Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-11 / 35. szám

1997. február 11., kedd MEGYEI KÖRKÉP § 9»| Megkérdeztük olvasóinkat Kérnek-e influenza elleni védőoltást? Jászberényi Sándor, 49 éves, battonyai munkanélküli: — Úgy érzem elég erős a szervezetem ahhoz, hogy ne kapjam el a vírust. Másrészt pe­dig munkanélküli vagyok, s az injekció ára meglehetősen bor­sos, nem az én zsebemhez szab­ták. Hogy mit teszek akkor, ha mégis megkapom az influen­zát? Kúrálni fogom magam ott­hon, s ezzel az olcsóbb megol­dással vészelem át a náthás időszakot. Persze, ha ingyenes lenne az oltás, akkor igénybe venném. Fóris Istvánná, 38 éves, mezőbe - gyesi borjúgondozó: — Erre idáig még soha nem került sor! Nem szoktam beol- tatni magam, szerencsés alkat le­hetek, mindig megúszom az inf­luenzát. Ahogy hallom, az in­gyenes oltóanyag már elfogyott, saját zsebre meg eléggé drága mulatság egy injekció. Bízom benne, hogy a vírus az idén sem vesz le a lábamról. Nem gondol­kodtam még rajta, de azt azért tudom, hogy egy gyógyszeres kezelés többe kerülne az injekci­ónál. Ács Ferencné, 70 éves, domb­egyházi nyugdíjas: — Beoltatnám magam, sőt még a páromat is, de már nincs ingyenes oltóanyag. Ketten va­gyunk a férjemmel, az emelés után együtt 30 ezer forint nyug­díjat kapunk. Ebből nem futja a drága injekcióra. Influenza nél­kül is van nekünk elég kiadá­sunk: csak az én gyógyszereim havonta 3-4 ezer forintba kerül­nek. Természetesen, ha ingye­nes lenne, elmennénk a rende­lőbe, hiszen jobb megelőzni a betegséget. Fehér Ist\’án, 59 éves, nagybán- hegyesi nyugdíjas: — Nem emlékszem arra, hogy influenza miatt orvoshoz kellett volna mennem. Nem di­vat ez nálunk, a feleségem sem szokta beoltatni magát. Ha in­gyenes az oltás, ha pénzes, mi nem nagyon élünk vele. Aztán ha egyszer mégis elkap a gépszíj bennünket is, akkor jöhet a tű meg az orvosság. Nem vagyunk megijedve, csak-csak lesz annyi pénzünk, hogy kiváltsuk a gyógyszert. Ménesi György FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Élő pályázatok a Holt-Körösért Táncos siker A szlovákiai Rozsnyó városa most ünnepli alapításának 700. évfordulóját. Ez alkalomból nemzetközi társastánc csapatver­senyt rendeztek szombaton a vá­ros polgármesteri hivatalának dísztermében, ahová meghívták a gyulai Erkel Táncklub négy pár táncosát is. Rajtuk kívül egy len­gyel, egy cseh és két szlovák csa­pat versengett a Rozsnyói Kupá­ért. A megmérettetést, majd be­mutatót este gála követte, végül hajnalig tartó bál. Az ünnepi ren­dezvényre hivatalos volt több magyarországi testvérváros, így a verseny hazai közönség előtt is zajlott. A gyulai csapat, Balogh Károly—Szemenyei Barbara, Gyucha László—Puskás Irén, Bobvos Zoltán—Susánszky Ju­dit, Kiss Ferenc—Dóczi Zita a harmadik díjat és az ezzel járó kupát hozhatta haza—mondta el Szatmári Sándor, a csoportot vezető Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ megbízott igazgatója. Sz. M. A dobozi önkormányzat hosszú ideje keresi a megoldást a tele­pülést kettészelő Holt-Körös medrének kitisztítására, rendbe­tételére. Az elhatározás megva­lósításához több központi támo­gatásra is benyújtottak pályáza­tot. Az országos közmunkata­nácshoz címzett pályamunkával 125 fő foglalkoztatásának anya­gi hátterét szeretnék megterem­teni — amely a járulékos kiadá­Gyulán, a volt Lidó fagylaltozó helyén, a Városház utcában fel­irat hirdeti, hogy itt egy olasz étterem nyílik. Megtudtuk, üzemeltetője a Primo Róma Bt. február vége felé szeretné megynyitni az éttermet. A város­ban, de a megyében sincs ilyen speciális kínálatot felvonultató vendéglátóhely. A megyében sokat, az utaztatást, a dologi ki­adásokat is tartalmazza —, ezt a szándékot a megyei munkaügyi hivatal is támogatja. A Holt-Kö- rös-program első üteme a köz­ség belterületét érinti. A máso­dik ütemben, 1998-ban a fenn­maradó szakaszt tervezik felújí­tani, ugyancsak 125 közmunkás foglalkoztatásával. Mivel a Holt-Körös problé­májának megoldása Dobozon a legfontosabb feladatok közé tar­tozik, az önkormányzat pályázik a központi környezetvédelmi alapra is, itt 30 százalékos támo­gatásban reménykednek. Mind­két pályamunkát januárban nyújtotta be az önkormányzat. Ugyanígy szeretnének pénzhez jutni a megyei területfejlesztési alapból is, ez az összeg a többi pályázat saját részét biztosítaná Doboz számára. (e) Olasz étterem nyílik Gyulán megforduló olaszokra, Gyula idegenforgalmára, de elsősorban l az itt élők igényeire számítanak a tulajdonosok. Hangsúlyozták, nem pizzériát, hanem éttermet nyitnak, ahol a pizzák, tészták mellett mindenféle olasz hús­ételt, édességet készítenek hely­ben. Olasz lesz az italkínálat, a kávé. Az eredeti alapanyagokat Budapestről szállítják. Az olasz hangulatot is igyekeznek megte­remteni. Az étterem festett fala olasz utcai udvart idéz majd, a megvilágítás, az ország zenéje ugyancsak ezt a miliőt szolgálja. Tervezik, hogy e helyen a művé­szet is megjelenik majd a Békés megyei alkotók minigalériájának kialakításával. (ö) Papp János és loan Pop A Magyar—Román Baráti Tár­saság kétnyelvű lapja, a Barát­ság—Prietenie Illúziók nélkül című vezércikkében taglalja a két nép megbékélési esélyeit. „Illúzió volna azt remélnünk, hogy az évtizedek, évszázadok alatt mindkét oldalon gyökeret vert nemzeti elfogultság, sére­lem, előítélet, gyanakvás, ellen­szenv, félelem, idegenség, torzí­tás egycsapásra eltűnik magya­rokból, románokból, csupán mert megszületett az alap- szerződés, s mert immáron mindkét országban a megértésre és a megegyezésre törekvő erők uralják a politika világát.” A szerző — utalva a francia—né­met példára—a néhai Adenauer kancellár gondolatát idézi: ha a politikai kiegyezést nem követi megbékélés a lelkekben is, ak­kor a békeszerződés nem lesz több, mint papírrongy. Csak ak­kor mondhatjuk el, hogy megbé­kéltünk egymással — aktuali­zálja az adenaueri igazságot a szerző —, ha Papp János is, és loan Pop is úgy érzi, nincs többé elszámolnivalója a másikkal. A lap egyéb írásai közül ki­emelésre kívánkozik a társaság jövőjével foglalkozó olvasói le­vél, amelyetrír. Jahn Ilonajegy­zett Bécsből, valamint az ötödik magyar—román polgárfórum előkészületeiről szóló híradás. (A negyediket tavaly az erdélyi Gyulafehérváron és Nagye- nyeden tartották.) A jeles ese­ményre az idén Kaposváron ke­rül sor augusztus 22. és 24. kö­zött. Ménesi György i f m tuet mit NYERJ EGY RÁDIÓT! A Békés Megyei Hírlap és a 94,4 Beach Rádió közös játékán kilenc napig mindennap nyerhetsz! Mines más teendőd, mint ma 9 óra 4 perckor elsőként hívd a 94,4 Beach Rádiót a (66) 341-544-es telefonszámon és élő rádióműsorban folytasd a következő slágert! Tét egy rádió! 8. HOMOK A SZÉLBEN... (KORÁL) Shakespeare nyomában Londonban 2. A Globé Színház története a kezdetektől napjainkig A műkedvelő urak és a gazda­gabb színészek építette színhá­zak a külvárosba szorultak. De mivel a tanácsosok között is akadt színházkedvelő, a Lord Mayor kénytelen volt megen­gedni, hogy Lord Chamberlain és fia egy-egy színházat építsen Észak- és Dél-Londonban. A Temze déli partján állt már a Rose színház, ahol főleg Marlowe darabjait játszották. Ä Theatre társulat is a közelben bérelt egy épületet, nagy konku­renciát teremtve a Rose-nak. A Theatre társulatában játszott egy színész, bizonyos William Shakespeare, aki nem annyira színészmesterségével, inkább a színház részére írt darabjaival tűnt ki. Ezek a darabok olyan sikert hoztak a színháznak, hogy nemsokára ez lett a legnépsze­rűbb társulat, maga Shakespeare pedig gazdag emberré vált. Az Erzsébet-kor kezdetén a színészek kocsmákban és foga­dók udvarán léptek fel. 1576- ban egy színész, igazgató új vál­lalkozásba kezdett, játszóházat épített és elnevezte azt teátrum­nak, a görög amfiteátrum szó után. Ide került Shakespeare is, aki 1586 kőiül érkezett London­ba Stratford-upon-Avonból, ahol hátrahagyta feleségét és há­rom gyermekét. Az akkor már nagyon jó nevű Theatre társulat fogadta be a szerencsét próbáló költőt. Mivel a színház a város­tól bérelt területen működött, és vezetői nem kaptak további en­gedélyt, új színházat kellett épí­teni a század végén. Shakes­peare, az akkor már jómódú szí­A Rose-tól, a nagy riválistól alig 50 méterre épült fel a Globe, amely a legjobb és legnépsze­rűbb színház lett hamarosan. Angliában abban az időben a színházak a kedvelt népszóra­koztatás, a medve- és bikavia­a fennmaradt terveknek, leírá­soknak köszönhetően ugyanígy néz ki. A fagerendákat csapolás­sal kapcsolták egymáshoz, vas­szeget egyáltalán nem használ­tak. A nádfedél is ugyanolyan, mint annak idején, azzal a kü­lönbséggel, hogy a tűzvészt megelőzendő, esőztető csőrend­szer fogja körbe a tetőt. 1613-ban ugyanis éppen Shakespeare VIII. Henrikjét játszották, amikor egy színpadi ágyú elsütése után tüzet fogott a nádfedél, és az épület leégett. Szerencsére a háromezer néző biztonságosan elhagyta az épületet, senki sem sérült meg. Mindössze egy látogatónak megpörkölődött a nadrágja, de hamar kiengesztelődött egy kor­só sörrel, amint azt a korabeli híradások leírják. A tűzvész után újra felépítették a Globe-ot, im­már zsindelytetővel. Ez a máso­dik épület 1642-ig működött, amikor is 40 évre minden színhá­zat bezáratott Angliában a restau- rációs hatalom. A körszínházban a nézőteret és a színpadot bontotta tető, az állóhely a nyitott udvaron volt. Az előadások délután kettőkor kezdődtek, s ilyenkor zászlót tűztek ki az épület tetejére. Ab­ban az időben a színház népsze­rű szórakozás volt. A Globe-ba minden délután háromezren lá­togattak el. A bejáratnál egy pennyt kellett betenni abba a do­bozba (box), amibe gyűjtötte a pénztáros a bevételt. Ezért hív­ják ma is boxing office-nak, azaz dobozirodának a színházak pénztárát. Két pennyt fizettek azok, akik a fedett ülőhelyes részre akartak bejutni, ha ezen belül még jó helyre is akartak ülni, az újabb egy pennybe ke­rült. Utóbbi helyeket hívták pá­holynak, ahol a közönség többi része őket is láthatta. Márpedig egyeseknek ez minden pénzt megért, elvégre ezért mentek a színházba. A színpad mögötti páholyokban a főurak foglaltak helyet. A Globe-ba kétezren ül­tek, illetve fértek el a galériákon, ezren pedig álltak a színpad előtt. Ä Globe színházba — ahogy egy korabeli beszámoló­ban olvasható — minden népré­teg eljárt, jött gazdag, szegény, úr, szolga, pápista és puritán egyaránt. A mai újjáépített színházba biztonsági okokból csak 1500 néző mehet be. Képzeletben ül­jünk le a nézőtérre, és nézzük meg, milyen kép tárul elénk. A színpad mögötti faburkolatot ki­festették, márványborítást, tég­lafalat, oszlopokat imitálva a fa­szerkezeten. A színpad felett egy erkély látható, ahol például Shakespeare híres erkélyjelene­te is játszódott a Rómeó és Júliá­ban. Abban a korban a színpad­nak úgy kellett kinéznie, mint az univerzumnak. Ezért a színpad feletti mennyezetet, amelyet oszlopok tartottak, az ég kék szí­nére festették, és rárajzolták a csillagokat, a Napot és a Holdat. Könnyűszerrel el lehetett játsza­ni, hogy a szereplők egy lépcsőn felsétálnak a mennyországba. A színpadi süllyesztő segítségével pedig a poklot tudták megjelení­teni. A színészek három irányba fordulva mondták a szöveget, hogy a színházban ülők jól ért­sék azt. Ezért találni jó néhány Shakespeare-darabban három­szor ismétlődő szövegrészt. A női szerepeket 14—16 éves fiúk játszották, a társulat 4—6 színé­sze pedig több szerepet is alakí­tott a darabban. Díszletet nem használtak, a különböző színe­ket kellékekkel, bútorokkal (kard, szék, trón) jelezték. (Folytatjuk) Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója nész-drámaíró egyike volt a négyfős szindikátusnak, akik részvényeikkel tulajdont szerez­tek az új színházban. így lett Shakespeare 1/8-ad részben tu­lajdonosa a Globe-nak. dalok körépületeire hasonlítot­tak. így lett a Globe is favázas, középen nyitott körépület, ahol három szinten ültek a nézők, míg a színpad előtt állt a közönség. A legújabban felépített Globe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents