Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-24 / 20. szám
6 Heti gazdaság 1997. január 24., péntek Állati ötletek. — Lehet, hogy eddig ingyen volt, de az idén már az enyém az etető! (FORRÁS: A „MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLNÁ” CÍMŰ PRIVATIZÁCIÓS KIADVÁNY) A COOP-TAGSÁG MEGÚJULÁST HOZOTT A SZARVASIAKNAK _____________________A RIZS HAZAI ÉS BÉKÉSI „KARRIERJE” DIÓHÉJBAN _________________________ A TÖRÖKÖK KEZDTÉK, AZ OLASZOK FOLYTATTÁK Történelmi és levéltári adatok valószínűsítik, hogy Magyarországon rizst először a 16-17. században a törökök próbáltak termeszteni. Hiteles adatokkal igazolható rizstermesztésről a 18. század első'felétől vannak ismereteink. Ettől kezdve azonban — változó nagyságú területen — folyamatos volt e növény termesztése hazánkban. 1724- től olasz családok kezdtek rizs- termesztéssel foglalkozni a Temesvár melletti Dettán. A század végén már 2300 holdon vetettek rizst a Bánátban. Az olaszok bánáti rizstelepei — Arizi Pál topolyai földjei kivételével — gazdasági okokból 1806-ra megszűntek. Ezen a birtokon később a Timáry család gazdálkodott, amely 100-200 holdjával hosszú időn keresztül egyedüli rizstermesztője volt hazánknak. 1880-től Bácskában és a Bánátban állami birtokokon is megindult a rizstermesztés, de ezek a telepek 1912-1913 körül megszűntek, majd a világháború alatt újra fellendült itt a termesztés. A világháború után Magyarország jelenlegi területén az első rizstermesztési kísérletet Bushs József állította be 1921-ben a Pest megyei Sőreg- pusztán, s 18 mázsás holdan- kénti termésével bizonyította, hogy a Bánátnál északabbra is lehet sikeresen rizst termelni. Ezt követően Tápiógyörgye, Békéscsaba, Sarkad, Mindszent, Mezőtúr, Deszk, Tisza- földvár, Adony és Szeged határában is épültek rizstelepek. A rizs tudományosan megalapozott honosítását (1933- 42), majd termesztésének gyors elterjesztését a földművelésügyi tárca tette lehetővé a következő célkitűzésekkel: — A mocsaras, szikes, gyenge termőképességű talajok, más növények gazdaságos termesztésére nem alkalmas földterületek és a rendelkezésre álló vízforrások gazdaságos hasznosítása, valamint — a hazai rizsszükséglet biztonságos előállítása, lévén a külföldi behozatal gyakorta korlátozott és drága. Jelentősen hozzájárult a kezdeti fejlődéshez az a kutatómunka, amely a termesztés környezeti feltételeinek pontosabb megismerése, a hazai viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó fajták kiválasztása és a megfelelő agrotechnikai eljárások kidolgozása terén folyt. A legújabb kori hazai rizstermesztés tudományos megalapozásában, a század harmincas éveiben elsősorban Herke Sándor, Obermayer Ernő és Somorjai Ferenc szereztek kimagasló érdemeket. A hazai rizstermelés növekedését jelentősen előmozdította a 2. világháború utáni időszakban kialakult belső és külső piaci helyzet, illetve az ország élelmiszer-önellátásra való törekvése. A gyors ütemű fejlődést az állam nagyban segítette a jelentős összegű bemházásokat igénylő öntözőművek megépítésével. A rizs termőterületének gyors ütemű növekedését jól érzékelteti az, hogy amíg 1944- ben mintegy 5 ezer hektáron termesztettek rizst, addig 1955- ben már 50 ezer hektáron. A termesztés ekkor Békés, Csong- rád, Hajdú-Bihar, Heves, Pest, Szolnok és Szabolcs-Szatmár megyékre terjedt ki, s szinte kizárólag a Dunghan Shali fajtával folyt. A piriculáriás gombabetegségre érzékeny, egy fajtára alapozott rizstermesztésnél, a monokultúra, valamint a telepek műszaki hiányosságainak mind erősebb hatásai következtében a termőterület gyors felfutása mellett a termésátlag 1954-ben 1,6 tonna/ha-ra, majd 1955-ben 0,8 tonna/ha-ra csökkent. Ezt követően a fejlesztési programokban a fajtaváltást, a monokultúra megszüntetését és a korábbiaknál jobb műszaki feltételekkel rendelkező nagyüzemi rizstelepek létesítését tekintették a legfontosabb feladatnak. A hatvanas és hetvenes években évi 17-29 ezer hektár közötti vetésterületen, többé- kevésbé fokozatosan javultak a nagyüzemi rizstermesztés feltételei. A kutatás eredményeként az 1970-es évektől már jó szántóföldi rezisztenciájú hazai fajták domináltak a termesztésben és előrehaladtak a műszaki, technikai és technológiai korszerűsítések is. A vetés, a növényvédelem és az aratás gépesítését követően a lézervezérlésű gépek telepépítésben és tereprendezésben való használata is általánossá vált. Kialakult továbbá — a KITE koordinálásában — egy, az ágazatot szaktanácsadással, valamint megfelelő technikai és anyagellátással segítő szolgáltató rendszer is. Mindezek meghatározó szerepet játszottak abban, hogy bár a korábbiaknál kisebb területen, de számos gazdaságban nagyon jó színvonalú és sikeres rizstermesztés folyhasson. A nyolcvanas években évente 10-16 ezer hektár területen vetettek rizst, miközben az országos termésátlag változó, 2,4-4 tonna/ha között volt. Ipsits Csaba témavezető, Öntözési Kutatóintézet, Szarvas * # Ha felkeltette olvasóink érdeklődését a történeti visszatekintés, ajánljuk figyelmükbe mellékletünk jövő heti számát, amelyben azt mutatja be munkatársunk, mi újság rizsügyben napjainkban Szarvason. Június 30-áig őstermelői icazolvány hiányában sem vonható adóelőleg A MOST kiváltott okmány három évre szól A fogyasztási szövetkezetek alig több mint egy éve hozták létre a Coop-üzletláncot. A legnagyobb magyar szövetkezeti üzletlánchoz megalakulásakor 171 áfész 465 boltja csatlakozott. Ma a boltok száma meghaladja a 700-at. A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ négy szarvasi és négy környékbeli településen működtetett üzlettel kapcsolódott a lánchoz. Milyen változást hozott ez a szövetkezet üzletpolitikájában? — erről kérdeztük a napokban Bődi Jánosnét, a szarvasi áfész elnökét. — Az első lépés az egységes arculat megteremtése volt, ezt követte a megújulás a kereskedelmi szakmában. Kialakult az egységes akciós politika, amely egyformán szolgálja a tagok és a vásárlóink érdekeit. Az országos Coop-vásárok során amellett, hogy olcsóbban lehet hozzájutni több termékhez, újdonság volt a nyereményjáték. A szerencse egy nagyszénási vásárlónknak is kedvezett, aki 50 ezer forintos vásárlási utalványt nyert — mondotta Bődi Já- nosné, aki azt is elárulta, piackutató cégek segítik őket abban, hogy helyesen döntsenek a választék kialakításáról, illetve arról, hogy a jelenlegi szakmai munkájukat hogyan változtassák. Az elnök asszony szövetkezetük belső struktúrájában történt változásokról is beszélt. Mint elmondta, tevékenységük az élelmiszer-jellegű üzletek működtetését helyezte előtérbe. Tíz ingatlanjukat jelenleg bérlet útján hasznosítják. Amennyiben a fogyasztás csökkenése megáll, illetve növekedés következik be, ezen tartalékként kezelt egységek lehetőséget biztosítanak a profil bővítésére. Bődi Jánosné arra számít, működési területükön idén még élesebb lesz a verseny: — Lehet, hogy látványos sikert nem tudunk elérni, ám már az is eredmény, hogy boltjaink jelentős szerepet játszanak nem csak Szarvas, hanem még hét település áruellátásában, továbbá eredmény az is, hogy 160- 170 jól felkészült szakembernek biztosítunk munkahelyet — mondotta, hozzáfűzve, az utóbbi években több áfésszel alakítottak ki szakmai és üzleti együttműködést. A jövőben ezen partneri kapcsolatok erősítésére és bővítésére törekszenek, amely nemcsak a szövetkezeti tagság érdekét, hanem az egész szövetkezeti mozgalmat szolgálja. Csath Róza Bár a gazdálkodók körében talán még nem teljesen egyértelmű a rendelet célja, és valószínűleg sokan lesznek olyanok is, akik csak hosszabb idő után barátkoznak meg az új formával, az tény, hogy január elsejétől a mezőgazdasági kistermelőknek őstermelői igazolványt kell kiváltaniuk. A megyében a Békés Megyei Agrárkamara a gazdajegyzői hálózaton keresztül adja ki az őstermelői igazolványokat. — Kinek célszerű kiváltania az igazolványt? — kérdeztük Gábel Istvántól, a Békés Megyei Agrárkamara termelési főosztályvezetőjétől. — Minden olyan mezőgazdasági kistermelőnek, aki eladásra is termel élelmezésre szolgáló növényi és állati terméket, és szeretné megkapni az ehhez kapcsolódó adókedvezményeket. Az őstermelői tevékenységek körébe a növénytermelés, kertészeti termékek előállítása, az élő állatok tenyésztése és az állati termékek előállítása, valamint az erdei, mezei melléktermékek gyűjtése tartozik. Az őstermelő, ha éves bevétele kevesebb 250 ezer forintnál és nincs más jövedelme, nem adózik, és adóbevallást sem kell adnia. Ha éves bevétele 3 millió forint alatt van, úgy kistermelőnek számít és bevétele 40 százalékát igazolás nélkül levonhatja költségként, ezenkívül a számlákkal igazolt költségeit is levonhatja, vagy választhatja az átalányadózást. Ha a kistermelő, illetőleg az őstermelő nem az átalányadózási formát választja, akkor az őstermelői jövedelmének adóját és a könyvelői díjat — évi százezer forintig — levonhatja az adójából, bármekkora is a bevétele. —Ez év június 30-áig türelmi időt kaptak a termelők a kiváltásra. Ez mit jelent? — Ez konkrétan azt jelenti, hogy június 30-áig a felvásárlónak nincs joga levonni a személyi jövedelemadó előleget, ami növényi termékek után 12, állati termékek után 4 százalék. Har- mincadika után azonban azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik nem rendelkeznek őstermelői igazolvánnyal, ezt az adóelőleget levonják. Azt azonban jó ha a termelők tudják, hogyha valakinél az eladáskor nincs adókártya, akkor a felvásárló köteles levonni a legmagasabb — 42 százalékos — adóelőleget,, és ez független az őstermelői igazolványtól. ■— Az őstermelői igazolvány kiváltásához a termelőnek nyilatkoznia kell a saját gazdaságáról és a termelésről. Miért van ezekre az adatokra szükség? — A tulajdonviszonyok átalakulása során kialakult egy olyan kör, mely a piaci termelésben meghatározó szerepet játszik, akár piaci zavarokat is okozhat, termelésükről viszont nincs nyilvántartás. Ezért kérjük a termelőktől a nyilatkozatot. Az talán nem tűnik szerencsés megoldásnak, hogy ezek az adatok az igazolványban is megjelennek, de a kormányrendelet ezt így írja elő. Ami fontos, hogy a termelő nyilatkozik arról is, hogy az adott évben milyen adózási formát választ. Az általa választott adózási mód lesz érvényes 1997-re. —A termelők kitől kérhetnek tájékoztatást, illetve hol lehet kiváltani az őstermelői igazolványt? — Az igazolványt a lakóhely szerint illetékes gazdajegyző állítja ki fogadóóráin. Ugyanitt kérhető információ is. Az őstermelői igazolvány kiváltása 1997 és 1999 között ingyenes. A most kiváltott okmány három évre szól, és évente kell a gazdajegyzőknél érvényesíteni. —Az Agrárkamara a megyei egészségbiztosítási pénztárral és az APEH-hal karöltve tart rendszeresen ismertetőket a mezőgazdasági őstermelői igazolványról. Tapasztalataik szerint a termelők hogyan fogadják az igazolvány bevezetését? — Rendezvényeinken mindig nagy az érdeklődés. Tapasztalataink szerint a termelők nem rendelkeznek elég információval, és idegenkednek az új adózási, nyilvántartási formától, de ez egy olyan lehetőség, mellyel együtt kell élni, és ki kell használni a benne rejlő kedvezményeket. Kovács Attila Aktuális Orvosból gazdasági szakember: menedzserképzés A rendszerváltást követően ismerték fel az egészségügyben is, hogy a szakmai vezetők jelentős hányada az új követelményekre nincs megfelelően felkészülve. Ezért kezdődött országszerte a szervezett egészségügyi menedzserképzés. A békéscsabai Réthy Pál Kórház több vezetője, az orvosigazgató, az ápolási igazgató, több irányító ember, köztük dr. Halmai Zoltán is végezte, végzi a menedzserképzőt. — Most a teljesítményfinanszírozási osztály vezető főorvosa vagyok—meséli Halmai Zoltán. — Kezdetben ösztönösen a rendeletek követésével dolgoztam. Később beláttuk, hogy szükség van a képzésünkre, ezért a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem kihelyezett tagozatán, Dobogókőn tanult az igazgatónk, én pedig Szegeden. 1993-tól teljesítményfinanszírozás van a járó- és fekvőbetegellátásban, az ellátott betegek száma alapján kapja a pénzét a kórház. Elsődleges feladatom az volt, hogy a többi kórházhoz képest ne maradjunk le, fokozzuk a teljesítményünket, tegyük népszerűvé a kórházunkat. Az egészségügy válsága miatt tudatosítani kellett az osztályvezető főorvosokkal, a személyzettel a költségcsökkentésjelentőségét. — Az orvosi hivatástól meglehetősen távol állnak ezek a feladatkörök. Könnyebbséget jelentett a menedzserképző? —Lassan belerázódtam, az iskola rengeteget segít. Az orvostól idegen közgazdasági ismeretekkel, költség-alapfogalmakkal megbarátkoztunk. Többen tanulunk a megyéből különböző menedzserképzőkben. A mi kórházaink gazdasági stabilitása annak is köszönhető, hogy idejében kezdtük a tanulást.-—Hogyan lehet a vezető főorvosokat, a gyógyító személyzetet a takarékosságra ösztönözni? — Nyilvánosságra hoztuk a különböző osztályok teljesítményét és költségvetését, megismerhették, összehasonlíthatták egymás munkáját. Kezdetben nagy különbségek voltak gyógyszerfelhasználás, telefonköltségek, egyéb kiadások területén. Mintegy két éve vezettük be a személyes érdekeltségi rendszert a gazdálkodásban, ez nagyobb odafigyelést eredményezett. Mindenki a saját zsebén is megérzi, hiszen negyedévente vissza tudjuk osztani a megtakarítások eredményét „pont-pénz” formájában. — Orvosság ez a módszer a pazarlás és hiány egyidejűségére az egészségügyben? Kikerülhet-e gyógyszer a kórházból magán- rendelésre, a gyógyszergyártók a saját előnyükre befolyásolhatják a rendelhető lista össze tételét ? — Biztosan van még némi többletkiadás, de a négy évvel ezelőttihez viszonyítva mintegy ötödannyi mértékben. Néhány hónapja alakult újjá a gyógyszer- ügyi bizottságunk. Minden betegségcsoportra van és lesz gyógyszer, de a felhasználhatóságot és az árakat messzemenően figyelembe veszik. Kórházi szinten nem tudnak hatni a gyógyszerforgalmazók, a gyógyszerbizottság több, tudományosan jól képzett szakemberből áll Várkonyi professzor vezetésével. — A takarékosság átfordulhat-e olyan végletekbe, hogy a betegnek kell gyógyszert vinnie a kórházba, mert ott nincs elegendő? —A megye egyetlen kórházában sem hallottam ilyesmiről, a gazdasági helyzetünk biztosítja a megfelelő ellátást. Szigorúan tilos a betegnek gyógyszert felírni a benttartózkodása alatt, ha felajánlja a saját gyógyszerét, akkor viszont használhatja. — Egyre többször hallom a fogalmat, a kórházi menedzsment dönt, irányít, szemez. Kikből áll a menedzsment? — A menedzsment a főigazgatót, a gazdasági (Egeressi András), az ápolási igazgatót (Tárkány-Szűcs Zsuzsanna), a kórházi igazgatóhelyetteseket (az általános helyettes, dr. Szűts István a műtétes szakmák felelőse, a tudományos igazgatóhelyettes Várkonyi Tibor professzor, a belgyógyászati jellegű szakmákért dr. Csikász József a felelős). A gyógyítási eredmények, a szakembereink jó híre mellett a kórházi hotelszámy ellátási szintje, az egészségügyi dolgozók bánásmódja a betegekkel a legjobb reklámja egy-egy intézménynek. Az étkeztetés is lényeges kérdés, két éve elsőnek a konyhát privatizáltuk a kórházban. Nem éttermi kosztot adunk, de a legtöbb orvos és beteg elfogadhatónak tartja az ellátást. Tavasszal kezdődik a nyugdíjas apartmanház megvalósítási és a geotermikus energia hasznosítási program, nem maradunk feladatok nélkül. A következő hetekben a márciustól érvényes új társadalombiztosítási finanszírozási rendszert tanulmányozzuk. Bede Zsóka
