Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-10 / 83. szám

1997. április 10., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Mindenbe kell A Só! Kiváló zene — remek dalszöveg — játékos koreográfia A nagy kibékülés. Szőke Pál és Vékony Anna FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Az öreg király — belefáradva az uralkodás terheibe -— egy napon maga elé hívatja három lányát, hogy birodalmát fel­ossza közöttük. Előtte azonban megkérdezi őket, melyikük szereti őt a legjobban. A legna­gyobb úgy szereti apját, mint az aranyat, a középső, mint a csillogó ruhákat, a legkisebb pedig, mint a sót. A király leg­kisebb lánya válaszán úgy felbőszül, hogy rögtön szám­űzi. Vesztére, mert elűzésével eltűnik a só is az országból, és mindenki csak édességet ehet, egészen addig, míg a király­lány kedvesével vissza nem tér. Az ismerős történet új kön­tösben jelenik meg a Jókai Színház A só című mesemusi­caljében (rendező: Karczag Ferenc). A darab bemutatóján már az első percekben eldőlt, a produkció sikerre ítéltetett. A lendületes és kiváló zene (.Király Péter), a remekül meg­írt dalszövegek (Háy János), a játékos és számtalan apró gégét sem nélkülöző — a gye­rekközönség részére is érthető és kellően értékelt —- koreog­ráfia ( Gajdos József), a díszlet (Deák Dalma Réka) és a jelme­zek (Papp János) mozgalmas­sága garantálta a jó hangulatot, a végén a vastapsot és az ováci­ót, és szerencsére elsimította a történet kisebb buktatóit (főként a második felvonás­ban). A szereplők közül külö­nösen tetszett a király (Szőke Pál) és három lánya (Vékony Anna a legkisebb, Kara Tünde a középső, Vagy Erikán legna­gyobb), az öregasszony, aki mint kiderült boszorkány is (Csizmadia Éva), a vőlegé­nyek (Acs Tibor és Jancsik Fe­renc) kettőse, a kuktalány (Dobó Tímea), és a kar (min­den belépésével). A sót minden gyerek meg­nézheti, aki tud fütyülni vagy énekelni, kellően vörösre tap­solható a tenyere, és megfelelő hangerővel bírja kiabálni a vé­gén, hogy vissza. A szülők pe­dig -— ha tehetik —- kísérjék el csemetéiket az előadásra. (kovács) Szeghalmon első: Szekeres Diána Várják azok jelentkezését, akiket károsodás ért Alapítvány az emberi jogokért Közhasznú szervezet az állam- polgári bizottság az emberi jo­gokért, amely 28 országban, 130 tagszervezettel áll ki az emberek érdekében. Célja, hogy felfedez­ze és megszüntesse a pszichiátri­ai kezelések folyamán elköve­tett jogsértéseket. Magyarországon alapítványi formában működik ez a szerve­zet. 1994-es megalakulásuk óta több, mint száz esetről szerez­tek tudomást olyan emberektől, akikkel pszichiátriai kezelésük során jogsértés történt. Több al­kalommal sikerült számukra A kultúra vidéken Orosházán a Kulturális Kapcso­latok Egyesülete a hagyomány­teremtés szándékával minden hónap első hétfőjén beszélgetés­re invitálja az Éden cukrászdába mindazokat, akik tartalmasán szeretik eltölteni a szabadidejü­ket. Első alkalommal éppen a napokban találkoztak a kezde­ményezőkkel az érdeklődők. Ekkor Szilasi László, a JATE Bölcsésztudományi Karának munkatársa, a Pompei című lap szerkesztője volt a meghívott vendég (aki egyébként Békés­csabáról származik). Gyerekek rajzos beszámolója hatékony jogi segítséget nyúj­taniuk. Ha olvasóink ismernek bárkit, akinek édesanyját, fele­ségét, testvérét, édesapját, fiát vagy barátját mentális kezelés során károsodás ért, írják le az esetet. Minden adatot, igazoló bizonyítékot küldjenek el az Állampolgári bizottság az em­beri jogokért alapítvány címére (1461. Budapest, Pf. 182) vagy hívja fel hangpostafiókjukat a 262-7800/800 telefonszámon. Az információkat bizalmasan kezelik. B.Zs. Vitaindító előadásában arról szólt, hogyan lehet egy vidéki kisvárosban értelmesen élni, ho­gyan lehet eligazodni abban a világban, ahol az értékek a fejük tetejére álltak. Majd terítékre ke­rült a kultúra vidéki helyzete is. Az előadó szerint a főváros ma­gába szívja a vidéken kiművelt embereket. S hogy azok miért mennek el? Mert itt az intézmé­nyek nem biztosítanak lehető­séget. A vitaindító után az el­hangzottakkal kapcsolatban ér­vek és ellenérvek hangoztak el a hallgatóság részéről is. Cs. I. Földink volt. (u) Ezen a napon született Gádoroson 1900-ban Okányi Iván okleve­les kertész, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora. Az egyetem elvégzése után a budapesti tudomány- egyetemen doktorált. 1924-től több európai országban dolgo­zott és folytatott tanulmányo­kat. 1928-ban az akkor létrejött Országos Pomológiai Bizottság titkárának nevezték ki. 1930- ban a növényvédőszergyárak bérgyümölcsösének megszer­vezésével és irányításával bíz­ták meg. 1936-tól Balaton- füreden az első magyar kerté­szeti felügyelőség vezetője. Ve­zetésével megvalósult a Bala- tonfelvidék mandulafásítása. 1940-től a Kertészeti Akadémi­án tanított. 1947-tőijelentős po­zíciókat töltött be a gödöllői ag­rártudományi egyetemen. Az MTA kertészeti bizottságának megalakulásától kezdve elnö­ke, majd tagja volt. 1960-ban vonult nyugdíjba. Szerkesztője és szerzőtársa volt a Mezőgaz­dasági Lexikonnak és a Kerté­szeti Lexikonnak. Útalap. (1) Mezőkovácsházán a korábbi években útépítésből kimaradt Sármezey utca egyik szakaszának lakói útalap építé­sének megkezdéséhez kértek önkormányzati hozzájárulást. Erős összefogással, saját szállí­tójárműveik, gépeik és munká­juk felajánlásával támasztották alá kérésüket, ígéretet téve, hogy a munka megkezdéséhez szük­séges (tavalyról fennálló) 80 %- os hozzájárulást befizetik. A képviselők támogatták a javas­latot, amelyet a pénzügyi lehetőségekhez mérten igyekez­nek segíteni. A korai, álmos-szédelgős hajna­li 4 órai, csütörtöki, gyulai indu­lást követően pénteken reggel érkeztünk Firenzébe. Ez a tavasz Nyolc középiskola 35, érettségi előtt álló tanulója mérte össze tudását a minap a megyei ma­gyar nyelv és irodalom verseny keretében a szeghalmi Szigeti Endre Szakképző Iskolában. Ezt a versenyt Szeghalmon negye­dik alkalommal rendezték meg. valahogyan csípősre sikeredett, úgyhogy borzongósan szálltunk le a Michelangelo-kilátónál és gyönyörködtünk az Amo-parti A tanulók egy megadott té­mában írott dolgozattal jutottak a megyei versenyre, ahol tegnap előbb írásbeli megmérettetés várt rájuk. A 35 diákból az írás­belin legjobban szerepelt tíz a délutáni szóbeli döntőbejutott. A nemes verseny a következő város látványában, a reneszánsz kor Athénjában. Számos útikönyv részletezi, dicséri a dóm, a Palazzo Vecchio (a régi városháza), a Ponte Vecchio, az Uffizzi Képtár gaz­dagságát, szépségét, felülmúlá- sukra csupán a valóságos élmény lehet képes, erre én nem vállal- kozhatom. A társaság összerázó- dásának, az ismerkedésnek a hangulatát próbálom idegenve­zetőnkkel, Madari Gyulával ele­végeredménnyel zárult:\. Szeke­res Diána (békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium), 2. Molnár Pál Márton (békéscsabai Belvá­rosi Általános Iskola és Gimná­zium), 3. Erdei Renáta (szeghal­mi Péter András Gimnázium). (Magyari) mezni. Bár kisebb, nagyobb konfliktusoktól egyetlen társas- utazás sem lehet mentes, szá­momra igen meglepő ennek a jó­részt vallásos beállítottságú, a legkülönbözőbb életkorú csapat­nak a tűrőképessége, morgolódás nélküli alkalmazkodása. Utazás közben alkalom nyílott a katoli­kus vallás gyakorlására is (gon­doljuk el nagypéntek, húsvét előtti napokat éltünk át együtt). Aki akarta, vágyta, imádkozha­tott, énekelhetett együtt a többi­ekkel a vallási szokásoknak megfelelően, aki nem, az tiszte­lettel kivárta, hallgatta társait. Semmi kényszer, semmi erőlte- tettség, teljesen őszinte érzel­mek, hitélet, láthatóan van gya­korlata ebben kalauzainknak. Rövid szabadidőt is kaptunk Fi­renzében és ekkor még előre nem látott akadály zuhant továb­bi haladásunkba, idős útitárs­nőnk, Marika néni kámforrá vált, nem tért vissza a megbe­szélt időben a várakozó autó­buszhoz. Talán ez volt az első igazi próbatétel, amikor mélyen együtt érezve idegenvezetőnk­kel, sajnáltam őt. Hetven ember várta a 74 éves néni előkerülését, akit úgy kerestek a turistáktól hemzsegő városban, mint tűt a szénakazalban. Már az olasz rendőrök, a kommandósok is a keresésbe kapcsolódtak, tehetet­lenül tanakodtunk, aggódtunk: rosszul lett, eltévedt, holmija, út­levele, pénze az autóbuszon, ő pedig ki tudja merre? Három óra A mezőkovácsházi önkormány­zat legutóbbi ülését — új kezde­ményezésként — kihelyezett formában a reformátusko­vácsházi városrész általános is­kolájában tartotta azért, hogy az e településrészen élők is szemé­lyesen bekapcsolódhassanak a testület munkájába. Ennek kap­csán az iskola rajztanára és az óvoda csoportvezetői úgy dön­töttek, hogy kiállítást rendeznek tanítványaik munkáiból, így erre a napra az iskola folyosóját rög­tönzött kiállítóteremmé alakítot­ták. hosszánál is többet várakoztunk, tovább nem lehetett. Már indulófélben Róma felé, rábízták útitársunkat a hatóságokra, előkészítve, hová és mikor szál­lítsák utánunk, amikor a tisztelet­beli magyar konzul közbenjárás­ára kiderült, őrzik az egyik kapi­tányságon, nehogy baja essék. Idegenvezetőnk lélekszakadva rohant „kiváltani”, s Marika néni ártatlan, bájos mosollyal jelent meg ismét közöttünk. Ékes bizo­nyítékát többször adta eltévedési hajlamainak, úgyhogy ezentúl váltott őrzőtársak figyelték, kís­érték, fogták a kezét. Gondolom, nem voltam egyedül a kétsége­immel, családtagjai hogyan en­gedhették el egyedül, mások felelősségére bízva a jó szándé­kú, ámde kissé gyámoltalan idős hölgyet, tiki végül is épségben visszatért honi földre. Rómába estetájt értünk, nagypénteken. Huncutok ám az olaszok. Hiába a biztosíték, a szállodafoglalás, szobaárrende­zés, sehogyan sem egyezett a szoba- és vendégszám a kissé megtöri, csapzott társaság láza­dó bosszúságára. Kísérőink igyekeztek megoldást találni a kilátástalannak tűnő helyzetben, akár úgy is, hogy saját helyüket engedték át a vendégeknek és ők bizony a buszban töltötték az éj­szakát. Igaz ekkor már „csupán” negyedmagukkal. Gyors „cica­mosdás”, böjti vacsora a Roma Antika díszes éttermében, majd indulás a Colosseumhoz, ahol százezrek gyülekeztek a Szent­atya, II. János Pál pápa kereszt­úti szertartására. Engedjenek meg a vallási is­meretekben kevésbé járatos ol­vasók számára némi visszate­A képv iselők először a kiscso­portosok munkáit, majd a nagy- középsősök rajzait, ragasztásait és a felsősök festményeit tekin­tették meg. A képek témagazdag rajzórákról és sokszínű vizuális­foglalkozásokról árulkodtak. Mint azt Tóthné Szűcs Judittól megtudtuk, a bemutató célja volt, hogy a képviselők és a megjelent érdeklődők betekinthessenek in­tézményeikbe, képet alkossanak munkájukról, és hogy megmu­tassák mire képesek az itt tevékenykedő gyermekek. (hm) kintést a tavasz igazi nagy ünne­pének, a húsvétnak tartalmáról. A kereszténység ezen a napon ünnepli Krisztus feltámadását. Megelőzi a nagyhét, amely vi- rágvasámappal kezdődik, ekkor Jézus Jeruzsálembe vonulásá­nak emlékére az emberek barka­ággal mennek a templomba. A nagyhéten emlékeznek meg Krisztus szenvedéseiről, ekkor születik újjá a természet. Nagy­csütörtökön némulnak el a ha­rangok, Jézus szenvedéseinek kezdetekor. Ekkor mondják egyes vidékeken a népek, hogy a harangok Rómába mentek. Nagypénteken járják végig Jé­zus keresztvitelének útját. Jeru­zsálemben egy szerzetes ke­reszttel a hátán teszi meg a Gol­gota hegyére vezető utat. A templomokban letakarják az ol­tárokat, hallgatnak a harangok, mindenki várja a másnapot. A Colosseumnál II. János Pál több nagy tekintélyű és nemzetiségű pappal emlékezett a keresztúti ájtatosságra. Nappali fény árasztotta el az éjszakai Rómát, áhítatos töme­gek kapaszkodtak minden emelkedőre, fára, kőre, tűt sem lehetett leejteni a téren. Száz és száz hangszóróból áradtak a hangok, bár az érthetőségnél ha­tásosabb volt az áhítat, amely a vallásos tömegeket elárasztotta. A pápa szavát, hangját kívánta hallani mindenki, őt, aki meg­nyugtató, kedves, idős, reszke- teg, hivatástudatából erőt merítő lélek, a keresztény katolikus vi­lág legfőbb földi hatalmassága. (Folytatjuk) Bede Zsóka Az utazást a Makrovilág Utazási Iroda támogatta. A Colosseum nappal, amikor az előző esti ájtatosságnak csupán prózai nyomai maradtak a festői környezetben fotó: a szerző felvétele Ünnepi zarándoklaton Olaszországban I. A vallásos társasutasok keresztényi türelme Vonzónak tűnt a lehetó'ség; a Makrovilág Zarándok Utazási Iroda jóvoltából az idei húsvétot Rómában tölteni. Éltünk is vele. Két autóbusznyi jelentkező', mintegy 70 ember kelt útra, az- ország minden részéből, mi tíz-egynéhányan Gyuláról, Oroshá­záról, Békéscsabáról. Hét nap, kissé bőségesen adagolt autóbu­szos utazás, hiszen a távolság hatalmas, csodálatos városok, látnivalók, élmények, barátságok születése fér a néhány sűrített napba.

Next

/
Thumbnails
Contents