Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29-31 / 74. szám
„Az angol beteg” édesapja Almásy György Ázsia-kutató emlékét ma fia miatt idézzük fel, akinek az élete — a minap kilenc Oscar-díjat nyert — Az angol beteg című filmhez adott regényes ötletet. Almásy György nevét _ / a Belső-Azsiába irányuló felfedezések tették ismertté korában. (8. oldal) Bocskai első győzelme Az 1604. évben október 14-ét írtak, mikor Bihar vármegyében, a Berettyó partján deli magyar vitézek ütöttek tábort. Odáig j ütött a haza népe, hogy nemcsak az erdélyieket meg a protestánsokat üldözték, hanem azokat is, akik hívei voltak Rudolf császárnak. (9. oldal) Évtizedekkel ezelőtt az íróknak, festőiknek, dramaturgoknak, kabarészerzoknek és kuplészerkesztőknek bedolgozó tehetséges fiatalokat — vagy középkorú másodhegedűsöket — nevezték Magyarországon „négernek. Ha túl sok megrendelést kapott a befutott író, zeneszerző, bizony kiadta a kisebb munkákat bérbe és hajói sikerült az alkotás, akkor saját neve alatt adta ki a művet, a „néger”-nek pedig fizetett valamit... Nem gondoltam volna, hogy egy fehér bőrű négerrel találkozom Amerikában, amikor legutóbb, kiküldetésem alkalmából egy magyar bálon vettem részt a legnagyobb ,,magyar településen", Clevelandban. Asztalomhoz—melyen éppen tíz főre terítettek — csak fiatalok ültek. Harmincon aluliak. Nem véletlen, hogy mindannyian magyarok. Az már engem is megdöbbentett, hogy mindannyian a rendszerváltás kezdete utáni időktől megcsömörlötten hagyták el hazájukat. Köztük nyolc orvos — pesti és szegedi diplomával — vágott neki a nagyvilágnak és egy „pék”. Vele beszélgettem hosszabban. Azért kellett idézőjelbe tenni a szakmáját, mert tulajdonképpen mezőgazdasági gépszerelő. Alig múlt húsz. Orosházán érettségizett a szakközépiskolában, de az állami gazdaságok és a szövetkezetek felaprózódásával igen nehéz volt elhelyezkednie az ő szakmájában. Volt teherautó-sofőr, fóliás- csirke-nevelő, de bármibe kezdett, rengeteget kellett dolgoznia és a megtérülés egyáltalán nem volt biztos. A felvásárlók minimális árat fizettek, a szállíttató pedig éjjel-nappal küldte volna — jobbára kora hajnalban —, ám a kocsija sem volt teljesen megbízható és a hó végi summát —, ha elosztotta a ledolgozott órák számával, bizony nagyon alacsony órabér jött ki végeredményül. Szórakozóhelyre, diszkóba alig-alig jutott el Kondoroson — merthogy odavaló a fiú —, ezeken a helyeken igen nehéz megállni a társaságban, hogy egyetlen kortyot se igyon az ember, a borból, a sörből vagy a töményből, ám kora reggel indulnia kell. Ez pedig nem játék. Meglepetésként érte a lehetőség, amikor édesanyjához eljött barátnője — aki nemrég ment férjhez egy clevelandi pékhez — és megcsillantotta a lehetőséget: nincs-e kedve kimenni egy évre az USA-ba. Neki volt. Természetesen vendégként. Tudta, hogy dolgozni hívják, ám ha robotolni kell, akkor ott legalább megfizetik... Azt kérdeztem tőle elsőként, valóra váltak-e álmai. Nagyrészt. Annyira, mint az orvosoknak. A munka rengeteg. A pékségben dolgozik hajnali 3- tól, 4-től, ahogy kérik. Mindenes. Előkészít, zsákol, rakodik, árul. A pékség jó 20 mérföldre van a lakástól. Csak kocsival lehet közlekedni, mert a busz ritka és drága. A benzin alig több 33 forintnál literenként. A használt japán kocsik pedig bírják a strapát, és hihetetlenül olcsók. Már az első hónapi fizetésből vett egy metálozott, lecsukható lámpájú nagy kocsit. Biztonságos, gyors és ki is van fizetve. Hogy miből? Napi 50 dollárt kap tisztán a tíz óra munka fejében. Es közben ehet, amennyi a gyomrába fér az édes kalácsból, édes kifliből, édes zsömléből. Itt talán még a töltött káposzta is édes! A magyaros ízek nemcsak a készételekből vagy a vendéglői frissensültekből hiányoznak, hanem a zöldségből, gyümölcsből is. Ha becsukom a szemem, nem tudom megkülönböztetni az uborkát a dinnyétől, paradicsomtól, banántól... annyi kellemes egyforma íz és zamat... Hogy mitől van ez, nem tudni. Alighanem a kutatóintézetek a felelősek. A vetőmagot már a laborokban „leöntik” valami generálszósszal... Délután egykor-kettőkor végez a pékségben a fiú és hazaindul. Máshova nem is igen mehetne, mert az első négy hónapban egyetlen szót sem tanult meg angolul. Munkatársai is magyarok az üzletben, a vevők nagy része is. Clevelandban nemrég még közel 200 ezer magyar élt, nagyjából azonos városrészen. Ebéd utánra vállalja a mi kondorosi négerünk — évszaktól függően — a fűnyírást, hólapátolást és ami akad az utcában vagy a ház körül. Itt hét dollár órabért adnak zsebbe. Általában az elfoglalt családok, idős, magányos asszonyok veszik szívesen, ha a számukra már nehéz munkát pár dollárért elvégzi valaki. Mindkét munkához természetesen saját géppel kell mennie a „vállalkozónak”: a hólapátolás egy rotációs kapához hasonló önjáró kétkerekűvel történik. Két méterre dobja oldalra a járdáról, kapubejárótól a havat. Egy- egy délután így 70—90 dollárt is megkerestek kettesben barátjával. Na és a lányok? Erre nem futja se időből, se pénzből, se energiából. Meg a hozzávaló társaságbeli fiúk-lányok igencsak „fölpuffadtak”. Nem kevés fehér és fekete lányt találtam magam is, aki 100—110 kilós volt. Két arasszal nem értem volna át őket bokában. A szegényebb családok gyerekei „korszerűen” táplálkoznak! A legolcsóbb áruházi ebéd a sült csirkehús sült burgonyával. A csirkét pedig vitaminokkal, táppal, hormonokkal hizlalják, hogy minél hamarabb elérjék a vágási súlyt... A hormon tovább dolgozik ahús bekebelezőjében. Ezért ilyenek a lányok és fiúk. Nem gusztusosak... Hogy mekkora a takarékosság? Egy farmerben jártélen-nyáron a „néger”. A kocsiban nem fázik, a pékségben még kevésbé. Moziba, színházba, könyvtárba nem jár, de nem jutott ideje találkozásunkig egy angol nyelvtanfolyamot sem felkeresni. Kirándulni egyszer volt: jutalmul elvitték a Niagarához. Emlékezetes! Még nem írtam le, hogy a pékség folyamatosan dolgozik, nincs szombat, vasárnap, ünnep. Egy hét és minden hét hét napból áll! A főnök is magyar. O tudja, hogy nem fog szólni ezért egyetlen alkalmazottja sem. A nettó fizetés havonta 1500—1550 dollár. Attól függ, hány napos a hónap... Egy év után — a megvásárolt technikai eszközök árát leszámítva is — több, mint egymillió kápé vei térhet haza a 21 éves kondorosi milliomos. És látta Amerikát! Odafelé alig, ugyanis nem tudta, hogy a hatalmas Boeing középső traktusából föl lehet állni és az ablak mellé is lehet ülni, ha ott szabad a hely. így láthatta volna Izlandot, Grönlandot és egész Nyugat- Európát. De nem mert fölállni, végigülte a 10 órás utat az ablakoktól távol. Az óceánt sem látta... Remélem, a hazaindulás előtt okosabb lesz, és elugrik egy kicsit ejtőzni legalább New Yorkba, Atlantába. Netán Cleveland városközpontjában, az Erie-tó kikötőjében parkoló hajómúzeumok egyik-másikát is megtekinteni, belülről. Hogy legyen mit mesélnie egykor az unokáknak. Mert a millió idővel egyre kevesebbet ér... az élmény pedig megfizethetetlen. Mondom ezt a magyar egyetemeken végzett orvosoknak is... Nádor István A pékség jó húsz mérföldre van a lakástól. Csak kocsival lehet közlekedni, mert a busz ritka és drága. A benzin alig több 33forintnál literenként. A használtjapán kocsik pedig bírják a strapát, és hihetetlenül olcsók A „kondorosi néger”
