Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-15-16 / 39. szám
iBSiíifllBBE 1997. február 15-16., szombat-vasárnap Nagy Lajos király leánya Porcsalmy Gyula: Magyar történelmi elbeszelesek (10.) ...Meghalt a nagy király, kit a magyar történelem „Nagy Lajos” névvel tisztelt meg. A nagy királynak nem maradt fiúutóda, a nemzet nagy kárára. A nemzet azonban olyan nagy elismeréssel viseltetett elhunyt királya iránt, hogy 1382-ben bekövetkezett halála után idősebbik leányát, Máriát választotta meg királynak. A koronát Mária viselte — tizennégy évesen került a trónra —, s helyette édesanyja, Erzsébet vitte a kormányzást, kinek életét ugyancsak megkeserítette ez a nagy dicsőség 1382-ben, 14 éves korában választották meg királynak Máriát és 1395-ben, tehát 13 év múlva bekövetkezett haláláig három ízben lett király, mert két ízben megfosztották a tróntól. Ha egyebet nem írnának felőle, minthogy mindez 27 évre terjedő életének rövid ideje alatt történt, már akkor is eleget képzelhetnénk arról a tengernyi szenvedésről, amely Máriát rövid élete alatt érte. Ha még hozzávesszük azt, hogy ő sohasem volt oka semminek, ami bukását, szenvedéseit okozta: önkéntelenül is az áldozatra szánt bárány sorsa jut eszünkbe. Tehetetlen gyermeklány volt, mikor trónra került. Helyette, nevében anyja, még inkább Gara Miklós nádor — kit Nagy Lajos alacsony sorból emelt magasra — kormányoztak. Máriát 1382. szeptember 17-én koronázták meg népe nagy örömére. Mindjárt a következő évben a lengyelek kezdtek zavarogni. Ennek Erzsébet, az anyakirálynő azzal vetett véget — csak hogy a lengyel királyságot megtarthassa Magyarországnak —, hogy kisebbik leányát, Hedviget adta oda uralkodóul, kit a lengyelek óhajtottak. De a lengyel részen más baj is volt. Nagy Lajosnak Lengyelország körül birtokai is voltak: Galícia, Lodoméria, Volhynia és Polónia. Ezeket a pogány litvánok kezdték háborgatni, kik a szomszédságban laktak. A magyar várparancsnokok nem sokat ügyelve az asszonyi kormányra, a várakat a litván fejedelemnek eladták. Ezeket a parancsnokokat Erzsébet aztán Gara Miklós nádor tanácsára lefejeztette, jószágaikat elvette, s még gyermekeiket is örök gyalázattal sújtotta. A kivégzett várnagyok rokonai, meg mások is, akik Gara Miklósra haragudtak, fellázadtak a királynők ellen és Kis Károly nápolyi királyt hívták be királynak, akit még Nagy Lajos helyezett oda. A királynők ekkor megijedtek, s behívták Zsigmondot, hogy esküdjék meg Máriával. Luxemburgi Zsigmond IV. Károly császárnak volt a fia. Mária csak kényszerűségből lett neje. Zsigmond kapva-kapott az alkalmon és itt-ter- mett. Az esküvő után azonnal Csehországba ment, hogy sereget gyűjtsön. Ez alatt Kis Károly bejött és elfoglalta a trónt. Előbb úgy mutatta, hogy nem a királyságért jött, de mindőn sok párthívet szerzett, magát megkoronáztatta (1385). Alig uralkodott 39 napig, Erzsébet eltétette láb alól. így tehát Mária visszanyerte a trónt. Ekkor érkezett meg Zsigmond a külföldi segítséggel. Ezt úgy szerezte meg, hogy a Duna és Vág közti részt elzálogosította. Most már azonban a királynők hallani sem akartak róla. Csakhogy Zsigmond nem hagyta magát. A királynőknek hozott segítséget ellenük fordította. A királynők nem mertek ellenállni, s kibékültek Zsigmonddal, elismerték férji mivoltát, adósságait elvállalták. De azért jó viszony ezután sem alakult ki közöttük. Zsigmond nemsokára vissza is tért Csehországba. Azonban csakhamar fordult a kocka. Zsigmondra ismét szükség lett. A Kis Károly megöletése után megmenekült magyar főurak ismét fellázadtak a királynők ellen. Ezek vezére egy Horváthi János nevű főúr volt, aki Dalmáciába futván, fellázította ezt az országrészt, s a megölt Károly fiát, Lászlót kiáltatta ki királynak. A két királynő azt hitte, hogy elég, ha ők Dalmáciába leutaznak, és megszűnik a lázadás. Ezt Gara tanácsolta nekik és ők hallgattak a balga tanácsra. A lázadók a királynőkkel rendkívül durván bántak. Kíséretük leölése vagy elfogása után kocsijukból durván kirángatták, ütötték, verték, ékszereiktől megfosztották őket. Erzsébet térdre borulván Horváthi előtt, beismerte, hogy mindenben ő a bűnös. Kérte, öljék meg, de leányának kegyelmezzenek. Horváthiék Gara és Forgách levágott fejét Kis Károly özvegyének, Margitnak küldték Nápolyba, ajándék gyanánt. A bosszúszomjas asszonyt ez még nem elégítette ki. O azt kívánta, hogy Erzsébetet és Máriát is küldjék hozzá, akkor elküldi 10 éves László fiát királynak. A lázadók hajlandók is voltak erre, de a körülmények nem engedték meg az iszonyú terv végrehajtását. Zsigmond ugyanis, amint hírt hallott a királynők esetéről, bejött az országba, ahol 1387-ben királynak választatta magát. Majd Velencével szövetkezett. Ez a tengeren hajóival gátolta meg, hogy a királynőket Nápolyba vigyék. Zsigmond ezután seregével Novigrádot vétette ostrom alá. A lázadók mindőn látták, hogy bajba kerültek, az ártatlan Máriát ugyan nem bántották, de Erzsébeten bosszút álltak. Börtönében leánya, Mária előtt fojtották meg. Mindez borzasztóan megrendítően hatott Mári-' ára. Mária azonban mégis megszabadult. 1387. július 4-én Palisnai János parancsnok feladta a várat, csakhogy neki baja ne essék. Mária diadalmenetben tért vissza Székesfehérvárra, ahol az ország rendei előtt elpanaszolta szenvedéseit. Itt az uralkodást is nagylelkűen megosztotta férjével. A királyi jogokról sohasem mondott le, férjével közösen uralkodott, de a hatalom azért mindvégig Zsigmond kezében volt. Hanem Zsigmond meg is fizetett ezért Horváthi Jánosnak, mert midőn 1391-ben Boszniában a Dobor nevű erős várat elfoglalta, Horváthi János is kézrekerült. Pécsett aztán rettenetes kínzások közt végeztette ki: tüzes fogókkal szaggattatta testét, az utcákon ló farkához kötve hordoztatta, végül négyfelé vágattatta, s testrészeit a kapuk eleibe függesztette. Fekete fehéren Regisztrált magyarság Ha hinni lehet a lapoknak, a nyilatkozatoknak, a munka- nélküliek aránya az országban rekordminimumra süllyedt. Hurrá, föl a sapkákkal az egekbe, lám, csak elindult itt valami kilábalásféle. De hamar lelohad az ember hangulata, amint észreveszi azt a kis fránya jelzőt a munkanélküliség szó előtt: regisztrált. (Hogy mi a fenéért nem nyilvántartott az a munkanélküliség, a csuda tudja! Szebb is lenne, magyarabb is, érthetőbb is. Ámbár lehet, hogy épp ez utóbbi lenne a baj.) Szóval — a hivatali bikkfanyelvnél maradva — a regisztrált munkanélküliség igen kedvező számot mutat. A nem regisztrált pedig semmilyet. Vagyis a munkanélkülieket nyilvántartó rendszer nem regisztrálja azokat, akik már kiestek a munkanélküli segélyre jogosultak köréből, s járadékosokká csúsztak vissza. No nem azért, mert haragszanak a kormányra vagy az ellenzékre, hanem egészen egyszerű, földközeli — és mellesleg földrajzi — okok miatt: a munkanélküli segély évei alatt sem tudtak elhelyezkedni. Meglehet tehát, ha összeadom a regisztrált és a nem regisztrált munkanélküliek számát, nagyobb összeg jön ki, mint pár évvel ezelőtt. Különben nem a szám a fontos, mert aligha valószínű, hogy bárkit is vigasztal, hogy többed- vagy ,,keve- sebbedmagával” munkanélküli. A szemlélettel van baj: számít-e még embernek a magyar nyilvántartásban az, aki kihullt a remény rostáján. Lehet-e szám — nem több, csak egyetlen puszta szám — a magyar statisztikában az, aki már csak járadékban reménykedhet? Mondjuk ki a keserves igazságot: nem. írjuk le a szörnyű valóságot: vele ebben az országban már nem számolnak! Regisztrált munkanélküliség. Olyan, mintha azt írnánk: regisztrált magyarság. Tízmillió idebenn, ötmillió sehol. De azt is mondanánk: regisztrált választópolgárok. Az a néhány millió, akik legutóbb elmentek szavazni. Akik meg otthon maradtak, azok maradjanak otthon legközelebb is. Ok nem regisztráltak. Ok nincsenek. Hát nem egy barom ország a miénk? Árpási Zoltán &L5 Li KERESKEDELMI KFT Az Univerzál Vas-Edény Kereskedelmi Kft., Békéscsaba, Andrássy út 18., értesíti tisztelt vásárlóit, hogy üzlete 1997. február 17-étől, hétfőtől péntekig 8-17.30-ig, szombaton 8-12 óráig tart nyitva! Imamozgalom a vértanú püspök, Apor Vilmos boldoggá avatásáért A gyulai Apor Vilmos Emlékbizottság tagjai úgy gondolják, hogy nem csak a gyulai, a győri és a budapesti híveknek, hanem az egész magyar katolikus társadalomnak is örülnie kell annak, hogy Apor Vilmos vértanú püspök boldoggá avatása időben közel került. Apor Vilmos győri püspökké szentelése előtt 1918-tól 1941-ig volt Gyulának legendás hírű, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, tisztelettől övezett, nagyrabecsült apát-plébánosa, aki mindenkinek a mindene akart és tudott is lenni. Vallotta: a jó pásztor ismerje övéit, és övéi is ismerjék őt. A mai értékvesztett és kiábrándult világunkban kell a példakép. Egy olyan példakép, akit még sokan személyesen .is ismertek, szerettek és tiszteltek és nem a legendákban valahol, hanem itt Gyulán és Győrben, hiszen közöttünk élt. A mai magyar társadalom talán nincsen kellően felkészülve Apor Vilmos boldoggá avatásának fogadására. Az elmúlt negyven év agyonhallgatása miatt a mártír püspök személye, élete és vértanúsága nincs annyira a köztudatban, nem annyira ismert az azóta felnövekedett két nemzedék tudatában. Azért, hogy mindezt jobban megismerhessék, az emlékbizottság felkereste a szeged-csanádi, a kecskemét-kalo- csai, valamint a debrecen-nyíregyházi egyházmegyék főpásztorait és a vértanú püspök életútjának állomásait tartalmazó sorokat, valamint a boldoggá avatásáért végzendő imádságot 15 ezer példányban eljuttatta hozzájuk, hogy azt egyházmegyéjük papságához is továbbítva, híveik körében azt megismertetve, bekapcsolódjanak a boldoggá avatásért végzett és végzendő imamozgalomba. Nem Apor Vilmosnak, a jó pásztorA gyulai hívek mai is féltve őrzött fotómásolata Apor püspökről nak, — aki életét adta övéiért, — van szüksége miránk, hanem nekünk van szükségünk a vértanú püspökre és segítségére, közbenjárására, mert megfogyatkoztunk hitünkben, erkölcsi tartásunkban és magyarságtudatunkban. Emlékére ezért szobrot állítunk. A szobor örök figyelmeztető legyen a közjó iránt érzett felelősségének, a nyáját védő jó pásztornak, az önfeláldozás példaképének. Az emlékbizottságnak az a véleménye, hogy az ércből készült emléken kívül a lelkekben élő tiszteletet is ébresztgetni kell és buzdítani kell a vértanú püspök példás életének követésére. Imádkozzunk boldoggá avatásáért, hogy égi pártfogóinak, a magyar szentek sora gyarapodjék, és hogy kérhessük közbenjárásukat fogyatkozó nemzetünkért. Hisszük, hogy az imának van ereje, s ha a szívekben felébred a buzgóság, a Jóisten meghallgatja imáinkat és a boldogok sorában tisztelhetjük egykori lelkipásztorunkat. Azt az embert, azt a főpapot, akit a Jóisten áldásként küldött Gyulának, Győrnek és az egész magyar nemzetnek. Mindenható örök Isten, Teremtőnk és Megváltónk, hallgasd meg buzgó imánkat és részesítsd a mennyei dicsőségben a Te hűséges szolgádat, Apor Vilmost, mert a Te ösvényeden járva, tündöklő hite és nemes szívének szeretete vezette tetteit. Jó pásztora volt a rábízott nyájnak, a rászorulókat felkarolta, segítette az üldözötteket, végül életét áldozta a női tisztaság védelmében. Mutasd meg hát csodás irgalmadat, hogy elnyerhesse szolgád a boldogok égi koronáját. Ámen. Az Apor Vilmos Emlékbizottság gyulai csoportja nevében M. T.
