Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-12-13 / 85. szám

Porcsalmy Gyula: Magyar történelmi elbeszélések (18.)

Lorántffy Zsuzsánna, a bátor asszony

A magyar hitvesnek, édesanyának, honleánynak mintaképe volt Lorántffy Zsuzsánna. Mindezek mellett az élet minden körülményei közt: jó- és balsorsban egyaránt kitartott. Ősei Kálmán királyunk uralkodása idejében Olaszországból jöttek be hazánkba. Itt letelepedtek, új magyar nevet vettek fel, amelynek aztán századokon át tiszteletet, becsületet szereztek. Atyja: Lorántffy Mihály nagy vagyont szerzett, és nagy tekintélynek örvendett.

Lorántffy Zsuzsánna korán árvaságra jutott, akkor még serdülő gyermeklányka volt. Kistestvéreit is neki kellett gondoznia. A fiatal leány rendkívül komoly volt, amellett a fényűzést, a hiúságot megvetette, habár módjában állt volna a legfényűzőbb életet élni.

Nagyon szép nő volt, de testi szépségén kívül férfias lelkierővel és bátorsággal bírt. A ritka szépségű és nemes lelkű fiatal, gazdag leánynak messze földön nagy híre lett. Jöttek is hozzá a kérők, kiválóbbnál kiválóbb ifjak, akik közül Lorántffy Zsuzsánna a legdaliásabb, legszebb, legtanultabb férfit választotta férjül: Rákóczi Györgyöt, aki még alig volt 22 éves, s máris Borsod vármegye főispánja volt. 1616. április 18-án keltek egybe, s a legnagyobb boldogságban éltek a sárospataki várban. A fiatalasszony kitűnő gazdasszonynak bizonyult. Háztartásuk ügyét maga vezette. A fiatalok boldogságát mindjárt házaséletük elején megzavarták a rokonok. Ezek Lorántffy Zsuzsánna birtokáért port indítottak, s ez csak 13 év múlva ért véget rájuk nézve szerencsésen. Majd pedig harcba kellett szállnia az ifjú férjének a haza védelmére.

I. Rákóczi György 1630-ban foglalta el a fejedelmi trónt, s bár a török és anémet császár (illetve magyar király) eleinte nem is akarta elismerni, és hadat vezettek külön-külön ellene, Rákóczi mindkét ellenfelét keményen megverte. Erre aztán mind a török, mind a Bécsben lakó magyar király is elismerte fejedelemségét.

Hogy Rákóczit a fejedelemség gondjai lekötötték, attól kezdve tűnt ki különösebben Lorántffy Zsuzsánna nagy lelkiereje, nagy tettereje. Most már ő maga vezette saját és férje nagy kiterjedésű birtokain a gazdálkodást. Hatalmas, nagy birtok volt az, hazánk csaknem egész északkeleti hegyvidékét, a termékeny síkságokkal együtt magába foglalta. Lányait maga nevelte. A szegényeket gyámolította. Az udvari embereknek még csak szívességet sem volt szabad tőlük elfogadni, nemhogy kérni, vagy erőszakkal valamit elvenni.

Gyermekeiket hazaszeretetben nevelték, s míg az anya védőszárnyai alatt éltek a fiúk, derék, jóravaló emberek is voltak. György a váradi vár főkapitánya, Zsig- mond meg udvarhelyi kapitány lett. 1644-ben I. Rákóczi György kénytelen

volt m. Ferdinánd király ellen fegyvert fogni a haza és a protestáns vallás védelmére, mert a király a bécsi is nikolsburgi béke biztosításának ellenére is újólag megsértette az ország alkotmányát, s üldözte a protestánsokat.

I. Rákóczi György diadalmasan harcolt, benyomult Ausztriába is. E diadalmas hadjáratnak a híres linzi béke lett az eredménye, mely ismét biztosította a haza és a protestáns vallás szabadságát. I. Rákóczi Györgyöt meg Magyarországon nagy birtokhoz juttatta.

Ki volt e hadjáratban a fejedelem legnagyobb segítsége? A svéd király-e, a szövetséges, vagy ki? Nem más, mint hitvese: Lorántffy Zsuzsánna! Mialatt félje harcolt, a fejedelemasszony elesé- get, lőszert, ruházatot szerzett be, s azokat a hadsereg után szállíttatta. Azután meg csapatokat fogadott, s küldött a táborba, mert jól tudta, hogy a harcmezőn erősen fogy az ember, és újakkal kell pótolni. Emellett a katonák zsoldjának, s a török császárnak fizetendő adó fizetéséről is gondoskodott. A várakat jól felszerelte katonasággal, fegyverrel, élelemmel, hátha fordul a szerencse, s szükség lesz az erős, jól felszerelt várakra.

Ügynökei bejárták egész Európát, s mindenfelől hozták a katonai és politikai híreket. Ezeket idejekorán férjének tudomására juttatta, hogy ezekhez viszonyítsa, igazítsa az országos ügyeket. Mikor pedig férje csüggedt, leveleiben buzdította, bátorította a hőslelkű asszony, és mindig arra kérte, hogy addig harcoljon, míg csak a haza és protestáns vallás szabadságát ki nem vívta. S I. Rákóczi György addig is harcolt.

Lorántffy Zsuzsánna igazi lelki örömmel fogadta szabadsághős férjét a kivívott győzelem után. De nem sokáig örvendhettek egymásnak. A haza szabadságának nagy védője, I. Rákóczi György 1648. október 22-én kilehelte nemes lelkét.

Nagyobbik fia — a fejedelem — nem okozott neki gyönyörűséget. Nyughatatlan vére összeütközésbe hozta a törökkel, majd Lengyelország trónját akarta elfoglalni, de serege a hadjáratban egészen elpusztult. Még élt fia, György, de azért lélekben azt is elveszítette. Most már gyönyörűségét csak a sárospataki főiskolában találta. Erre nagyon sokat ál1 dozott. S mégis, utolsó nagy bánatát a sárospataki főiskola diákjai okozták. Ezeket néhány izgága főúr fellázította ellene, mert a fegyelmezetlen diákok ellen alkalmas fegyelmi szabályzatot készíttetett. Az ifjúság még gúnyversekben is kifejezést adott tiszteletlenségének a nagyasszonnyal szemben. Ez az eset nagyon bántotta. Pár nap múlva meg is halt. Azt mondják, a bánat vitte sírba.

Hősies lélekkel tűrte az élet, a balsors rámért csapásait, de a hálátlanságot már nem bírta elviselni érzékeny szíve. Ezt a nagylelkű, áldozatos életet élt, hazafias asszonyt méltóan sorozlhatjuk történelmünk hősnői közé.

Ő maga is kívánta szolgálni az irodalmat, idősebb korában hittani művet írt

fehéren [

Vers mindenMOL

íme egy tanmese újság és hirdető kapcsolatáról. Egy szőnyegkereskedő bement a helyi lap főszerkesztőjéhez, és elpanaszolta neki, rosszul megy a bolt, s mert nincs pénze hirdetni, írjon már róla pár sort, meg egy képet is tegyen a cikkhez. A lap felelős vezetője azzal küldte el a kereskedőt, találjon ki valamit, ami feltűnést kelt, amire mindenki odafigyel, s akkor lesz cikk is, kép is. A szőnyeges hosszas töprengés után besétált az éppen ott turnézó cirkusz igazgatójához és bérbe vett tőle egy tevét. Feldobott a dromedárra néhány szőnyeget, a púpjára felakasztotta az áruház nevét és az így „felöltöztetett” jószágot körbesétáltatta a városon. Lett nagy csődület, és persze, hogy lett cikk és lett kép és lett forgalom is a szőnyegboltban.

Nos, tegnap magam is találkoztam a „szőnyegkereskedővel”. Akkor, amikor tankolni mentem a gyulai MOL-kúthoz. Természetesen nem tevét sátáltattak a kútfejek között, hanem megajándékoztak mindenkit -— aki háromezer forint felett vásárolt—egy illatosítóval (benne egy sorsjeggyel) és — most figyeljenek! — Babits Mihály merített papírra nyomott szép versével. Címe: Esti megérkezés. Találó a költemény, magam igazolásául idevésem első szakaszát: „Az esti sötét / halk mezei lelkét / a mohó kilométerek / bús messzibe nyelték. / Kocsim ablakait most / veri a fény, / két sorban a lámpák/jönnek elém.”

Ha véletlenül elfelejtették volna, tegnap volt a Költészet Napja. Akadt egy profitérdekelt cég Magyarországon—olajban a legnagyobb —, amelynek még számít a vers ünnepe. Egy cég, amelyiknek vezetői úgy gondolták, talán még üzlet is lehet a költészet. Akik tegnap autóillatosítót kaptak Babitscsal együtt, talán máskor is visszatérnek hozzájuk. Ha nem, akkor hátha megjegyzik: József Attila születésnapján kaptak egy ajándékot. S ha hozzá nem felejtik, hogy a MOL-tól, a cégnek már megérte.

Egy illatosítóval és Babits szép soraival kezemben hadd higgyem: mégis van remény!

Árpási Zoltán

ALLAMIMENESBIRTOK RT. • MEZŐHEGYES •

ALAPÍTVA: 1784

A MEZOHEGYESI ÁLLAMI

MÉNESBIRTOK RT.

IIIBUIDNAl'llAFOlUiO TFltlLFTHItF MÉHÉSZEK

jelentkezését várja.

A telepített méhcsaládonként az rt.

150—350 FT-OT FIZET,

további felvilágosítás, jelentkezés telefonon. (68) 381-381/130-as mellék, mindennap 13.30—14.30-ig.

lakás: 5820 Mezőhegyes, Romlási u. 36. Telefon: Mezőhegyes 264, mindennap 19 órától Fazekas András ágazatéezetőnél

w

Postafiók: Erdély, 1997

A határon túl kezdődik Erdély. Közel kétmillió magyar otthona. Hogyan élnek, gondolkodnak, mi bántja őket, miként ó'rzik magyarságukat, arról szólnak ezek a levelek, amelyeket a Bukarestben megjelenő' Romániai Magyar Szóból tallóztunk.

Pascal vallástétele

Blaise Pascal (1623—1662) természet- tudós keresztyén tudása messze megelőzte életkorát. Mindennek tudni akarta a megoldását, a felfogóképessége is nagy volt. 12 éves korában rájött Euklidész 32 tételére, 16 évesen értekezést írt a kúpszeletekről. Galilei műveit is ismerte. Amikor értesült Toricelli légnyomással kapcsolatos kísérleteiről, fontosnak látta, hogy maga is kísérleteket folytasson. 1648-ban bebizonyította, hogy ha minél magasabbra megyünk, annál inkább csökken a légnyomás. A hidraulikus prés is tőle származik. Egy számológépet is feltalált.

O maga mondta, hogy 18 éves korától kezdve egyetlen napja sem volt, amikor ne lettek volna testi fájdalmai. A fejfájás, a gyengeség szinte elviselhetetlenné tették életét, de belátta, hogy a keresztyén embernek számolnia kell a szenvedéssel is.

Már 24 évesen azt a döntést hozta, hogy életét Istennek kötelezi el. Érte élt és nem volt más célja, minthogy Istennek alázatos gyermeke legyen. A nagy matematikus és fizikus Krisztusnak adta át magát.

Olvassuk el vallástételét: „Szeretem a szegényeket, mert Jézus Krisztus is szerette őket. Szeretem a földi javakat azért, mert lehetőséget adnak arra, hogy a szegényeken segítsek, és ezekben hűséges vagyok. Akik nekem ártanak, azoknak nem fizetek gonosszal, hanem kívánom, legyenek olyanok, mint én vagyok, aki nem várok az emberektől sem jót, sem rosszat. Azon igyekszem, hogy minden emberrel szemben őszinte, igaz és hűséges legyek, és szívbéli vonzalmat érzek azok iránt, akikkel Isten közelebbről egybekapcsolta az életemet. Noha nagyon ki vagyok téve az emberek pillantásainak, cselekedeteimet Isten szeme elé helyezem, hogy O ítélje meg azokat, akinek szenteltem őket. Naponta dicsérem Megváltómat, aki vezet engem, és aki egy ilyen gyönge, szánandó, kívánságokkal, becsvággyal, büszkeséggel teljes emberből olyan emberré tett, aki mindezektől megszabadult. Annak anagy ereje által, akié minden dicsőség, mert önmagámtól csak szánandó és tévelygő ember lennék.” Ezt írta fel egy cédulára, amelyet halála után otthonában találtak.

1662. augusztus 19-én halt meg súlyos betegen, 39 éves korában. A St. Étienne du Mont templomban van eltemetve. Utolsó szavai ezek voltak: „Isten soha ne hagyjon el.”

Bányai László

református lelkipásztor, Bukarest

A térségben, amiben élünk

Az Erdélyi Magyarok Közművelődési Egyesület (EMKE) aradi szervezete, a jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, a Körös Vidék Drámapedagógiájáért Alapítvány és a Karácsonyi Békés Megyei Honismereti Egyesület hároméves multikulturális, interdiszciplináris kutatóprogramot szervez középiskolások, fiatalkorúak számára.

A program célja: régiónk (Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Záránd, Torontál) történelmének, néprajzának, típusainak, jelenlegi társadalmi helyzetének megismerése, különös tekintettel a különböző etnikumok együttéléséből fakadó azonosságokra és különbözőségekre. E program fontosnak tartja, hogy fiataljaink megismerjék, hogyan éltek, gondolkodtak őseik a múltban, milyen kis- és nagyközösségi szokás- rendszerek jellemezték, jellemzik e térség etnikumait. A múlt értékes tanulságait, a mai élet szokásrendjét szociológiai eszközrendszerével óhajtjuk kutatni, feltárni. A program résztvevői az említett térség 14—18 éves fiataljai, magyar, román, szlovák, szerb-horvát, német és cigány nemzetiségűek.

A szakmai hátteret a szegedi JATE néprajzi és szociológiai tanszéke, a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola, a megyei művelődési központ, a békéscsabai Szlovák Kutató Intézet, a Jókai Színház, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum, az aradi megyei múzeum, az újvidéki folklórközpont biztosítja. Kutatásvezető dr. Juhász Antal, a szegedi Néprajzi Tanszék vezetője, a 3 éves programban pedig a következő kutatók

vesznek részt: Magyarországról — dr. Bellon Tibor, dr. Havassy Péter történész, dr. Martyin Emília néprajzkutató, dr. Köteles Lajos művelődéskutató, dr. Pap István, a megyei művelődési központ igazgatója, dr. Krupa András néprajzkutató, dr. Pászka Imre szociológus, Konter László, a Jókai Színház rendezője, Szabó Magda néprajzkutató, Romániából — Demsea Dán történész, Colta Rodica néprajzkutató, Vajdaságból —dr. Jung Károly folklórkutató.

A kutatóprogram módszerei között az Eleken, majd Arad megyében és a Vajdaságban megszervezendő nyári terepmunka, ifjúsági interetnikus kutatótábor, diákkonferencia, önálló dolgozatok, előadások, levéltári kutatások, múzeumlátogatások megszervezése szerepel.

A program kidolgozásáért, kivitelezéséért köszönet Fabulya Lászlónénak, a Békés Megyei Művelődési Központ főmunkatársának, remélve, hogy újszerű vállalkozásunk segíti a másság elfogadását és a népek közeledését.

Matekovitsné Kórodi Mária EMKE-elnök, Arad