Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25-26 / 21. szám
1997. január 25-26., szombat-vasárnap Harc a világ húspiacának újrafelosztásáért / Ev eleji beszélgetés a Gyulai Húskombinát vezérigazgatójával Zám András a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója 1983 óta. Két évet kivéve, amikor szintén vezérigazgató volt, de nem Gyulán. Elnökségi tagja a hazai húsipari szövetségnek, melynek korábban elnöke is volt. E körülmények szabták beszélgetésünk határait. Zám András képviseli a hazai húsipari szövetséget a brüsszeli székhelyű európai szövetségben —Az évek során mennyiben változtak az állam elvárásai a cég iránt? — A rendszerváltás utántól merőben mások. Bár a régi, úgynevezett keretgazdálkodás a húsipari tröszt megszűntével párhuzamosan véget ért 1987- ben, ám az, hogy előbb a MÉM- hez, majd az FM-hez tartoztunk, s csak utána a vagyonügynökséghez, a tulajdonosi jogot gyakorló állami szervezet részéről még jelenthetett valamiféle elvárást. A vállalati tervet ugyan magunk dolgoztuk ki annak idején, de illeszkednie kellett a központi programhoz. A keretgazdálkodás azt jelentette, hogy az adott nagyvállalathoz tartozó megye ellátásáért—esetünkben Békés megyéért — addig a mértékig, ameddig számunkra a számokat lebontották, mi voltunk a felelősek. így kötöttünk szerződéseket a kereskedelemmel. A monoton rendszerből kilépni nem nagyon lehetett. Az a cég, amely ennek pontosan vagy többé- kevésbé eleget tett, jó cégnek számított. Ma magán- tulajdonú részvénytársaság vagyunk, amely gazdálkodását, kapcsolatait, programját, vállalati stratégiáját maga alakítja ki az igazgatóság irányítása és jóváhagyása mellett. Állami feladatot, elvárást semmilyen módon nem közölnek velünk. A piaci körülményekhez alkalmazkodás élteti az egyes vállalatokat vagy teszi tönkre, ha nem tudnak idomulni. Az állam jelenleg csak a támogatási és az elvonási rendszeren át tudja befolyásolni a húsvertikumot. Az erősebben támogatott export esetében a vállalatok automatikusan a külföld irányába fordulnak a kicsit nagyobb nyereség reményében. Ha az export kevésbé támogatott, a vállalatok automatikusan a belföldet részesítik előnyben, mert úgy érzik, itt lehet elérni elfogadható nyereségszintet. A másik állami lehetőség a közvetett szabályozásra az import. Amennyiben ez vámokkal, illetékekkel terhelt, nehezíti a behozatalt, s a vállalkozók, gazdálkodó szervezetek megint a belföldi piachoz fordulnak. Ahogyan közeledünk a Közös Piachoz, az import ha lassan is, de liberalizálódik. Az agrárrendtartás más eszközökkel, például a beruházásban kedvezményes hitelekkel vagy vissza nem térítendő támogatással próbálja a mező- gazdasági termelőket, állat- tenyésztőket segíteni. A rendszer ezekkel együtt is sok döccenővel működik. Azt tapasztalom Nyugat-Európában, hogy bizony ott is sok a panasz. A brüsszeli döntésekről is vannak ellenvélemények, mert nem mindegy, hogy az adott közös piaci intézkedést németországi vállalat szemszögéből nézik vagy portugáléból, svédéből. Nem kell azt hinni, hogy a Közös Piac, ahová igyekszünk, problémamentes és sima úton halad. — Gyula városa támaszt-e a húskombináttal szemben valamilyen igényt? Az önkormányzatnak olykor vannak kérései a támogatásra — sport, rendezvények —, de ezek korrekt, a teljesíthetőség szintjén lévő elvárások. Úgy gondolom, fontos eleme az ön- kormányzat és a húskombinát kapcsolatának az általunk fizetett adók. Ez most mintegy évi 60 millió forint, nem elhanyagolható része a város költségvetésének. — A húskombinát az elmúlt évben a területén lévő kutat eladta az önkormányzatnak. — Ezt 3-4 éve kéri az önkormányzat. Bizotnságot szerettek volna, hogy a Várfürdő számára igen fontos kút — amely jó minőségű gyógyvizet ad — ne függjön egy privatizált üzem mindenkori tulajdonosától. Amíg nem jutottunk el a végleges tulajdonoshoz, az előzetes tárgyalások mindig megfeneklettek, elhalasztódtak. Az önkormányzat ismét megtette üzleti ajánlatát. Magam is javasoltam az eladást, terveink között nem szerepelt, hogy valamit is kezdenénk a kúttal, amely eddig középtávú bérleti szerződéssel működött. Amennyiért a vizet vettük a közüzemi vállalattól, ugyanannyiért adtuk a gyógyvizet a Várfürdőnek. A kút most véglegesen az önkormányzat tulajdonába került. Elég sok ivóvíz-minőségű vizet veszünk — vízigényes üzem a mienk —, s fizetjük a meghatározott víz- és szennyvízdíjakat. A húskombinát egész területén még takarításra is ezt a vizet használjuk. A gyógyvizet a szociális létesítményeken belül tudnánk használni, zárt körűen, mosakodásra, de a higiéniai előírás szerint az ilyen típusú gyárakban, üzemekben nem szabad gyengébb minőségű vizet bevezetni. —A gyulai önkormányzat tavaly zártvégű kötvényeket bocsátott ki, ezekből cégük is vásárolt... — A húskombinát a technológiai szennyvizeivel jelentősen terheli a szennyvíztisztítót. Erre már az üzem építésekor, 1978- ban is számított a kombinát. 50 millió forintot adtunk a biológiai derítőre. Ennyi idő után a nyár- fásrendszer talán elöregedett, a talaj szűrőképessége is véges. Hallgattunk azokra a szakemberekre, akik azt javasolták a városnak, hogy időszerű lenne rekonstrukciót végrehajtani a szennyvíztelepen, amely további évekre megoldja a szennyvizek elhelyezését, korszerűbb módszerekkel, mint a nyárfás telepi. A beruházáshoz sok pénz kell. Értesüléseink szerint 50 százalékát céltámogatásként kapja a város, a másik felét kellett az önkormányzatnak, a gyulai üzemeknek kifizetni. Az ön- kormányzat nem kamatozó kötvényt bocsátott ki, amit a következő 10 évben visszafizet. Tudjuk, 10 év alatt mekkora inflációra lehet számítani, a pénzünket nem fogjuk reálértéken visszakapni. A névértéken visszafizetett összeg jó, ha a mainak 20—30 százalékát teszi ki, a többi egyértelmű hozzájárulás. — A nyáron megjelent új tulajdonos, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés (Hage) Rt. arra tett ígéretet, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank fennmaradó részvényeit folyamatosan kivásárolja. — A részvények kivásárlása felgyorsult, az elmúlt év végével teljes mértékben kiváltották a bank részvényeit. A Hage ma már fő tulajdonos több, mint 90 százalékban. Három önkormányzat és a vállalati dolgozók osztoznak a maradék százalékokon. — Szó volt arról is, hogy a tőkeemelést az elmaradt fejlesztésekre fordítják. — Az alaptőke-emelés alapvetően nem annyira fejlesztési célokat kívánt szolgálni, mint a vállalat likviditásának, pénzügyi helyzetének megerősítését. Az adásvételi szerződésben meghatározott alaptőke emelés megtörtént, jórészt ennek köszönhetőek azok a pozitív változások, amelyek 1996-ban történtek: nyereséges gazdálkodás, folyamatos likviditás, mutatóink jelentős javulása. Ezek sokkal gyorsabban bekövetkeztek, mint ahogy arra a tulajdonos eredetileg számított. Ezért a fejlesztésekre részben a megtermelt nyereség, s jelentéktelen összegű, kedvezményes hitelek állnak rendelkezésre. Az igazgatóság októberben többszáz millió forintos fejlesztési csomagot fogadott el, amelyben az első helyen a hús- lisztüzem teljes rekonstrukciója áll egy biofilteres légtisztító beépítésével egyetemben. Ezt a fejlesztést az elhasználódás, nem pedig a piac kényszerítette ki. Ä másik beruházás egy szeletelő—csomagoló üzem kialakítása, hogy a Gyulai Húskombinát is tudjon olyan 10— 15 dekás, szeletelt, szépen csomagolt termékeket a piacra vinni, amilyenre akonkurens cégek évek óta képesek. A harmadik fejlesztési csomag a gépjárműpark fokozatos felújítása. Még egy jelentős fejlesztéssel számolunk: a szárazárugyárban olyan klímaberendezést építünk, amely az időjárástól függetleníti a szárazkolbász és az olasz exportra készülő turista-, illetve farmerkolbász gyártását. Ezt a bemházást viszont a piac kényszeríti ki. — Hogyan alakult a munka- vállalói létszám? — Kilencvennégy végén, ’95 elején fájdalmas, több száz személyt érintő leépítéseket kényszerültünk végrehajtani. A dolgozói létszám azóta valamelyest növekedett. Új struktúrát alakítottunk ki a termékszerkezetben, és a piac területén. Lépéseinket az idő igazolta. Jelenleg 1160 a foglalkoztatottak száma. A szeletelőüzem beindításával további munkahelyeket létesítünk. —Milyenek a pozícióik a külföldi piacon? — A tavalyi és a tavalyelőtti év igen sikeres volt, főleg a keleti piacokon. Az orosz, a cseh piacon, kisebb részben a lengyel, a horvát és szlovén piacokon. Felfutásunk jelentős része a két déli országban következett be. Nyugati piacainkat megőriztük, kicsit fejlesztettük is. Főleg Németországban, Angliában, Svédországban, ahol igen erős a belföldi konkurencia. Minőségben, árban fontos a versenyképesség, a késztermékeknél pedig az eredetiség, a magyar jelleg és persze elvárják a folyamatos szállítási készséget. — Egyre gyakrabban hallani: Magyarországnak célkitűzése a keleti piacok visszaszerzése. — A nyugatiak is szívesen szállítanak keletre. A nagy kérdés: fizetőképes-e a vevő? Ezért az új partnerekkel előre fizettetünk mindaddig, amíg be nem bizonyítják pontosságukat, vagy nem látunk mögöttük bankot. A rendszerváltás előtti és utáni egy-két évben komoly veszteségeket szenvedett a magyar húsipar. Innen is szállítottak árut az összeomlás előtt álló Szovjetunióba, de pénzt értük azóta sem igen láttunk. A mostani piacok jól fizetnek, de megnyerésükhöz a vevő igényeihez igazodó termékválaszték kell. — Milyenek a kapcsolataik a hazai termelőkkel? — Az elmúlt évben jelentősen javultak. Amikor a húskombinát fizetőképességével korábban problémák voltak, a termelők más, jobban fizető cégeknek szállítottak. Ez természetes dolog. Sehol nincs olyan többlet, rendelkezésre álló forrás, amely pótolhatná a veszteséget. Azt hiszem, az utóbbi két évben a húskombinát megbízható partnernek bizonyult. Legfontosabb partnereink — különösebb rábeszélés nélkül is — visszajöttek hozzánk és ma már szerződésben biztosítjuk az idei esztendőre a szükséges alapanyagmennyiséget. —A magyar húsipari szövetség képviseletében nemrég Berlinben járt. Melyek ma Európában a szakma aktuális kérdései? — A magyarországi húsipari szövetség a hazai feldolgozók 70—80 százalékát tömöríti, függetlenül attól, hogy kisüzemről vagy nagyüzemről van szó. Az elnökségi ülést az ottani nagy kiállítás és vásár miatt tartották Berlinben. Szövetségünk ötödik éve tag, a keleti részből mi kerültünk be elsőként. Az elnökségi üléseken, közgyűléseken mindig megvitatjuk az európai húshelyzetet. Az ott szerzett híreket a magyar tagvállalatok az éves tervezésben és a napi munkájukban figyelembe tudják venni. Az egyik kérdés Berlinben az új tagok felvétele volt. Nagy az érdeklődés, főleg a volt Jugoszlávia országaiból, valamint Szlovákia és Csehország részéről. A bejutásnak feltételei vannak: bizonyítani kell, hogy az adott ország szövetsége tömöríti az ottani húsipar döntő többségét, legalább 70 százalékos képviseletet várnak el. Van levelező tagság és rendes tagság, utóbbira akkor kerül sor, ha az adott ország szövetségének munkája az Európai Unió elvárásainak megfelel. Most egy németországi szövetséget vettünk fel, nemrég kerültek be a lengyelek, a svédek és a finnek. A székhely Brüsszelben van, az elnökségi ülések helyszíne változó, aszerint, hogy lehet-e kapcsolni valamilyen neves vásárhoz, kiállításhoz. Idén Magyarországon lesz az elnökségi ülés. A másik lényeges kérdés az európai marhahúspiac értékelése volt. Válságos a helyzet részben a fogyasztás csökkenése, részben a kergemarhakór- veszély miatt. Magyarország jelenleg nem importál sem Angliából, sem Írországból marhahúst. A szigetországban a szarvasmarha darabszáma tízszerese a magyarországinak. A farmerek áruja ott az egyik pillanatról a másikra eladhatatlanná vált. Minden 30 hónaposnál idősebb marhát levágnak, hogy a betegséget megelőzzék. Ez nagy intervenciós beavatkozást igényel az angol kormánytól és az Európai Közösségtől. Viták folynak, hogy ki milyen arányban vállalja a költségeket. A világpiacon ma nehezen lehet értékesíteni a marhát, ezért Európában is felhalmozódtak a készletek. Mindez nyomott árat eredményez, amely hat a sertéshúséra is. Jelenleg száz kilónként 10 ECU támogatást adnak, amellyel a képviselők nagyon elégedetlenek. Harmadikként arról volt szó, hogy a japán piacra normál körülmények között több százezer tonna húst visznek ki Európából. A piac a japán állam által szabályozott, küszöbárak vannak, amelyek alatt sehonnan nem lehet húst bevinni. Emellett csak április elsejétől engedték a szállítást, igen szigorú állategészségügyi feltételek mellett. Magyarország nem exportál Japánba, de a japán korlátozások közvetett módon hatást gyakorolnak a magyar piacra. Japán ugyanis az idén nem április, hanem július elsejével járul hozzá a piac megnyitásához. így az első negyedévi nyomott európai árak jellemzőek lesznek a második negyedévre is. Mindehhez hozzájárul, hogy mivel mintegy 15 százalékkal csökkent a magyar termékek támogatása, kinn az alacsony árakkal működő piacon, könnyen veszteséget halmozhatnak a szállító húsipari cégek. Ha viszont nem szállítunk ki, Magyarországon relatív túlkínálat lehet a sertésből, amely ismét lenyomja az árat, amitől viszont a termelők kedvetlenednek el. A hatások alól Magyarország sem vonhatja ki magát. Úgy gondolom, támogatni kell azokat a gazdasági, diplomáciai erőfeszítéseket akár Brüsszel, akár Japán felé, amelyeket az európai tagországok terveznek a piac védelmében. Látni kell, hogy Tajvan jelentős sertéstermelő országgá vált, s a közelség miatt jelentős exportot bonyolít Japánba. Ugyancsak jelentős exportőr az Amerikai Égy esült Államok. Mindez elvezet az Európa és Amerika közötti világméretű harchoz, amely a piacok megszerzéséért folyik. A Közös Piacnak — amely hatalmas felvevőhely — kell az egyensúlyt fenntartani. Ezt az európai, a brüsszeli politikusok világosan látják, s ez reményt ad számunkra is. Szőke Margit A gyulai nagyvállalatnál mail 60-an dolgoznak és további létszámemelkedésre lehet számítani
