Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-09 / 7. szám

1997. január 9., csütörtök SPORT ■BÉKÉS MEGYEI HÍRLÁP Ez a hátrány behozható Cerbona SC—Békéscsabai NKC 28—24 (13—11) Találkozás Krémer Károllyal Semmit sem ígér! Segíteni akar! Magyar Kupa női kézilabda-mérkőzés, nyolcaddöntő, első talál­kozó, Székesfehérvár, 200 néző. V.: Géczi, Pál. Cerbona: Pataki— Nagy A. 3, Gabnai, KISSOVA 7, Györgvné, Nagy H. 8 (5), Krammer 2. Cs.: Kurucz (kapus), DERDÁKNE 4, KULCSÁR 4. Edző: Berzsenyi Mária. Békéscsaba: Kovácsné — Kovács J. 3, FÉLIX 7 (2), MEGYEBÍRÓNÉ 3, Gyuska, BUDA 10 (1), Mezőségi. Cs.: Ajtonyné (kapus), Vass, Krista 1, Baboly. Edző: Szabó Károly. Kiállítások: 4, ill. 8 perc. Hétméteresek: 6/5, ill. 5/3. Tisztelt futballszerető olvasó, ne tessék pironkodni, ha a cím olvastán elsőre semmi sem „ugrik be”, mi több, még csak a földkerekség legnépszerűbb játékára sem emlékezteti a két cím­sor. Azért, ugye esetleg azok mégis sejthetnek valamit, akik az elmúlt hetekben rendszeresen figyelemmel kísérték ezeket a hasábokat, ők ugyanis már találkozhattak Krémer Károly nevé­vel. Méghozzá, mint a Békéscsabai Előre FC nemrégiben közis­mertté vált szponzori csoportjának (vágtató világunkban nap mint nap új fogalmak igyekeznek magukat belopni köztudatba) első emberével. Azért ne feledkezzünk meg azokról a középko­rúnkat elhagyó focikövetőkről sem, akik a mainál sokkal szebb időkben minden élvonalbeli csapat összeállítását fújták, mert nekik most rögtön felvillan: „Hát persze, nekem a termetes Krémer a Pécsi Dózsa fedezetsorából ismerős, még akkor is, ha nem túl sokszor szerepelt a Mecsek-aljai gárdában.” Az új naptári évben az első tétmérkőzés a Békéscsabai NKC számára egy kettős kupatalálko­zó, amely két meccs tulajdonkép­pen remek ráhangoló a január közepén folytatódó bajnokságra. Megszokhattuk, hogy a sérültek­ről is szólunk: a maródiak közül Baboly még nem teljes értékűként vállalta a játékot, Félixen pedig —úgy tűnik—nagyot tudott segí­teni a szarvasi „csodadoktor” néhány nappal ezelőtt, így ő is ott lehetett a többiekkel. Maga a meccs sajnálatosan gyászszünettel kezdődött. A két csapatjátékosai a vendég klubel­nök, Király vári Károly napokban elhunyt édesapja emlékének adóztak. A mérkőzés a hazaiak­nak kezdődött jobban és egy kissé ráijesztettek a vendégekre. No azért Megyebírónéék nem olyan ijedősek, amit mutatott a 10. perc­ben az eredményjelző (4—7). S Már az év elején megkezdték a felkészülést az idei atlétikai sze­zonra a Békéscsabai AC váloga­tott versenyzői. Mint Tóth Sán­dortól, a klub ügyvezető elnöké­től megtudtuk, a vágtázó, Szél Ti­bor a lengyelországi Spalában ké­szül a sprinter válogatottal a Sam­sung Kupa nemzetközi fedettpá­lyás viadalra és az idei szezonra. azt, hogy a vendégek jobban meglepték a cerbonásokat, mint azok őket, bizonyítja, hogy a bé­késcsabai gárda szinte a félidő hajrájáig tudta tartani előnyét, amely elsősorban Félix és Buda vállalkozókedvének köszönhető. Ekkor azonban rövidzárlat a ven- dégoldalon és a félidő végén két­gólos Cerbona-vezetés úgy, hogy a vendégek nyolc percig gólkép- tíenek. A fob tatásban a Cerbona négygólos előnyre tett szert, ebben az időszakban Kissovát képtelenek voltak tarta­ni a vendégjátékosok. Emellett a játékvezetők is igen érdekes ke­délyállapotban vezették a talál­kozót, többnyire a hazai pálya előnyét élveztetve. További érde­kesség, hogy a második félidő 10. percétől elromlott a nagyóra és innentől kezdve aztán csak a jóis­ten tudta megmondani, hogy mennyi idő van hátra, no meg a A gyalogló Urbanik házas­pár a horvátországi Medullin- ban, az Isztriai-félsziget csúcsán jó körülmények között három hétig készülhet az áprilisi gya­logló Világ Kupára és az au­gusztusi athéni világbajnokság­ra a válogatott keret többi tagjá­val együtt. Leczki Ervin, aki az 50 kilo­játékvezetők, akik többször is vi­tába szálltak a zsűrivel ez ügyben. A többszöri mérkőzésállás seme­lyik csapatnak nem tett jót, de talán mégis: a 24. percre hat gól­lal megugrott a Cerbona, de innentől kezdve érvényesült a már oly sokszor megcsodált csa­bai szív. Időntúli szabaddobásból végül Buda állította be a végered­ményt. A békéscsabaiak azt, amiért elutaztak, teljesítették, hiszen olyan eredményt értek el, amely még magában hordozza a továbbjutás lehetőségét. Ha a játék nem is volt még nagyon gördülékeny, de a látottak min­denképpen biztatóak a jövőre nézve. Berzsenyi Mária: — A sors iróniája, hogy összesorsoltak bennünket, kaphattunk volna könnyebb ellenfelet is. Békés­csabán 0—0-1 indul a meccs, semmi nem dőlt még el. Szabó Károly:—Az őszi meccsek és a svájci formához képest lényeges javulást látok a játékban, ledol- gozhatónak tűnik a négygólos hátrány. Szegedi Zsolt A mérkőzést a Körös Tv szom­baton 15 órakor felvételről köz­vetíti. méteren pályázik jó eséllyel a gyalogló Világ Kupára utazó magyar válogatottba, a tatai edzőtáborban dolgozik ezekben a napokban. A békéscsabai versenyzők legközelebb január 31 -én a Budapest Sportcsarnok­ban állnak rajthoz a gyaloglók Téli bajnokságán. V. L. Finisben a szervezők Már két hét sincs az Orosházán megrendezésre kerülő Magyar- ország—Románia női asztalite­nisz Szuper Liga elődöntő visszavágó mérkőzésig. A helyi tíztagú szervezőbizottság a na­pokban ülésezett, s a tanácsko­záson áttekintették a legfonto­sabb tennivalókat a január 21- én, kedden 17.00 órakor az Eöt­vös téri sportcsarnokban meg­rendezésre kerülő találkozóval kapcsolatban. A szervezők igyekeznek szponzorokat talál­ni, már több cég, vállalkozó is jelezte, hogy támogatja a ren­dezvényt. Annyi biztos, hogy az összecsapásokat Joola asztalon bonyolítják le, s mivel Oroshá­zán nincsenek ilyenek, így a Bé­kési TE sietett a házigazdák se­gítségére. Az első január 12-ei bukaresti mérkőzés után tárgyalnak a ma­gyar szövetség vezetői arról, hogy pontosan mikor is érkeznek majd a román küldöttség tagjai Orosházára, s mi lesz a részletes programjuk. A vendégeket fo­gadja a város polgármestere, Fetser János is. Jelenleg csak azt lehet tudni, hogy az első össze­csapáson mindkét csapat a legerősebb összeállításban szere­pel, így a hazaiaknál Badescu, Ciosu, Simion szerepel, míg a mi­einknél Bátoifi, Tóth, Ellő alkotja az együttest. Amennyiben Buka­restben magyar győzelem szüle­tik, úgy elképzelhető, hogy a visszavágón a románok változ­tatnak és akkor előtérbe kerülhet az Orosházi MTK légiósának, Cojocarunak a szerepeltetése is, miként a fiatal Steffés Encea is lehetőséget kaphat a vendégek­nél. (v. 1.) Pécsről indult neki a nagyvilágnak Hogy miért is annyira érdekes mindez mindjárt így az elején? Roppant egyszerű a válasz! Nincs a Viharsarokban a sport életbentartásáért valamelyest is áhítozó klubvezető, játékos és szurkoló, aki napjában kihagyna egyetlen fórumot (beleértve a kocsmai disputákat is), hogy ne emlegesse fel vidékünk legna­gyobb sirámát, nevezetesen, „csak végre bennünket is megta­lálna már egyszer egy olyan pén­zes szponzor, akikből Budapes­ten vagy a Dunántúlon még csak- csak terem, s abban a bizonyos utolsó pillanatban mindig színre lépve kinyitja a pénztárcáját.” Többnyire cégét reklámként, de megeshet, akár a sajátját áldozza fel a futball oltárára. Hogy szá­mos csapatot még ez sem tudott igazán helyzetbe hozni? Kit érde­kel ez Csabán a Kórház utcai lelá­tón, ha ráadásul félti kedvenceit, mert tudja, azon már hiába kese­reg, hogy a nyáron „kiherélődött” a gárda, s —jobb félni, mint meg­ijedni alapon—azt mondja: szép lassan se csapat, se játék s ha ez így megy tovább, szépen ki- pottyan a gárda az NB I-ből. Arra pedig kevés a remény, hogy ép­penséggel gyorsan vissza is ke­rüljön, mint mostanság, amikor végképp nem feltétlenül azon múlnak a dolgok, hogy a drámai pillanatban helyén volt-e az esze és a szíve az előretolt csatárnak. Persze hol vagyunk még ettől — szerencsére... A krónikás utólag bevallhat­ja, elsősorban ez a tiszteletre méltó és aggódó-féltő érdeklő­dés inspirálta arra, hogy minél hamarabb igyekezzen megtud­ni, ki is az a kulisszák mögött egyre többször emlegetett Kré­mer Károly, miért éppen a Bé­késcsaba csapatán akar annyira segíteni, de legfőkép­pen miként is képzeli el a másutt is áhított, de hirtelenjében ránk is tündöklő, üstökösként felsejlő támogatást?,,Krémer úr nagyon elfoglalt ember, érdemes jó elő­re időpontot egyeztetni vele." „Segítőkész, sokat látott-hallott, rendes ember.” „Csak január hatodika után keresse, addig külföldön, valószínűleg Franci­aországban tartózkodik.” Nagyjából ennyit tudtam róla, mielőtt a belvárosi, félemeleti, nem hivalkodó tágas irodában hellyel kínált, miközben az volt a benyomásom: innen, akár ez­zel a különben sűrűn csengő te­lefonon akár a világ számára minden fontos üzlete mozgatha­tó és elintézhető. Amibe termé­szetesen az is könnyedén bele­fér, hogy mostantól Békéscsaba futballja is egyenesbe kerülhet. Krémer úr azonban gyorsan le­hűt: bizony hogy ne higgyem, mostantól itt a kánaán, s ő egye­dül megmenti a csapatot és elűzi a szurkolók rémálmait. És nem is ígér semmit, csupán — ezt viszont annál komolyabban gondolja és később tösször meg­ismétli — segíteni akar. Jólle­het, eme két egymás mellé rakott félmondatot összeolvasva az a benyomásom, akad benne némi ellentmondás, de elismerem, lo­gika is. Nem táplálva mástól ez utóbbi, mint amit így aposztro­fálnak az értelmező szótárban: óvatosság. Nincs másról szó, mint hogy Krémer Károly nem akar mindenáron a lapok sport­rovatának legelőkelőbb szögle­tébe kerülni és hangzatos ígér­vényekkel előhozakodni, amit esetleg később a fejére olvas­nak. El kell fogadnom, van ebben valami tiszteletre méltó és becsülendő szerénység, amit sok-sok külföldön töltött eszten­dő tapasztalata mondat vele minduntalan. Mondjuk úgy, las­sabban és óvatosabban akar be­leépülni amagyar futball megúj­hodásának iszonyúan nehéz fo­lyamatába, mint azt a napjainkra feletébb türelmetlen magyar (szurkoló) várná. Talán legfő­képpen annak okán, hogy lassan tíz esztendeje lett ismét kétlaki, s többek közt ezért nem érti: mi­ért mennek nagyságrenddel ne­hézkesebben azok a folyama­tok, amit úgy nevezünk, hogy tiszta viszonyok. Pénzről ne beszéljünk?! Hogy csaknem egyórás beszél­getésünk ideje alatt pusztán egyetlen összeg hangzik el a szájából? Talán ennek tudható be. Ez az összeg nem más, mint amely arra vonatkozik, mennyi­ért is próbált komolyabb futballt teremteni Budafokon. Később megígértette velem, mégse ír­jam le pontosan, s egyáltalán jobb tiszteletben tartani az üzlet­emberek szigorúan belső megál­lapodásait. S ha már itt tartunk! Számok­ról a jövőben sem esik szó, ezen a napon pedig elégedjünk meg annyival, nagyon komolyan tá­mogatta már ősszel is a Békés­csabát, akár tudtuk, akár nem. A szimpátia régről ered, talán a Baja környékéről eredő, vagyis vidékiségéből leginkább. Ré­gebben is látta a csabai lilák pes­ti meccseit, tetszett neki, amit csináltak, az pedig maradjon a saját titka, hogy miért éppen most lépett a színre. ,Nem aka­rom a Békéscsaba sorsát felvál­lalni” — mondja egyszer így, szó szerint nagy kört téve töprengő tekintettel a tágas iro­dában, majd kifejti, nem abban látja az igazi megoldást, hogy óriási összegeket invesztál a csapatba, annál inkább abban, ha az innen elkerült, más csapa­tokban izmosodó fiatalokra épí­tenek, a bennük többnyire kiak­názatlan többet akarásában bíz­va. (Kilenc név forog a kalap­ban, négyen már visszakerült- nek tekinthetők, mint erről a na­pokban írtunk is. — A szerk.) Vannak más fiatalok is a tarso­lyában — értsd: rendelkezik egy részük játékengedélyével —, akik szerinte nagyon sokat je­lenthetnek majd tavasszal Csa­bán. Krémer Károly mellesleg 1968-ban döntött a nagyvilág fel­fedezése mellettt, azóta gyűjti a muníciót mostani mindennapjai­hoz. Az Egyesült Államoktól kezdve, Belgiumon és Anglián, Franciaországon és Svájcon át különböző első osztályú csapa­tokban kamatoztatta tudását — így például a belga Standard Le- gie-ben — és félmosolyok köz­ben mondja: itthon mit sem tud­nak, vagy legalábbis nem akar­nak tudni korántsem röstellnivaló külföldi futballkarrierjéről. Új­ságmásolatokat mutat, az egyik hatalmas felhőfejesét örökíti meg, a másik nacionáléját ismer­teti. Ez utóbbin az utolsó újságírói érdeklődésre adott válaszából a kérdés is kiderül:,Mindenütt ta­nultam valamit, ami hasznos.” Most azzal egészíti ki a sok évvel ezelőtti nyilatkozatot: „Fokoza­tosan igyekeztem átmenni játé­kosból üzletemberré." Ez az „üz­letemberség” jelenleg azt jelenti, hogy infrastrukturális beruházá­sokkal foglalkozik, több cége is prosperál hazánkban, egy részük külföldi—magyar vegyes vál­lalatként. Még minden kiforratlan Amúgy nem lenne érdemtelen a szóban forgó nacionálét szóról szóra idemásolni, mert sok min­dent megtudhatnánk a külföldi futballistáról, de azt kéri, vár­junk még egy kicsit. Ha már ed­dig nem kerültek nyilvánosság­ra, ne éppen most, amikor még csak a körvonalai vannak meg hosszabb távú itteni terveinek. Fogadjam el, mindenről mesél majd, de még annyira kiforratlan minden ezzel a most felerősö­dött Békéscsabához fűződő kapcsolatban, tényleg nincs itt az ideje a részletekről beszélni. A megállapodások még nem jöt­tek létre, eddig csak szóban köt­tettek meg. Egy biztos, lehetősé­get lát benne, hogy előbbre moz­dítsa a csabai focit, persze üzlet­tel vegyítve. Mi tagadás, eddig nem sokan fedezték fel a mi régiónkat ez ügyben, s nem vigasztaló, hogy másban sem. A sport sok csodát produkált már a világban, s mi­ért ne éppen most érkezett volna el a Körösök völgyébe is az a bizonyos segítő jobb? Még vala­mi, nem is egymás riasztgatása- ként, csak úgy beszélgetésünk részeként: Krémer úr -— vagy inkább ta­nácsadó barátai — óva intenek bennünket attól, hogy bizalmat­lan légkört keltsünk, s ez akár odavezessen, hogy mégsem lát­ják értelmét ide telepíteni a segít­séget. Tudjuk, hiszen errefelé is akadtak idők, amikor néhányan minden bajok okozóiban a sajtót jelölték meg. Nagy kár. Nem sze­retnénk meghiúsítani a „segítő jobb”-ot. Kivált azok után, hogy Krémer úr búcsúzáskor maga is megerősítette: az újságíró legter­mészetesebb sajátja, hogy kíván­csiskodjon. No meg az, legyen korrekt és segítőkész. Remény­kedünk benne, hogy innen foly­tathatjuk, merthogy ígéretet kap­tunk arra, lehet hogy már holnap többet tudhatunk arról, mit is je­lent a békéscsabai focinak a rég­óta segíteni készülő szponzori csoport. Ez annál inkább kívána­tos, mert Papp László ügyvezető nem is olyan régen azt mondta: .Nagyot hibáztunk, amikor ősszel nem tájékoztattuk jobban a minket körülvevő történésekről az értünk legjobban aggódókat.” Fábián István Szavazószelvény 1997. január 11-éig minden lapszámunkban közzétesszük a szavazószelvényt, amelyet kivágva, borítékba téve vagy levelezőlapra ragasztva január 14-éig küldhetnek be la­punk címére: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Csak a lapunkból kivágott szelvényeket vesszük figyelembe a szavazatok összegzése­kor. Kérjük a borítékra, levelezőlapra ráírni: „Az év sportolói”. Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1996-ban? 1.: -----------------------------------------------------------------------­2.: -----------------------------------------------------------------------­3.: _____________________________________________ Ki volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1996-ban? 1.: j---------------------------------------------------------------­2.: _______________________________________________ 3 .: ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Melyik volt Békés megye legjobb csapata 1996-ban? 1.: _______________________________________________ 2 .: _______________________________________________ 3 .: ____________________________________________ K i volt Békés megye legeredményesebb edzője 1996-ban? 1.: ----------------------------------------------------------------------­2 .; -----------------------------------------------------------------------­3.: -------------------------------------------------------------------­Név: ____________________________________________ C ím: -------------------------------------------------------------------­Szél Tibor és az Urbanik házaspár elutazott (BÉKÉS MKiYF.I HÍRLÁP A ^/Utesz tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon/fax: (66) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66)453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHIR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft, negyed évre 2085 Ft. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents