Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-05 / 54. szám

1997. március 5., szerda AKTUÁLIS Ebül szerzett jószág ebül vész el? Gimikrimi Gyulán I. (Folytatás az 1. oldalról) Közoktatási célú állami támoga­tással megépült a ma főiskolai célokat szolgáló Szent István úti épület. (Az előző képviselő-tes­tület ugyancsak nagyvonalúan bánt az államtól közoktatási célra, s nem a felsőfokú oktatás kialakí­tására kapott támogatással.) A bölcsiben maturálnak? Az Erkel egy 1992-es, villám­gyors testületi döntéssel veszített elhelyezési pozíciójából is. A tes­tület hozzájárult, hogy a középis­kola főépületét azonnal tulajdon­ba kapja az államosításig ott gim­náziumot működtető katolikus egyház. Ráadásul az illetékes kormánybizottságtól sikerült ne­vetségesen kis összeget kérni és kapni az Erkel gimnáziumot ért hátrányok kiegyenlítésére. (Bé­késcsabán a Rózsa gimnázium esetében a város ugyancsak nem zárkózott el a belvárosi épület evangélikus egyház részére törté­nő \ iss/aszolgáltatásától, ám a tulajdonba adást csak akkorra vállalta, amikorra a Rózsa méltó elhelyezéséhez szükséges állami pénz megérkezik. Félreértések elkerülésére: nem a katolikus egyház sürgette a gyulai épület visszaadását, ők egy fokozato­sabb átmenetet terveztek. De ez egy másik történet.) Az egészség- ügyi szakközépiskola 1992 őszén kezdte meg az oktatást. A gyulai képviselők végképp beleszak- szerűsödtek az iskolaügybe: egy héttel az oktatási év kezdete után még ahhoz is hozzájárultak, hogy gimnáziumi osztály induljon az egészségügyi szakközépiskolá­ban. E lépésekkel kezdetét vette a máig tartó harc a gyulai gimnázi­umi „piacért”. Ami önmagában nem lenne baj, ha az oktatás színvolának emelésére irányulna. (Megjegyzendő: egy város —r bi­zonyos korlátok között — úgy intézi iskolái sorsát, ahogy akarja, ám az állam támogatását csak olyan középiskolai fejlesztések érdemelhetik ki, melyek ellátási hiányból következnek. A szüksé­gességet a város és egy adott von­záskörzet viszonyában kell mér­ni. Félő, hogy e szempontok sze­rint az elbaltázott gyulai középis­kolai rendszer nem számíthatna az állam támogatására. Az Erkel sorsát az egyháznak átadott épü­let sorsának rendezésekor kellett volna jobbá tertni, a Bay gimnázi­umét pedig „csupán” nem kellett volna elszúrni.) Az időközben gimnáziummá is vált egészség- ügyi szakközépiskola beköltö­zött a neki szánt új épületbe, majd „száműzetett” egy bölcsődé­be)!). Csak barikádok épültek Az akkori orvos-polgármester az egészségügyi felsőoktatást ambi­cionálta. Közben általános isko­lák bezárását, középiskolával összevonását fontolgatták. Az ilyen megoldásoknak természe­tesen komoly szakmai indokaik lehettek, ám a botcsinálta elkép­zeléseknek szükségszerűen el kellett bukniuk: hiányzott egy át­fogó, minden részletet előre tisz­tázó, megfelelő ütemtervet tartal­mazó, a szakmai és laikus közvé­leménnyel elfogadtatott városi oktatáspolitikai koncepció. (Tu­lajdonképpen máig sincs.) Köz­ben talán fél tucatnál is többször napirendjére tűzte a testület a Bay megszüntetését, mely a második választási ciklus elején még vi­szonylag kis vérveszteséggel járó műtét lett volna. Ám időközben kiépültek osztályai, évfolyamai. Megyei, sőt azon túli hatással sa­játos, sokak véleménye szerint életképes profilt talált magának. Ma már csak kisebb „bűncselek­mény” elkövetésével lenne meg­fojtható. Az előző és a mai képviselő-testület előtt kettős fel­adat állt: megfelelő elhelyezést biztosítani a Bay számára (ezt mindenkor megígérték), illetve az időközben újabb osztályokkal — képviselői döntések alapján — gazdagodott Erkel bővíté­séről, tornateremmel való ellátá­sáról kellett gondoskodniuk. Ez utóbbira az egyháznak átadott épület ellenében tizennégymilli- ós támogatást kapott a város, az­zal a kikötéssel, hogy azt csak az Erkel eredeti helyén építhetik meg. Ezt a pénzt határidőig nem használták fel, mert az iskolaügy mögött megjelent politikai erők csatározása miatt új helyre kíván­ták helyezni az Erkelt. Ez a pénz örökre elveszett. (Az egyházi tu­lajdonba adásért, az Erkel felújí­tására, bővítésére kapott további ötvenötmillió pedig „felszívó­dott” a város költségvetésében.) Országos pályázatot hirdettek az Erkel gimnázium új területen történő, az 1. számú általános is­kola melletti elhelyezésére. A bu­dapesti Tér 4 Kft. igen színvona­las pályázata lett a befutó. Ám amit a város megtervezni kért, úgy 500-600 milliós költséggel valósulhatott volna meg. A terve­ző talált megoldást: olyan üteme­zést javasolt (nem is egy változat­ban), melyben már az első meg­valósítási lépcsőben is teljes gim­náziumi lét alakulhatott volna ki úgy, hogy a létesítés költsége 250-300 millión belül marad. A Tér 4 Kft.-vei az építési engedé­lyezési és a kivitelezői pályázati tervek elkészítésére szerződést is kötött a városvezetés. A tervek elkészültek, a város kifizette a munkáértjáró 12-l4milliót.(Haa kiviteli terveket is elkészíttetik a Tér 4-gyel, a tervezésre fordított teljes összeg nem haladta volna meg a 22 milliót). Közben persze helyet kellett csinálni az építkezésnek. A Kos­suth utca—Károlyi Mihály utca szögében házakat sajátítottak ki, vásároltak meg: egyes adatok szerint ennek költsége a testületi üléseken elhangzottak szerint 30 millió forint körül volt. Ezt ott senki nem cáfolta. A. magunk adatai 23 milliót adnak ki, a két szám közti különbözet oka és sor­sa egyelőre rejtély maradt szá­munkra. E helyszínt számításba véve dönthettek a képviselők az 1996. évi címzett állami támoga­tás igényléséről. (Ir)ratio Educationis Vissza kell kanyarodnunk az Er­kel bővítésének eredeti helyszí­nén, a Kossuth téren megvalósí­tandó bővítési elképzelések törté­netéhez. Erre engedélyezési terv készült 1993-ban. A köztársasági megbízott a békéscsabai polgár- mesteri hivatal építési hatóságát jelölte ki engedélyezőnek, azóta gyakorlatilag a téma valamennyi engedélyezési határozatát Békés­csabán kellett meghozni. Alkot­tak is egy engedélyező határoza­tot a Kossuth téri építésre 1993. június harmadikán, melyet hatá­lyon kívül helyezett egy négy nappal későbbi határozat: ez az előző tervben nem szereplő tor­naterem építését is engedélyezi. Ám a köztársasági megbízott 1993. október 5-ei határozatával (felügyeleti intézkedésként) megsemmisítette ezt a határoza­tot. A békéscsabai polgármesteri hivatalban 1994. április 12-én újabb határozatot hoztak a Kos­suth téri építés engedélyezésére. Ez azonban még viszonylag kis területen megvalósuló bővítési igényt tükrözhetett. Innen folytathatjuk az 1. szá­mú iskola melletti építés ügyét, melyről még az előző képviselő- testület határozott, 1993. decem- __ber 6-án. Az 1996. évi címzett állami támogatási pályázatok be­nyújtásának határideje 1995. áp­rilis 14-e volt. A testület 1995. február 13-ai ülése' szóbeli)!) előterjesztéssel tárgyalt is róla. Dr. Albel Andor alpolgármester javasolta, hogy mégiscsak az Er­kel eredeti helyén kellene épít­kezni, ám akkor még elvetették ezt a javaslatot. Az 1. számú isko­la melletti építéssel úgy kívánták az iskolaelhelyezési gondokat megoldani, hogy az új épületbe távozó Erkel helyére beköltözne a Bay gimnázium. Felvetődött az is, hogy a Bay az egyházi gimná­zium és általános iskola Petőfi téri épületébe kerülne, az egyházi ál­talános iskola pedig az Erkel he­lyére, így az egyházi iskolák szer­ves egységet képeznének térben is. Sőt, olyan hangokat is hallani lehetett, hogy az Erkel gimnázi­um Kossuth téri kollégiumát is az egyház vehetné át egy cserével, hiszen az új helyre költöző Erkel gimnázium szomszédságában szintén található egy kollégium- épület. Az egyházi oktatási intéz­mény elhelyezésének eme lehet­séges rendeződése a közvéle­ményben ellenérzéseket váltott ki, erőszakosnak tűnt (bár szak­mai célszerűsége aligha vitatha­tó), s erre már politikai törekvések is ráültethettük voltak. A képviselők egy része még abban is kételkedett, hogy a város elő tudja teremteni a beruházás­ban megjelölendő, várhatóan 100 milliós városi önrészt. Végül úgy határoztak, hogy az Erkel új épü­lete az 1. számú általános iskola mellé kerüljön, s a beruházáshoz 200 millió forint állami támoga­tást kémek. Önerőként 100 millió forintot, s 47 milliós apportot je­löltek meg. E határozatra alapoz­va található is az ügyben érintett minisztériumokban (a Belügymi­nisztériumban, valamint a Mű­velődési és Közoktatási Minisz­tériumban) egy 1995. február 15- én, Lebenszky Attila által aláírt igénylő lap, mely ezeket az össze­geket jelöli meg, s a Kossuth utca—Károlyi Mihály utca térsé­gét jelöli meg az építkezés helye­ként. Ez a februári okmány a szakminisztérium előzetes fel­mérését volt hivatott szolgálni. „Simlis” benyújtás Egy kis csemege következik a rejtvénykedvelőknek. Az 1996- ban odaítélendő állami támoga­tást igénylő pályázatok benyújtá­si határideje 1995. április 14-e volt. (A pályázatok ezen a napon „befagytak”: az összevethetőség, az elbírálhatóság, az azonos felté­telek biztosítása érdekében ezt követően már csak az 1997-es pályázaton mérettethettek volna meg.) Már az is meglepő, hogy a pályázat témáját az 1995. április 24-ei(!) ülésre, tíz nappal a be­nyújtási határidő utánra terjesz­tették be. A testület április 24-ei ülésén határoztak is a képviselők: a korábbi 200 helyett immár csak 150 milliós állami támogatást igényeltek (a csökkentést nem in­dokolták), s hozzá 150 milliós önrészt ajánlottak, no meg a 47 milliós apportot. (Apport bevite­lét a pályázati kiírás nem nagyon teszi lehetővé, hiszen csak a pá­lyázat elbírálása után keletkezett számlákat egyenlíti ki az állam.) Kötelezték a polgármestert, hogy határidőre nyújtsa be a pályáza­tot. Senki nem horkant fel, hogy már tíznapos késésben vannak... Illetve, ki tudja! Ugyanis 1995. április 14-ei dátumozással, Lebenszky Attila polgármester és dr. Lúczi József jegyző aláírásá­val a Belügyminisztériumban, valamint a Művelődési és Közok­tatási Minisztériumban található egy-egy komplett pályázati anyag, mely az 1. számú általános iskola melletti építést célozta meg. Ezzel a dátummal, a tíz nappal később meghozott testületi határo­zat számát pontosan megjelölve, ott áll fehéren-feketén a testület 1995. április 24-ei döntése. Alpolgármesteri székfoglaló Kérdés a rejtvényfejtőknek: utó­lag, határidőn túl kerültek-e az okmányok a minisztériumokba vagy a testületi döntés előtt 10 nappal vezették rájuk a még meg sem hozott határozatot?! így se valami jó, meg úgy se. Közjáték­nak mondhatnánk egy április 13- ai (14-ei?) előjátékot. Az idő sür­getése folytán a gyulai és a békés­csabai polgármesteri hivatal épí­tésügyi hatósági feladatokat ellá­tó szakemberei e napon Buda­pestre ruccantak, helyszíni ügy­intézésre. A Tér 4. Kft. által elké­szített építési engedélyezési do­kumentációkat a pályázati anya­gokhoz kellett csatolni. Az építési engedély dátuma április 13-át je­löl, e napon a villámkezű békés­csabai ügyintézők — úgy tudjuk — nem csak meghozták a határo­zatukat, hanem azonnal jogerőre is emelték azt Budapesten. Arról nem tudunk, hogy bárkit is le­mondattak volna 15 napos felleb­bezési jogáról. A pályázat az Er­kel mellett — megfogalmazottan —megoldást ígért a Bay bajainak orvoslására is. Időközben nagyot változtak az erőviszonyok a gyulai képviselő- testületben. A városi televízió kö­rüli botrányok egyik csúcspont­ján felmerült a polgármester tevé­kenységének fegyelmi okokból történő felfüggesztése. A szabad- demokrata frakció az ezt szorgal­mazó addigi szövetségeseivel megszakította az együttműkö­dést, s kézfogót tartott a szocialis­tákkal. A főállású alpolgármeste­ri tisztség létét addig katego­rikusan elutasító Lebenszky Atti­la hirtelen ilyen beosztásba emel­te maga mellé dr. Albel Andort, a szocialisták helyi vezérét. S ha­marosan megindultak azok a fo­lyamatok is, melyek a nyár végé­re újabb fordulatot hoztak a gim­názium felépítésének helyszíné­ben. Állítólag 1995 augusztusá­ban Gyulán járt a két minisztéri­um egyikének államtitkára, eset­leg helyettes államtitkára, vala­mint egy ügyintéző, aki a Belügy­minisztérium Önkormányzati Gazdasági Főosztályán a gyulai­ak pályázatával is foglalkozott. (Ez az úr 1996 nyara óta már új helyen dolgozik, úgy tudjuk, a Miniszterelnöki Hivatalban.) Miért zárt ülésen?! Felgyorsultak az események. Dr. Albel Andor előkészítésében, sürgősségi előterjesztéssel rend­kívüli —s mint a helyszínen kide­rült —, zárt ülést hívtak össze (ami Gyulán nem is olyan rendkí­vüli) a gimnáziumok elhelyezése tárgyában. Az előterjesztés arra hivatkozik, hogy az önkormány­zat tisztségviselői július közepe óta számos megbeszélést folytat­tak a Belügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium főosztályvezetőivel. Állítja, hogy megegyezésre jutot­tak az érintett iskolákkal: az Erkel mégis a Kossuth téren épülne meg, a Bay pedig az 1. számú általános iskola környezetében kapna az l-estől átvett épületek­ből, lakóházakból, s az ott részére felhúzandó új épületből álló komplexumot—1997. szeptem­ber elsejéig. (Az Erkel tornaterme egy évvel későbbre épülne meg.) A bemházáshoz felmutatandó városi önrészt 98 millió forintban vonták meg, a kért állami támoga­tás összegét 50 millióval meg­emelték (s erre állítólag biztatást is kaptak). így az ezzel felszaba­duló 50 milliós önkormányzati önrészt a Bay fejlesztésére ígér­ték. Ez volt a mézesmadzag. Egy kis lelki ráhatás a képviselőkre: ha nem a módosítás mellett dön­tenek, 50 millióval kevesebb tá­mogatást remélhet a város. Eze­ket a megoldásokat a képviselők határozattá emelték. Úgy tudjuk, hogy az alpolgármester másnap már robogott is a fővárosba, mert azon a héten kezdődött a pályáza­tok tárcaközi egyeztetése, s mi­után a kormány elé kerül az anyag, még a messzire érő kezek sem nyúlhatnak hozzá. A szeptember 4-ei fordulatnak járulékos eseményei is voltak. Az alpolgármester tárgyalt a három érintett iskola igazgatójával, s tá­mogató nyilatkozatokat kért tőlük. A katolikus egyházat a ter­vezettek tűrésére kérte. A Bay gimnázium igazgatója, Márki- Zay Lajos óvatos „duhaj” volt: a tőle kicsikart nyilatkozatban fel­sorolta mindazt, amit dr. Albel Andor a megbeszélésen intézmé­nyének ígért. Újabb kidobott milliók Valamely oknál fogva a gyulai polgármesteri hivatal — hitelesí­tettmásolatként, még szeptember 4-e előtt — felterjesztette a Bel­ügyminisztériumba az ülésre ké­szült előterjesztést is, azzal, hogy a határozat majd ugyancsak megy. Apró szépséghiba: a hite­lesített előterjesztés nem egyezik meg a képviselőknek előzetesen megküldött, illetve az ülés jegyzőkönyvében szereplő elő­terjesztéssel. A polgármester pe­dig augusztus 31-én azt írja a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumba, hogy az érintett főhatóságokkal történt előzetes egyeztetés alapján a korábbi pá­lyázatot módosítják, kiegészítik. Állítja, hogy az ügyben városi és teljes körű konszenzus alakult ki. (A szavazás eredménye nem egé­szen azt támasztja alá.) Sőt, kije­lenti a polgármester azt is, hogy a helyi politikai erők szintén támo­gatják a módosítást... A testület szeptember 4-ei mó­dosító határozata nem csak a helyszín megváltozásával járt. A Tér 4. Kft. által elkészített terve­ket kidobhatták, s az új helyre új tervet kellett készíteni. Szabó Jenő építészmérnök korábbi ter­vei kiindulópontot jelenthettek, ám megváltozott az építési telek nagysága, a felhasználható összeg is. Magyarán új tervre, új építési engedélyre volt szükség. Mégpedig szuperszonikus sebes­séggel, ugyanis a szeptember ötö­dikén Budapestre vitt anyagnak tartalmaznia kellett ezt. Érdemes végiggondolni: a testület 1995. szeptember 4-én döntött arról, hogy új helyszínre kívánja vinni a beruházást, ám a polgármesteri hivatal már napokkal korábban megkérte az új helyre szóló építé­si engedélyt a békéscsabai pol­gármesteri hivataltól. Ami azt je­lenti, hogy teljes építési engedé­lyezési tervdokumentációt kellett benyújtaniuk. Épületes engedélyezés... Kérdés: milyen felhatalmazás alapján járt el a hivatal, s vajon az új körülményeknek megfelelő műszaki leírás, helyszínrajz, az építmény, s az építmény által érintett részek alaprajzi elrende­zéséről készült műszaki tervek az adott időpontban rendelkezésre álltak-e az engedélyező hatóság számára? Csatolták-e a szakható­sági állásfoglalásokat, közüzemi szolgáltatói nyilatkozatokat? Rendezett volt-e az építési terület földrészletének tulajdonjoga, az igénybe veendő esetleges szol­galmi jog? S egyáltalán: ki ren­delte meg a hivatalban a több­milliós értékű tervet, netán mire alapozva vállaltak kötelezettsé­get? Higgyük el az állítást, hogy társadalmi munkában készült? Vajon az elkerülhetetlenül igény­be veendő statikus, villamos, épületgépész altervezők is jóté­konykodtak? Már amennyiben készült engedélyezési terv. A békéscsabai polgármesteri hivatal mindenesetre az építési engedély benyújtásának nap- ján(!) ezúttal is kiadta az építési engedélyt tartalmazó határozatát, illetve újfent azonnal jogerőre is emelte azt(!). Nem tudunk arról, hogy például a telekszomszéd, az egyházi gimnázium lemondott volna fellebbezési jogáról. Nem is mondhatott, mivel olyat nem kapott, sőt, a határozatból sem jutott neki... A békéscsabai hi­vatal szorgalmasan lebélyegez- gette az 1993-ban készült ilyen­olyan tervdokumentációkat, melyek még kollégiumépítés­ről, meg egyebekről szóltak, legalizálva ezzel azt a pályázati követelményt, hogy csak érvé­nyes és jogerős építési engedé­lyek mellékelésével versenyez­hetnek az állami támogatást kérők. (Az 1995. augusztus 30- án Békéscsabán hitelesített helyszínrajz ugyancsak az 1993-as tervet tükrözi: akét épü­letszárny még tömzsin fedi egy­mást, s például a főbejárat egé­szen más helyen található, mint azon a látványterven, mely a Bé­kés Megyei Nap 1996. novem­ber 14-ei számában, a Szabó Jenővel készült interjú illusztrá­ciójaként napvilágot látott. Mára az is kétségesnek látszik: vajon engedélyezett tervek alap­ján épül-e a gimnázium?) Ta­máskodásunkat az is erősíti, hogy a tervező az elmúlt napok­ban — amikor a kivitelezés már gőzerővel folyt — kereste fel először a szakhatóságokat egyeztetésre... (Folytatjuk) Kiss A. János Megvették, kisajátították, lebontották, üresen hagyták 20-30 millióért — ez a Kossuth utca— Károlyi utca sarkán kijelölt egykori építési terület fotó: such tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents