Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-05 / 30. szám
■ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPRIPORT 1997. február 5., szerda A műtétek után a páciensek hazamennek, de nemsokára új épületbe költözik a rendelés, ahol egy-két napos fektetésre is lesz lehetőség Plasztikai sebész a kulisszatitkokról A szemölcslevételtől a transzszexualitás miatti műtétekig A plasztikai sebészet nem tartozik a könnyen elérhető „mesterségek” közé. A budapesti dr. Agócs Gábor mégis ezt a hivatást választotta. Azon ritka diákok közé tartozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, akik már ott, az iskolában tudták, mit akarnak. Ma már tizenöt éves plasztikai sebészeti tapasztalattal rendelkezik, s több ezer műtét áll a háta mögött. Találkozásunkkor életútjáról, a Magyarországon ma még kevéssé ismert szakma kulisszatitkairól faggattuk. — Ha jól emlékszem, ötödéves koromban jött az az ideám, hogy én plasztikai sebész szeretnék lenni — mondta. — Ettól kezdve célirányosan effelé haladtam. A diploma megszerzése után négy évig dolgoztam a 3-as számú sebészeti klinikán, majd megszereztem a sebészeti szakvizsgát. 1977-ben négyszázan végeztünk az egyetemen, s hogy az arányokat érzékeltessem: ebben az évben 14 orvos állást hirdettek meg Budapesten, ebből kettő' sebészetit. Nem volt könnyű fennmaradni a szűrőkön. Kis protekcióval, még nagyobb kitartással azonban sikerült. 1982-ben a Péterffy Sándor utcai Kórház Szövetség utcai részlegére kerültem. Abban az időben itt működött Magyarországon a legnagyobb plasztikai sebészet. Miután kellő jártasságra tettem szert, 1990-ben magánrendelőt nyitottam, és két évig magánpraxist folytattam a főállásom mellett. Amikor az esztétikai műtétek kezdtek átmenni a magánszférába, nekem már bejáratott magánrendelésem volt, egyre több pácienssel. Ekkor döntöttem úgy, otthagyom a Szövetség utcát. Mára már az esztétikai műtétek 90—95 százalékát magánúton végzik. Ez is azt igazolja, a jövő útjára léptem, amikor hat évvel ezelőtt megnyitottam a jelenlegi privát rendelésem... Sok nőnek okoz kisebbségi érzést a kicsi mell. Az Egyesült Államokban millióknak vanszilikonos beültetése íme egy „eredményfotó” aszilikonos beültetés után Szűzhártyát akart —Milyen műtéteket bíznak egy kezdőplasztikai sebészre? —kérdeztük. — Legelőször különböző torzító hegeket, szemölcsöket kellett kimetszenünk — válaszolta. — Ez főleg arra volt alkalmas, hogy megtanuljuk a varrástechnikákat. Az első kifejezetten esztétikai műtétem egy fülplasztika volt, de általában minden kezdőre ilyesmit bíznak először. — Ugorjunk a jelenbe! Milyen típusú műtétekkel keresik meg ma? — A leggyakoribbak az úgynevezett alapműtétek: a fülplasztika (elálló fülek rendbehozatala), az arcemelés (idősödő arc fiatalítása), alsó, felső szemhéjplasztika, orrműtétek, száj- vastagítás, mellfelvarrás, mellbeültetés (mellnagyobbítás), hasplasztika, zsírleszívás bárhonnan. De vannak különleges kívánságok is. Azt kell mondjam, a terhességi csíkok eltüntetése kivételével minden megoldható. — Mondana néhány extrém kívánságot? — A felsoroltaknál ritkább például az áll- képzés, a vádlivastagítás, a fenékbeültetés, a kézfiatalító plasztika vagy az orrnagyobbítás kérése. Régebben ritkább volt, ma egyre gyakoribb a transzszexualitás miatt végzett műtét. Ha például egy női testben férfi agy lakozik — mivel az agy nyilván nem cserélhető —, az illető a test átalakítását kéri. A praxisom alatt persze akadtak egészen szélsőséges kérések is. Ilyen volt az, amikor egy fiatal hölgy azzal keresett meg, hogy a barátja családjában nagyon fontos a szüzesség, és ezt ő már elvesztette. Megkérdezte, tudok-e csinálni ilyesmit. Megegyeztünk, s a műtét sikerült. Felismerhetetlenséget kért —Minden műtétet elvállal? — Nem. Számomra nagyon fontos kérdés, hogy a páciens miért akar ilyen vagy olyan műtétet végeztetni magán. Volt olyan hölgy, aki azért akarta felvarratni a melleit, mert a férje félrelépett, és ő ebben látta az okot. Egy másik hölgy az orrát azért akarta kisebbre vetetni, mert vele mindenki „olyan undok” a munkahelyén. O is ebben látta az okot. Meggyőződésem, egyik esetben sem a testiekkel volt a gond. Ilyenkor hiába a műtét. A problémákat nem oldja meg, és utána jön az, hogy „persze, mert a sebész nem végezte jól a dolgát”. Aztán akadt olyan is, aki a felismerhetetlenséget kérte, mert „el akart tűnni”. Ilyenkor sem vállalom el a műtétet. Hallottam egy esetet, amikor egy maffiatag ugyanezt kérte egy plasztikai sebésztől. S minthogy a régi és az új arcát egyedül a sebész ismerte, a műtét után lelőtte. De az olyan kérést sem tudom elvállalni, hogy valakiből csináljak 15 évvel fiatalabbat. Lehet, hogy sikerül, de mi van, ha ő nem az adott eredményre gondolt!?-—Szokott-e javasolni ilyen vagy olyan műtétet az ismerőseinek vagy a volt pácienseinek? — Soha. Tapasztalatból tudom ugyanis, hogy nem egyformán látjuk egymást. Van, akinek kifejezetten vonzó az, ami másnak visszataszító. Volt egy visszatérő páciensem, akinek zavaróan nagy orra volt. Megműttette a melleit, a füleit, a hasát, de az orrát nem engedte. Egy alkalommal kiderült, ő ettől érezte magát érdekesnek. Vagyis az orra olyannak kellett az egyéniségéhez, amilyen eredetileg volt. — Volt olyan páciense, akit lebeszélt a műtétről? . — Ha úgy látom, hogy a műtét nem indokolt, akkor igen. Egy 38 éves hölgy arcemelést kért. Fiatalnak tartottam a műtéthez, de egyébként sem láttam indokoltnak a dolgot. Egy ennél jóval olcsóbb részleges arcfeltöltést javasoltam neki. Kamera a bőr alatt — Milyen arányban keresik meg a nők és a férfiak, a pestiek és a vidékiek, a magyarok és a külföldiek? kát, tanfolyamokat, a legújabb módszerek és technikák mielőbbi elsajátítását. Igaz, mindez sok utánajárással, utazással és rengeteg kiadással jár, de előbb-utóbb megtérül a befektetett energia. A kongresszusokon például nem is az előadások a fontosak, hanem az, hogy az ember számos barátjával, ismerősével találkozik, és csevegés közben mindig szóba kerül egy-egy újfajta eljárás vagy módszer, amire felhívjuk egymás figyelmét. Hogy példát is mondjak, legutóbb egy olyan új eljárással ismerkedtem meg, amivel vágás nélkül hátrasimítható a felül elálló fül. A mai ismereteinkkel és technikával a terhességi csíkok eltüntetése kivételével mindent meg tudok oldani fotó: kovács Erzsébet — A pácienseim zöme, 85—90 százaléka nő. Körülbelül ugyanilyen a magyarok aránya is. Igaz, egyre több külföldi (a nyugati országokra gondolok) érdeklődik, hiszen ők itt hatod, nyolcad áron kapják meg ugyanazt a minőséget, mint a hazájukban. Vidékről nagyon sokan jönnek. Ez talán azzal magyarázható, hogy a plasztikai műtétet általában senki sem veri nagy dobra, s a kisebb városban több az ismerős. Minden valószínűség szerint sokan ezért fordulnak szívesebben a „távoli” főváros felé. —Feltehetően a plasztikai sebészet is rohamos ütemben fejlődik. Hogyan tud lépést tartani vele? — Ez valóban így van. Az a kollega, aki 10— 15 éve ugyanolyan technikával dolgozik, idő előtt kiöregszik a szakmából. A magam részéről nagyon fontosnak tartom a különböző orvoskongresszusokat, továbbképző kurzuso. — A sebészetben egyre nagyobb tért hódít mostanában az endoscop. Úgy tudom, Ón is alkalmaz endoscopot bizonyos műtéteknél. Beszélne ennek lényegéről? — Az endoscop csúcstechnikának számít a sebészetben. Segítségével nagyon kis nyíláson keresztül hatolunk be a rejtettebb zugokba, és egy piciny kamerával képernyőre vetítjük a műtétet. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a plasztikai sebészetben mennyire fontos a nyom '• nélküli beavatkozás. Nos az endoscop ebben segít nekünk. Kockázatok, szövődmények — Mekkora a plasztikai műtétek kockázata? — A világon mindennek kockázata van. Ha valaki kimegy az utcára, nagyobb a valószínűsége, hogy elütik. Ha a házban marad, ráomolhatnak a falak. A szokásos kockázati tényezőkre mindenkinek felhívom a figyelmét. Ilyen például a vérzékenység. De aki ebben szenved, az már jóval felnőttkor előtt ki szokott derülni. Mivel a test felszínén operálunk, nemesebb szerveket nem érintünk, általában semmi veszélytől nem kell tartanunk. A másik, hogy ide egészséges emberek jönnek, akiknél nincs valószínűsége a szövődmények fellépésének. Több ezer műtétem volt már, és csak két esetben fordult elő gyulladás. — A mellbeültetések és szájvastagítások az Ön műtétéiben szilikonnal történnek. Erről az anyagról már annyi rosszat hallottunk. Mi a véleménye róla? — Ha rossz lenne a véleményem, nem alkalmaznám. Soha semmi gondja nem volt vele senkinek, akinek itt készült a műtétje. Sajnos a gyártók, akik valami mást szeretnének eladni a piacon szilikon helyett, a sajtó útján mindenféle rémhíreket terjesztenek róla. Aztán újra és újra kiderül, ennél biztonságosabb anyagot még senki sem talált fel. Az Egyesült Államokban körülbelül tízmillió nőnek van szilikonos beültetése. Az ügyvédek árgus szemekkel figyelik a sajtót, mert ha kiderülne róla valami rossz, hát ennyi per indulna, s mindegyikben 25 százaléknyi ügyvédi részesedés lehetősége van. De valahány vizsgálat indult a szilikonnal kapcsolatban, soha semmi károsat nem tudtak kimutatni róla. Marokkóban kezdődött... — Karácsonyra került a piacra a „Plasztika tetőtől talpig” című könyve. Hogyan született a könyvírás ötlete? — Már régóta érlelődött bennem, hogy kellene a plasztikai sebészetről egy közérthető könyvet írni. Pontosan azért, mert ezek a műtétek általában a diszkréció homályában zajlanak, keveset tudnak róla az emberek. Sok a félreinformáltság, mint az előbbiekben említett szilikon-kérdés is. Sokan élnek valami miatt abban a tudatban, hogy Magyarországon nincsenek jó plasztikai sebészek. Pedig nem kell szégyenkeznünk, hiszen vannak közöttünk, akik túltesznek az osztrák vagy svéd plasztikai sebészeken is. Útmutatásra gondoltam, hogy mit tegyen az, akinek önmagával valamilyen kinézetbeli problémája van. Sajnos, olyan is akad közöttünk, akinek még a sebészeti szakvizsgája sincs meg, máris hirdeti magát az újságban. Nos kérdés, hogyan lehet kivédeni az ilyen csapdákat. Szóval gondolatom volt bőven, hogy miért kellene megírni ezt a könyvet, de valahogy mindig halogattam a dolgot. A nyáron aztán a feleségem noszogtatására elmentünk nyaralni. Két hetet töltöttünk Marokkóban. Bevallom, nekem már pár napon belül nagyon hiányzott a rendelő. Egy hét után, amikor úgy éreztem, most már „kinyaraltam magam”, nekiláttam a könyvnek. Innen már csak írni kellett. A harminchat színes oldallal illusztrált kiadványban megpróbálom fellebbenteni a fátylat a plasztikai sebészet sokáig homályban maradt kérdéseiről. Magyar Mária
