Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

8 SportmagaziN 1997. február 3., hétfő Miért mai szeretem Varga Zoltánt? Részletek Végh Antal ŰJ KÖNYVÉBŐL Végh Antal hatodik sporttémájú kötetében ezúttal ismét a hazai labdarúgás jelenségeirőlfejti ki véleményét FOTÓ: FÁBIÁN ISTVÁN Február elején kerül az üzle­tekbe a neves író 44. kötete, a Miért nem szeretem Varga Zoltánt? A cím magáért be­szél, azt viszont érdemes meg­jegyezni, hogy Végh Antal ter­jedelmes életművében ez a ha­todik sporttémájú könyv. 1974-ben jelent meg mindmá­ig legvitatottabb írása, a,Ali­ért beteg a magyar futball?”, amely félmillió példányban lá­tott napvilágot. Tíz évvel később még ezt a példányszá­mot is túlszárnyalta: 750 ezer példányban kelt el a „Gyógyít­hatatlan?” című másik „foci­szociográfia”. A jelek szerint a Fradi új edzőjéről írt legújabb könyvével is vihart kavar. Még a megjelenés előtt olvas­sunk bele egy kicsit. Kisisten a zöld-fehér templomban (Leszámolás mindenkivel, aki útban van) Varga Zoltán 1996 őszén feladta biztosítótársasági munkáját és megérkezett Németországból. A Fradi-futballisták vezetőed­zője lett. Hazatérését edzővál­ság előzte meg. Megesik az ilyesmi jobb csa­patoknál is. A hogyan már in­kább rendhagyó. Mert Novák Dezsőt nem a vezetők, nem a játékosok menesztették, hanem a szurkolók. Az úgynevezett ke­mény mag, amelyhez hasonló se magként, se keménységként nem vesz körül egyetlen más magyar NB I-es csapatot sem. „Novák takarodj!” Szóban a kórus, írásban a transzparens. így nem lehet egy csapat mel­lett maradni egyetlen percig sem. Novák úr vette a lapot. És a kalapját. De hát mi baja volt vele a kemény magnak? Az, amit később Varga Zol­tán is „átvett”, hogy ugyanis az FTC-Iabdarúgók edzettségi szintje a dupla nullán áll. De akkor vajon a Fradi, nem is olyan régen, hogyan verhette meg az Európa élvonalában jegyzett belga bajnokcsapatot, az Anderlechtet? Vagy a svájci Grashopperst? Miféle erők azok, amelyek­nek érdekükben állt Novák Dezsőt kiebrudalni? És az „erők” búvópatakként törtek felszínre, alulról léptek működésbe — érdekeiket a ke­mény mag kíméletlen megnyil­vánulásai révén érvényesítették. Varga Zoltánt azért találták ki a Ferencváros számára, hogy Nyilasi Tibort lehetetlenné tegyék. Varga Zoltán, a Ferencváros labdarúgócsapatának ed­zője, akiről úgy írt könyvet Végh Antal, hogy nem is be­széltek egymással FOTÓ: SUCH TAMÁS Pedig ebben a helyzetben Novák után csakis Nyilasi kö­vetkezhetett volna. Őt elfogad­ták a játékosok, a szurkolók, el­fogadta a legtöbb vezető is. Hogy mégsem ő lett az edző? Hogy helyette Varga Zoltán fu­tott be? Ez a Fradi futballcsapatának minimum három évébe kerül. Mire begyógyulnak a Ferencvá­ros testén ejtett sebek. Amelye­ket oly rövid idő alatt és oly mélyen vágott a müncheni há­lyogkovács. Mert arra, hogy a csapat lép­jen előre, váljon európai szintű futballtényezővé, ki az, aki nem mondja ki az áment? De épp Telek András lett volna ennek legfőbb akadálya? Ó, aki olykor a hátán vitte az egész csapatot? Latrok barlangja lett a Mennyei Atya temploma? És ott csupa hamis ember — kókler, kufár, pénzváltó, simlis gyerek — található? Akik között csak egy kívülről jött, egy előkelő idegen tud rendet vágni? Mint vadnyugati kocsmában a seriff A zöld-fehér templomhoz kor- bácsos Krisztus kellett? Két kézre fogta a korbácsot, és be­hunyt szemmel elkezdett maga körül csapkodni. Mint vadnyugati kocsmában a seriff. „Úgy van, fiúk, először a lámpát!” — miután kilőtték a maradék fél szemét. Varga Zoltán elhatározta, hogy embert farag minden pipogyafradistából. Hozzá is lá­tott. Embert faragni, baltával... Varga Zoltán elhatározta, hogy leszámol mindenkivel, aki nem­csak, hogy ellenáll, de egyálta­lán ellenállhat. Havasi Mihály, az intéző, Bodnár József, a gyúró, Mucha József, a pályaedző, Hajdú Jó­zsef, a kapusedző. S a hírek sze­rint Varga Zoltánnál már lapátra van téve a többi edző közül Rá­kosi Gyula és Szűcs Lajos is... Az ősfradisták, akik évtizedek óta szolgálják az egyesületet. Aztán Éisztes Krisztián, aki egészen Stuttgartig szaladt, Limperger Zsolt, aki Spanyolor­szágból visszatértében meg sem melegedhetett az anyaegyesüle­tében. Arany László, aki mehe­tett volna vissza Debrecenbe, vagy bárhová. Simon Tiborról és Telek Andrásról most szó se essék. Harc a csapat értékesebbik részével? Szövetség a csapat gyengébbik részével? Hrutka, Zavadszky, Szűcs Mihály, Szeder... Az utóbbia­kért eladni az előbbieket? Nem baj, csak a korbács su­hogjon. Telek helyett Hrutka? Európa egyik legjobb közép­hátvédje helyett az, aki nem biz­tos, hogy kezdő lehetne egy jobb NB Il-es magyar csapatban? Mit érnek a f rád i sta tartalékok? Zavadszky? Aki négy év alatt, miként a Bourbonok, semmit sem felejtett, de nem is tanult semmit? Éppen most kellett a Fradinak egy korbácsos Krisztus? Aki talpnyalókkal, sündörgőkkel, hízelkedő félfutballistákkal ve­szi körül magát. Meg azokkal, akik még mindig őbenne látják a Fradi kisistenét. Annak idején a nagyisten mi­att kellett elmennie. Mert az ak­kori Fradi-csárdában nem fért meg két dudás. A gyengébbik ment el, Albert bizonyult az erősebbnek. Mert, mindent összevetve, jobb futballistának számított. És ezt Varga Zoltán nem volt képes tudomásul ven­ni. Aztán visszajött, elkezdett edzősködni, s néhány napja meghívták Hajdúszoboszlóra, hogy tartson előadást a megyé­ben dolgozó futballtrénereknek. Albert Flóriánról is kifejtette a véleményét, az idézet a Hajdú- Bihari Napló 1997. január 6-ai számából való: „A kettőnk vi­szonya sem jónak, sem rossz­nak nem mondható. Üdvözöljük egymást és ennyi. Egyébként számomra felfoghatatlan, hogy szakmailag egy ilyen nagy kva­litású ember támasztja egész nap a kapufát és nem csinál más semmit.” Hát ennyire belekövült Varga Zoltánba a hajdani másodrendű- ség? És halmozódott harminc év alatt keserűséggé? Mi mindenre gondolhatott ez az ember Münchenben, a bizto­sítótársaság irodájában, szor­galmasan ütögetve a számító­gép billentyűjét... „Hej, ha egy­szer visszamegyek én még közi- bétek! Hej, de szétvágok én köz­ietek, isten bizony!” Buta-konokság, buta- rátartiság, buta-vakság —- Mintha harminc évig ké­szült volna... nem csapatot csi­nálni. Szétvágni inkább. Nem a gyógyító-megbocsátó Krisztus. A korbácsos inkább. Varga Zoltán most is képes megmutatni, hogyan kell a labdát légstoppal levenni. Hiába tud annyi, de annyi mindent a futball- ról, egy valami hiányzik belőle: a képesség önmaga elfogadtatásá­ra, a tapintat, a bölcsesség. A világ legbutább embere is lehetett valamikor a zöld gyepen zseni. Aztán most mit kezdjünk a hasznavehetetlen zsenialitá­sával? Teheti a füstre. A butaság önmagában még elfogadható is lenne. De a buta- konokság, a buta-rátartiság, a buta-vakság... Varga Zoltán a saját butasá­gától valószínűleg már nem szenved. Megszokta. Képes vele együtt élni. Mint biztosítási ügynök az íróasztal, a számítógép mellett megfért. Magával is, a tárgyak­kal is. De másokkal... Emberek­kel... Egy egész csapattal.... Ha a mélytengeri hal a fel­színre kerül, a nyomáskülönb­ség hatására szétpukkan. Varga Zoltán éppen tátog. Nem kívánom a bukását. Sőt, legyenek sikerei. Cáfoljon rá ő maga mindenre, amit itt ellené­ben leírtam. De bírálatot kérni a taktiká­ról? Aztán kirúgni a bírálót. Te­lek Andrást? Védeni a vélt te­kintélyt? Ettől cifrább dolgok is meg­estek a magyar futballban. Még akkor, amikor volt magyar fut­ball. Puskás például az edzőt. Sebes Gusztávot is kiküldte az öltözőből. És abból nem lett bal­hé. És győzött a csapat. Varga Zoltán nem volt Pus­kás Ferenc. És edzőként Sebes Gusztáv főként nem. De hát hogy veszhet össze egy edző a játékosával? Figyelem a sportsajtot! Meg­annyi nyilatkozat, hírverés, de még senki sehol nem írta le, hogy Telek András tulajdonkép­pen mit mondott az öltözőben. Egyesek szerint azt mondta vol­na Varga Zoltán szemébe, hogy mint ember szaralak, mint edző seggfej. Biz ez elég alapos kriti­ka! Ha így hangzott el, csak­ugyan rossz fényt vet Telek Andrásra. Csakhogy felkérte-e Varga Zoltán Teleket a véleményalko­tásra? Ha igen, figyelmeztette-e arra, hogy csak elismerő kritikát kíván hallani? Telek András kitűnő labdarú­gó. Ezt jó pár éve bizonyítja. Varga Zoltán eddig jóformán nem bizonyított semmit. Az, hogy a Fradival néhány meccset megnyert? Telek András példa­kép is lehetne, de most már nem az. Varga Zoltán hidegre tette, pedig akár segítséget is kérhetett volna tőle. Jó, elhisszük, az új edző „el­ájult” a Fradi-kóceráj láttán. Változtatni akar mindenen. De partner nélkül? Nem kellett vol­na maga mellé állítani néhány használható embert? Nincsenek ilyen emberek a Ferencváros­ban? A nagy Albert megint előbb vette észre a lényeget. Még ide­jekorán kimenekítette a fiát, a kis Albertet Izraelbe. Nagy Novák Dezső, aki havi nyolcszázezerért igazgatja a szakosztályt. Ha egyszer egy edzőnek men­nie kell, akkor menjen is! Nincs apelláta! Nincs nagyobb ostoba­ság, mint volt edzőt a csapat körül hagyni. Még feljebb buktatva sem. Mert a távozott-maradt edző örökösen érdes felület. Aligha véletlen, hogy a profi­vá minősült Varga Zoltán először az amatőrré minősített Novák Dezsőbe ütközött. Első dolga volt lenullázni Novák edzői teljesítményét. Több se kellett Nováknak, előjött a farbával. Hogy ha ő nem mond le, akkor Varga Zoltán még mindig biztosítási ügynök Mün­chenben. Összeakaszkodtak, mint a kutyáik a sövényen. Miért ugrál fel Varga a kispadról? Varga Zoltán Németországban bizonyíthatta volna profi edzői tehetségét. Ott csak jó edzőnek kell lenni. Ott nem kell a körül­ményekkel, a szemlélettel is ha­dakozni. Itt, nálunk magát elfo­gadtatni tudó ezermesternek is kell lenni. Hogyan is állunk ezzel a Nyugatról hazacipelt profiz­mussal? Mányon láttam utoljára ilyen edzőt Én edzőt olyan idétlenül visel­kedni, mint ahogy Varga Zoltán ugrál fel a Fradi kispadjáról, utoljára Mányon láttam, az NB Ill-ban. De ott sem valamelyik futballvezető, hanem a helybéli hentes részéről. Becsületére váljék, hogy ő legalább meccs előtt, meccs után táplálta a csa­patot. Ezért ülhetett a kispadra. Nohiszen... Mígnem beállítottunk neki egy külön kispadot, onnan aztán felugrálhatott kedvére. Varga Zoltánban olykor mintha csak a mányi hentest látnám. Azok az artikulátlan ordítozások, azok a ki-be, szerte- és szétrohangálá- sok... A csapatát mérkőzés közben akarja megtanítani a labdarúgás rejtelmeire? Kinek a hibája, hogy a játékosok közül senki sem tudja megjegyezni a takti­kai utasításokat, ha a hangzavar­ban tízszer is elharsogja az edző? Ház ez bizony dilettantizmus. Mire célzott Telek András? Erre célzott Telek András. És úgy látszik, Varga Zoltánt elég fájó-érzékeny pontján találta el. De vajon tudja-e Varga Zol­tán, hogy mit veszít a Fradi Te­lek András eltávolításával? Ha netán a Vasasba, az Új­pestbe vagy pláne az MTK-ba kerül? Mert Telek ott is, oda is jó lesz. És, hogy például Garami Józsefet soha ebben a büdös­rohadt életben nem fogja „lekutyapicsázni”, erre most fo­gadást kötök. Ferenczy Europress Ki ALKALMASABB*; Petrovszki MARAD ITTHON Már minden biztos volt — ezért is vállalkozott az orosházi Petrovszki István karatés arra, hogy a nyilvánosság elé lépjen, elmesélje, milyen eredmények kellettek ahhoz, hogy névre szóló meghívót kapjon Japánból. A háromtagú ma­gyar sportolócsapat április 7-én utazott volna. Pontosab­ban a többiek utaznak, csak Petrovszki marad, mert a szövetségi kapitány, Brezovai Sándor úgy ítélte meg, az ő tanítványa, az egri Nagy Tibor alkalmasabb erre a nem mindennapi megmérettetésre. (Vitathatatlan, valóban jó képességű karatésként könyvelik el a fekete öves, kétdanos mestert.) A sport világában nem egyedi az eset — sajnos. A háttérben „munkálkodók” sokszor keserítik meg a versenyzők szája ízét. Emlékezzenek csak 1993-ra, amikor a szintén orosházi Zsiga Zsolt (Petrovszki edzője) maradt hoppon, pontosabban itthon, mert az Európa-bajnokságon másnak adták meg a bizonyítás esélyét—pedig Zsiga Zsolt megnyert minden lehetségesválogatót. Mester és tanítvá­nya most elhatározta, a novemberi japán bajnokságra készül fel. Ott — bíznak benne — lehetőséget kapnak a bemutatkozásra. Csete Ilona POM-POM HÖLGYEKKEL Memoárt kosárparádé Szarvason „Memoárt kosárparádé” címmel egész estét betöltő programot szervez február 7-én 18 órától a Memoárt Reklám Decor, amelynek helyszíne Szarvason, a városi sportcsarnok lesz. A program keretében 4x15 perces összecsapásban méri össze tudását a Szarvas—Kecskemét Old-Boys válogatottja, akik között több egykori NB I-es játékos, csapatának meghatározó­ja lép pályára, hogy csak Vida Béla, Kovács Gergely, Tóth Viktor, a Vrana ikrek, Kovács László vagy Hovorka András nevét említsük a résztvevők közül. A szünetekben kosárdobó versenyt és tombolasorsolást rendeznek értékes nyeremé­nyekkel, de egyéb meglepetésekkel is szolgálnak a szervezők. Minden bizonnyal emeli a hangulatot a csinos pom-pom höl­gyek részvétele, tánca is. Tehát érdemes lesz kilátogatniuk a sportkedvelőknek, a kosárlabda szerelmeseinek e remek esti programot ígérő kosárparádéra. A rendezvény támogatóinak sorába lépett a szarvasi Vas- Fém Szövetkezet, a Jäger Sörfőzde, az Omega-Plus Kisáruház, a Cervinus Rádió, a Califa Kávéfőző és a Memoárt Reklám Decor. -gy­Rangadót nyertek a férfiak Békési TE I.—Csanádi Árpád KSI 10:2 NB I B-s férfi asztalitenisz-mérkőzés, Békés. Békési győztesek: ifj. Balogh 3, Németh 3, Csarnai 1, Domokos 1, az ifj. Balogh, Németh és a Csarnai, Domokos páros. A tabella harmadik helyén álló vendégek ellen remekül kezd­tek a listavezető hazaiak a párosoknál 2:0-ás előnyhöz jutottak, majd 5:0-ra elhúztak. A folytatásban ifj. Balogh és Németh jó játékának köszönhetően hamar eldőlt a két pont sorsa. A több ifjúsági válogatott játékost felvonultató KSI ezúttal nem tudta megszorítani az igazi csapatot alkotó békésieket. A hazaiak továbbra is százszázalékos teljesítménnyel vezetik az NB I B-s tabellát, s győzelmükkel nagy lépést tettek a feljutás elérésére. Békési TE Közgazdasági Egyetem 2:10 NB I B, női, Békés. Békési győztesek: Nagy Cs. 1, a Dér, Nagy Cs. páros. A jobb játékerőt képviselő egyetemistákat több mérkőzésen is megszorították a lelkes hazaiak, ám a hat 2:1-es találkozót mind a vendégek nyerték. A fővárosiak a szlovák légiós Zivkovic vezérletével szerezték meg a győzelmet. A mérkőzéseket a BÉTÁK Kft. szponzorálta. V. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents