Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-10 / 34. szám
6 SportmagaziN 1997. február 10., hétfő A Bundesligában Klinsmann vezet Hol van a pénzkeresés felső határa? Az európai labdarúgásban mostanság gyakran hangzik el a kérdés: ki bírja ezt pénzzel? És nagy meglepetésre a kérdőjel már a német Bundesligában is fennáll, abban a bajnokságban, amely az utóbbi időben anyagi jólétet élvez. A játékosok fizetése úgy emelkedik, mint áradás idején a folyó vize, követeléseik már azokat is idegesíti, akik nemrégen még pártfogóik voltak. A közvélemény is érzi (pedig hát Németország kimondottan futballszerető, fantasztikus az érdeklődés a meccsek iránt), hogy egyes labdarúgók fizetése kezdi az „eget súrolni”. Főleg azok után hördültek fel a drukkerek, hogy a Kicker sportmagazin közölte a milliomosok listáját és a szakemberek véleményét. Nagy nemtetszést váltott ki például Stefan Effenberg évi ötmillió márka fizetése. Tudni kell, a fenegyerek hírében álló exválogatott a bajnokság utolsó előtti helyén tébláboló Mönchengladbach játékosa... „Milyen produkció ez ötmillió márkáért?” ■— kiabálták feléje a bosszankodó szurkolók a Duisburgtól elszenvedett megalázó vereség után. „Törődjenek magukkal” — ordította a lelátó felé Effenberg. A csapat és a csillagok csapnivaló produkciója ellenére a Mönchengladbach kénytelen betartani a nyáron kötött szerződéseket, amikor még álmában sem merült fel a mostani krízis. Hogy fordulhat elő, hogy például a formán kívül futballozó Effenbergnek csaknem 15 ezer márkát fizet naponta a klub. A szerződés ugyanis nem tartalmaz semmilyen teljesítménykritériumot... És éppen a szerződések jelentik az ütközőpontot. Míg a játékos különböző formákban nyomást gyakorolhat a klubra, hogy átigazol, ha nem teljesíti követelését, addig az egyesület kénytelen meghátrálni, még akkor is, ha eladósodott. „Ez a klubok berievolenciá- jának a következménye — állítja Uli Hoeness, a Bayern menedzsere. — A kontraktus kölcsönös megegyezés alapján születik, mindkét fél számára kötelező. Hogyan fordulhat elő, hogy később a játékos újabb feltételeket szab?” Szálka ez a klubelnök, Beckenbauer szemében is: „Minden rossz kezdete a felfuvalko- dott játékos. Az utóbbi időben a szerződések megkötésekor otromba követelésekkel állnak elő, mi pedig rábólintunk.” „Igen, sokat keresünk, de nem a legtöbbet az országban— ismeri be Helmer, a Bayem válogatottjátékosa. — A szuperfizetést szedők között nincs ott a 400 Bundesliga-futballista. Kis csoport vagyunk, védekeznünk kell...” Hol a végső határ? Az évi ötmillióból rövidesen 12 millió lehet — állítják egyöntetűen a klubok. Leghangosabban a Leverkusen menedzsere figyelmeztet az akut veszélyre: „Valamit tennünk kell, mert belátható időn belül a falnak ütközünk és mindennek vége.” Egyidejűleg hozzáteszi: a probléma távolról sem csak a játékosok követeléseiben van, hanem elsősorban a klubokban, amelyek tehetetlenül ráállnák az egyezségre. A legmagasabb évi fizetések: Jürgen Klinsmann (Bayem) 5,5 millió márka (mellékesen megjegyezve, a Nottingham heti 78 600 márka fizetést ígért a szőke németnek, ha átigazol); Mathias Sarrimer (Dortmund) 5,0 millió; Andreas Möller (Dortmund) 5,0 millió; Stefan Effenberg (Mönchengladbach) 5,0 millió; Lothar Matthäus (Bayem) 3,5 millió; Stefan Reuter (Dortmund) 3,5 millió; Martin Dahlin (Mönchengladbach) 3,0 millió; Kraszimir Balakov (Stuttgart) 2,3 millió; Mario Basler (Bayem) 2,2 millió; Stefan Kuntz (Bielefeld) 1,8 millió; Frédi Bobic (Stuttgart) 1,7 millió; Thomas Schneider (Stuttgart), Ulf Kristen (Leverkusen), Thomas Hässler (Karlsruhe) 1,5—1,5 millió. A Bundesligában szereplő csehek közül csak Pavel Kuka (Kaiserslautern) évi fizetése éri el az egymillió márkát. A SZENTANDRÁSI POLGÁRMESTER SOKSZOR SIET EDZÉSRE IS Időnként talpra állítani az idegrendszert! (Folytatás az 5. oldalról) még Budapestnél sem állhat meg! Ahhoz is elég hosszú ideje edzősködöm, hogy bizonyos munka elvégzése után a várható eredményben biztos legyek. A kajak-kenu különleges sportág, gyakran kell túljutni a fájdalomküszöbön, illetve ehhez segíteni a tanítványt. A vízen évekig piszok kemény munkát kell végezni, amely csak gyilkos erőfeszítéssel váltható át sikerre. De akkor feltétlenül. Nos, éppen az a lényeg, hogy ezt -már nagyon hamar elhiggyék a gyerekek. Hogy minden edzésen maximálisan tegyék oda magukat, mert csak akkor van értelme az egésznek. Akkor aztán örökre itt maradnak és ha nem is lesz mindenkiből olimpikon, az életben sokra képes, önmagát becsülni tudó, a nehézségek elől soha meg nem hátráló emberré válnak. Aki nehéz helyzetben is képes felkelni a padlóról és szükség esetén talpra tudja állítani az idegrendszerét. És akár a polgármesterségig is eljuthat. A 48 éves Sinka József történetében sem aligha az a legérdekesebb, hogy 1989-ben az ő MSZMP-alap- szervezetük szűnt meg elsőként az országban, hogy sportolóként jól ismerték és már a nyolcvanas években tanácstagnak ajánlották. Hogy gépész üzemmérnöki diplomával volt munkanélküli is. Többet nyom a latba szerinte, hogy mindenkit név szerint ismer Békésszentandráson és úgy lett az utolsó választáson polgár- mester, hogy tudta: mostantól sokan megállítják majd az utcán: „Te, Jóska, hát meddig kell még kínlódva élni? Még tik is viszitek a pénzünket? Mikor lesz már egy kicsit jobb?” — Hogy eszembe jutott-e egyszer is feladni? Az nem, de az megfordult a fejemben, te bolond, hát kellett ez neked...? Irdatlan, 95 millió forintos hitelállománnyal kezdtük a munkát és volt hogy az önkormányzatnál három hétig nem volt villany... Adósság most is van bőven, de már kezelhető. Én ezt is a „felkelések” közé sorolom. Ezt persze nem érzékeli mindig a lakosság. De ha az emberek nem látják, hogy előbbre jutottunk, akkor papolhatunk a gyűléseken. Az első igazán nagy akció a gáz bevezetése volt. Tavaly szeptember másodikén volt az első kapavágás, és 111 nap alatt, december 21-éig 42 kilométer vezetéket fektettünk le. Most több, mint 400 család portáján belül a gáz. Ez igazi sikerélmény, azt hiszem nincs ember a faluban, aki ne érezné, hogy ez már valami, ez valami közös öröm. Az idén szeretnénk elérni, hogy a nagyközség háromnegyed részén teljessé váljon az infrastrukturális ellátás. Két éven beül pedig megfelelni az úgynevezett európai normának ilyen téren. Most az utak következnek, mert letérve a 44-esről, rögtön bicsaklani kezd a kerék. Ezen mindenképp változtatni kell. Tervezzük, hogy negyvennégy telket értékesítünk a Körös-parton, ezzel további nyári idegenforgalom ' növekedésre számíthatunk. Sinka Józsefnek egy igazi nagy vágya van. talán inkább álma. Hogy eg: zer minden errejáró csendesen végigevezzen a Hármas-Körös gyomai hídtól Szentandrás felé kanyargó vizén. De legyen ideje gyönyörködni is a tájban! Mert a végére érve lehet hogy azt mondja, amit ő szentül vall: ilyen szépet Európában még úgysem látott. Fábián István A békésiek győztes és területi döntőre első helyen továbbjutott csapata fotó: such tamás A BÉKÉSIEK ÚJRA HÁZIGAZDÁK LESZNEK „Szép volt, kicsik!” Hajdan úttörő-olimpiának hívták, most diákolimpiaként szerepel a legifjabbak verseny- naptárában. A lényeg persze a nemes vetélkedés, minél többször sikerélmény, sok játék, szórakozás a gyerekeknek. Nos, mindegyikből ízelítőt kaphattunk a versenysorozat minapi, békési rendezvényén, ahol az alsó tagozatosok számára meghirdetett „Játékos sportversenyek” elnevezésű diákolimpiái vetélkedőn már a megyei döntőt vívta a hét körzeti győztes. A kilenc játék egyformán izgalmas küzdelmeket hozott és végül — akárcsak tavaly— a házigazda Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola csapata lett a győztes 60 ponttal, de továbbjutott a szintén itt sorra kerülő, február 22-ei területi döntőre a második helyezett szarvasi 2. számú iskola együttese is, amely 49 pontot gyűjtött. A további sorrend: 3. Gyulai 5. sz. iskola 45, 4. Békéscsabai 2. sz. iskola 41, 5. Nagyszénási Czabán Samu iskola 30, 6. Füzesgyarmati iskola 15,5, 7. Okányi iskola 11,5 ponttal. A területi döntőn Bács-Kiskun és Csongrád megye első két helyezettje lesz a békésiek és a szarvasiak ellenfele. Biztosra vesszük, éppúgy mint most, akkor is egész nap lankadatlan lesz a biztatás és a végén szól majd a kórus: „Szép volt, kicsik!” Mint Gaál Géza, a megyei diáksporttanács megbízott titkára elmondta, a többi sportágban is hamarosan elkezdődnek a versenyek. Február 21-én a békéscsabai futófolyosón az atléták, öt nappal később a 2-es számú iskolában a tornászok találkoznak, majd a sakkozók következnek március 1 -jén, ugyancsak a megyeszékhelyen. A versengés egészen a tanév végéig folytatódik, a felsoroltak mellett további tucatnyi sportágban és mindenütt az országos döntő a végállomás. (f) Ugye, a kép önmagáért beszél? fotó: such tamás Bökfi János bizakodik A súlyemelők „szolija” Lapunkban gyakran írunk a különböző szakosztályok azon próbálkozásairól, amelynek egyetlen célja van: megpróbálják életben tartani magukat. Az ötletek tárháza végtelen, mert a szűkös anyagi helyzetben sok mindennel próbálkoznak a klubvezetők, edzők. Nincs ezzel másképpen a Békéscsabai Előre Súlyemelő Club sem, amelynek' élén Bökfi János lankadatlan bizakodással tervezi a jövőt, mondván: „Egyszer csak észre- vesznek minket is, és eredményeink alapján több támogatást kapunk az önkormányzattól.” Addig? Megkeresik az ismerősöket, egykori versenyzőket —, ha tudnak, segítsenek! Ezt a szoláriumot is így kapták nemrégiben, az egyik vállalkozóvá lett exsúlyemelőtől, Marton Lajostól. Bárki igénybe veheti délutánonként és Bökfi János azt mondja: ugyanannyit „tud”, mint a városi szalonoké, ám itt nálunk, a Vandháti úti termünkben sokkal olcsóbban igénybe vehető. Végre egy magv\r is felkértet Eddie Naganóba készül Feri Attila harmadik a világranglistán • • Örök utolsó és Sasnak becézik A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) budapesti titkársága a hagyományoknak megfelelően elkészítette az aktuális világranglistát, amely mind a nőknél, mind a férfiaknál 1996 legfontosabb versenyeinek eredményein alapul. Egészen pontosan az erősebb nem erős képviselőit 14, a legkevésbé sem gyenge hölgyeket pedig 10 viadal figyelembevételével rangsorolták. A férfiaknál természetesen az atlantai olimpia is helyet kapott az értékmérő állomások sorában, a nőknél az egyik mérvadó a varsói vb volt, s a lajstrom összeállításakor mindkét nemnél figyelembe vették a földrészközi vetélkedőket, benne az Európa-bajnokságot, a nemzetközi tárcsapróbák közül pedig a szekszárdi Duna-kupa is helyet kapott az alapul vett versenyek mezőnyében. A világranglistára jutásnak alapvető feltételéül szabta az IWF ezúttal is, hogy az adott viadalon doppingvizsgálat legyen. Örömteli, hogy hosszú évek után végre ismét van magyar is a „dobogósok” között: a nyári olimpián bronzérmet érő teljesítményének köszönhetően a 70 kg-os kategóriában harmadik Feri Attila. Rajta kívül a piros-fehér-zöld színek viselői közül más nem fért be a súlycsoportokat vezető trióba, változatlanul ott vannak viszont az élbolyban a magyar női súlyemelők. A Takács testvérek közül az idősebb, Mária foglalja el a legelőkelőbb pozíciót: ő az ötödik a 76 kg-ban, húga, Erika—az első és eddigi egyetlen magyar női súlyemelő, aki már összetett világbajnoki címet is szerzett —- gyengébb varsói vb-szereplése nyomán ezúttal csak a nyolcadik a plusz 83 kilósok között. Az 1996- os világranglistán a szakításvilágbajnok Dankó Ilonának is be kellett érnie a hetedik hellyel a 70 kg-os kategóriában. „Élete pillanatnyilag legfontosabb céljának” jelölte meg Eddie Edwards angol „síugró”, hogy ott legyen 1998-ban a naganói téli olimpián. „Emlékszem, amikor 13 éves voltam, már akkor az olimpiákról álmodtam. Ez a vágyam 1988- ban Calgaryban teljesült, most Nagano a cél”—nyilatkozta a versenyeken örök utolsó, de a közönség szívében örök első „Sas”. „Kiskoromban úgy edzettem, hogy a túlméretezett sícipőmbe öt pár zoknit húztam, és a fejvédőm sem volt tökéletes” — vélekedik a technikai hiányosságainak eredetéről Eddie. Az angol „sportember” mindenből pénzt szeretne csinálni, emiatt saját világcsúcsát próbálja szó szerint túlszárnyalni: „Megkísérlek átugrani 12 autót, természetesen sível. 11 kocsit már sikerült átrepülnöm” — ajnározta kitűnő eredményét a szponzorra lelt showman. „Vége a piszkos szállodáknak és a szemeteskukákban való tur- kálásnak. Ezentúl csak az ugrótechnikámra koncentrálok.” A közkedvelt sportoló új szemüveget is kapott a levegőben való tökéletesebb manőverezés érdekében, de ő ezt az előnyt nem adja meg ellenfeleinek: „Nekem édes mindegy a szemüveg. Amikor repülők, úgy is csukva van a szemem. Ennél már csak az a jobb, amikor be van párásod- va, és emiatt nem látom a röp- pályát. Szeretném bebizonyítani, hogy mindenki téved, amikor azt hiszi rólam, hogy nem vagyok jó síugró. Angliának igenis van egy olimpiai szintet elérő sáncbajnoka”.
