Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 24. szám

1997. január 29., szerda KÜLPOLITIKA J3R A helyszínen tapasztaltuk: Belgrádban áll a bál A tüntetők fütyülnek a rendőrkordonra Belgrádban áll a bál. Sípoktól, fütyülőktól, dudáktól hangos a város. Karneváli a hangulat, mint nálunk szilveszterkor. Az utcán a vattacukros mellett sült­gesztenye- és szotyolaárus, a rikkancs szomszédsá­gában zöldséges kínálja portékáját. Ének, tánc, zajongás. Csakhát körös-körül mindenhol rohamosz­tag, rendőrkordon. Balkáni állapot. A másfél milliós szerb fővárosban 70 napja fordult fel ismét a világ. Ennyi ideje tart ugyanis a Zajedno (Együtt) el­lenzéki pártkoalíció, illetve az egyetemisták tüntetése. Elsőd­leges céljuk a szerbiai helyható­sági választások eredeti eredmé­nyeinek az elismertetése, vala­mint Milosevics elnök lemonda- tása. Nagyjából ennyit tudunk, amikor hétfőn délelőtt célba vesszük újvidéki kísérőnkkel, Kotta Gyulával Belgrádot. Az odavezető autópályán leszur­koljuk a 10 márkás autópálya­díjat, pedig nem is M5-ösnek hívják. Kotta úr kifakad: 150 márkás szerbiai, havi átlagfize­tés mellett van képük ennyit el­kérni?! Nem csoda, ha a szerb elnök ellen fordul a kisemmi­zett, elszegényedett tömeg. De hát milyen sokadalomról is beszél kísérőnk? Belgrád köz­pontja kora délután nem árulko­dik semmi rendkívüliről. Aztán a magyar nagykövetségen szem­besülünk a tényekkel. Szent Száva napját ünnepli a szerb pra­voszláv egyház, a körmenet reg­gel lezajlott, erről lekéstünk. Mi­vel körmenetről van szó, a százezres menetoszlop azon az utcán is áthaladt, ahol a diákok A tüntetők utánpótlása is biz­tosított alkottak kordont már 178 órája a rendőrkordonnal szemben. Kénytelen-kelletlen a hatalom hajnalban visszavonta a rendőrséget, mert a hívek elől Belgrádot egyszerűen nem zár­hatták le. Informátorunktól megtudjuk: bár nagy ünnepe ez a szerb ortodox egyháznak, de ta­valy ilyenkor csupán néhány száz fős csoport vonult végig a városon. A mostani százezres tömeget maga a 80 éves Pál pátriárka vezette, és egyértelmű­en üzent Milosevicsnek: az egy­ház az ellenzék oldalára állt. Munkanélküliségtől azért nem kell tartanunk —adják tud­tunkra —, mert az Együtt koalí­ció a Köztársaság téren megtart­ja szokásos tüntetését Vük Draskoviccsal, a Szerb Megúj­hodási Mozgalom elnökével, valamint Veszna Pesiccsel, a Szerbiai Polgári Mozgalom el­nökével. Es Milosevicset ismer­ve, az elnök a rendőrkordon új­bóli felállításán sem habozik, ha szükségét látja. Akkor hát séta. Egyébként is így nevezik a spontán kiala­kuló megmozdulásokat, me­lyek a város 30—40 pontjáról indulnak ki és duzzadnak fel egy-két-ötezresre, majd sok­szor kapcsolódnak egymás­hoz. Csupán egyetemista és pártpolitikai tüntetésnek nehe­zen nevezhetők, hiszen kisgyermektől a dédszülő-ko- rúig széles a skála. Persze, nem is egészségügyi sétáról van szó, mindenki hozza a saját kö­vetelését. Két egyetemista lányhoz csatlakozunk. Transz­parensükön a felirat: „A vörös mennyországból vörös véged lesz.” Milosevicsről alkotott véleményükhöz egy újságot, a Mi anyakocánk címűt melléke­lik. Az utolsó oldalon egy kép, rajta lemeztelenítve Szaddam Húszéin és Milosevics. A szö­veg: ,,A két rossz álom”. Az egyetemista feketehumor gyöngyszemeit, a transz­parenseken megjelent felirato­kat már könyvben is kiadták. Ez is megvásárolható az utcán a szöveges kitűzőkhöz hason­lóan. „Az idő teremt, az idő rombol” — próbáljuk magya­rosítani a szerb egysorost, de az árus megvetően néz ránk: —Maguk is csak ötleteket akar­nak lopni a jelvényszövegekhez. Kereskedői ötletekben nincs hiány. A sípok, dudák a legkelendőbbek, a legegysze­rűbbek két-három dinár között (50—75 forintért) találnak gaz­dára. Draskovics fotójával díszí­tett falinaptárakat, Együtt a győzelemért feliratú zászlókat is kínálnak. Nézelődésre azonban nincs idő, a forgatókönyv felbo­rul. Mégis jönnek az egyetemis­ták, mégis feláll pillanatok alatt velük szemben a rendőrkordon. — Belgrádi rendőrt alig lát itt, a többséget úgy hozzák ide vidékről — ecseteli egy fiatal­ember. — Másfél-két órás szol­gálat után „sorokat” cserélnek, nehogy elveszítsék a rendőrök a fejüket. Mert Milosevics igyek­szik azt a látszatot kelteni, hogy erőszakot nem alkalmaznak. A rendőröket jól megfizetik, nem köti őket hozzánk semmi, a hata­lom bástyáit alkotják. Legalább annyi a fegyver a rendőrségnél, mint a hadseregnél, akik azon­ban már átálltak hozzánk. A hírt többen is megerősítik, mintegy száz katona civilben, katonakönyvet lobogtatva csat­lakozott a tüntetőkhöz. Mások hozzáteszik: leszerelt, nyugdíjas katonákról van csak szó. Egy jelenleg is aktív ezredest állító­lag kiszúrtak azért a tömegben, de azóta ő már biztosan nem tag­A Köztársaság téren hétfőn is tízezrek gyűltek össze szerelemben muszáj bízni — bontakozik ki a lány öleléséből a fiú. Egy másik fiatalember „Milosevics, vége” feliratú pa­pírral áll három órája a kordon­nal szemben, és folyamatosan lehet tenni egy erősebb fújással, amikor Draskovics bejelenti: tudomása szerint a hatalom a rendőrséget utasította, hogy verje szét az ellenzéki tünteté­seket. Vük Draskovics (képünk közepén) nem cenzúrázza a transzparensek szövegét, sőt szívesen adja hozzá a nevét ja a szervezetnek — hangsú­lyozzák. A rendőrkordonnal szemben­állók a legkülönbözőbb módo­kon „ingerük” az egyenruháso­kat. Egy fiatal pár például forró csókolózásba kezd. — Ha másban nem is, de a A pravoszláv egyház képviselőjének megjelenése fokozta a hangulatot nyomja a szöveget az egyenru­hásoknak. — Addig állok itt, amíg a pa­pír tartalma be nem teljesedik— válaszolja kérdésünkre. Hogy „repkednek” a mínuszok? Sze­rinte ez csak szokás kérdése, kel­lemes a hőmérséklet, de valami van a levegőben... — Maguk magyarok? Büsz­kék vagyunk önökre, mert van egy Václav Haveljük — téved egyet. — Ez itt a diktatúra egyik utolsó bázisa Európában, de Szerbia nem nyugszik bele — teszi hozzá. — Tudja, van ná­lunk a történelmi négy „C” betű. Csak a megértés menti meg a szerbeket — ennek a kifejezés­nek a kezdőbetűi. Mi egy betűt megváltoztattunk, és így az új kifejezés: Csak a séta menti meg a szerbeket. Közben száz méterre a kor­dontól, a Köztársaság téren, melyet a legtöbben már a De­mokrácia tereként emlegetnek, több tízezres tömeg verődik össze, és hallgatják az ellenzéki vezetőket. Draskovics bejelen­ti: aznapi hír szerint egy illeté­kes belgrádi bíróság megsem­misítette a választási bizottság azon döntését, mely szerint az ellenzéki koalíció szerzett ab­szolút többséget a belgrádi helyhatósági választásokon. A sípok, dudák fülsiketítő üzem­módba lépnek. De még erre is rá A beszédek után, 17 óra kö­rül a tömeg oszlana, de nem várt esemény történik. Megjelenik a pravoszláv egyház egyik veze­tője és átvág a rendőrkordonon. Több ezren csatlakoznak hoz­zá. Közös séta néhány száz mé­teren keresztül, a forgalmat megbénítva. De az autósokat ez egyáltalán nem zavarja, inkább rata Pártnak a székhelye talál­ható. Slobodan Vuksanovics szóvivő állandó mozgásban van, hol az ablakhoz siet, hogy az utcai fejleményeket szemlél­je, hol telefonhoz hívják. A szü­neteket kihasználva arról kér­dezzük, hogy meddig tarthat ez a „döntetlen” állapot. — Akár egy évig is — vála­szolja. — A hatalom számára ijesztő és idegesítő, hogy napon­ta összejön 150 ezer ember, és kitartóan, de ugyanakkor béké­sen tüntetnek. Milosevics több­ször bebizonyította, nem érdekli a nép, ha kell, rendőri erőket vet be, akár erőszakra való felhatal­mazással is. Sokakat nem is a tömegben, a nyílt terepen bán­talmaznak, gumibotoznak, ha­nem kifigyelve, hazafelé menet, egyenként, a sötétben. Milo­sevics minden bizonnyal a to­vábbiakban is megpróbálja a fi­gyelmet elterelni például Ko- szovóval vagy csalóka ígéretek­kel. Ha úgy látja jónak, ellentün­tetést szervez. Akadt már példa arra, hogy vidéki munkanélküli­eket hozatott fel busszal, fizette, etette őket. Reméljük, hogy nem robban ki polgárháború, és te­szünk is ezért. Sokszor mi állunk a nép és a rendőrség közé, hogy megakadályozzuk az incidense­ket. Céljainkat azonban nem ad­juk fel, itt már nem lehet vissza­kozni. Este fél nyolc, kezdődik az állami tévében a híradó. A sípok, fütyülök, dudák csúcsüzemben. Száz méterre a rendőrkordontól egy McDonald’s étterem tele vendéggel, jórészt tüntetőkkel, akik békésen, mosolyogva fala­A szerelmeseket a rendőrkordon sem választhatja szét. A fiatalok a tiltakozás legváltozatosabb fajtáit vetették be FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER ők is győzelmi dudaremekeket adnak elő. A rendőrök a zűrza­var hatására oda összpontosíta­nak, így átjuthatunk a túloldal­ra, ahol az Együtt koalíció egyik szervezetének, a Demok­toznak, beszélgetnek. Nem csak egymással, hanem a betévedő rendőrökkel is. Ha valaki csak ezt látná, el sem hinné, hogy Belgrádban áll a bál. Nyemcsok László

Next

/
Thumbnails
Contents