Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-27 / 22. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1997. január 27., hétfő Ha a rácsos ajtó szabadba tárul, az új élet esélye lehet Szakmát tanulhatnak a büntetés-végrehajtási intézetekben A Békéscsabai Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ (BRMKK) képzéseivel jelen van a büntetés végrehajtó intézetekben, Szeged-Nagyfán, Allampusztán és a szegedi Csillag Börtönben. Az elítéltek szabadulásuk után nagyobb eséllyel kerülhetnek a munkaerőpiacra, talán könnyebben beilleszkedhetnek az életbe. A Munkaügyi és az Igazságügyminisztérium együttműködési megállapodást kötött, hogy a képzési központokkal összefogva az országos hálózati program keretében központi finanszírozással fedezik a képzéseket. Az első tanfolyamok a békéscsabai intézmény szervezésében mező- gazdaságiak voltak, majd ipari jellegűekre bővültek. — Kedvezőek a tapasztalataink — mondotta Molnár György igazgató, — a büntetés-végrehajtó intézetek vezetőivel, a képzés feltételeit biztosítókkal és a hallgatókkal egyaránt. Speciális módszertannal tanítunk, a modulrendszerű képzés folytatható, miután szabadulnak. Lakóhelyükön, a területi képzőközpontokban befejezhetik a tanulást egészen a szakmaszerzésig. Az emberi, az érzelmi, a lelki hatása igen értékes a tanfolyamoknak. nő a felelősségérzetük, erősödnek az emberi kötődések. Sertés és pulykatenyésztők, zöldségtermesztők, szobafestők, mázolok, alapfokú hegesztők, könnyűgépkezelők, targonca- vezetők, kosárfonók, kerámia- tárgy-készítők tanultak az elmúlt évben ezekben a büntetés-végrehajtó intézményekben. Jövőre bővülnek a lehetőségek, ló-, juh-, szarvasmarha-tenyésztő, általános növényvédő, épület-karbantartó, számítógép-kezelő szakmákból is indítanak képzéseket a BRMKK szemezésében. A napokban nem mindennapi esemény színtere volta békéscsabai képzőközpont, a szeged- nagyfai intézetből négy, a képzésben legjobban végzett, szabadulás előtt álló ember látogathatott ide Csanálosi Béla kulturális nevelőtiszt és Eördögh József büntetés-végrehajtási osztályvezető-helyettes kíséretében. Őket fogadta Molnár György igazgató és Bátkai József, a mezőgazdasági képzések instruktora. Hamar oldódott a kezdetben merev hangulat az asztal körül ülők sorában. Hihetetlen volt számomra, hogy ezek az emberek mások, mert elkövettek valami törvénybe ütközőt. Feltűnően okosan érveltek, szóltak, tájékozottak a világ, az ország dolgaiban. Sorsuk, céljaik, jövőbeli elképzeléseik, személyiségük átalakulása hasznos tanulság lehet valamennyiünk számára. — Kérem, mutatkozzanak be, mondják el hogyan kerültek Nagyfára? Milyen szakmát tanultak és miként képzelik el életüket a szabadulás után ? Zoltán jóképű, szolnoki fiatalember, huszonnyolc éves, a szakmája villanyszerelő: — Vagyon elleni bűncselekmény miatt kerültem börtönbe — emlékezik, — 1995 novembertől tartanak fogva 96 májusában kerültem Nagyfára. Dolgoztam az intézet könyvtárában, bőségesen volt időm, unatkoztam. Jelentkeztem kosárfonónak, világéletemben érdekelt; hogyan készülnek ezek a tárgyak. Kicsit döcögősen kezdődött a tanulás, később elsimultak a dolgok, a bennünket oktatókkal igazi emberi kapcsolatunk alakult ki. Figyeltek a problémáinkra, van közöttünk jó néhány közlési kényszeres ember, az információra éhesen vártuk a foglalkozásokat. Húszán vettünk részt a tanfolyamon, még vakok is tanultak. Látás nélkül, tapintással egyikük készítette el az első, funkciójára is alkalmas kosarat. A szakma alapjait tanulhattam meg. Szeptemberben kerülök ki, van hová mennem dolgozni, várnak. Szeretnék megismerkedni a számítógéppel is. Sajnos a magánéletem válságba jutott. A válásom nagyon megviselt, ma is szeretem a feleségem. Ami volt, az megvolt és hogy mi lesz, az a jövő zenéje... Voltam nehéz emberek között a börtönben, ahol az erősebb az úr, akár bevalljuk, akár nem. Egy másik csoportban már jobbak voltak az emberi kapcsolatok. A börtön legkeményebb tanulsága, hogy elszakítja az embert a családjától. — Vannak itt emberek, akik még annak is örülnek, hogy fedél jut a fejük fölé, meleg ételt kapnak, nincsenek egyedül, kifejezetten jól érzik magukat a börtönben. A luxusigényük a napi egy doboz cigaretta. Sokan élnek odakinn, akinek inkább lenne helye itt, ahol mi vagyunk! Felső középosztálybeli életet teremtettem magamnak, bukott a cégünk, nullára futottam, megcsináltam, amit megcsináltam, a büntetésemet jogosnak érzem. A kinti világ, ha tudomást szerez a múltamról, lehet, hogy annyit mondanak majd, „na ezen is túl van”. Nekem nagy tanulság volt. — Fejezi be mondandóját a fiatalember. Nagyfa korábban kényszeralkohol elvonóintézetként működött, alapjaiban véve adottságai nem változtak. A rabok havonta kétszer hazamehetnek, ha viselkedésükkel ezt a lehetőséget nem vonják meg maguktól. József 48 éves, öt éve rokkant- nyugdíjas szívbeteg, eredetileg bányatechnikus volt. A bűne; csalás, tulajdon elleni bűntett. Politikai múltja miatt nemzeti gondozott. Parasztgyerekként nőtt fel, otthon gyümölcsös, szőlő várja. Egyedül élt és várhatóan fog is. — Mezőgazdasági tanfolyamon végeztem itt — meséli, — ez van a véremben. Az év közepén szabadulok öt év után, a tárgyalások még mindig folynak körülöttem. A vizsga idején - bár igen rossz idegállapotban tárgyalásra készültem — kiválóan megfeleltem az elvárásoknak. A Mecsek alján sok a munkanélküli, de ha komoly segítséget, munkást keres az ember, nehezen talál. Számomra létkérdés, a tovább élést, a gyógyszert jelenti, hogy a szabad levegőn, a mezőgazdaságban dolgozhassam. Itt átfogó mezőgazdasági ismereteket szereztünk, még a kisállattenyésztéssel is szívesen megismerkednék. Nyúl, galamb. baromfi, kecske, juh, ha ezeket tudja gondozni a magyar ember, falun még szegényen is megél valahogyan. Nincs is olyan nagy szükségem a többi ember befogadására, távol élek a várostól, nem számítok senkire. Gyerekkorom sem volt, az apámat a szemem láttára verték agyon. Az volt az igazi bűntény, közönséges rablógyilkosság, amikor arra kényszerítették, amit nem akart. Elvették negyven hold birtokomat. Ezt sosem bírtam megemészteni. Karddal, kockával, karikagyűrűvel lehet vagyont szerezni — mondták a régiek. Nekem a kocka, a szerencsejáték maradt, de ráment az életem java része, hogy nyertünk és a társaimat becsaptam. Emberre kezet soha nem emeltem, de ültem annyit, mint egy rablógyilkos. Szerintem annak a társadalomnak nem volt erkölcsi alapja arra, hogy engem elítéljen, a mostanira is csak azt mondhatom: „anyám, én nem ilyen lovat akartam”. Három lépés távolság minden politikától. Megyek vissza a szőlőbe, gyümölcsösbe, dolgozom, más nem érdekel. Jó lenne a nyúl, a baromfi, a kisállattenyésztést is megtanulni. Már abból megélne a munkanélküli falusi ember, ha a ház körül állatot tartana és értene a neveléséhez. Bátkai Józseftől, a BRMKK munkatársától megtudtuk, szerepel a tervek között ilyen képzési forma, ahol tanulhatnának a fogva tartottak és ellátóik is. Bár beszélgetőtársaim ekkor már nem Nagyfán szeretnének tanulni. Béla sem idős, a negyvenhez közelít. Gyorsbeszédű, nyughatatlan egyéniség. „Odabenn” sem tartozik a legengedelmesebb rabok közé. Időnként a saját eltávozását is veszélybe sodorja. A Csillagból került a szegedi szabadabb világú átmeneti intézetbe, majd a nagyfai, nehezen tűrt viszonylagos elszigeteltségbe. —1990 márciusban kerültem be több ember halálát okozó ittas vezetés miatt — mondja. — Tizenöt évig voltam gépkocsi- vezető. Feleségem nincs. Pulyka, baromfitenyésztést tanultam az intézetben, ott is dolgozom. Lassan szabadulok, ha el nem puskázom a dolgot. Talán kint is hasznát veszem ennek a tudásnak, bár a vendéglátásban több fantáziát látok. Amit itt keresünk, az még cigarettára sem igen elég. Bizonyosan megérdemeltem a büntetést. Sok tervem van, de nem tudom mennyiből fogok tudni megélni. A rendőröket meg a zűrt kerülöm, az biztos. Imre életfogytos, 53 éves, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt veszítette szabadságát, Ránézésre a világ leg- jámborabb embere, vastag üvegű pápaszemmel. Bűnössége alig hihető. — Műbútoros a szakmám, számomra a kosárfonás továbbképzés volt — magyaráz. — Odakinn biztosan nem lett volna időm ezt megtanulni. 1998. márciusáig maradok, feleség, két gyerek a családom, már unokám is van. Szeretnek otthon, még a szomszédság is vár, ha szabadságra megyek. Akinek van kapcsolata a külvilággal, szerintem könnyebben visszajut az életbe. Ismertem én olyan rabtársakat, hogy kiszabadultak, de úgy lerobbantak, hogy megváltak az életüktől, értelmetlennek látták a jövőjüket. Lehetőségem volt a fával bánni, mások szerint is gyönyörű faszobrokat készítettem. Az emberi kapcsolatokat újra kell tanulni. Ha kikerülök, folytatom a szakmát. Nem félek a múltamtól, úgy érzem tudok majd tovább élni, dolgozni. Igenis érzik a társadalmi megkülönböztetést, ha a börtönből kikerülnek ezek az emberek. A mezőgazdaságban rengeteg a tennivaló, a képzők csak azt kérik a munkaadóktól, adjanak esélyt, lehetőséget ezeknek a szabadra kerülőknek. Megtanulták a szakmát, amit a vizsgákon bizonyítottak. Az életben való boldogulásuk nagyobbrészt rajtuk is múlik. A 13 ezer magyar elítélt közel 80 százaléka nem rendelkezik szakmai képesítéssel, 17%-a még a 8 általánossal sem. Aki letöltötte a rámért büntetést és nem süllyed a teljes közönyösségbe, nem kerül a bűnözők világába, talán még menthető. Az igazi próbatétel a rácsos ajtó kitá- rulásával következik. Bede Zsóka Ha a kapu szabadságra tárul, szakmával, végzettséggel könnyebb az új élet kezdete KÉPÜNK NEM A BESZÉLGETÉS HELYSZÍNÉN ÉS SZEREPLŐIVEL KÉSZÜLT Új lehetőségek a munkaügyi központ kovácsházi körzetében Nyertes, aki a sivatagban oázist talál Hasznos verseny diáknak, tanárnak Hátrahagyta a kamionját Egyelőre nem tudni miért választotta a zöldhatáron való átkelést az a román állampolgárságú hölgy (monogramja: Cs. H.), akit Pitvaros térségében tartóztattak fel az elmúlt héten a mezőhegyesi határőrizeti kirendeltség egyik járőre. A Lökösházán belépő Pannónia nemzetközi gyorsvonat kocsijának padlásterében megbúvó M. C. és C. C. (szintén román állampolgárok) már beszédesebb- nekbizonyultak: elmondásuk szerint Ausztriába szerettek volna eljutni. Az Orosházi Határőr Igazgatóság mindhármukat visszaadta a román határőrizeti szerveknek. A török állampolgárságúk. // - t Nagylakon akkor csípték fülön, amikor egy tehergépkocsi potyautasaként éppen elhagyni készült Magyarországot. Mint kiderült,Y. H. a hétvégén Makó belterületén az általa vezetett kamionnal balesetet okozott. A helyszínről — kamionjának gondos lezárása után — segítségnyújtás nélkül távozott, majd felkéredzkedett egy Románia felé tartó tehergépjárműre. A makói rendőrök minderről telefonon értesítették a határőröket. Nagylakon már várták a törököt. (gh) Légy nyertes! — határozta meg a Békés Megyei Munkaügyi Központ és kirendeltségei az idei év szlogenjét, amely cél eléréséhez továbbra is a szolgáltatásaikkal szeretnének segítséget nyújtani a munkát keresőknek. A megoldás a pozitív gondolkodásban rejlik, mert mint azt felhívásuk egyik pontja is tartalmazza: „A nyertes minden sivatagban talál oázist, ellenben a vesztes minden oázisban 2—3 sivatagot”. A mezőkovácsházi munkaügyi kirendeltség az 1996-os évet eredménnyel zárta. Az összegzésére Bartha Lajosné kirendeltségvezetőt kértük. — Tavaly az egész működési rendszerünk reformálás alá került. Kirendeltségünkön új szolgáltatásokat vezettünk be és több sikeres rendezvényünk volt. Ilyen volt például a fiatalok napja, az állásbörze, ekkor indult az álláskeresők (JOB) klubja is. Dán mintára bevezettük az öninformációs szigetet és júniustól a pályakezdők programja keretében olyan új szolgáltatásokat, mint a pályamódosító-, megtartó, az álláskeresési technikák, vagy az impulzus egynapos, illetve a pályaorientációs tréning 3—3 napos foglalkozásait. — Hány embernek sikerült munkát találni? — A közvetítések száma 2990 volt, ebből 2686-an nyertek elhelyezést. A 89 százalékos eredmény valós minőséget mutat, hisz megpróbáltuk csak azokat a munkaerőket kiközvetíteni, akikre valóban igényt tartottak a munkáltatók. Szeretnénk most is szinten maradni, sőt növelni az arányokat. Az idén néhány új területre is koncentrálnunk kell az erőnket. A pályakezdőkkel való foglalkozás folytatódik. Várhatóan kritikus lesz a 45 év felettiek elhelyezkedése. Részükre is állásbörzét tervezünk és kiemelten kezeljük a problémakört. A sok munkához reméljük lesz elegendő pénz is, hisz úgy tűnik, a munkaerő alapból többet fordíthatunk majd az aktív eszközökre. — Ismerve a mezőkovácsházi térség nagy munkanélküliségi arányát, lesz-e új lehetőség az elhelyezkedésre, támogatásra? —A Közmunkatanács éppen a napokban adta ki azt a pályázatot, amely a közmunkaprogramok megvalósításának 1997. évi támogatását célozza. Mivel a kovácsházi térségben a közhasznú munka az, amivel átfogóan orvosolhatjuk a problémát, ezért a pályázat az itteni önkormányzatok fontos és hasznos segítője lehet. Lényege, hogy 3 határidő mellett folyamatosan lehet pályázni minimum 100 fő alkalmazásával, 3 hónapos foglalkoztatásra. A pályázatot bárki beadhatja az önkormányzat támogatásával, sőt több község is társulhat részprogramokra. Végre ez egy olyan lehetőség, ami kifejezetten a mi térségünkre íródott! Jól alkalmazható még a jövedelempótlósok 180 napos foglalkoztatására is. Természetesen a pályázathoz, elkészítéséhez kirendeltségünk minden segítséget megad. Januártól az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségek a munkaügyi központokhoz integrálódtak, ezért kirendeltségünk is szoros együttműködésre törekszik, melynek célja a feketegazdaság visszaszorítása. Munkánk akkor lesz eredményes, ha ügyfeleink nyertesként távoznak. Halasi Mária Befejeződött a „Középiskolás leszek” tanulmányi verseny január 21 -én Battonyán. A Mikes Kelemen Középiskola tanárai által másodszor szervezett vetélkedő háromfordulós elődöntőjében 29 általános iskola csaknem 400 végzős diákja 1266 dolgozatot küldött Battonyára 9 tantárgyból. A kedvezőtlen időjárás ellenére 80 nyolcadikos tanuló jelent meg a tantárgyi döntőkön. A verseny- bizottság nagyon sok tartalmilag és alakilag kifogástalan dolgozatot látott, színvonalas feleletet hallott. Zsűrizés közben széleskörű tapasztalatcserére is nyílt lehetőség a közép-, illetve általános iskolai tanárok között. Eredmények: magyar nyelv- és irodalomból I. Ihász Éva (Nagyszénás), II. Hódi Erika (Nagyszénás), III. Sánta Valéria (Nagyszénás); történelemből I. Gál Georgina (Nagyszénás), II. Hódi Erika (Nagyszénás) és Juhos Anikó (Gádoros), III. Ihász Éva (Nagyszénás) és Budácsik Vera (Battonya); angol nyelvből I. Zách Lili (Mezőkovácsháza), II. Csáki Evelin (Mezőhegyes) és Botás Bernadett (Mezőkovácsháza), III. Farkas Anikó (Mezőkovácsháza); német nyelvből I. Litauszki Anikó (Tótkomlós), II. Szántó Péter (Mezőkovácsháza), III. Tamás Tímea (Békéssámson) és Bata Emília (Békéssámson); matematikából I. Szekretár Erika (Gádoros), II. Gyüre Márton (Kunágota), III. Bata Emília (Békéssámson); fizikából I. Kelemen János (Medgyesegyháza), 11. Baranyai Zsolt Gábor (Puszta- földvár), III. Jenei Viktor (Battonya); földrajzból I. László Jenő Csaba (Pusztaföldvár), II. Debreceni Péter (Békésszent- andrás), III. Bencsik Imre (Békésszentandrás); biológiából I. Győri Gabriella (Eötvös József Általános Iskola, Orosháza, II. Szebeni Gábor János (Nagyszénás), III. Dorogi János (Gádoros); kémiából I. Giliczó Eszter (Kaszaper), László Jenő Csaba (Pusztaföldvár) és Baranyai Zsolt Gábor (Pusztaföldvár), II. Kelemen János (Medgyesegyháza), III. Szanda Adrienn (Kaszaper) és Pusztafi Ágnes (Pusztaföldvár). M. Gy.
