Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-17 / 40. szám
HARAPOTT AZ AJKA AZ ÉV LEGJOBBJAI Tizenkilencedik alkalommal köszöntöttük olvasóink szavazatai alapján az év legeredményesebb Békés megyei sportolóit (6. oldal) Szerkesztette: Fabian István és Jávor Péter 1997. február 17., hétfő A 9. alkalommal megrendezett Békés Megyei Hírlap Farsang Kupa hazai sikert hozott, azaz a Madách utcai iskolások nyerték a tornát (7. oldal) A röplabda NB I-ben a Békéscsabai FDSE gárdájának továbbra sem megy, vereséget szenvedett a hét végén hazai környezetben (7. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete Harminchét éve „kéziintéző”, 25 éve egy munkahelyet szolgál A VÁRAT IS KOCKÁKBÓL RAKJÁK ÖSSZE Hillt sokszor lekörözik majd? Forma—1: Ismét a Williams a favorit Tudósítónk, Nicholas Franki írja Londonból: Bevallom, amikor megláttam az új Ferrarit és mellé hallottam a roppant pozitív beszédeket, én is elhittem, hogy az új autóban Michael Schumacher lesz az idei világbajnok. Ez mutatja, hogy nem szabad hinni, nem szabad inni a medve bőrére — azóta öt motor robbant fel az autóban. A fékek jók, mondta mosolyogva a kétszeres világbajnok, ami magyarul annyit jelent, hogy minden más rossz! Arról is szó van, hogy a tavalyi autóval fog indulni Ausztráliában, ami óriási leégés lenne a március 9-ei rajtnál. Az új fiú, Frentzen, a tesztek alapján ítélve nagyon igyekszik a Williamsben, de a szakértők szerint nem lesz olyan gyors, mint Villeneuve, aki már több versenyt megnyert. A német fiú viszont még egyet sem. Damon Hill bevallotta, hogy esélyei egyenlőek a nullával, autója, a TWR teljesen új. Még egy rendes kört sem futott, mert valami mindig tönkremegy. Vagy a váltó, vagy a motor, nagyon sok türelemre lesz szüksége az idén, amikor a többiek lekörözik. Viszont legalább anyagi gondjai nem lesznek, és egészen biztos, hogy soha többet nem lesz motorkerékpáros speditőr. A McLaren csapat 23 év után felmondott a Marlborónak, ami kissé meglepő. De az az igazság, hogy 1993 óta nem nyertek és mégis követeltek egy csomó pénzt. A nagy dohánygyárnak elege lett a dologból, inkább összes pénzüket a Ferrarinak adták. Már mint szponzorpénzüket, mert azért maradt még egy-két milliárd dollár a bankban is. A Benetton ugyanabban a felállásban, de új tervezőkkel kezdi a szezont. Berger és Alesi pillanatnyilag nagyon optimisták, és az új autó is jó — Berger az eddigi edzéseken leggyorsabbnak bizonyult. Tervezőik különben átálltak a Ferrarihoz. Ismerős név, új csapat — Stewart Racing. A háromszoros világbajnok nagy partit szervezett a Ford segítségével, amikor bemutatta az új autót. Hogy sikeres lesz-e első nekifutásra, az kérdéses. Ahogy hallom, már a Hírlap olvasói is tudják: aLigier csapatot átkeresztelték egy régi ismerős névre. Igen, Alain Prost vette meg és ezentúl Prost Racingnek fogják nevezni. Az 1996-os monacói győztes Panis marad a csapatban. Nagy volt az izgalom, amikor Nigel Mansell beleült a Jordan autóba, szó volt arról, hogy visszatér a Forma—1-be. Egész jól ment, de végül is úgy döntött, hogy mégsem. Talán nem kapott elég nagy ajánlatot a szponzoroktól. Mindenesetre unatkozik a golfpályán, amit megvett és ahol gyakorol. Végézetül két ..kiegészítő” csapatról. Állítólag lesz egy Lola csapat is és ott lesz a sereghajtók között a Minardi is. Ennél jobbat, többer vár Ken Tyrrell az ő csapatától. Nem kétséges, hogy Mika Salo rém tehetséges, abaj az, hogy a csapatnak nincs elég pénze arra, hogy egy igazi jó autót tudjon építeni. Március 9-én lesz a rajt Mel- boume-ben. Egy biztos: roppant érdekes Forma—1-es szezon előtt állunk. Miközben nézegetem ezt a komoly, már-már protokollszerű fotót, eljátszom a gondolattal: ha mondjuk „elhallgatnánk”, hogy kit ábrázol, vajon hányán tennék szóvá, mert nem ismerik. És hányán fognának tollat a sportban járatosak, ha azt kérnénk, tessék megírni: ki ő? Fogadni mernék, ez utóbbit firtatva, legfeljebb azért vacillálná- nak néhányan, hogy friss szemüvegesként kissé furcsán fest, valahogy túl komoly, de különben egy másodperc alatt ráírnák a levélre: Bárány Béla látható a képen. Aki — barátainak csak Pufi — idestova 37 esztendeje a kézilabdapályák „tartozéka”, s hogy ezt így sem bántó leírni, annak az ő végtelen szerénysége az oka. Amelyhez persze — valahol összetartoznak ezek a tulajdonságok — jókora emberség, segítőkészség, bölcsesség is járul. Ismerem annyira, ezért tudom, nem csak a sportarénák környékén ilyen, hanem akkor is, ha a békéscsabai piacon találkozik távoli ismerőseivel, vagy ha hajnalban, a házi csirkefarmján valaki ráköszön... „Te Béla, ezt meg kéne oldani valahogy.” Mert akkor ő gondolkodna egy csöppet, magában mondana egy (vagy két) nevet és azt javasolná: keressük meg együtt, biztosan fog segíteni. Mert ő már csak ilyen ember és ilyen is marad! Veszekedni még senkivel nem látta senki életében, senkiről rosszat mondani sem hallotta senki emberfia. Azt mondja, úgy van ezzel, ha már az ember nem tudja boldogítani a másikat, meg ne bántsa. Mivel ronda dolog. „Sarkadra elkísértem szegény Machalek Pistát kilenc- százhatvan őszén egy hétközi barátságos meccsre a Kötöttnél, magam még akkor a MÁV-ban játszogattam is. „Nem akarsz intézősködni?” — így Pista a végén, két nagyfröccs között, és én akartam. Egy idő után teljesen a csapathoz nőttem és akár a múlt pénteki, dunaújvárosi meccsig végignézve az éveket, tulajdonképpen csak a nevek változtak, szinte mindig ugyanazt csináltam. Intézem a csapat ügyes-bajos dolgait, teszem a dolgomat. Szálláskereső, jegyzőkönyvvezető és bemondó vagyok, tartom a kapcsolatot a szövetségekkel és a klubokkal. Soha nem vágytam különösebben többre, pedig edzői vizsgám is van, ültem trénerként is a kis- padon egy időben. Nagy állomások, emlékezetes évek? Hát persze, hogy vannak. Hatvanötben osztályozó Szegeden, milyen picin múlott, hogy nem jutottunk fel a Kötött gárdájával. Hetvenhétben H a n k ó György edző Az egyik hobbija a kézilabda, a másik az utazás FOTÓ: SUCH TAMÁS mellett az élvonalba jutás a Vízmű férfi csapatával, majd öt gyönyörű év az élvonalban, csodálatos rangadókkal a Szabolcs utcában. No és 1982-ben ezüstérem Szabó Károllyal a női NB I-ben. „Micsoda csapat volt az kérem! Bjelik, Nagy Irén, Rácz, Tobakné, Jakab, Hankóné, Csulikné, Kisuczki... Nagy boldogság egy sikerhez vezető úton még asszisztensnek lenni is. A legjobb négy közé verekedtük magunkat az IHF Kupában! Mert az ember tudja, a várat is apró kockákból rakják össze és ehhez egy gondolat, egy akarat és nagy lelkesedés kell. Ám mindent megér, ha az ember a végén együtt örülhet. Vagy szo- morkodhat. Mint a következő évben, amikor már Bozó Évi ült a kispadon és harmadikok lettünk, de a szövetség nem minket indított a nemzetközi porondon, pedig minket kellett volna. így néha marad a keserűség, vagy egymás biztatása a legközelebbi rangadó előtt. Pufi, ezeket megverjük!” Lehetett az a Veszprém, a Vasas, a Loki, vagy a Fradi. És volt, hogy sikerült a sztárokkal is megbirkózni. Ilyenkor nem is olyan hosszú az út Pesttől Csabáig... ,, H o g y untam-e egyszer is az JEGYZET Az ASZTALRA DOBOTT BABARONGY Szombaton: tisztújítás a MOB-ban Schmitt Pál és Aján Tamás EGYEDÜLI PÁLYÁZÓ Sokadszor győz meg bennünket az ősi gyakorlat: akkor nő meg ugrásszerűen a napi hírek iránti érdeklődés, amikor — maradva most a sport területén—egy közfigyelemmel kitüntetett klub vagy kizárólag nagyon jó hírekkel szolgál, vagy akkor, ha... igen, amikor többször is olyan információkat vagyunk kénytelenek továbbadni, amit nemes egyszerűséggel csak negatív szenzációnak szoktak nevezni. Tisztességtelen lenne elhallgatni, a mai sajtó sietve vevő a botrányszagú hírekre, mert tisztában van vele, a lehetőlegtöbbet éri el így. Olvassák. Sokan, és olyanok is, akik talán hónapok óta nem böngészték az újságok sportrovatát. Talánutoljára akkor figyeltek fel ennyien az , fiiőrére”, amikor kitört a bunda- botrány. Mi, ezeknek a hasáboknak a napi készítői idestova egy hete nem tudunk úgy kilépni az utcára, hogy ne fogadnának azzal: ,JEz tényleg igaz? Hát megint itt tartunk?" Ha még valaki nem tudná — mert az is ősi sajátossága a sajtónak, hogy minden nap akadnak új olvasók —a Békéscsabai Előre futballcsapatának immár az sem túlzás, elhíresült montenegrói edzőtáborozásáról van szó. Sietnék hozzátenni, hogy a sajtó igazán nem maga akart szenzációt kelteni. Megtették ezt helyette a kintiek. Vagy tetteikkel, vagy nyilatkozataikkal. Az nehezen hihető, hogy — kivált a megjelent híradások részletes ismeretében — hazafelé a buszon összeölelkezett Papp László klubelnök és Kolorits Ferenc, aki a hazánkban eleddig ismeretlen titulust, a szponzori csoport képviseletét „viszi” a csapat mellett. Amit ugyanis egymás fejére olvastak az elmúlt néhány napban, az igazán nem mindennapi olyanok esetében, akik állítólag arra szövetkeztek: közösen viszik ki az Előre szekerét a kátyúból. Hogy közösen-e vagy nem, az akár ma délután eldőlhet, a nem tervezett, de nagyon is időszerű elnökségi ülésen. Ahol möst már másoknak is illenék megnyilatkozni és túltenni magukat megszokott szerepkörükön, hogy mondjuk eljópofáskodunk a nyilvánosság erejéről, hogy mindent üzleti titoknak minősítünk, és azt hisszük, minden segítséget letudtunk a csapat körül azzal, ha kimegyünk a bajnoki meccsekre és a fehér asztal mellől—jó idő esetén—a teraszról megállapítjuk: „ezt a x- et már régen le kellett volna cserélni.” Az edzőtábor felelőseinek beszámoltatása ugyanis, ezúttal alighanem kevés lesz. Állást kell foglalni a hogyan továbbról, mert nem elég, hogy egy ideje nincs csapat (ennél fogva játék sem), hanem egyetértés sincs. Ami nem pénz kérdése, vagy ha igen, akkor erről is beszélni kell. Volt idő, hogy a sajtóra lehetett kenni minden bajt, máskor a tapasztalatlan vezetőedzőre. Ez az idő elmúlt. Ha kell, elő kell venni a fiókból a babarongyot— és érdeme szerint összetépni. Hogy kié lesz a kisebb, kié a nagyobb cafat, nem érdekes. Lehet, hogy a tét nem mindenkinek egyforma, mindenesetre nem más, mint a,csapat morális szétesése. És jó lenne ezt közelről is érzékelniük azoknak, akik nagylelkűen mindig csak messziről segítenek. Fábián István A hét végén tartja újjáalakuló, egyben tisztújító közgyűlését a Magyar Olimpiai Bizottság. Az elnöki és főtitkári teendők ellátására az újabb négy esztendőre csak az eddigi két sportvezető, dr. Schmitt Pál és dr. Aján Tamás pályázott, akiket ezek szerint a szombati közgyűlés közfelkiáltással erősít majd meg tisztségükben. A két alelnöki helyre hatan, a tíz elnökségi helyre pedig 23-an pályáztak. A nagyszámú pályázó a Magyar Olimpiai Bizottság változatlan tekintélyét jelzi. Mint ismeretes, az egyik alelnöki tisztet az OTSH mindenkori vezetője, jelen esetben dr. Harcsár István államtitkár tölti be. egész intézősködést? Nem, soha. Kárpótolt a sok közben szerzett jó barát, a mi kis közösségünk. Olyannyira, hogy még a magánéletemet is feláldoztam eddig, amikor döntenem kellett: maradok a csapat mellett vagy esetleg valaki másra szavazok... Nem vagyok egy izgága típus. Most február 25-én lesz 25 éve, hogy a vízmű vállalatnál dolgozom, most éppen az adminisztratív részlegben. Nem feltétlenül ezen múlnák egy részvény- társaság dolgai, mégis hiszem, az is fontos, amit én csinálok.” Órákig hallgatom a sztorikat emlékezetes meccsekről, játékvezetőkről, nagy bulikról. Mjkor például a kijevi világbajnokságra utazva, egy hosszú éjszaka után lekésték Pesten a vonatot a barátjával, de mégis hamarabb értek a határhoz és a végén fekete Volgából szálltak fel a szerelvényre... „Sohasem kerestem sokat, de amire kellett, az összejött. Autóm soha nem volt, nem is lesz. És ha maradt, azt utazásra költöttem. Beutaztam a fél világot és azt mondhatom, jól választottam. Annyi élményt őrzök, hogy ezt nem pótolja semmi. Ezért is nevelek csirkét sok-sok éve, így kedvem szerint utazni tudok a megtakarított pénzből. Nem mondom, a csapattal is jártunk sokfelé, de soha nem használtam ki a klubot, mert az igazi támogatásnak mindig híján voltunk. Ha kaptunk 15 melegítőt, akkor én megvettem magamnak a tizenhatodikat, így tartom helyénvalónak.” Tessenek elhinni, Bárány Béla is köztünk él és ahogy mondja, faggathatjuk reggelig, nem fog panaszkodni, nincs miért berzenkednie a világgal szemben. Mehetnének ugyan jobban is a dolgok, de csak nyugodtan higgyük el, ő igenis Boldog. F. I. Az alelnöki posztra pályázók névsora: dr. Baráth Etele, dr. Gyenesei István, Kiss Imre, dr. Nádori László, dr. Schulek Ágoston, Vass Károly. Elnökségi tagok (két alelnök megválasztásával kettővel csökken a pályázók száma): dr. Balsay István, dr. Baráth Etele, dr. Borbély Attila, Császári Attila, dr. Frenkl Róbert, Forgács Róbert, dr. Gellai Imre, Gyárfás Tamás, dr. Gyenesei István, dr. Hegedűs Csaba, dr. Istvánt! Csaba, dr. Kamuti Jenő, Kiss Imre, dr. Kovács György Zoltán, dr. Lemhényi Dezső, Molnár Zoltán, dr. Nádori László, Novotny Zoltán, dr. Schulek Ágoston, Sinka László, dr. Szilvásy György, dr. Török Ferenc, Vass Károly.
