Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-06 / 55. szám
o 1997. március 6., csütörtök AKTUÁLIS .BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ebül szerzett jószág ebül vész el? Gimikrimi Gyulán II. A pályázati szabályok szerint mindkét minisztériumban tökéletesen azonos pályázatokat kell elhelyezni. Ám kérdés, vajon miért kellett a parlamenttel tavaly május 28-án gyakorlatilag egyetlen benyújtott pályázatot győztesként és vesztesként is megjelöltetni? Ugyanis a hivatalos közlönyökben az állt, hogy az Erkel Kossuth téri bővítése zöld utat kapott, az Erkel és a Bay elhelyezésének megoldását célzó pályázatot viszont nem támogatta az állam. A rejtély nyitja feltehetően a szeptember 4-ei határozat felvitele körül keresendő. A Belügyminisztériumban nyomára bukkantunk annak a dossziénak, melyben fellelhető a februári előzetes felmérés anyaga, továbbá 1995. április 14-ei dátumozással, ám a csak 1995. szeptember 4-étől lehetséges tartalommal rendelkező, dr. Lúczi József és Lebenszky Attila által aláírt beruházási adatlap. Ebben a pénzfelhasználást, a pénzügyi források ütemezését kézzel átjavították. A javítás dátuma nincs feltüntetve, ám a változtató aláírása igen: dr. Albél Andoré. A csere nem belügy Egy másik nyomtatványon 1995. április 14-ei dátummal a sokat emlegetett 1995. szeptember 4-ei határozat rövid összefoglalása olvasható. A dosszié a békéscsabai polgármesteri hivatal által 1995. augusztus 30-án kiadott építési engedélyt is tartalmazza, s általános meglepetésre a még abban az évben a köztársasági megbízott által hatálytalanított 1993-as építési engedélyt, s egy további 1993-as építési engedélyt is. Az Erkel gimnázium igazgatója 1995. szeptember 1-jén, a képviselő- testületet megszólító, Lebenszky Attilához írt levele — melyben a Kossuth téri elhelyezés támogatását kéri — két példányban is fellelhető. (Lefogadnánk, ebből a másik minisztériumnak nem jutott.) S ott volt Márki-Zay Lajos igazgató augusztus 30-ai keltezésű, dr. Albel Andornak írt nyilatkozata is. Az átkeresztelt dátumokkal, sebtiben halomba „dobált” rajzokkal, határozatokkal farkasszemet néz a dossziéban a szeptember 4-ei határozat. Olyan ez, mint amikor egy abortusznál a fele gyereket benne hagyják... Még egy tornateremterv is meglapul ott 1993-as dátumozással, 1995. augusztus 30-ai hatósági hitelesítéssel. Heteken át vacakoltunk, hogy valamit megtudjunk a pályázatokról a minisztériumokban. Kétségtelen, a szerencse mellénk szegődött, ám nyilatkozatra bírni itt se, ott se sikerült senkit. A jellemző válaszok: „Ennyi gondunk az összes pályázóval együttesen nem volt, mint ezzel a gyulaival”, „már rendészeti szerv is vizsgálja az ügyet”, „az államtitkár számára jelentést kellett tennünk, s még nem jelzett vissza”. Végül is érthető a visszafogottság. Ismereteink szerint dr. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter 1996. május 21-én (egyetlen héttel a parlamenti döntés előtt) válaszlevelet írt a Bay gimnázium igazgatójának. Úgy tudjuk, hogy a gyulai polgármesteri hivatal az ennek megszületése előtti napokban küldte meg a szeptemberi ülés anyagát az MKM-nek. Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük: a pályázatok kicserélésére a BM-ben kerülhetett sor. Tervezett tervezők így aztán nem meglepő, hogy az MKM javaslatában esetleg az elutasítottak listájára került a gyulai pályázat, a BM-ben viszont az új helyszínes anyag a győztesek közé emeltetett. S ugyan ki figyel arra, hogy a két lista összhangban legyen egymással... (Éppen csak egy megjegyzés erejéig szólnánk arról, hogy belügyminisztériumi források szerint a BM 1996 elején levélben figyelmeztette a gyulai polgármesteri hivatalt: a pályázat benyújtása után minden változtatás a pályázatból való kizárással jár. E levélbe nem volt módunk bepillantani, s nem tisztázott az sem, milyen okból írták —- annyi látszik bizonyosnak, hogy nem válaszlevélről van szó.) Az 1996. január 29-ei képviselő-testületi ülésen ismét a tervezés körül folyt a vita. Az előterjesztés szerint a polgár- mester 1995. október 30-án (más szerint 31-én) keretszerződést kötött mind a Kossuth téri, mind a Kossuth—Károlyi utcai építési, bővítési, felújítási munkák tervezésére. A dátumra érdemes figyelni: másnaptól ez már csak pályáztatással lett volna lehetséges, ugyanis a közbeszerzési törvény 1995. november elsején lépett hatályba. Az érintett tervezők egyike, Szabó Jenőaz MSZP-hez, a másik,Nemes Roland az SZDSZ-hez áll közel — közismerten. A város alpolgármestere és polgármestere mögött álló pártokhoz. (Azt már kérdezni sem merjük, a Kossuth térre mit kellett azonos fázisban tervezni, amikor állítólag hónapok óta építési engedéllyel alátámasztott tervek álltak a város rendelkezésére.) Nemes Roland 1996. január 16-án írt levelében visszaadta a megbízást, s pályázat kiírását javasolta, melyen maga is szívesen indulna. Felmerült, hogy a két tervezőt a polgármester (aki egyben a pályázati tanács elnöke is volt) a pályázati tanács október 24-ei törvénytelen döntésé- re(?) alapozva bízta meg a munkával. Ugyanis a pályázati tanácsnak nem volt döntési jogköre, a testületi döntések előkészítése volt a dolga. Állítólag a jegyző erre már az októberi tanácskozáson felhívta a figyelmet. Azaz, ha a testület 1995. november elsejéig nem bízta meg pályáztatás nélkül a tervezőket, attól kezdve már csak pályáztatással tehette. A polgár- mester ekkor azt mondta: ha pályáztatnak, hónapokkal csúszhat el a munka. Minden elérhető? Ez bizony nagyra sikerült mondás volt, különösen az ügyben ezt követően tapasztalható ácsorgást látva. Az ülésen a jegyző arra az állásponra helyezkedett, hogy Juhász János képviselő — ma gazdasági tanácsnok —, aki meghatározó súlyú szabaddemokrata képviselőként jól értesültnek tekinthető ezekben az ügyekben, azt javasolta az ülésen: a két tervező csak az építési engedélyezési terveket készítse el a címzett támogatás elbírálásáig. (Később a polgármester szavai nyomán hozzátette: az Erkelre nézve már van engedélyezési terv, de a szerződésben szerepel ennek 2,6 millió forintos módosítása. Azt mondta a képviselő, hogy az Erkel tervezői szerződésében szerepel beépítési, bontási, építési engedélyezési terv, melynek elkészítési határideje 1996. március 29.) A kiviteli tervek várható árát megbízásonként 2,6-2,7 millió forintra becsülte. Dr. Bartóki László viszont figyelmeztetett: e megrendelendő tervezői munkák egyenként 9- 10 millió közötti árúak, s nem kerülhető el a pályáztatás. (Az építészeti kamara ajánlása alapján természetesen tervfajtánként viszonylag pontosan meghatározhatóak a tervezői díjak.) Dr. Albel Andor átlendítette a vitát a holtponton, amikor megnyugtatta a jelenlévőket: elérhető, hogy a tervezési kifizetések ne essenek a közbeszerzési törvény hatálya alá, tehát ötmillió forint alatt legyenek. A napokban készült állami számvevőszéki vizsgálatnak erről más a véleménye... S hozzátette: itt egy ütemezett pályázatról van szó, melyen 280 milliót veszíthet a város. Ha nem világos, miért ennyit, nyugodtan számolgassanak velünk, mi sem értjük! Végül a testület úgy döntött: a polgármester pályáztatás nélkül, azonnal kösse meg a szerződést a két tervezővel. A becsapott Bay A képviselők újabb lépést tettek a mai helyzet irányába 1996. július 15-én. Felhatalmazták a polgár- mestert, hogy — ki tudja, már hányadjára — kössön szerződést a kivitelezői pályázati tervek (tendertervek) elkészítésére Szabó Jenő építésszel. Ez alapján a kivitelezőt pályázat útján év végéig ki kell választani — rendelkezik a határozat. Meghatározzák: a mostani tervezés, a kivitelezés és az első beszerzés végösszege nem haladhatja meg a 298,9 millió forintot. Ekkor hatálytalanították azt a januári döntésüket, mely felhatalmazta a polgármestert, hogy Szabó Jenővel és Nemes Rolanddal kössön tervezési szerződést a Kossuth téri, illetve Kossuth—Károlyi utcai építés tervezésére. Akkor sem, most sem vették figyelembe, hogy a közbeszerzési törvény és a város közbeszerzési rendelete csak pályáztatással tenné lehetővé a tervező kiválasztását. Az előterjesztés azt írja: a Bay gimnázium elhelyezésére a szűkös anyagi lehetőségek miatt csak 1998-ban(!) lesz mód. Elismeri az előterjesztő: a 200 millió forintos címzett állami támogatást kérő pályázati anyagban e feladat teljesítését 50 millió forinttal ugyan vállalta a város, de csak 1998-ban lesz rá 48 milliója... A döntés: a Bay gimnázium számára az 1998-as költségvetés készítésekor terveznek be 48 milliót. Bizonytalan sikerű ígéretekben nincs hiány... Lebenszky Attila 1996. augusztus 7-én megkötötte a tervezői szerződést Szabó Jenővel. Hogy milyen megfontolásból pályáztatás nélkül, változatlanul nem tudni. Az viszont már némi figyelmet érdemel, hogy a tervezői szerződésben a polgármester az Erkel gimnázium oktatási szárnyának bővítése és új tornaterme engedélymódosítási és tendertervét, valamint az ezzel járó járulékos tervezési munkák elkészítését rendeli meg. Az egyik részteljesítési határidő megjelö- lésekorpedig egyenesen azt írják: 1996. augusztus 26-áig el kell készíteni a tanügyi épület építési engedélyezési tervét. Komolyan azt hittük, hogy 1995. augusztus 30-án már el is bírálták azt... Közpénzekről lévén szó, le kell írnunk: a tervezőt a munka elvégzéséért 8 millió 900 ezer forint bruttó tervezési díj illeti meg — olvashatjuk a szerződésben. Tender hahókra? Akik netán a múlt év vége felé olvasták a kivitelezési pályáztatásról Vadtender címmel megjelent írásunkat, bizonyára érdeklődéssel olvasnak a szerződés 8. pontjáról. E szerint a számla utolsó részletét (a díj 15 százalékát) a tervező csak akkor veheti fel, amennyiben a pályázaton sikerül kivitelezőt találni. Kivételesen szó szerint idézünk: .Amennyiben az építési ajánlatok az elfogadhatóság határán túllépnek, a tervező vállalja, hogy a tervet a keretösszeghez igazítja. Ennek érdekében a tervező a beérkező ajánlatokat véleményezi, értékeli és közreműködik a kivitelező kiválasztásában, mint tanácsadó.’' A kilencedik pont pedig előírja, hogy a tervező köteles a képviselő-testület által meghatározott beruházási keretösszeget betartani. (Ez ugye mindenestől 298,9 millió. A kivitelezésre 285 milliót szántak úgy, hogy ebben az összegben további tervezői díjakat is számításba vettek: erre az összegre számítva úgy 9,5 milliót a kiviteli tervek elkészítéséért, 1,8 milliót a tervezői művezetésért.) A tenderterv elkészítési díjának valamely százalékát azért tartják vissza a szerződésekben, hogy a tervező korrigálhassa a tévedését, ha a megrendelő által meghatározott műszaki tartalmat és a rendelkezésre álló beruházási összeget nem tudta összhangba hozni. Ha a kivitelezésre pályázók ajánlatai nagyban eltérnek a rendelkezésre álló összegtől, bizony erről szól a történet. Az Erkel építésére kiírt kivitelezői pályázatban úgy fogalmaznak: amennyiben a rendelkezésre álló fedezettel (285 millió forint) arányos ajánlat nem érkezik, úgy eredménytelenséget hirdetnek. Matematikusok eddig meg nem döntött véleménye szerint a 285- tel csak a 285 arányos. A beérkezett építési árajánlatok: 332,349, 399, 405, 572 millió forint — mind túl a szokásos 10 százaléknyi tűréshatáron. Tehát új pályázat kiírása vált volna indokolttá. Itt léptették életbe az újabb háziszabályt: az ajánlattevő jogosult a pénzügyi fedezet függvényében egyes munkarészek elhagyásával a terv műszaki tartalmát csökkenteni. Lábaikéit „lábas ház” Ha ezzel élni kell, az bizony annak beismerése, hogy tévedett a tenderterv kimunkálója. Itt kell emlékeztetnünk arra, hogy a kivitelezői pályázatok elbírálása során az általa készített tenderterv műszaki tartalmát csökkenteni kényszerülő Szabó Jenő és a későbbi győztes BÁEV Rt. vállalkozási igazgatója még a pályázatok elbírálása előtt, 1996. novenber 7-én megállapodást írt alá. Ennek lényege: ha a BÁEV Rt. nyer, Szabó Jenőt bízzák meg a kiviteli tervek elkészítésével és a tervezői művezetéssel. Szabó Jenő azt nyilatkozta, azért lett magas kivitelezési összeget gerjesztő a terve, mert nem tudták eldönteni, 300 vagy 500 millió forint körüli beruházási összeg a reális. Ez bizony furcsán hangzik: tökéletesen ismert volt, hogy e beruházáshoz mekkora összeg áll az önkormányzat rendelkezésére. A nyilatkozatában szinte technikaiként jellemzi azt a munkát, amit a kivitelezőt kiválasztani hivatott közbeszerzési bizottságban végzett. Márpedig a szerződése véleményezési, értékelési és közreműködési feladatot írt elő számára a tervező kiválasztásában. Akkor hát vagy a szerződésnek nem tett eleget, vagy — a későbbi nyertes pályázó iránti elkötelezettsége miatt — semlegessége kérdőjelezhető meg... Nem egyszerűen külön fejezet, hanem külön történet a Kossuth—Károlyi utcai épületbontások esete. Legjobb, ha most átugrunk rajta. Ugyanígy külön megvizsgálandó, hogy okos dolog volt-e a három nagy tanteremnek helyet adó, „lábas háznak” nevezett, tízmilliós nagyságrendű értéket képviselő épület lebontása az Élővíz-csatorna partján. S kértek-e rá bontási engedélyt? Tisztázandó lehet az is, hogy az építési engedély 1995. augusztus 30-ai kiadásának pillanatában a felhasználni tervezett terület egésze felett rendelkezett-e az önkormányzat? Azt sem tudjuk megítélni, hogy az engedélyezett terv megfelel-e az általános és eseti építésügyi, szakhatósági előírásoknak, mert a pályázatra benyújtott anyag alapján ez nem ítélhető meg. Elúszott adóforintok Senki ne higgye, hogy a kételyek csak most fogalmazódtak meg! A Gyulai Hírlap 1996. február 16-ai számában az ellenzéki pártok ön- kormányzati képviselői és gyulai elnökségei lényegében pontosan leírták a folyamatot. Petróczki Zoltán, a katolikus gimnázium igazgatója, a testület kulturális bizottsága tagjaként 1996. november 5-én tájékoztatta a bizottságát arról a gyanújáról, hogy akár okirathamisításnak is tekinthetők az ügy egyes mozzanatai. Akkor ugyan ígéretét vették a város vezetői, hogy nem fordul a két miniszterhez, de tudomásunk szerint a polgármester nem rendelt el vizsgálatot a polgármesteri hivatalban, miként most az állami számvevőszéki vizsgálat után tette. Ráadásul hivatali beosztottjaival vizsgáltatja ki azt a gyanút, melynek árnyéka alapvetően rá és a volt jegyzőre vetődik. A testület pedig nem lát indokot saját vizsgálóbizottság felállítására... Kérdezhetik, milyen károk szegélyezik a felvázolt utat? Pontos számot nehéz lenne mondani anélkül, hogy valaki aprólékosan feltárná az ügy pénzfelhasználási hátterét. Az évek során megrendelt és kidobott terveknek, a később két helyszínen is lebontott — van ahol előbb megvásárolt és kisajátított — épületeknek ára van. E költségek közé számíthatók azok a felújítási összegek, melyeket a lebontandó önkormányzati tulajdonú házakból ki- költözöttek elhelyezésének biztosítására, a bontások megvalósítására kellett fordítani. E csatamezőn veszett el az említett tornaterem-építési állami támogatás, s a „lábas ház” is. A bizonyára nem teljes lista máris a nyolcvan—százmilliót közelíti. Arra már gondolni sem érdemes, hogy a pályázaton nyert összeg elvesztése milyen következményekkel járna. S utána valakinek ki kellene fizetni a kivitelező eddig teljesített munkáját is. S miből épül tovább az Erkel? Ha meg nem épül, vajon nem érvényesít-e követeléseket a kivitelező a kapacitása lekötése, építési anyagok előzetes beszerzése miatt? Mi árt Gyulának? A város költségvetése persze ott állhat az esetleges veszteségek fedezésére — az eddig kidobott pénzt is annak kellett „lenyelnie” —, ám az idén a városban nem csupán az asszony ingatag... Áz Állami Számvevőszék ezt az ügyet érintő vizsgálatáról, az ÁSZ képviselője nemrégen lapunkban nyilatkozott. Az általa elmondottakat támasztja alá az az ÁSZ-anyag, amivel kapcsolatban a polgármester a közelmúltban sajtótájékoztatót tartott. Nem vállalkozunk egy lezáratlan vizsgálat megállapításainak értékelésére, de nem egészen olyan a „leányzó” fekvése, mint a sajtótájékoztatón elhangzott, illetve tagadhatatlanul érződik, hogy az alkalmazott ellenőrzési módszerek között „szóbeli kérdésfeltevések tisztázása” is szerepelt. Magunk is úgy gondoljuk: az ÁSZ vizsgálata csak egy szeletét jelentheti a történtek törvényességének, célszerűségének megállapításában. Tulajdonképpen az erkölcsi veszteségek a legfájóbbak. Történelme során ez a város nem nagyon szorult a tapasztaltakhoz hasonló eszközök alkalmazására. Ha az illetékesek helyzetük magaslatán állnak, a célok rendezett módon is elérhetők lettek volna. Ha a nyilvánosság előtt idejében tisztázódnak a nem kívánatos jelenségek, a gyulaiak önbecsülése megtartható. S akkor nem kell félni, hogy a város hímevén maradandó csorba esik. Sőt. Azt azért ma még nehéz elképzelni, hogy a következő években miként fogadják majd a város pályázatait az állami szerveknél. Egy kis eredmény a sok veszteség között: Gyula lakóinak várostudata, lokálpatriotizmusa erősödni látszik az által, hogy nagyon sokan a város iránt érzett szeretetüket nem a bajok elfödésével, hanem a gyulai földből kivetendőnek ítélt módszerek kigyomlálásával fejezték ki az elmúlt hetekben, hónapokban. (Vége) Kiss A. János Az Élővíz-csatorna partján — szemmel láthatóan — az engedélyezett tervtől eltérően folyik az építkezés fotó: such tamás
