Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22-23 / 45. szám

iRÉKÉS megyei hírlapp

A HÉT TÉMÁJA

1997. február 22-23., szombat-vasárnap

1

o

Közeledik a kormány és a nyugdíjönkormányzat álláspontja, eredményesek a társadalmi viták, mikor kerülhet a parlament elé a törvényjavaslat?

Reform kell (de hogyan?) — válságban a nyugdíjrendszer

Nyugdíjrendszerünk válságban van, megoldásához a reform nélkülözhetetlen, ezt senki nem vitatja. Evek óta keresik a megoldást, hónapok óta pezseg a vita, éles a pengeváltás a pénzügyi kormányzat, nyugdíjönkormányzat, Népjóléti Minisztérium és az egyre kevésbé hangját hallató Munkaügyi Minisztérium között. A válság három okkal magyarázható: öregszik a népesség, a gazdaság állapota hat-hét éve látványosan romlik, mindez újabb és újabb nyugdíjba menekülést, magasabb munkáltatói járulékelvárást, rossz fizetési morált „eredményezett”.

A nyugdíjrendszer reformját másként látja megoldhatónak a kormány és másként a nyugdíj - biztosítási önkormányzat, az emberek többsége pedig a vitákból, a hangzatos szakkifejezésekből alig ért valamit. Egész egyszerűen csak félnek, mi lesz azokkal, akik már a meghosszabbított nyugdíjkorhatárral, 5-10 év múlva mennének nyugdíjba? Se munkahely, se egészség, se pénz, így vélekednek a legtöbben. Megkerestük megyénkben azokat az embereket, akik a legjobban ismerik, értik, követik nyomon az országos vitákat, magyarázzák el olvasóinknak a várható reform elemeit.

A megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója, dr. Vízhányó Mihály a leggyakrabban van jelen a hivatalos megbeszéléseken, fórumokon, társadalmi vitákon. Közel harminc éve dolgozik a társadalom- és nyugdíj- biztosítás állandóan változó, forrongó világában.

— Hangsúlyozom, mi köz- igazgatási szervként a hatályos jogszabályok alapján dolgozunk és a döntésekbe nincs beleszólásunk — tájékoztat az igazgató. — Tisztségviselőként, szak- és magánemberként kommentálni tudom az eseményeket, mi tesszük a dolgunkat, megállapítjuk a nyugdíjakat, felvilágosítjuk az embereket, tanácsot adunk a kétkedőknek és együttműködünk a megyei nyugdíjbiztosítási önkormányzattal. A januári önkormányzati közgyűlés óta közelednek az álláspontok, ekkor találkoztak először hivatalosan a Pénzügyminisztérium és a nyugdíjönkormányzat testületé és vezetői. A

nyugdíjbiztosítási önkormányzat által javasolt pontrendszert elfogadni látszik a pénzügy, vita folyik a kötelező nyugdíjpénztárak mikéntjén. Szakmai szempontból értékelve a felosztó-ki- rovó rendszer és a tőkefedezeti rendszer együtt vagy különélése, elfogadása a sarkallatos pont.

— A tőkefedezeti és a felosztó-kirovó rendszer előnyeit, hátrányait, lényegét kevéssé értik az emberek...

— A jelenlegi monetáris rendszerben, amikor nincs tőke és gazdasági fedezet, mi lehet a garancia az évtizedek múlva kifizethető megtakarításokra a tőkefedezeti elképzelésekben? Társadalmi méretekben, az egész országra vonatkozóan csak a felosztó-kirovó rendszer létezik és csupán technikai megoldás az, hogy ezt a banki gazdaság területén vagy köztisztviselői eszközökkel, az állam- igazgatás területén oldják-e meg. A lényege ugyanaz, 2030- ban az akkor dolgozó lakosságnak meg kell termelni az akkori fogyasztási javakat. A ma félretett pénzekből halasztott fogyasztással csak akkor lesz megfelelő járandóság, ha megfelelő termelés, inflációmentes gazdaság biztosítja. Ezért látszólagos a két rendszer közötti különbség, vitatkozni lehet az eredményességükről. A tőkefedezeti rendszer bármikor elveszthető megtakarítássá válhat, gazdasági, politikai vagy akár természeti katasztrófa következményeként. A felosztókirovó rendszer rugalmasabb, ha van kitől és van mit, bármikor beszedhető a járulék, amelyből a juttatás kifizethető. A nyugdíjbiztosítási önkormányzat álláspontja a biztonságosabb, vannak ugyan a rendszernek gyenge pontjai, ellentmondásos elemei. A politika eddig mindig befolyásolta a nyugdíjrendszert, a járulékfizetést, az emelést, a kiszámítás módját.

— Állami garanciaalapot emlegetnek a reformban a kétkedők megnyugtatásaként, amely senkit nem hagy megélhetés nélkül.

— Felosztó-kirovó rendszernél ez azt jelenti, hogy az állam más forrásokból is kifizeti a nyugdíjat, ha nincs járulék vagy a munkáltatók nem fizetnek. A tőkefedezeti rendszerben a megszokott banki garanciák érvényesülnek, a járulékok hozamának egy részét halmozzák fel, az ebből elkülönített alap szolgál az esetlegesen tönkrement biztosító ügyfeleinek kifizetéséhez. Kérdés, hogy az állam garanciaként ott áll-e a különböző fonnák mögött vagy sem?

Most önkéntes nyugdíjbiztosító pénztárakhoz csatlakozhat már a polgár, de az új rendszerben kötelezően pénztárt kell választani. Hogy melyiket, azt ő dönti el. Talán a leginkább a gépkocsik kötelező biztosítási rendszeréhez hasonlíthatnám ezt a működési elvet.

—- A kormány elképzelései alapján a felosztó-kirovó rendszerű kötelező nyugdíjbiztosításban a jövedelem mintegy 20 százalékát a munkáltató, 1 százalékát a munkavállaló fizetné be. A dolgozó jövedelme 10 százalékát a kötelező nyugdíjpénztárakba fizetnék, ahol forgatni, gyarapítani kellene. A rászorultsági elven járó szociális ellátások, a központi és az ön- kormányzati költségvetés (az adókból), valamint a már ma is működő önkéntes kölcsönző biztosító pénztárak jelentik a harmadik elemet.

— A munka és szolgálati idő alapján kiszámítható ellátás maradna a jelenlegi nyugdíjbiztosító feladata, ez a felosztó-kirovó elem. A másik két pillért az

előbb sorolta. Az új rendszerbe a pénzügy elképzelése szerint kötelezően csak az 1998-tól első munkahelyet szerzőknek kellene lépniük, mások, akik eddig már fizettek nyugdíjjárulékot, azok választhatnak. A legtöbb országban vegyes a nyugdíj- rendszer, ahol komoly a szakmai háttér, ahol önállóan gazdálkodik a biztosító. Vitathatatlan, hogy Magyarországon erőteljes a politikai beavatkozás.

— Hátrányos helyzetű megyénkben a felhalmozás, a tőkefedezeti rendszer bevezetése, a reform milyen változást eredményezhet?

— A most meglévő hátrányok ekkor sem tűnnének el, az igazi garanciát a gazdaság fejlődése jelenthetné. Szó van arról, hogy a kötelező pénztárak a befizetéseket munkahelyteremtésre hasznosítanák. Amennyiben ez megvalósulhatna felénk is, előnyösen befolyásolná a vidék fejlődését. A januári emeléseket követően nincsenek még pontos számaink a megye nyugdíjasairól és azok járulékának összegéről (az emelés legkisebb összege 2000 forint volt). 1996- os adataink vannak, 135 ezer nyugdíjasunk volt, az átlagösszeg 15 ezer 569 forint (öregségi nyugdíjminimum, 11 ezer 500, a KSH felmérése alapján 1996-ban a létminimum egy főre 15 ezer forint). Egyre többen élnek olyan emberek, akik semmilyen ellátó rendszerben nem szerepelnek, a jövedelmük földművelésből, saját vállalkozásból, egyébből származik, de esetleg nyomonkövethetetlen. A társadalom-, nyugdíjbiztosítási járulék befizetését az egészségbiztosító ellenőrzi. Nekünk mintegy 20 ezer céget kellene folyamatosan figyelemmel kísérnünk, hiszen a munkáltatók járulék be nem vallása 100 millió forintra tehető. A mi feladatunk továbbra is az, hogy bármilyen reform mellett dönt a parlament, mi aszerint dolgozunk, a lényeg, hogy folyamatosan kapják az emberek a nyugellátásukat.

Megkérdeztük olvasóinkat:

Mi a véleményük a nyugdíjreformról?

Fabulya Lászlóné 49 éves népművelő főmunkatárs:

— Elsősorban a nyugdíjkorhatár meghosszabbítása

bosszant. Nálunk á munkában töltött idő a fejlettebb országokéhoz képest duplán számít. A nők, ha tovább is élnek a statisztika szerint, 62 éves korukra összeroskadnak, betegek, elhasználtak. Szeretnénk még nevelni az unokáinkat is, mikor tegyük? A család összetartó ereje lehet a nagymama, nem jelentéktelen tényező ebben a mai szertehulló világban! Hová lett és lesz az a rengeteg pénz, amit járulékként befizettünk, az értékmegőrző nyugdíj fogalma? Remélem, az eljövendő kormány visszaállítja a normális korhatárt és értékrendet.

Dr. Pap István 56 éves intézményvezető:

—Pánikhangulatot kelthet az emberekben az állam kivonulása a nyugdíjbiztosításból. Megingott az a hit, ami legalább a nyugdíjasok relatív biztonságérzetét vagy a vegetálást jelentette számukra. Nehezen dolgoznak ki manapság az emberek egyéni megélési stratégiát, tudnak nyugdíjkiegészítő biztosítást kötni. A korosztályunk olyan kényszer- pályára került, még a magunkfajtaközepesen megfizetett rétegekben is, ami nem tudom hová vezet? Ez egy átmeneti kor, a gyerekeinknek esélyt kell adni az induláshoz, különben nem boldogulnak. Az idős szüleinket támogatni a megélhetésért, bennünket ki karol fel majd?

Klaukó Mátyásné 48 éves vezető pénzügyi szakember:

— Biztosan elítélnek ezért, de nekem egyáltalán nincs időm a nyugdíjreform vitáinak részleteire figyelni. Azért a 62 éves meghosszabbított korhatár mégis felháborít. Feltehetően annyira kiégünk, hogy nem találunk már egészségesen örömet sem a családban, sem a hobbiban. Tőlünk nyugatra is nagy a munkatempó (már itt is ezt várják), de ott a relaxáció, a feltöltődés lehetőségei adottak. A gyerekeimre büszke vagyok, de a nagymama- ság lehetősége távoli, szinte megérthetetlen fogalom ilyen feltételek mellett számunkra. Nekünk még, a gyerekeinknek már bizonyítaniuk kell, ez a hajtás pedig nem kedvez a „fészekrakásnak”.

Dr. Ambrus Zoltán 50 éves i n tézményvezető:

— A reform elkerülhetetlen, azt be kell látnia annak, aki követi a gazdasági, társadalmi folyamatokat. A hosszú távú gondolkodás alapján a 10-20-30 év múlva nyugdíjba menők jövőjét alakítják most. Elképzelhetetlen, hogy a gazdagabb országokban tovább dolgoznak az emberek, mint nálunk. Szerintem a munka az emberi lét értelme, életbentartó eleme. Ma még a nyugdíj összege és a korábban végzett munka értéke, tartalma között semmiféle összefüggés nincs, remélem a törvényalkotók ezt megteremtik. Aki képes dolgozni még akár a 62. életévén túl, az ne mást csináljon, mint amihez ért.

A nyugdíjreform kapcsán leggyakrabban emlegetett fogalmak

Felosztó-kirovó rendszerű nyugdíj. A kötelező nyugdíjbiztosításban az éppen dolgozók aktuális járulékbefizetéseiből fizetik ki az éppen nyugdíjban levők aktuális nyugdíját.

Tólíefedezeti nyugdíj elem. A kötelező nyugdíjpénztárakba kell befizetnie a polgárnak jövedelme bizonyos százalékát, amelyet a pénztár forgat, gyarapít, felhalmoz, ez lehet egy későbbi ellátás alapja.

Hárompilléres nyugdíjrendszer. A kormány elképzelése alapján az előbbi két vegyes rendszer egyidejű alkalmazásával történne. Az első pillér a kötelező nyugdíjbiztosítás, a társadalombiztosítási nyugdíj. Összegét befolyásolja a befizetett járulék ideje és összege. A második pillér a tőkefedezeti elven működő nyugdíjpénztárakba való kötelező belépés és járulékfizetés. A harmadik pillér az önkéntes kölcsönös biztosítókba való belépés, amely különböző adókedvezményt jelenthet befizetéskor a munkáltatónak és munkavállalónak. Kiegészítheti a nyugdíjrendszert az állampolgári jogon járó, netán rászorultsági elven működő szociális, biztonsági elem, az állami járadék (a mindenkori nettó átlagkereset egyharmadára egészíti ki a jövedelmet).

Garanciaalap. A kötelező nyugdíjpénztárak rendszeresen befizetett tagdíjaikból tartják fenn az alapot. Ha egy pénztár valamilyen ok miatt fizetésképtelenné válik, tartaléka sem elegendő a szolgáltatások kifizetésére, akkor sem kerülhet veszéélybe a nyugdíjak kifizetése. Ebben az esetben a garanciaalap egészíti ki a járandóságot a jogosultság mértékéig.

Pénztárfelügyelet A pénztárak ellenőrző szerve, a törvény betartását, a pénztárak munkáját ellenőrzi. Intézkedik, ha zavar következik be valamelyik pénztár tevékenységében.

Nyugdíjpont. A nyugdíjbiztosítási önkormányzat elvei alapján a járulékfizetők évről évre (fő elem a munkanyugdíj) egyéni nyugdíjpontokat gyűjtenek. Aki az országos átlagkereset után fizetett járulékot, egy pontot kapna, aki többet fizet, több pontot kap. Nyugdíjba vonuláskor a pontokat lehet átszámítani a nyugellátás összegére.

„Nem érezzük indokoltnak ezt a kapkodást”

A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat Békés Megyei Testületének elnöke Abrahám Andrásné. A 21 tagú, munkaadók, munka- vállalók és a szakszervezeti képviseletek delegáltjaiból álló testület az Országos Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat meghosszabbított katja, társadalmi, vélemény- nyilvánító testületé.

— Nem érezzük indokoltnak ezt a kapkodást — mondja Abrahámné —, a kormány már

1998. január 1-jétől érvénybe kívánja léptetni a reformot. Számtalan kételyünk merül fel ezzel kapcsolatban és napról napra változnak a tárgyalási pozíciók, az érvek. Csak az általános elvekről hallunk, az igen fontos részletekről többnyire nincs szó. A már nyugdíjasoknak sem mindegy, hogyan döntenek a reformról. Például nagy problémának érezzük az özvegyi nyugdíj kérdését, miből indulnak ki a kiegészítésnél és mennyire emelkedhet az özvegyi nyugdíj? Az indexálás, azaz a nyugdíjemelés témája a keresethez vagy majd a magasan száguldó inflációhoz alkalmazkodik-e? A felosztó-kirovó rendszerben a járulékfizetés a kétharmadára zsugorodik, mert az egy- harmad a magánpénztárakba megy. A kötelezővé váló tőke- fedezeti rendszerben hogyan követi nyomon a pénze sorsát a polgár? Nagy veszélyét látjuk a magas jövedelműek átáramlásának a vegyes finanszírozású rendszerbe. A kormány felvállalja az átalakítással járó költségeket, az 60 milliárd forint. Ha nem lesz pénz, hitelt kell felvenni ennek a biztosítására, a visszafizetésére ki vállal garanciát? A nyugdíjalap zárt rendszer, amelyben egyenleget kellene tartani és előre mindent világosan látni.

— Hogyan ítélik meg a nyugdíjbiztosítási önkormányzatok munkáját? Van jelentős befolyásuk a döntésekre?

— A nyugdíjrendszer reformja lesz az önkormányzat munkájának igazi próbája. Az első lépcsőfok volt a korhatármeghosszabbítás. Mi Békés megyeiek egyöntetűen elleneztük a bevezetését (az okokat ismerik), mindössze három megye testületé vélekedett így a 19-ből. „A kormány nem mondhatja azt a korhatáremelés után, hogy finan- szírozhatatlan a rendszer” — hivatkozik a bevezetés mellett szóló érvekre az elnökünk, dr. Vágó János. Beadtuk a derekunkat, miért kell hát 1998. január 1-jétől a nyugdíjrendszer oroszlánrészén változtatni, alapos előkészítés, lépcsőzetes bevezetés nélkül? A választások figyelemelvonó veszélye vagy a politikai harcok miatt nem várhat a reform? Az idő nem sürget, csak 2030 után lehetséges az igazi demográfiai robbanás, amikor nagy mértékben nő a nyugdíjba vonulók száma és csökken a járulékfizetőké.

— A megye sajátosságaira minden esetben nagyon kell figyelnie az önkormányzatnak.

— Az MSZOSZ megyei képviseletének állásfoglalása, a mi véleményünk is ezt tükrözi, közöttünk nincs nézetkülönbség. Az elmúlt 7-10 év alatt az emberek a szociális juttatások szűkülését érzékelték, amelyeket a gazdasági okok mellett politikai hatások is befolyásoltak. Szerintem csak a társadalmi viták végén derül ki igazán, ki mennyire gondolta komolyan a megegyezést és a nyugdíjrendszer szakmai vonatkozásait. Az önkormányzat lemondott az alapnyugdíj rendszeréről, a kormány ehelyett a még részleteiben ki nem dolgozott szociális ellátást vezetné be. Eltűnik a résznyugdíj, ez félelmetes lehet, hiszen nálunk, ha valaki önhibáján kívül (mert nincs munkahely) csak 19 és fél évet dolgozott, ennyi év után nem kapna nyugdíjat, csak szociális járadékot. A rászorultsági elvet igen sokféleképpen lehet értelmezni, elképzelhető, hogy még erre sem lesz jogosult. Engem nagyon zavar, hogy most olyan részletekről nem tárgyalnak a reformerek, mint például a korkedvezményes nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, meddig és mikor örökölhető a pénztáraknál felhalmozott nyugdíj, a nők tovább élnek, számukra majd kevesebb havi járandóság jut? Rendszerszemléletet emlegetnek, de kiszedegetve belőle bizonyos részeket, ezt az önkormányzattal nem vitatják meg.

Számtalan aggodalom, kétely foglalkoztatja a társadalmi vitára figyelőket, a nyugdíjbiztosítási önkormányzat szakembereit. A lapunkban tükröztetett vélemény- csokor egy pillanatnyi helyzetet tükröz, amelynek elemei lehet, hogy már egy héten belül változnak. Ha előnyére fordulnak a gondolatok, alaposabb megfontolás, szakmai elemzés után tárgyalja a parlament a nyugdíj- reform kérdését, az csak jobb lehet. Vitázzunk és reménykedjünk!

Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka.

Fotók: Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter és Such Tamás