Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-02 / 76. szám
ft- 1997. április 2., szerda FOCI miiÉKÉS «HÍRLAP Igaz történetek Szepesi Györgynek, az Aranycsapat tizenkettedik játékosaként emlegetett rádióriporternek egyszer elárulta az anyja, hogy fiatal korában Öcsi apja, Purczeld Ferenc udvarolt neki. Mi több, kis híján komolyra is fordult a dolog. Szepesi mama megkérte a fiát, hogy vigye el hozzá egyszer Puskást, hadd nézze meg magának a srácot. így is történt. Öcsi egy ideig szokatlanul illedelmesen viselkedett, de aztán előbújt belőle az igazi énje, s odaszólt Szepesi édesanyjának: „Mutter, hallom, majdnem a testvérem lett a Gyuri. Mit ne mondjak, szépen lejáratta volna a A hatvanas években tekintélyemet...” * * * Puskás és zseniális csatártársa a Reálban, Alfredo di Stefano nagyon jó barátok voltak, csak egyszer kaptak majdnem össze. Egy nemzetközi kupamérkőzés szünetében di Stefano csúnyán leszidta Francisco Gentót, hogy nem kapott tőle elég labdát. A szerencsétlenjátékostárs szinte sírva védekezett, mondván, hogy ő kiabált, de di Stefano nem figyelt rá. Ugyan már, rivallt rá a sztár, nem is hallottam a hangodat. Ekkor avatkozott közbe Puskás: „Alfredo, ne csináld az arénát! Francisco akkorát kiabált, hogy a rendőr felírta csendháborításért.” * * * Esős időben, sáros, nagyon mély pályán játszott bajnoki mérkőzést a Kispest. A lövések rendre leragadtak a pocsolyákban, az átadások nem érkeztek meg címzettjeikhez, egyedül Puskásnak nem volt gondja. Az ő labdái mindig egy arasszal a talaj fölött süvítettek el, mindig megtalálta a társakat, sőt a kaput is kétszer bevette. A találkozó után Zelk Zoltán, a költő lelkendezve kérdezte tőle: Öcsi, hogyan lehet, hogy a maga lövései, átadásai mindig célba találtak? Úgy kell rúgni, művészkém, válaszolta kacsintva Puskás. Hamar megfogták egymás kezét... Bözsike boldogsága Flogy a hű társat Bözsikének hívják és egykoron ő is élvonalbeli sportoló, ké- z i 1 a b dá z ó volt, azt nagyon sokan tudják. Hogy teljes neve Hunyadvári Erzsébet, azt talán kevesebben. Figyelem az asztalnál, még most is gyakran rajta felejti a férjén a tekintetét. És majd’ mindig mosolyog. Egyszerre kezdik el a falatozást s szinte együtt teszik le a villát és a kést, ha valaki szól hozzájuk. Nem könnyű elfogyasztani még egy kis tányérka svéd gombát sem. Amikor azonban egymás mellé helyezik az evőeszközt és Bözsike észreveszi, most kizárólag őt szeretném kérdezni, kissé zárkózottabb lesz. Mint mondja, ő sohasem szeretett nyilatkozni, nem ő az érdekes, kérdezzek csak inkább róla is — a férjétől. Aztán látva, hogy nem tágítok, elmondja, úgy ismerkedtek meg, mint sokan azok közül, akik gyakran járnak egy helyre. Mivel ő is a Kispestben sportolt, kézilabdázott, nem volt hát nehéz „felfedezni” egymást. Aztán jártak kéz a kézben, mint annyian mások és hamar egybekeltek, mint annyian mások, akik szívesen fogják egymás kezét. Hogy lesz-e külön családi születésnap, egy intimféle szűk családi vacsorával? Aligha. Az ünneplés már hetek óta tart, férje ura minden nap hivatalos valahová, olykor több helyre is. „Ha mégis ünnepi vacsorát kellene készítenem? Hát bevallom, nem túl erős oldalam a főzés, hogy ne mondjam, nem szerettem soha... de amint látja, szerencsére ez sohasem volt akadály, mert mindig nagyon szerettük egymást.” F. I. A nagy ellenfél, Fritz Walter véleménye: Egy lába többet ért, mint másoknak a kettő együtt Fritz Walter neve a németeknek ugyanazt jelenti, mint nekünk, magyaroknak Puskásé. Annak ellenére, hogy nekik három világbajnokcsapatuk volt, no meg egy Franz Beckenbauerjük, a többségnek azonban mégis Walter a legendás labdarúgó. Lapunknak a 77 esztendős hajdani német futballsztár telefonon nyilatkozott.- Sokan azt mondták, el sem jön Puskás születésnapjára...- Bevallom, megfordult a fejemben, no nem mintha nem lennénk jóban. Sőt higgye el. arra, hogy vele, Hidegkútival, Cziborral meg a többiekkel máig jó barátok vagyunk, majdnem olyan büszke vagyok, mint a világbajnoki győzelmünkre. Csak éppen tavaly másodszor is meg kellett műteni a csípőmet, még mindig húzom a bal lábamat. Ezért gondolkoztam azon, hogy talán mégis jobb lenne itthon maradni, csak aztán Puskás rábeszélt, hogy jöjjek Budapestre.- Hol találkozott Öcsivel legutóbb?- Januárban, Mannheimben, amikor a híres kapitány, Sepp Herberger születésének századik évfordulóját ünnepeltük. De összejöttünk az én hetvenedik és hetvenötödik születésnapomon, meg a vb-győzelmünk negyvenedik évfordulóján is. Mondhatom, igazán kellemesen töltöttük egymás társaságában az időt.-Hajdan, a pályán aligha barátkozhattak ennyit.- Meg kell mondanom, hogy engem a magyarokhoz szinte csak szép emlékek fűznek. Ellenük, a budapesti 2:2-n mutatkoztam be a válogatottban, s játszottam az 1941-es kölni 7:0-án is, sőt az 1942-es budapesti mérkőzésen is, amikor 1:3-as félidő után nyertünk 5:3- ra. A magyarok ellen idegenben akkor győztünk először.- Ezeken a találkozókon azonban Puskás még nem játszott.-Igaz, ellene csak az 1954- es világbajnokság két mérkőzésén futballoztam: a nekem örömteli, barátomnak nyilván fájdalmas 3:2-es döntőben, s az egyetlen, számomra igazán kellemetlen emlékeket ébresztő 3:8-as csoportmérkőzésen.- Ön hova helyezi el Puskást a minden idők legjobb labdarúgóinak sorában?- Sorrendet természetesen nem lehet felállítani, szerintem minden posztra legalább három egyforma világklasszist lehetne az örök álomtizenegybe nevezni. Mindenesetre Puskás a legjobbak egyike volt, egy sorban kell említeni Pelével, Bobby Charltonnal, Eusebióval és a többiekkel.-Nyilván hallott róla, hogy 1998-ban Párizsban megnyílik a labdarúgó hírességek csarnoka, s talán azt is tudja, hogy az első évben mindössze tízen kerülhetnek be. Mit gondol, Puskás közöttük lesz?- Attól függ, ki lesz a zsűri, mert ahány ember, annyi ízlés. A két nagy ellenlábas kézfogása a berni vb-döntő előtt Csak egy példa: az emberek többsége szerint Pelé volt minden idők legnagyobb futballistája. A már említett Herberger azonban a Real Madrid középcsatárát, Alfredo di Stefanót többre tartotta. A kérdésére válaszolva: ha rajtam múlna, Puskás feltétlenül ott lenne az első tíz között, mert futballművészetével nemcsak a magyarokat örvendeztette meg, hanem később a spanyolokat is, elsősorban a Real játékosaként. Arról nem is beszélve, hogy az ő bal lába többet ért, mint a legtöbb futballistának a kettő együttvéve. Bányai Nándi, a balfedezet emlékezik A Puskás Öcsi-vezette Aranycsapat játékosai sokszor jártak Békésben is — az utóbbi időben, úgy 15 éve egyszer maga az ünnepelt is, amikor a csabai kolbászt spanyol üzletébe akarta exportálni —, de leginkább a cső dálatos emlékű, Békéscsabán is remek edzői munkát végzett, azóta elhunyt Babolcsay György, valamint a legendás Kispestben bal fedezetet játszó Bányai Nándor kötődik ide. Utóbbi, Zakariás „árnyékában” csupán kétszer szerepelt címeres mezben, először 1950 áprilisában a csehszlovákok elleni pesti 5—0 és a májusi 3—5-ös bécsi meccsen, amelynek érdekessége, hogy az Aranycsapat utolsó veresége volt Bern előtt... A nyur-' ga, 70. évében járó és kitűnő egészségnek örvendő Bányai 1961-ben búcsúzott — éppen abban az évben, amikor Puskás Madridban — és edzői -pályafutásának érdekessége, hogy a hetvenes évek végén az egyik őszi szezonban a Gyulai SE edzője volt. O így emlékezik a születésnapon: — Öcsiről most mindenki mindent elmond és azt a sok elismerést és jót én csak megerősíteni tudom. Igazán nem túlzás: ilyen futballistája egy országnak csak egyszer születhet. Jómagam 1945-től 1961-ig szerepeltem a kispestieknél, honvédosként 212 meccset jegyez a statisztika, de előtte a Kispest játékosaként még legalább negyven meccsen játszottam. Elég jól ismerem tehát... s ha futballistaként zseni volt, akkor hozzáteszem, hogy barátként, társként, emberként sem hétköznapi. Nem az idő szépítette meg legfontosabb tulajdonságát, nevezetesen, hogy akin csak tudott mindig segített. Bányai Nándort Gyulára Ónodi Lajosj az Előre akkori pesti képviselője ajánlotta trénernek. „Nem tagadom, fájó emlék, mert hiába mondtam, hogy az NB Ill-ban előtte éppen, hogy bentmaradt gárda képességeit meghaladja az NB I B-be kerülést jelentő legjobb tízben szerepelni, s hiába nyertük meg az első négy meccset... utána kétszer hatgólos vereséget szenvedtünk, jöttek a balhék és már szezon közben visszajöttem Pestre. Egészen 1980-ig edzősködtem, utoljára a leninvárosiaknál. lylindmáig kijárok a Honvéd meccseire, de kizárólag csak Kispestre. Boldog vagyok, hogy együtt ünnepelhetek Öcsivel, a múlt héten együtt jártunk Bécsbcn és Grazban, ahol újra egy asztalnál ülhettünk. (f) Egy régi kép a Kispesti Atlétikai Club csapatából. A sor- banjobbról a negyedik Bozsik Cucu, ami pedig most talán még fontosabb, hogy a második a szinte még gyerek Puskás Ferenc. Jellemző, hogy a labda már akkor is nála volt... Az összeállítást a FEB cikkeinek felhasználásával írta és szerkesztette: Fábián István / Mészáros Béla
