Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01-02 / 27. szám
1997. február 1-2., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP Földink volt. (u) Ezen a napon hunytéi 1989-ben a gyulai születésű Tímár Béla Jászai- díjas színész, rendező. A főiskolán 1971-ben nyert színészi oklevelet, és a Madách Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja volt. 1988-ban megszerezte az operarendezői diplomát is. Jellemformáló ereje már első szerepeiben kitűnt, humorérzéke, nagyszerű ritmusérzéke és kitűnő színpadi mozgása a legkülönbözőbb szerepekre tették alkalmassá. 1975-től szerepelt a Szentendrei1 Teátrum előadásain. 1982-ben a Játékszínben rendezte Csukás István-Darvas Ferenc Ágacska című mesejátékát. Ó írta és rendezte a Kék öböl című gyermekmusicalt. Anyagi segítség. (1) Végegyháza képviselő-testülete pénzügyi erejéhez mérten igyekszik folyamatosan támogatni a különféle civil szervezeteket. Az elmúlt időszakban, többek között, 45 ezer forint támogatást biztosított a polgárőr szervezet év végi rendezvényéhez, 10 ezer forinttal segítette a Vöröskereszt helyi alapszervezetét, hozzájárult a kovácsházi székhellyel működő rehabilitációs bizottság éves költségeihez, valamint 38 ezer forint támogatást nyújtott a kisebbségi önkormányzat részére a végegyházi cigány családok karácsonyi ajándékozása céljából. Szintén anyagi segítségnyújtásként a testület fedezetet biztosított 15 nemzetiszínű zászló vásárlására az oktatási intézmények számára. VÉmdfe (1) Medgyes- egyházán a Vöröskereszt helyi alapszervezetének közreműködésével a napokban véradást szerveztek a község lakóinak a művelődési házban. A szervezők köszönik a megjelent 66 véradónak a segítséget, akik mintegy 25 liter vért adtak. Külön öröm, hogy 4 új személy is jelentkezett véradónak. Batyusbál. (y) A békéscsabai Belvárosi Római Katolikus Egyházközség szombaton 19 órától tartja hagyományos batyusbálját a Jókai kollégiumban. Emberek a vadászati törvény csapdájában Ősi harc a területért 3. A bikaállomány sajnálatosan elfiatalodott, nagyon oda kell figyelniük — mondják a dalerdesek. Egy kis éllel megjegyzik: évente 650 tehenük tűnik el, a világ minden kincséért sem mondanák, hogy Gelvácson. Románia is a szomszédságuk. A dámok persze útlevél nélkül jönnek-mennek át az élőhelyüket kettészelő országhatáron. Romániában a közelmúltig a vadgazdálkodásban a legvadabb dolgok történhettek meg: dámprogram, génbank helyett inkább lőttek mindenre, ami mozog. Torgyán a vadásztanyán — A gyulavári terület befektetés és kockázat nélküli „vámházként” működik a dámok élőhelyének romániai és magyarországi erdőrészei között — mondják a dalerdesek. —A két terület populációja éppen a Váralja Vadásztársaság „birtokán” át „ingázik”. —A Dalerd és jogelődjei pro- tokollvadászatairól kitartóan beszélnek a környéken lakók. A „nagy emberek” leginkább nagyvadra mennek. —A politikusok pártállásuktól függetlenül szeretik keresztül-ka- sul vadászni az országot. A vadászat minden politikai korszakban privilégium volt. Cáfolnánk néhány híresztelést: nálunk Kádár János mindössze kétszer, Brezs- nyev egyszer vadászott. Az állítólag egykor nálunk volt Kádár-villával kapcsolatos hisztéria csak addig tartott, amíg dr. Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter maga is itt találkozott román kollégájával. De jönnek ide sokan, például a sarkadi polgármester is itt látta vendégül Torgyán Józsefet. Valóban voltak protokollvadászatok, de az üzemszerű vadásztatáshoz mérten elenyésző súly- lyal. Ma elsősorban cégkapcsolataink érdekében élünk vele. — Belepillanthatnánk a vendégkönyvükbe ? . —A bennünket ért támadások óta nem tartunk ilyet. —A vadászterületkijelölésénél, a különleges státus elnyerésénél vajon másoknak sem fordul meg a fejében aprotokollszempont? — Nem hisszük, hogy domináns szerepe lenne. Az új politikai kurzus óta visszaesett a protokoll- igény. Manapság inkább a vadásztársaságok vadásztatnak protokolláris célok érdekében. —Az önkormányzatok szeretnék, ha a közigazgatási területükön saját polgáraik vadásztatná- nak. —A vadak élőhelye független a közigazgatási határoktól. A polgármesterek, jegyzők egy elenyésző kisebbség, a helyi vadászok érdekeit képviselik a földtulajdonosok tömegeinek érdekeivel szemben. El kellett döntenünk: a dámok teljes élőhelye vagy az őzes—fácános élőhely alakuljon ki egésszé a rendelkezésünkre álló csonka területek közül. Mi a dámok mellett köteleztük el magunkat' Eme teljes élőhely egyharma- da Gelvács, ami állami tulajdonú föld, mi vagyunk a használói, csak éppen a Váralja vadászik rajta. Mínusz dámok kilövése —Ha „kilövik” onnan őket, akár fel is számolhatja magát a vadász- társaság. —Ezt nem mondanánk, legfeljebb gyengébb adottságúak lesznek. Egyébként saját térképünk kifüggesztése előtt minimális területkéréssel ellentételezve — a Kőris-erdőért — felajánlottuk Gelvácsot a gyulavári vadászok elnökének, de nem fogadta el. Arra hivatkozott, hogy a gyulavári, a dobozi és a sarkadi vadásztársaságok összefogása miatt külön nem állapodhat meg. Azért hajlottunk volna e cserére, mert akkor az erdőnktől északra sokkal nagyobb területet tudtunk volna kijelölni. — Hogyan lehet, hogy önök valamely évben 465 dám létezését jelentették, aztán néhány hónappal később két hónapban is 600— 600 kilövésére kértek engedélyt? — Akkoriban a vadászati idény kezdetén—október elsején — becsült vadszámot kellett jelentenünk. A vadászati idényben viszont — főként télen — erős átvonulás kezdődik Romániából. Amikor a vadkárveszély szorongatott bennünket, annak elhárítására kértük az engedélyt. —Ki kezdeményezte a különleges terület kialakítását? —Mi. A Földművelésügyi Minisztérium már állást is foglalt: indokoltnak tartja. Itt található az ország második dámpopulációja. E területet vadgazdálkodási szempontból felesleges elszabdalni. Az erdőben a tarvad marad, a bikák kimennek. A gazdálkodáshoz az erdőre és a kifutókra egységes kezelés szükséges. —A román oldalra azért nem nagyon lehet hatásuk. S az árvizek is „beleköphetnek” a levesükbe. — A 3500 hektáros vésztározóban 2500 hektár erdős terület található. Az állomány értéke azt mutatja, nem törték meg az árvizek a vadgazdálkodási folyamatot. Kárunk persze volt. Tavaly, a téli árvíz után nem minden dögre leltünk rá, lefagytak. —Akkor a biztosításhoz miként mutatták fel azokat? — A hollók keringéséből következtettünk számukra. Rejtőzködő illetékesek —A csontjuk csak megmaradt? —Azt meg a sasok és a hollók hordták szét. —A megyei FM-hivatal önöknek is megtiltotta-e januártól a nagyvadas vadászatot? —Nem. Akad persze „vadabb” határozat is: a hivatal a mezőgyániakat az apró vadak vadászatától is eltiltotta, még saját kihelyezésű fácánjaik kilövésétől is, hasonló indokkal, mint a gyulaváriakat. Utóbbiakkal kapcsolatban —a már említetteken túl — további kérdéseink is akadnak. A hivatal átvállaja-e a külföldiekkel előre lekötött, s az azonnali tilalom miatt elmaradt vadásztatások következtében máris igényelt kártérítéseket? S a vadásztatási bevételek miatt tovább nem alkalmazható alkalmazottak bérét, vég- kielégítését? S mi lett volna, ha ebben az időszakban a vadásztársaság nem fizeti be a biztosítást, s nincs ki rendezze a vadak által okozott gépjárműkárokat? Miért etesse saját költségére két hónapon át a társaság a jeges havon telelő vadakat, ha más javára teszi ezt? Szerettük volna mindezt megkérdezni a Békés Megyei Föld- műtelésügyi Hivatalban. Dr. Papp Tibor hivatalvezető nem kívánt nyilatkozni, maga helyett Páskai Sándort jelölte meg, hozzátéve, értekezleten tudatja vele. Páskai úr közölte, neki nyolcvanöt ügyet kell elintéznie, nem ér rá ilyesmire. (Tizenöt percet kértünk.) Amikor főnökére hivatkoztunk, azt mondta, tisztázzuk vele a helyzetet. Na ne vicceljen! Abban maradtunk: másnapig maga egyeztet a hivatalvezetővel. Akkor újabb meglepetés: Páskai úr szerint Papp úr megtiltotta neki, hogy nyilatkozzon. Arra az érvünkre, hogy akkor a véleményük nélkül jelentetjük meg az írást, egy február eleji időpontot jelölt meg. Ekkor jutottunk el a felismeréshez: itt szórakoznak... nem, nem velünk: a nyilvánossággal, a sajtó- törvénnyel. Pedig az említetteken túl megkérdeztük volna: igaz-e, hogy a hivatalvezető komoly földterületet bérel a Dalerdtől; hogy a Földművelésügyi Minisztérium Vadgazdálkodási és Halászati Főosztályán — ahol intézik, másodfokon elbírálják a vadászati ügyeket — a hivatal egyik illetékesének egy rokona ügydöntő beosztást tölt be? S miként engedhetik meg maguknak közhivatalnokok, hogy állami és szolgálati titkot aligha érintő kérdésekben elzárkózzanak a sajtó nyilvánossága elől?! A hivatal a folyamat elején maga is térképet gyártott: a gyulaváriak számára a törvényben megkövetelt feltéteknek sem megfelelő területet jelölt ki. A felek vitája miatt most ugyanez a hivatal dönt. De hogyan? (Vége) Kiss A. János Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük az M5-ös autópálya dijáról? Szíjártó Olga, 25 éves, szarvasi adminisztrátor: —Szerintem elképesztő ez az ár. Egy olyan kiscégnél dolgozom, amelyiknek nyolc autója van. Érdeklődtünk a kedvezményről. Nos, 31 -szer kell áthaladni a kapun egy járműnek ahhoz, hogy 5 százalékos, azaz 45 forintos kedvezményre jogosító kártyát kapjon. Az autópályadíj óriási pluszköltség az autósoknak. Nem is csodálom, hogy sokan a kerülő utat választják. Hajzer Lajos, 83 éves, szarvasi nyugalmazott mezőgazdász: — Gyakran járok Pestre és igen érzékenyen érint ez a magas összeg. Kisnyugdíjas lévén ezek után meggondolom, hogy az autópályát válasszam-e. Inkább megyek a régi úton. Ez némi kerülőt jelent, s az út állapota sem a legjobb, de Trabantom van és annak nem akadály a kátyú. Jó lenne az autópálya díját csökkenteni, mert véleményem szerint olyan sokat azért nem ér. Pljesovszki Mihály, 54 éves, szarvasi éjjeliőr: — Bár nem vagyok autós, mégis helytelennek tartom. Eleget fizettünk érte, amíg megépült. Eleve a benzin árában is benne volt. Az autópályán szállítójárművek is közlekednek, s annyi bizonyos, a pályadíjból eredő pluszköltséget a rakomány árába is be fogják kalkulálni, amit végsősoron a vásárló fizet meg. Megint a pómép sínyli meg az egészet! Molnár Gábor, 43 éves, csaba- csűdi férfifodrász: —Szuper sok az ára, kilométerenként 15 forint. Ha az oda-vissza 1700 forintos pályadíjhoz hozzászámolom a Ladám üzemanyagfogyasztását, a biztosítást és a súlyadót, akkor ötezer forint egy pesti út. Ha a fővárosba megyek, inkább a régi utat választom. Igaz, lassú a forgalma, sok a tábla, meg a traffipax. Hosszú távon egyik sem lehet jó megoldás. (r) FOTÓ: SUCH TAMÁS Mikor indulhat újra a hajózás a Körösökön? A Körösök mentén nyolc- tíz település halárában lévő kikötő fehíjítása, vagy újbóli kiépítése nyomán megindulhatna a korábban virágzó vízi közlekedés ÁRCHÍV.POTÖ Nem tudom, hogy a Körösök csendjét mikor törte meg a hajókürt hangja, de egy biztos: néhány eltökélt hajós ember — többsége tengerész tiszt — azon fáradozik, hogy ismét meginduljon a vízi közlekedés a megye folyóin. Egykoron fontos szerepe volt a térség vízi útjainak, például ’43- ban ennek részeként készült el a Kettős-Körösön a békési kikötő és a hozzákapcsolódó tárház. Aztán a háború közbeszólt, majd a béke éveiben szép csendben elsorvadt, az enyészeté lett minden. Tegnap a Körösök völgyében lévő települések vezetői Mezőbe- rényben, a városházán randevúztak és ismét azt boncolgatták: hogyan is lehetne újjáéleszteni a térségben az álomba szenderült vízi közlekedést. Bevezetőben Váry Sándor, a Körös Cargo Kft. ügyvezető igazgatója arról adott tájékoztatást, hogy a Körösökön, a tiszai torkolattól alig öt kilométerre lévő bökényi hajózsilip felújítása után a műtárgy lehetővé teszi a 8 méter széles, 55 méter hosszú, 1,6 méter merülésű és 450 tonna teherbírású önjáró uszályok közlekedését. A Körösök mentén nyolc-tíz település határában lévő kikötő felújítása, vagy újbóli kiépítése nyomán megindulhatna a korábban virágzó vízi közlekedés, ami a közúti és vasúti szállításnál lényegesen olcsóbb, ugyanakkor környezetbarát fuvarozási mód is. A térség mezőgazdasági termékei vízi úton kedvezőbb feltételek mellett juthatnának el rendeltetési helyükre, átrakás után más kontinensekre. Megtudtuk: a Körös Cargo a tavasztól négy hajóval bekapcsolódik a tiszai és a dunai vízi fuvarozásba. A vízi szállítást—főként azon települések képviselői, ahol nincs közelben folyó — nem támogatta mindenki egyforma lelkesedéssel. A polgármesterek többsége üdvözölte a kezdeményezést, s örömmel látná a hajózás újraindítását, ami az áruszállítás mellett az idegenforgalomra is kedvezőbb, húzó hatással lehet. —sz— Gázhálózat-építés A békésszentandrási Békés megye utolsó térségi gázprogramja. Első ütemével bravúros gyorsasággal végeztek. Mint Sinka József polgármester elmondta, a 42 kilométernyi belterületi vezeték lerakásának kezdő kapavágása tavaly szeptember elején történt és 111 nap elteltével már meggyulladt a gázláng az első szentandrási lakásban. Azóta a községben közel négyszáz lakásban már gázzal fűtenek. Örménykút, Kardos és Csabacsüd gázellátását is a Békésgáz Kft. végzi. Mint azt Frankó János, Csabacsüd polgármestere elmondta, a napokban szállították le a három település belterületi gázfogadó készülékeit. A Káka-foki átadóponttól rövidesen megkezdődik a hálózat építése. A községben az előzetes szerződéskötések alapján mintegy négyszáz háztartás tér át a földgázfogyasztásra. A két másik településen a családok több mint nyolcvan százaléka igényelte a földgázszolgáltatást. Békés megyei élelmiszer-ipari üzem PÁLYÁZATOT HIRDET EXPORT-IMPORT KOWOIÍIÓI MIXKIHÜR betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: >• tárgyalóképes angol nyelvtudás >- külkereskedelmi vagy kereskedelmi főiskolai végzettség előnyben >- számítógépes szövegszerkesztői ismeretek >• középfokú vámügyi ismeretek. A pályázatok beadásának határideje: 1997. február 15. Cím: Békés Megyei Hírlap, hirdetésfelvétel,
