Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-20 / 16. szám
nyert az Előre Végre 3:0 Tobábbjutottak Az országos gyermek tornász bajnokságon elsöprő sikert arattak a békéscsabai tornászpalánták, akik közül minden bizonnyal akad majd olyan, aki az olimpia bajnoknő. Ónodi Henrietta nyomdokaiba léphet. Most mindenesetre „házon” belül kialakult egy sorrend, amelyről a melléklet 6. oldalán olvashatnak. A női röplabda NB I alsóházi rangadóján végre újra 3:0 arányú győzelmet aratott a Békéscsabai FDSE a Radiant ellen (6. oldal) A hét végi MLSZ-Liga teremtonán nagy csatában továbbjutott a Békéscsabai Előre FC labdarúgócsapata a döntőbe (7. oldal) Szerkesztette: Fábián István és Jávor Péter A Békés Megyei Hírlap Melléklete Rozsnyai Sándorral a sportról Ha szereted, próbálj segíteni! AZ ATLÉTÁKTÓL A VÍVÓKIG - 1997-RŐL Mit terveznek A BÉKÉSCSABAI „KIEMELTEK”? A megyeszékhely önkormányzata tavaly novemberben—decemberben részletesen elemezte a helyi sportélet helyzetét és jövőbeni „kezelésének” módját. Mivel maguk az érdekelt klubok, illetve szakosztályok képviselői is hatékonyan részt vettek a támogatás részleteinek kidolgozásában, a lehető legdemokrati- kusabban kidolgozott támogatási rendszer van születőben. Azért a feltételes mód, mert véglegessé a városi költségvetés elfogadása teszi. Háromrészesre tervezett sorozatunkhoz arról kérdeztük meg a kiemelt támogatásban részesülő sportágak képviselőit, hogy milyen szakmai terveket fogalmaztak meg maguknak és hogy az alapnak tekinthető önkormányzati támogatás mellé honnan próbálnak anyagiakat teremteni. Rozsnyai Sándor (jobbról) az egyik atlantai fogadáson, Kuncze Gábor sportot felügyelő miniszter társaságában Sikereik az eseményeken formálódnak Tóth Sándor, a Békéscsabai Atlétikai Club vezető' edzője: 1. — Lélektani okok miatt is sokadszorra mondom el, hogy „csapatunk” 1996-ban minden idők legsikeresebb esztendejét zárta és 2870 ponttal negyedik lett a hazai szakosztályok rangsorában. így nem is fogalmazhatok másképpen, mint hogy szeretnénk megismételni ezt a sikert. Ami persze, a realitás talaján maradva, szinte lehetetlen, de mégis megpróbáljuk. Tavaly ilyenkor sem hittük, hogy ennyire képesek leszünk. Mivel a szakmai munka feltételeit megteremtő anyagiakat döntően az idén is a négy kiemelkedő saját rendezvényünk segítségével teremtjük elő, akkor már a szakmai célok megfogalmazásakor sem hagyhatjuk figyelmen kívül a pénzt... De túl ezen, szeretnénk, ha folytatná sikeres pályafutását az Urbanik házaspár, az idén világbajnokság lesz Athétban s felnőtt Világkupa is, ahol rajtuk kívül Leczki Ervin és Tóth Balázs is rajtol 50, Szabó Andrea pedig 10 kilométeren. Reméljük, a 4x400-as futóváltónak Szél Tibor is tagja lesz a vb- n, ő ott lehet a fedett pályás vb-n is márciusban. Másik büszkeségünk Csendes Ildikó szintén több nemzetközi megmérettetésben érdekelt, elsősorban a mezei vb-n és az EK-n, ez utóbbin a 800 méteres távon Prágában. Rajtuk kívül is több olyan atlétánk van, aki elég gyakran szerepel a reflektor- fényben, így Tajti János, Máté Gábor, aztán Trucz Szabolcs és Lunczner Zoltán. Nem téveszthetjük szem elől, hogy jövőre — 1966 után — ismét Budapest a szabadtéri Európa-bajnokság házigazdája és a válogatottba kerülni az idén lehet igazán... És akkor még nem beszéltünk maratonistáinkról, Bogár Jánosról és Győri Ferencről. Ám a hazai bajnokságokon nyert 10 aranyérem is kötelez. A korábbi hagyományos helyi versenyek mellett nagy kihívás a szeptemberben először sorra kerülő Békéscsaba—Nagyvárad (vagy Arad)—Békéscsaba futóverseny. Szóval, tennivalónk bőven akad, nem unatkozunk. 2. — Most éppen mínuszban vagyunk a pénztárkönyvünket illetően, pedig az óév végén reményteljesebben alakultak pénzügyeink. A tavalyi, hozzávetőleg 9 millió forinttal szemben az idén 12 millió szükséges a klub nyugodt működtetéséhez. Azt ma senki sem tudja (Folytatásaó. oldalon) Szinte tapintható a téli csend Gyopárosfürdőn. Alig találkozni emberrel, csak a tóparton serénykednek nádvágók, de munkájukat ők is zúgó masinák nélkül végzik. Nem csoda, ha Erzsiké asszony a Tópart panzióban azzal fogad: „Most is alig akad üres szobánk, nem csak nyáron. ” A nagyobb orosházi cégek vendégei, üzletkötői, de leginkább a tulajdonos Agro-M Mező- gazdasági Részvénytársaság partnerei természetesen mindig ezt választják szállásul. Ezúttal azonban nem elsősorban panziólesre jöttünk, hanem beszélgetésre, Rozsnyai Sándor vezérigazgató ugyanis ízig-vérig sportember. Hetedik éve az Orosházi MTK elnöke, nemrégiben a SOSZ, a Sportegyesületek Országos Szövetsége egyik alel- nökéül választották. És, közelről is megcsodálhatta az atlantai olimpiát. Vojt tehát miről kérdeznünk... O pedig készséges, mindennapi munkájáról és a különféle „mellékesekről” egyforma lelkesedéssel mesél. Hogy honnan is a lendület? ,,Gádor ősi vagyok, ahol fiatalabb koromban a megyei másodosztályú futballcsapatban kergettem a labdát. Nem tudok beszámolni nagyobb sikerekről, de számomra soha nem is az volt a legfontosabb, hogy éljátékos legyek. Maga a sport, a mozgás, az öltözői hangulat, a győztes meccsek öröme, a vesztes csaták vasárnap esti, a keddi edzésre többnyire elröppent bánata. Ez mindennél többet jelentett és jelentene ma is teniszezés közben, csak sajnos tavaly egy kicsit elromlott a térdem.” „Ha van kedved, vigyed a labdarúgó-szakosztály ügyeit! Ha szereted, próbálj segíteni!” — mondták neki egyszer, már Orosházán és ettől kezdve egyre közelebb került a legendás klubhoz. Büszkén említi, hogy a megye legnagyobb olyan sportegyesülete az övék, amely hét szakosztályt működtet, úgymond hagyományos formában. Hogy így is lehet? De még mennyire! A legnehezebb éven vannak túl, miközben a legsikeresebbek lettek. Asztaliteniszezőik nemzetközi hírűek, kardvívóik a legjobb vidékiként ismertek, birkózóik, kézilabdázóik is számottevő eredmények részesei. „Tudom, hogy a labdarúgás nem az igazi, de az erőnk véges, mindenre nem jut pénz. De még szeretném megérni, hogy újra legyen a városnak ismertebb és komolyabb csapata” — fűzi hozzá, amikor az OMTK dolgairól faggatom. Hogy a sport — miként régen is — mindenütt igyekszik megnyerni a sikeres cégek vezetőit? Természetes. Nincs ez másképpen Orosházán sem, s Rozsnyai Sándor is tudja: cégükön keresztül anyagi segítséget is várnak tőle.,,Manapság nem könnyű a gazdasági vezetők helyzete, de úgy gondolom, egy település joggal számíthat a helyben jól prosperáló cégek segítségére. Nem frázis, de tényleg, ugyan ki segítsen akkor? Azt sem titkolom, engem igenis motivál a lokálpatriotizmusom. Igaz, egészen másképpen fest a dolog, ha az ember úgy érzi és érzékeli, más is próbál a pénzgyűjtő kalap közelébe kerülni. Mint például nálunk az önkormányzat." Hogy miért támogathatja az Agro-M Rt. a sportot? Ne legyünk szemérmesek, a vezér- igazgató szimpátiája sokat számít, de aligha tehetné, ha nem lenne miből. Manapság kevés helyen mondhatják el, hogy jól mennek a dolgok. Érdekelt hát, mit tart a legfontosabbnak az évi 1,2—1,3 milliárd forintot forgalmazó, 380 embert foglalkoztató, évi 6 millió liter tejet termelő, 4 ezer tonna sertéshúst előállító cég legfontosabb mozgató erejének. „Isten őrizz, hogy nagyképűnek tűnjék, de tulajdonképpen egyetlen szóval is válaszolhatnék: a kulcsszó a naprakészség. Munkámban a. legfontosabb, hogy fejből tudjam, miként állnak pénzügyeink, kinek tartozunk, kitől várhatunk mi aznap banki átutalást. Ma nem éves tervet kell készíteni és annak alapján dolgozni, hanem napi elképzelésekkel lehet csak eredményre jutni. Nemzetközi marketing szakot végzett üzemgazdászként is vallom, mostanság legfontosabb cégi dokumentumunk a heti pénzügyi jelentés. Ötvenhat nagyobb céggel állunk kapcsolatban és ezekhez kapcsolódva mindig képben kell lenni." Térjünk vissza a sporthoz! Atlanta személyes élmény, s nyilván még sokáig emlegeti... „De még mennyire! Akárcsak Pintér Attila, akit a Szerencsejáték Rt. delegált, ketten mehettünk ki afféle jutalomból az olimpiai játékokra Orosházáról. Csak szuperlatívuszokban beszélhetek mindenről, amit az atlétikai zárónapon, a kajakkenu versenyeken, meg a kézilabda-csarnokban láttunk, csak azt juttatja eszembe, hogy cserében egész életemben boldogan dolgozom a sportért. No és az sem mindennapi, ha az ember a CNN stúdiójába is belátogathat!” A Sportegyesületek Országos Szövetségének egyik alel(Folytatás a 6. oldalon) Ha marasztaljak, tovább vallalja Szeretik a magyarok stílusát Aligha unatkozik az exállamtitkár A Zamalek jól érezte magát Üzenet Gallov Rezsőnek... Valaki nemrégiben úgy kezdte a sporthírek felolvasását valahol: „Végre megoldódott a sportvezetés válsága... Gallov Rezső államtitkár helyére kinevezték dr. Harcsár Istvánt.” Nem tudni, mit szólt hozzá a két érdekelt? Gyanítom, összevonták a szemöldöküket mindketten. Amikor sok sikert kívánunk a sport új első emberének és kérjük, látogasson el mihamarabb Békésbe is, ne feledkezzünk meg Gallov Rezsőről sem. A hazai sport élén ugyanis „emberemlékezet óta” nem volt olyan népszerű és hozzáértő szakember, mint ő. Hogy saját magát nyugdíjazta? Meglehet. Mert erre kényszerült. Igazán nem az ő hibája, hogy kinevezőinek csaknem fél évig nem volt annyi ideje, hogy azt mondják: köszönjük... vagy mást, de legalább valamit. Mert ez annyit jelentett volna: hazánkban valóban fontos a sport. Maga sem tagadta nemrégiben, amennyiben marasztalják, még vállalná. De értett a szóból, mert tudja, sokféleképpen lehet a munkát megköszönni... Mostantól lehet, hogy könyvet ír a magyar sport elmúlt hat esztendejéről. Természetesen, ahogy ő látta az államtitkári székből, utólag persze minden Sokszor megfordult a megyében. Reméljük ezután sem lesz másképpen bizonnyal kevésbé lesz diplomatikus. Lehet, hogy sporttelevíziózás felé fordul, és az is lehet, hogy első munkaszerelméhez, az írott sportsajtóhoz tér vissza. Egy biztos, nem arra^termett egyéniség, aki megpihen a babérjain. Ha azt üzennénk, jó pihenést, aligha venné jó néven. Ezért inkább kedves kollega, máris átnyújtunk egy nyilvános meghívót külön is, a Hírlap és a megyei sportintézet közös hagyományos rendezvényére, az év sportolóit köszöntő ünnepségre. Reméljük belefér a programba. Ha már az elmúlt években mindig belefért... F. I. Az elmúlt hetek sem teltek el esemény ek nélkül a gyulai sportcsarnokban. A legérdekesebb kétségtelen az volt, amikor Gyulára érkeztek az egyiptomi Zamalek Club kézilabdázói. — Az egyiptomi nemzeti bajnokság hatszoros bajnokai vagyunk — mondta Mohamed Hassan EI-Ress, az együttes vezetője. — Az a célunk, hogy a világ élvonalába bekerüljünk, és továbbra is sikeresen szerepeljünk, ezért veszünk részt edzőtáborozáson. —Hogyan kerültek Gyulára? — Egy nyugodt, csendes helyet kerestünk, ahol a körülmények számunkra megfelelőek. Egy magyarországi közvetítő Gyulát ajánlotta. —A közeljövőben milyen tornákon vesznek részt? — Hazaérkezésünk után Tunéziában Afrika Kupán indulunk, itt szeretnénk az élen végezni. — Hogy érezték magukat Gyulán? —Nagyon jól,atervezettnél is hosszabb időt töltöttünk e szép, kedves kisvárosban. — Szándékoznak-e a jövőben még Gyulára jönni? — Feltétlenül jó lenne a későbbiekben újra ellátogatni, és reméljük, hogy magyar kézilabdázók is eljönnek majd hozzánk, mert minden alkalmat szeretnénk megragadni, hogy stílusukkal megismerkedjünk. Avramucz Csaba Egyiptomi sportolók Gyulán
