Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-13 / 37. szám
1997. február 13., csütörtök ZsarU 9 Miért jön egy szupermen Sarkadra? — „A mi Bánfi Ferinkből tábornok lett...” — Reszkessetek robbantok! A csúcsról „csúcsra járatja” a rendőrséget? Ki itt belépsz, ne hagyj fel minden reménnyel! (Folytatás a 7. oldalról) hét múlva a köztársasági elnök rendőr dandártábornokká nevezte ki. „A mi Bánfi Ferinket...” — büszkélkednek vele azok a sarkadiak, akik még ma is a szívükben őrzik a hajdani rendőrkapitányt. A mostani interjú ötletét is ezektől az emberektől kaptam. „Jó lenne tudni — találgatták —, hogy ő vajon emlékszik-e a városunkra, vajon ugyanúgy gondolkodik-e még, mint itt, minálunk?” Felkerekedtem hát, hogy választ kapjak — többek között — ezekre a kérdésekre is. Az Országos Rendőr-főkapitányságon persze szigorúbban mérik a tábornok idejét. A beosztásából adódó elfoglaltsága miatt azonban a sajtóreferense által az újságírók is percre pontosan be vannak osztva. A Békés Megyei Hírlapra azonban nem csak jól emlékezett Bánfi Ferenc, de kívülről idézte azokat a sorokat, amelyek akkoriban megjelentek vele kapcsolatban a lapunkban. így aztán minden különösebb bevezető nélkül vágtunk a közepébe... —-Milyen emlékeket őriz Sarkadról? Adott-e Önnek ez a város valami olyasmit, amit innen vitt tovább?-— Csupa szép emlékem van erről a településről. Az itt élők gyorsan befogadtak engem és a családomat is. Hogy mennyire komolyan mondom mindezt, bizonyítja, hogy ma is visszajárunk Békés megyébe, ahol sok barátunk maradt. Sarkadon tanultam meg, hogy nem szabad előítélettel közeledni egy-egy közösséghez. Hamar megtaláltam a viharsarkiak értékeit, ennél fogva sokkal könnyebben ment ugyanez az értékkeresés a „cívisekkel”, majd a palócokkal. Sarkadon jöttem rá, hogyan lehet egy új közösségbe, egy új környezetbe könnyen beilleszkedni. — Sarkad után hol mit hagyott maga mögött? Hogyan viseli a családja ezt a vándorlást? — Nem unatkoztam Sarkad után sem. Úgy érzem, emelt fővel tekinthetek vissza a Haj- dú-Bihar megyei korszakomra is. Konszolidált közbiztonságot, tehetséges kollégákat hagytam hátra. A Nógrád megyei egy évről is hasonlóképpen tudok nyilatkozni. Sikerült elfogadtatni egy komplex társadalmi programot Nógrád közbiztonságáért. Eszerint a rendőröknek megvan a maguk felelőssége, de nem a társadalomtól elszeparáltan, hanem velük együtt. Ennek az alapjait leraktuk, s úgy gondolom, az ottmaradt munkatársak, önkormányzatok továbbviszik ezt a programot. Megteremtettük a nógrádi rendőrség belső békéjét is, ami korábban hiányzott. És most itt vagyok ebben a plüssfotelben. Azt nem mondanám, hogy a családom jól tűri a vándorlást, de ez a rendőrfeleségek és rendőrgyerekek sorsa... — Ön szerint melyek azok az erényei, melyek alapján viszonylag rövid időn belül Sarkadról ebbe a „pliissfotelbe” került? — Az erényeimről azokat kellene megkérdezni, akik kineveztek. Én inkább a gyengéimről szólnék. Türelmetlen vagyok több dolog miVajon ezt a karácsonyfát még a régi vezetőkkel együtt hajították ki? att is. Türelmetlen vagyok aköz- biztonságot veszélyeztető események eredményeit illetően. Türelmetlen vagyok a rendőrség belső fegyelmi megerősítését célzó intézkedések miatt. A munkatársaim anyagi elismerése miatt. Talán túl szókimondó is vagyok. Olykor lehetnék tapintatosabb vagy politikusabb, de én ezt időpazarlásnak tartom. No és szeretem, ha a velem tárgyalók számára egyértelmű, amit mondok. Talán még indulatos mivoltom sem mindig helyénvaló. —Annak idején Sarkadon azt nyilatkozta, hogy szereti a gondolkodó rendőröket, és az sem baj, ha a beosztottnak jut eszébe a jobb ötlet... — Ezt ma is így gondolom, sőt, ez a meggyőződés tovább erősödött bennem. Vallom, hogy harmincezer rendőr szellemi kapacitása több, mint néhány felettesé. —Sokan állítják: Bánfi Ferenc érdekes egyéniség. Ki , .találta ki" Önt? — Amikor őrmester voltam, kevesen vallottak a felfedezettjüknek, rendőrségtől, hogy a lakosságot súlyosan nyugtalanító bűn- cselekményektől, azok elkövetőitől megszabadítsuk a társadalmat. Természetesen vannak konkrét eredményeink is, csak ezeknek kisebb a visszhangjuk. Sikerült kézrekeríteni robbantó- kat, gyilkosokat, és a400 milliós fegyveres rablás gyanúsítottjait is. Nyilvánvalóan nem történt áttörés az elmúlt hónapokban, de hiba lenne pusztán kudarcokról beszélni. Ami a robbantásokat illeti: ezeknek a története hosszú időre nyúlik vissza, de én remélem, még a mi időnkben pont keiül a végükre. — Ön a rendőri fellépés új stílusát hirdette meg. Mit kell értenünk ez alatt? — Alapvető dolog, hogy a rendőr akarjon ember lenni aszó legnemesebb értelmében. Akarjon a bajba jutottakon segíteni, akarjon együttműködni a tisztességes emberekkel. Védje meg azokat, akik rászorulnak, akik életét, testi épségét, vagyonát veszélyeztetik. A fenyegetően fellépőkkel szemben viszont a rendőr le- gyen A rendőrség mártírjainak emlékszobra az ORFKaulájában A tábornok és társai alig melegedtek meg helyükön, máris a politikusok „éleslövészetének”céltáblái lettek. Bizony méltatlanul korainak tűnik a dolog... kőkemény, s ami fontos, a két megközelítést még véletlenül se keverjük össze. Mindez persze alapvető szemléleti módosulást igényel. Ha nem hinném, hogy ezek a célok sikerülhetnek, nem vállaltam volna a feladatot. Nagy szükségük van sikerre a rendőröknek. A siker olyan, mint a homok: lehet, hogy apró ugyan, de ha sok van belőle, meglátszik. A rendőrség tőkéje az emberek bizalma. Ha nő, akkor javul, ha fogy, csökken a rendőrség hatékonysága. A társadalom számára a biztonság része az infrastruktúrának. Ha megvan, észre sem vesszük. De ha hiányzik... —Lát-e összefüggést a bűnözés emelkedése és a korszerűtlen jogi szabályozás vagy jog- gyakorlat között? — Azok közé a rendőrök közé tartozom, akik nem sopánkodnak. Egy érdekel: a rendőr ismerje a büntetőjogot, s maximálisan éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a jog biztosít neki. Akkor indulsz a csúcsra, ha felhagysz a sóhajtozással — tartja a mondás. Senkit sem érdekel a sebeit nyalogató rendőrség. Nekünk azt kell tennünk, ami a mi dolgunk. A jogot formálják azok, akiknek ez az asztaluk. — Egyre jobban terjed hazánkban a kábítószerrel való visszaélés. Milyen módszert lát a legalkalmasabbnak a felderítésre? Célravezető-e a szórakozóhelyek folyamatos ellenőrzése? — Hogy melyik megyében, településen hogyan küzdenek ellene, az mindig a helyi sajátságoktól függ. Ennek egyik eleme a szórakozóhelyek ellenőrzése. A tulajdonosok számára időnként talán kellemetlen a sűrű ellenőrzés, hiszen visszavetheti a forgalmat, de ez a kellemetlen időszak lerövidíthető, ha az alkalmazottak és a rendőrség együttműködik. Egyet tudomásul kell venni: a bűnözés kötődik a szórakozóhelyekhez. — A saját területén milyen kérdéseket lát fontosnak megvalósítani ahhoz, hogy, méltón csatlakozhassunk Európához? — Magyarországnak szüksége van arra, hogy a jogállamiságnak megfelelő rendőrsége legyen. Fontos, hogy a rendőrség az emberi jogok védelmének élharcosa legyen, s hogy a rendőrség maga is betartsa az emberi jogokat. Európa egyenjogú tagjává csak akkor válhatunk, ha az itteni biztonság eléri az európai szintet. — Megváltoztatott-e valamit az új irodájában, amióta beköltözött? — Csak a szellemiségén változtattam. Nagy tisztelője vagyok az elődömnek. Szakmai és szellemi szempontból egyaránt hasonlóan gondolkodunk, de talán — az életkoromnál fogva — én elszántabb vagyok... Magyar Mária manapság egyre többen hangoztatják, felfedeztek. Tulajdonképpen tudatosan formáltam magam azzá, aki vagyok. Tizenhat éve dolgozom rendőrként, sok helyen szolgáltam, de bárhová emelt fővel mehetek vissza. Bátran nézhetek a volt kollégáim, s az eljárás alá vontak szemébe. Büszke vagyok arra, hogy rendőr lehetek, s az egyenruhámat is büszkén viselem. —A politikai ellenzék önvizsgálatot követel a Belügyminisztériumtól a leváltott ORFK vezetők ügyében. Ön szerint ennyi idő alatt megalapozott-e eredményt elvárni, vagy bármit számon kérni az ORFK új vezetésétől? — A politikusoknak politikai érveik vannak, nekem meg rendőriek. Hogy jogos-e az elvárásuk, ezek után nem kommentálom. Egy-két hónap alatt nem változik a bűnözés trendje. Az viszont jogos elvárás a Az ORFK az egykori központi munkásőrbázison kapott helyet, ám székhelyüket hamarosan odább tevék — a Teve utcai új székházba fotó: kovács ERZSÉBET
