkodó szervezetek a tűzveszélyes vagy annál enyhébb elbírálású létesítmények esetében az önkéntes tűzoltóságokkal megállapodhatnak arról, hogy létesítményi tűzoltósági feladataikat az önkéntesek látják el. A kormányrendelet szerint a létesítményi tűzoltóságnak munkaidőben a riasztástól számított 5 percen belül meg kell kezdenie a kivonulást, 10 percen belül pedig ki kell érkeznie a tűzeset, illetőleg a műszaki mentés helyszínére. Az önkéntes tűzoltósággal csak akkor köthető meg az említett megállapodás, ha e feltételeket saját feladatainak zavartalan ellátása mellett tudja teljesíteni. Alkotmányossági kérdést is felvethet a rendelet mellékletének az a szabályozása, miszerint a fővárosban és a megyeszékhelyeken a kevésbé tűzveszélyes (C—E tűzveszélyességi osztályú) cégeknél nem szükséges létesítményi tűzoltóságokat szervezni. Miért vár el egy jogszabály nagyobb anyagi áldozatot egy tűzvédelmi szempontból amúgy is kedvezőtlenebb vidéki cégtől, mint egy fővárositól vagy megyeszékhelyitől?! (E mellékletből derül ki, egyáltalán mely létesítmények kötelezettek létesítményi tűzoltóság alapítására — tűzveszélyességi osztály, valamint az egyidejűleg munkát végzők létszáma alapján.) A leírtak arra mutatnak, hogy a jogalkotó szinte maga sem tudta, mit akar. Ha a még kezdeti állapotban levő tüzek gyors eloltása a cél, akkor az csak az adott környezetben fellelhető létesítményi tűzoltókkal képzelhető el: kis tűzveszély—kis tűzoltóság, nagy tűzveszély — nagy tűzoltóság... Ha a cégek önkéntes tűzoltóságokkal akarnának kötni ilyen megállapodást, Békésben nem tehetnék: a törvény szerinti, köztestületként működő önkéntes tűzoltóság mutatóban sincs. (Önkéntes tűzoltó egyesületek tűzoltó egységei nem jöhetnek szóba: a törvény eleve nem ad lehetőséget rá, s döntőbb, hogy az említett riasztási és vonulási időnormákat nem tudják teljesíteni.) A törvény kiváló ködösítéssel fogalmaz: „A létesítményi tűzoltóság a fenntartó szervezetén belül, annak szervezeti egységeként, gazdasági társaságként vagy közhasznú társaságként is működhet”. A kormányrendelet pedig egyenesen megfeledkezik e szabályozás kifejtéséről. Nem eszik olyan forrón... A tűzvédelmi bírságról is született egy kormányrendelet tavaly. Többek között az olvasható benne: tűzvédelmi bírság szabható ki a tűzoltáshoz szükséges eszköz, felszerelés, készülék, berendezés, oltóanyag beszerzésének, készenlétben tartásának, karbantartásának vagy ellenőrzésének elmulasztásáért, a létesítményi tűzoltóság létszámával, képzésével kapcsolatos rendelkezések megszegéséért. A bírság összege sem csekély: a hiányzó vagy nem ellenőrzött, nem karbantartott eszköz, felszerelés, készülék, berendezés, oltóanyag értékének, illetve a létesítményi tűzoltóság működtetésével kapcsolatos éves költség legalább 10 százaléka, legfeljebb 3 millió forint, s a bírság félévente ismételhető. — A jogszabályokban konkrétan nincs meghatározva, hogy milyen felszerelésekkel kell ellátni a létesítményi tűzoltóságokat — mondja Nyeste Lajos tűzoltó alezredes, Békés megyei tűzoltóparancsnok. —■ Ennek felmérése a létesítmény vezetőjének feladata. Ugyancsak neki kell gondoskodnia arról, hogy pénzügyi terveikben az ezzel kapcsolatos költségek is szerepeljenek. Nyilvánvalóan nem várható el, hogy idén március 31-étől a létesítményi tűzoltóságok minden működési feltétele azonnal adott legyen. Bizonyos ésszerű fokozatossággal kell azoknak teljesülniük. Az alapítás, a létesítményi tűzoltók kiválasztása, megbízása, a feladatok számbavétele, ütemezése nyilván elvárható, a beszerzések pénzügyi megtervezése ugyancsak. Am a beszerzések, a kiképzések feltehetően nem biztosíthatók az első pillanatban. Természetesen az az ideális eset, ha a létesítményi tűzoltók eleve a létesítményben tartózkodó dolgozók: ennek a tűzoltósági típusnak ez adja az értelmét. A tisztesség határai — A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok megállapodás alapján átvállalhatják-e a létesítményi tűzoltóságok feladatát? — Egyértelműen nem. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságokat állami támogatással tartják fenn, többek között mintegy meghatározott mértékű szolgáltatások nyújtására — például a létesítmények számára is. A létesítményi tűzoltóságok riasztási, vonulási időnormájára sem vállalhatnának garanciát, hiszen saját feladataik más tűzesetekhez is elszólíthatják őket. Etikátlan is lenne, ha a cégeket tűzmegelőzési céllal, ellenőrzés során felkereső, a tűzvédelmi bírságra javaslatot tevő hivatásos önkormányzati tűzoltóságok megállapodást kötnének a létesítményi tűzoltóságok kiváltására. A hivatásos önkormányzati tűzoltók helyszínre érkezése egyébként feltételezi, hogy az ott működő létesítményi tűzoltósággal együttműködve — s nem azok feladatát is átvállalva — oltják el a tüzet. Etikátlan lenne az is, ha a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tűzvédelmi alapítványok, netán gazdasági társaságok mögé bújva tennének ajánlatot megállapodásokra. A jogi szabályozás célja is csak az lehet: abba az irányba terelje a gazdasági szervezeteket, hogy foglalkozzanak a tűzvédelemmel, s szakemberek alkalmazásával csökkentsék a tűzkockázatukat. A létesítményi tűzoltóság létrehozását eldöntő egyik tényező a létesítmény tűzveszélyességi osztálya. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ne mtinból végezzék el az osztályba sorolást, hanem megfelelő képesítésű, felkészültségű szakember közreműködésével mérjék fel a pillanatnyi állapotot. * Rendszerek, kormányok jön- nek-mennek, ám a tűzvédelem, a tűzoltóságok területén évtizedek óta nem születik az érintettek számára egyaránt megnyugvást hozó rend. Az állam úgy tette — egyébként helyes célt követve — önkormányzativá a minden időben igénybe vehető tűzoltóságokat, hogy nem biztosította hozzá a ténylegesen szükséges pénzügyi fedezetet. Az állam most egy másik „húzásával” lehetetlent vár a vállalkozóktól: állítsanak fel megkérdőjelezhető hatékonyságú „magántűzoltóságokat”, olykor nagyobb összegekért, mint a cégek éves nyeresége. S ha valaki ellenszegül, komoly büntetésekkel kell szembenéznie. A „mi mennyi?” esetével állunk szemben, amikor a létesítményi tűzoltóság költségei 10 százalékának megfelelő büntetéssel fenyegetnek: semmilyen kapaszkodót nem adtak a cégeknek arra nézve, hogy milyen tárgyi feltételeket kell biztosítaniuk létesítményi tűzoltóságaik számára. Azt már csak gyanítjuk, hogy a létesítményi tűzoltók, különösen tisztségviselőik kiképzése remek alkalom lesz az állami bevételek növelésére... Egyébként valóban léteznek létesítmények, ahol szükség van arra, hogy a tűz oltásához jól felszerelt, kiképzett emberek kezdjenek hozzá. De többre mennénk, ha például sarc helyett az állam adókedvezményekkel ösztönözné a jó megoldást. Senki nem vitatja a tűz elleni védekezés fontosságát. Ám a valós gazdasági helyzettől elrugaszkodott, hatékonyan végre nem hajtható elképzelésekkel kár idegesíteni, riogatni a társadalmat. Ha nagy — ám a cél megvalósítására mégiscsak kevés — pénzért látszatmegoldások születnek, akkor itt a pénzkidobás esete „forog fenn”. Talán időszerű lenne ismét elgondolkodni azon, hogy a biztosítási feltételek — díjak és kártérítések—megállapításánál miként lehetne figyelembe venni egy-egy cég valós tűzvédelmi állapotát, védelmi szintjét. Ez piacgazdaságra szabott megoldás lenne, s elejét venné mindenfajta — ismerve a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok pénzügyi lehetőségeit, bizonyára jó szándékú — ügyeskedésnek. A legnagyobb veszteség ugyanis akkor fenyeget, ha az államba, az önkormányzatokba, ezek intézményeibe vetett bizalom rendül meg. Kiss A. János Egyre nyilvánvalóbb: az állam az önkormányzatokra, a gazdasági élet szereplőire igyekszik áthárítani a tűzvédelem terheit. A tűzoltóságok pedig olykor letévednek a járható útról... (Képünk illusztráció) fotó: such tamás
