Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-20 / 66. szám

MEGYEI KÖRKÉP

1997. március 20., csütörtök

o

Megkérdeztük olvasóinkat

Beköltöznének-e valamelyik nagyvárosba?

Tóth István, 55 éves, almáskamarás i segédmunkás:

— Semmilyen körülmények között nem laknék városban. Falun születtem, itt érzem jól magam. Vidéken — minden panasz és nehézség ellenére — könnyebb a megélhetés. A kertre gondolok, meg arra, hogy mindenki tud tartani egy pár darab jószágot. Kétségtelen, hogy a takarmány is egyre drágább, azok a szerencsések, akik meg tudják termelni.

Szabó Erika, 17 éves, nagybán- hegyesi középiskolás:

— Igen, beköltöznék. Azt nem tudom, hogy ott maradnék- e, vagy sem, de mindenképpen kipróbálnám. A városi élet egészen más, mint a falusi. Aki olyan szerencsés, hogy ott élhet, annak nagyobbak a lehetőségei, jobbak a kilátásai: könyebben juthat munkához, válogathat a tanulási lehetőségek között, és jobb egészségügyi ellátásban részesül, mint a vidékiek.

Tarr József, 55 éves, kevermesi munkanélküli:

— Legénykoromban, amikor még szerettem szórakozni, nagyon vágytam a városba. Miután családot alapítottam, megváltozott az értékrendem, no, meg az idő is eljárt fölöttem. Szeretek Kevermesen élni, ide kötnek az emlékeim, itt él a rokonságom, itt élnek az ismerőseim, a barátaim. Az is az ide tartozás tudatát erősíti bennem, hogy az itteni temetőben nyugszanak az őseim.

Pócsik Gergely, 40 éves, batto- nyai S. O. S-alkalmazott:

— Falusias jellegű kisvárosban élek. Itt, és a hasonló nagyságrendű településeken a várost a lakótelepek képviselik. Kertes házban lakom, így magamtól függök, nem a lakótársaktól. Elsősorban a közműdíjak és az egyéb közös költségek fizetése körüli bonyodalmak riasztanak el a lakótelepi, illetve a nagyvárosi élettől.

Ménesi György

FOTÓ: SUCH TAMÁS

Középpontban a nyelvismeret Csak tiszta forrásból

A Gyulai 5. Számú Általános Iskolában decemberben alakult meg az országban 14-ként, a megyében elsőként a 2 Zsiráf klub, a gyermekfolyóirathoz kötődve. A megalakuláskor úgy tervezték az iskolában, hogy a havi klubnapok programjait a diáktanács és mindig más tanári munkaközösség állítja össze.

Ezúttal a hagyományos idegennyelvi hetet rendezik az iskolában a klub keretében, amely szerdán kezdődött angol és német helyesírási versennyel. Marsi Katalin némettanár, az idegennyelvi munka- közösség vezetője elmondta, a

6., 7., 8. osztályosok évfolyam szerinti, kétnapos, angol és német nyelvű előselejtezője után pénteken lesz a helyesírási verseny együttes döntője. Ezen a napon szógyűjtési versenyt is rendeznek egy adott témában, páros versenyben.

Március 22-ére, a víz napjára plakátokkal készültek az osztályok, a legjobbakat kiállítják az iskolai könyvtárban. Hétfőn a tanult nyelv országainak ismeretéből tartanak versenyt, de vízvizsgálatot is végezhetnek a tanulók mikroszkóppal.

Érdekes program lesz kedden a 3., 4., 5. osztályosok idegennyelvi akadályversenye. A hét játékos bemutatókkal zárul szerdán délután. A győztesek jutalma cukor és oklevél.

A programok délutánonként zajlanak, ahová várják a szülőket, érdeklődőket.

Sz.M.

A Békés Megyei Jókai Színház művészei iskolaszínházi

előadásaik mellett rendhagyó irodalomóráikkal is belopták magukat a diákok szívébe. Nagy Erika és Tomanek Gábor színművész nemrégiben a Szent László utcai Általános Iskolában közel száz 4—6. osztályos gyermeknek tartott irodalomórát, bebarangolva a népköltészetvilágát.

„A népköltészet az igazi költészet” — hallottuk Arany János szavait. A művészek regéltek a csodaszarvasról, életre kelt Kádár Kata. A Pösze lányok meséjén jót szórakoztak a gyerekek. No, volt feszültebb is a hangulat, hiszen kikérdezésre, megmérettetésre is sor került, ahol ugyancsak meg kellett küzdeni az ötösért. A felcsendülő vidám népdalok, tréfás, nem egy esetben csúfolódó népi mondókák, a kipirult gyermekarcok jelezték az irodalomóra sikerét. A művészek, mint mondták, szívesen tesznek eleget a meghívásoknak, ugyanis fontos a jövő közönségét már most megismertetni az előadóművészet szépségeivel, bevezetni őket az irodalom birodalmába.

A Szent László utcai Általános Iskola pedagógusa, az órán résztvevő Gátszegi Andrea tanítónő elmondta: kapcsolatuk nagyon jó a művészekkel, akik rendszeresen látogatják iskolájukat. Elidegenedő, elértéktelenedő világunkban fontos, hogy a legőszintébb és legfiatalabb korosztály megismerhesse az irodalom, a népköltészet tiszta, éltető forrásait. Both Imre

A minisztérium erzeketlen

Süketek párbeszédének nevezte a Magyar Önkormányzatok Szövetsége közelmúltbeli gödöllői fórumát dr. Demeter László Szarvas város polgármestere a legutóbbi sajtóbeszélgetésen.

Mint elmondta, a jelenlévő mintegy 250-300 polgármester több égető problémát is felvetett. Mindenekelőtt a közalkalmazotti bértábla végrehajtásából eredő terhet, amely a nagyobb településeken a fejlesztési forrásokat csökkenti (Szarvas esetében közel ötvenmillió forintos tétel), a kistelepüléseket pedig működésükben fenyegeti. Részben ehhez kapcsoEgy évtizede, hogy speciális lé- leképítési programmal, ismeret- terjesztő szándékkal megalakult a Makrovilág Utazási Iroda. Többek között zarándoklatokat, búcsújárásokat, egyházközségi programokat is szerveznek, olyan csemegéket ajánlanak, mint például a 3000 zenész fesztiválja és művészettörténeti csodák Franciaországban. A szellemépítés és művészettörténet része hazai értékeink megtekintése, majd London, Kairó, Velence nevezetességei, dél-cseh és burgenlandi várak, kastélyok, különböző művészettörténeti utak itthon és külföldön.

Legközelebbi útjuk március

lódott az önkormányzatok vagyonfelélésének kérdése is.

— A polgármesterek úgy ítélték, a jelenlegi kormányzati magatartás — a kötelező feladatok növelése, a finanszírozás csökkentése, s a centralizációs törekvések — az önkormányzatiság elvét sértik — jelentette ki dr. Demeter László, hozzáfűzve, a fórum résztvevői felvetett problémáikra nem kaptak érdemi választ Kuncze Gábor belügyminisztertől. A polgármester úgy véli, a minisztérium továbbra is érzéketlen a települések gondjai iránt. —r—

27-én Rómába, a pápához vezet húsvéti zarándoklatra. Kellő számú résztvevő esetén Gyuláról is indítanak autóbuszt, érdeklődni még a Gyulatourist irodájában lehet. Firenzei pihenő, majd Rómában nagypénteken este részvétel a Szentatya Colosseum-i kereszt- útján, az örök város legszebb pontjainak megtekintése, a Vatikán nagyheti szertartása, az Urbi et Orbi, majd Nápoly szerepel a programban. Hazafelé Mugnano (Szt. Filoména), Pompei, a San Giovanni Rotondoban lévő ima és emlékhelyek megtekintése egészíti ki az út élményeit. Hazaérkezés április 2-án.

B. Zs.

A Dürer Albert iskoláért

Holnap 19órakoragyulaiTölgyfa étteremben rendez jótékonysági bálát a helyi Dürer Albert Általános Iskolát segítő, A 2-es Számú Általános Iskoláért Alapítvány. Az alapítvány másodszor rendezi meg a bálát, s mint az előző alkalommal, a befolyt összeget az iskola tanulóinak javára fordítják. Az elmúlt évben a nyelvoktatást segítették a mintegy 200 ezer forint értékű idegennyelvű tankönyv vásárlásával. Az idei bevétel is az oktatást segíti majd. Az iskola igazgatója, Nádházi István elmondta, maga szívesen fordítaná a külföldi csereprogramok támogatására vagy a kommunikációs kultúra fejlesztésére, videokamera-vásárlásra. A döntés az alapítvány kuratóriumáé, a tanárok igénylistáját figyelembe véve. Az idei bálát vacsorával kötik egybe és nyitótánccal, amelyet, az iskola volt és jelenlegi diákjai adnak elő. (ö)

• A Baltikum visszakacsint 3.

Ahol a műszak reggeltől éjszakáig tart

A Katedrális Vilnius egyik legszebb műemléke

Vilnius egyik legforgalmasabb pontján, a Szent Anna templom közelében áll Zemkó József üzlete. Igazi sikertörténet az övé. Két év alatt, elmondása szerint a semmiből teremtett jól menő kereskedést a főváros szívében.

Józseffel a magyar közösség elnöki fogadásán ismerkedtem össze. Invitált, nézzek körül az kereskedésében. Egy gyors telefon a feleségének, hogy vendéggel érkezik, s már siet is a kocsihoz. Az öreg Moszkvics a parkoló sarkában áll.

— A Mercedesem éppen javítás alatt van! — magyarázza, de mindjárt kacsint is, jeléül, ez csak vicc volt. Indítunk, irány az óváros. Kicsit lassít a katedrális épülete előtt, s egy gyors pillantást vetünk Gediminas, a városalapító litván király szobrára is. Innen már két perc alatt elérjük a boltot.

Csengetésünkre kedves mo- solyú szőke asszony nyit ajtót, ő József felesége, Grazsina. A pult körül telepszünk le, Grazsina asszony forró, törökösen főzött kávéval és süteménnyel kínál.

Házigazdánkról annyit már tudok, hogy Kárpátalján született. Mindenekelőtt arról faggatom, hogyan került Litvániába.

—Mit is mesélhetnék?—tár- ja szét a kezét. — ’43-as születésű vagyok, Kárpátalján ukrán nyelvű iskolába jártam, majd a Leningrádi Erdészeti Akadémiára, ahol gépészmérnöki oklevelet szereztem. Annak idején az volt a szabály, hogy egyetem után a fiatalokat oda küldték, ahol éppen szükség volt a szakértelmükre. Magam több lehetőség közül a Kárpátaljához legközlebbit, Litvániát választottam.

József tizennyolc esztendeig vezető beosztásban egy bútor- tervező irodában dolgozott, majd újabb kilenc évet a bútorszakma más területén. Az első munkahelyén még fiatalon ismerkedett meg a litván nemzetiségű feleségével.

— Én jól megtanultam litvánul, Grazsinakicsit megtanult magyarul!—nevet, majd hozzáteszi, lányuk három nyelven beszél.

Azután a vállalkozásra terelődik a szó. József ’89 őszén a budapesti BNV-n ismerkedett meg mostani üzleti partnerével, egy Szlovákiában élő magyarral. Tartották a kapcsolatot és ’94-ben úgy döntöttek, belevágnak: közös vállalatot alakítottak. Zemkóék a szlovákiai partner közvetítésével olasz bútorva- salványokat forgalmaznak. A vállalkozást folyamatosan fejlesztették. Első irodájuk akkora volt, hogy abban egy íróasztal is alig fért el. Később tágasabb helyiséget béreltek. Ezt cserélték a mostani belvárosi üzletre, ahová éppen a beszélgetést megelőző napon költöztek be. Elismerik, igazi sikertörténet az övék.

— Szerényen kezdtük, a piacot próbálgatva, fokról fokra növeltük az árukészletet. Mondhatni, szinte semmi tőkénk nem volt. Az államtól nem kértünk, de nem is kaptunk támogatást— állítják, hozzátéve, a szlovákiai partner bizalma és anyagi segítsége nélkül bizonyosan nem jutottak volna el idáig. Ma már bútorgyártókkal és nagyvállalatokkal kereskednek, s van három alkalmazottjuk is. A konkurencia egyre erősebb, lazításról szó sem lehet. Itt a műszak reggeltől éjszakáig tart.

— Igaz-e, amit hallottam, hogy Litvániában kevés az üzletasszony? — fordulok Grazsina asszonyhoz.

— Való igaz, több a férfi, a klienseink, a gyártók szinte mind férfiak. De vannak bizonyos területek, így a kozmetika, a varroda és a sütöde, ahol a nők

kerültek vezető beosztásba — tudtam meg Grazsinától, aki azt is elárulta, üzletasszonyként az ő dolga valamivel már könnyebb volt, hiszen a vállalkozásuk beindítására már mind a két gyermekük felcseperedett.

S ha már a család szóba került. Tomas fiuk kilencedik osztályos, gitározik és zenésznek készül. Bár jól érti, de nem beszéli a magyar nyelvet. Neringa harmadéves a Művészeti Akadémia keramikus szakán. Ő keramikus művész férjével az akadémia diákotthonában él. Kisfiúk Krisztián négy esztendős. Váratlanul betoppan Neringa. Csak egy gyors szülőlátogatásra érkezett, de azért szívesen válaszol néhány kérdésemre. Mint elmondja, a fiatalok élete Litvániában sem könnyű, mégis nem ritka, hogy már egyetemista korban gyermeket vállalnak. Elismeri, a szüleik segítsége nélkül nehezen boldogulnának. Neringa arra vágyik, hogy férjéhez hasonlóan majd művészként keresse a kenyerét.

Búcsúzáskor apa és leánya felajánlja, hogy a szállodáig gyalog tegyük meg az utat. Metsző hideg a szél, de Vilnius éjszakai fénye mindenért kárpótol. Elhaladunk a Várdomb előtt, meghallgatom a városalapító Gediminas király legendáját, s a Katedrális melletti emlékkő történetét. Végigmegyünk a város sugárútján, amely egykor a Lenin nevet viselte, majd a Neris folyó hídján. A szállodánál még búcsúzóul a telkemre kötik, ha legközelebb erre járok, ne feledkezzem meg róluk.

ígérem, nem fogok.

(Folytatjuk)

Csath Róza

Zemkó József méltán büszke frissen berendezett belvárosi üzletére. Mellette Neringa lánya

Léleképítés a Makrovilággal