Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-18 / 41. szám

■HÉKÉS MEGYEI HÍRLAPAKTUÁLIS / HIRDETÉS

1997. február 18., kedd

,,A név a minőségi munka védjegye"

^ FESTÉS ■* MÁZOLÁS i TAPÉTÁZÁS

Dékc/zki Jóno/

MAGÁN- ÉS KÖZÉPÜLETEKEN

Békéscsaba, Báthory u. 57/1.

Telefon/fax: (66) 326-448. Rádiótelefon: 06 (30) 451-050.

FIGYELEM,

TISZTELT VÁSÁRLÓK!

Hl

_I_I_I_-_jIHHHHHHHBHHHÍ1 H

amarosan vége a télnek, Ön se habozzon!

Óvjon, védjen, lakkozzon!

Őrizze meg környezetének értékeit, szépségeit! Ehhez ad teljes körű segítséget az Agroker Rt.

Festékudvarának árukínálata:

• festékek, zománcok, fa-, fal-, fémbevonó

anyagok 0

• ecsetek, hígítók és egyéb festékipari áruk, eszközök

• Tip-Top javítókészletek, foltok, ragasztók, gumijavító anyagok

• tűzoltókészülékek.

Áraink az Önök álmai!

VISZONTELADÓKAT KEDVEZMÉNNYEL SZOLGÁLUNK KI!!!

Várjuk vásárlóinkat festékudvarunkban.

BÉKÉSCSABAI AGROKER RT.

MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐESZKÖZ KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BÉKÉSCSABA, Szerdahelyi út 14. H—5602, pf. 16. § Telefon: (66) 443-143. Telefax: (66) 441-583. Telex: 83-329, 83-605. §

A Békés Megyei Vízművek Rt.

Irányítástechnikai Építés vezetősége vállalja:

villamos automalikák, vezérlések javítását, karbantartását, telepítését a tervezéstől a munkálatok befejezéséig!

Érdeklődni lehet:

Földesi Józsefnél a (66) 445-345 vagy a (66) 444-644-es telefonszámokon munkanapokon 7—15 óráig.

(53218)

Nem a beruházást, hanem a részére készült tervet finanszírozza a Know How Fund

Felülnek-e a gyulaiak — egy fontos expresszre?

Harry Adam Codd, Malcolm Allen Fudge — ismerős nevek lehetnek azok számára, akik nyomon követték Messziről jött emberek címmel decemberben megjelent cikksorozatunkat. Fudge úr Central European Holdings Limitedje hozta létre tavaly nyáron a gyulai önkormányzattal közösen a Gyula Regionális Városfejlesztő Kft-t. A két angol úr két magyar kíséretében látogatott szerdán szerkesztőségünkbe. Az utóbbiak között fedezhettük fel Fási Adá- mot, akit a Békés megyeieknek, különösen a gyulaiaknak nem kell bemutatnunk. A találkozóra a vendégek kérésére került sor. Céljuk tevékenységük ismertetése volt. A beszélgetésen a lap részéről e sorok lejegyzőjén kívül dr. Arpási Zoltán főszerkesztő vett részt.

—Évekkel ezelőtt Gyula városa turizmusszakértőt keresett — fogott tájékoztatójába Harry A. Codd. — Én a BESO (British Executive Service Overseas — a szerk.) képviseletét is ellátom Magyarországon, így találkoztam ezzel az igénnyel. A közös gazdasági társaság létrehozására irányuló első próbálkozásunk nem sikerült: az angol fél visszavonult. A Nagy-Britanniában működő Know How Fund az angol kormány támogatásával tevékenykedő szervezet, mely hozzájárul megvalósíthatósági tervek finanszírozásához. Elképzeléseinkkel megkerestük a Fundot. Például Békéscsaba és Gyula fejlesztése érdekében lét- rehozandónak tartunk egy légi- társaságot, s korszerűsíteni akarjuk a repülőteret. Személy- és teherszállításra gondolunk. Az első megvalósíthatósági terv elkészítése valóban váratott magára egy kicsit. Önöknél is van bürokrácia, nálunk is: ilyen volumenű vállalkozásnál egy-két hónap nem csúszás — csuklás. Azt pedig természetesnek tartjuk, hogy ebből a fejlesztésből mi is keresni akarunk. A milliókat akkor hozom el, amikor kell.

Codd úr közbevetőleg elárulta, hogy Angliában két lánya és öt fiúunokája él, első felesége korábban meghalt. Magyarországon újranősült, ennek révén „örökölt” egy külkereskedelmi főiskolás magyar gyereket is. Codd úr kiválóan beszéli nyelvünket — anyja magyar volt. Harry A. Codd mérnök, aktív munkavállalói életét a vasutak villamosításának szentelte.

— Codd úr! Nem világos számunkra, hogy ön tulajdonosként, alkalmazottként vagy egyszerűen barátként kötődik a Gyula Regionális Fejlesztő Kft.-hez?

— A saját pénzem is benne van, s azé, akit képviselek. Tulajdonostárs vagyok. A mag: a gyulai közös vállalkozás, ehhez hozom be a külföldi érdeklődőket. Gyulának kereskedelmi központ kell, ehhez élet- lehetőségre van szükség, méghozzá olyan intézményi háttérrel, mint például a TESCO, ez az üzleteket nyitó kereskedelmi központ. Nem mondom, hogy száz százalék, sikerülni fog a gyulai fejlesztés. De életemben a dolgok ötven százalékban „bejöttek”. Gyula határváros, ebben lehetőségek vannak. Minket nem lehet innen elfélemlíteni. Megszerettük ezt a vidéket. Kérem is a segítségüket. Törekvéseinket a sajtónak propagálnia keH.

— Önnel tulajdonosként nem találkoztunk sem az angol—magyar káefté, sem Fudge úr angliai vállalkozásának cégbírósági nyilvántartásában. Miként is tulajdonos ön?

— Van egy cégem Angliában és van egy Magyarországon. Mi a Central European Holdings Ltd-vel társcégek vagyunk. Fudge úrral megegyeztünk, hogy együtt dolgozzuk ki a projekteket. A mi hátterünk támogatja az üzleteket külön-külön. Angliában a Know How Fund

irányában a Central European Holdings Limited adja a nevet, de én személyes társ vagyok ebben, nem a cégeim kötődnek hozzá. A Know How Fund az angol kereskedelmi minisztérium része, állami apparátus dolgozik ott. A Fundot magánérdekeltségek is támogatják, közösen finanszíroznak terveket. Az angol cégek külföldi érvényesülését támogatják—garanciavállalással, pénzügyi biztosítékok nyújtásával. A gyulai fejlesztés tervével mi is megkerestük őket. Az angol követségen keresztül érintkezünk velük. A Fund általában a tervezési költségek harminc—ötven százalékát vállalja magára, esetünkben harmincöt—negyven százalék várható. Ezt azért kapjuk, hogy elkészíthessük a gyulai első megvalósíthatósági tervet a kormánynak. Ez például az útiköltségek térítésére szolgál, a hatóságokkal, a kereskedőkkel is beszélni, tárgyalni kell. El kellett készítenünk egy vaskos visszatérülési — pénzügyi — tervet is.

— Titok, hogy mennyi pénz elnyeréséről van szó?

— Ötvenezer angol fontról, ami tízmillió forint lehet. De a tervkészítés ennek háromszorosába került.

— Ez az összeg ,,átfut” a Gyula Regionális Kft. könyvelésén?

— Hogyne. A folyamat elején megkeresést kell beadni a Know How Fundnak. Ők megvizsgálják az igényt, s van rizikója, hogy nem térítik meg költségeinket.

— Megkapták már az ötvenezer fontot?

— Még nem, de a következő hetekben megkapjuk.

— Az említett vastag tervet miért nem mutatták be eddig a gyulai képviselő-testületnek?

— Az nem a mi tulajdonunk, hanem a Know How Fundé.

—Kialakult már a Gyula Regionális Fejlesztő Kft. szervezete? Vannak alkalmazottai?

— A Central European Holdings Limitednek vannak alkalmazottai Angliában. Fudge úr másik cégének is Budapesten, a Wesselényi utcában.

— Tudomásunk szerint a Central European Holdings Limited — angol szakkifejezéssel élve -— „alszik”. Vagy működik?

— Holdingról van szó — veszi át a szót a beszélgetés során először Fudge úr.—Ezzel a céggel teremtjük meg az alkalmat az üzleti tevékenységre. Igen, alszik ma is.

—Mi okból nem a képviselő- testületi határozatban szereplő, Jersey-szigeten bejegyzett céggel kötött szerződést a gyulai polgármester?

— Nem egyszerű, de megmagyarázom — vette vissza a szót az érzékelhetően nagy élvezettel beszélő Codd úr. — A Csatorna- szigeteknek van egy nagy

előnye. A történelem során meg tudták tartani részbeni különállásukat minden más környező országtól. Jersey is arról ismert, hogy ott egyszerűbb az adózás, mint az Egyesült Királyságban. Jersey adózási „szabadkikötő”. A pénzügyi finanszírozás onnan egyszerűbb lett volna. Aztán a cég más irányba kezdett el dolgozni.

— A Jerseyn bejegyzett cégekkel a bankárok, üzletemberek világszerte — hogy úgy mondjuk—bizalmatlanok.

— Hát igen.

— Mikor merült fel, hogy a polgármester ne a testület által jóváhagyott céggel kösse meg a szerződést?

— Tavaly május környékén határozott így az angol vezetőség —vetette közbe Fudge úr.

— Hallhatnánk valamit arról, hogy a közös káefté miként kapcsolódik a BESO-hoz ?

— Ez az angol kereskedelmi minisztérium és az angol kereskedelmi kamara közös intézménye — válaszolt Harry A. Codd. — Annak elősegítésére hozták létre, hogy Nagy-Britannia ne veszítse el nyugdíjasai, nyugállományba készülői tapasztalatait. Valóban, nem magyar érdekeket képvisel a világban, hanem angol érdekeket — például Magyarországon.

—Ha jól értjük, a BESO-nak semmi szerepe nincs a gyulai fejlesztési ügyekben?

— Semmi az égvilágon. Én a BESO magyarországi megbízottja vagyok. Keresem, hova tudnánk elhelyezni egy nyugdíjas vagy nyugdíjba készülő angolt. Az ideutazásukat az angol fél fizeti, az itt-tartózkodást a magyar fogadó.

— Fási Adóm milyen minőségben kötődik önökhöz?

— Siker csak úgy érhető el, ha adott a helyi tapasztalat és ambíció. O itt az ambíció és a helyi tapasztalat. Úgy mondanám: kapcsolattanácsadó. Felkértük, s természetesen részes az eredményben is.

— A gyulai képviselő-testület legutóbbi ülésén ön tagadta, hogy Fási Adómmal kapcsolatuk lenne. Konkrétan: arra a kérdésre, igaz-e, hogy gazdasági tanácsadójuk, nemmel válaszolt.

— Én azt mondtam, hogy helyi szaktudással nem rendelkezünk.

—Pedig a gazdasági tanács- adóságra kérdeztek rá.

— Azt kérdezte valamelyik képviselő, hogy igazgatónk-e.

—Nem ez hangzott el.

— Fási Ádámot megismertük. Örömmel mondom: barátomnak tekintem őt. Ő egy nyeremény a számunkra.

— Miért nem törzstőkeemeléssel kívánják a gyulai ön- kormányzat ingatlanvagyonát beemelni a közös cégbe? Ez garanciákat adna a gyulai polgároknak.

— Ami tőke Gyuláról bejön, annak kereskedelmi értéke nincs. Mi azt kérjük: bocsássák rendelkezésünkre azt a vasúti kocsit, amibe pénzt tehetünk, s mi expresszt csinálunk belőle. Mi hozzuk a pénzt, a tudást, a támogatást, ők a területet. Ha nem sikerül, visszakapják. Egy vállalkozásnak életideje van: ha nem megy, visszaadjuk az ingatlant.

— A gyulaiak félelmét az is táplálja, hogy a káeftében nem gyulai többség érvényesül. Attól tartanak, hogy a vagyon ki- csusszanhat a város kezéből.

— Mi ragaszkodunk az ötvenegy százalékos többséghez. A kockázat az ellenkező irányban is érvényesülhetne. Az idehozott tőke, fejlesztés negyvenkilenc százalékban a városé.

—Más megközelítésben a vá- roß az ingyen bevitt tulajdona ötvenegy százalékát azonnal átadja önöknek...

—Ez így van. De ami felépül, az a városban marad.

— Azért tegyük hozzá: az ingatlantulajdon ingyenes átadása mellett a felépült létesítmények tulajdona nem a közös káeftéé—még kevésbé a városé — lesz, hanem azé a cégé, mely odatelepül.

— Megmondom őszintén:

mindezt akár maguk a gyulaiak is megcsinálhatnák. Mondta is egy képviselőjük. Én meg azt kérdeztem: akkor miért nem csinálják? Nekünk kell ez az ötvenegy százalék: közös lónak túrós a háta. Az az egy százalék adja meg számunkra a döntési jogot. Persze együttesen igyekszünk határozni, de ha vita támadna, ez az egy százalék kell a társsal szemben. Kiss A. János

A csapat, mely szerkesztőségünkben is felvázolta elképzeléseit. Balról jobbra: Fási Ádám, Harold Adam Codd és Malcolm Allen Fudge fotó: such tamás