Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-20 / 16. szám

nyert az Előre Végre 3:0 Tobábbjutottak Az országos gyermek tornász bajnokságon elsöprő sikert arattak a békéscsabai tornászpalánták, akik közül minden bizonnyal akad majd olyan, aki az olimpia bajnoknő. Ónodi Henrietta nyomdokaiba léphet. Most mindenesetre „házon” belül kialakult egy sorrend, amelyről a melléklet 6. oldalán olvashatnak. A női röplabda NB I alsóházi rangadóján végre újra 3:0 arányú győzelmet aratott a Békéscsabai FDSE a Radiant ellen (6. oldal) A hét végi MLSZ-Liga teremtonán nagy csatában továbbjutott a Békéscsabai Előre FC labdarúgócsapata a döntőbe (7. oldal) Szerkesztette: Fábián István és Jávor Péter A Békés Megyei Hírlap Melléklete Rozsnyai Sándorral a sportról Ha szereted, próbálj segíteni! AZ ATLÉTÁKTÓL A VÍVÓKIG - 1997-RŐL Mit terveznek A BÉKÉSCSABAI „KIEMELTEK”? A megyeszékhely önkormányzata tavaly novemberben—de­cemberben részletesen elemezte a helyi sportélet helyzetét és jövőbeni „kezelésének” módját. Mivel maguk az érdekelt klu­bok, illetve szakosztályok képviselői is hatékonyan részt vettek a támogatás részleteinek kidolgozásában, a lehető legdemokrati- kusabban kidolgozott támogatási rendszer van születőben. Azért a feltételes mód, mert véglegessé a városi költségvetés elfogadása teszi. Háromrészesre tervezett sorozatunkhoz arról kérdeztük meg a kiemelt támogatásban részesülő sportágak képviselőit, hogy milyen szakmai terveket fogalmaztak meg maguknak és hogy az alapnak tekinthető önkormányzati támo­gatás mellé honnan próbálnak anyagiakat teremteni. Rozsnyai Sándor (jobbról) az egyik atlantai fogadáson, Kuncze Gábor sportot felügyelő miniszter társaságában Sikereik az eseményeken formálódnak Tóth Sándor, a Békéscsabai At­létikai Club vezető' edzője: 1. — Lélektani okok miatt is sokadszorra mondom el, hogy „csapatunk” 1996-ban minden idők legsikeresebb esztendejét zárta és 2870 ponttal negyedik lett a hazai szakosztályok rang­sorában. így nem is fogalmazha­tok másképpen, mint hogy sze­retnénk megismételni ezt a si­kert. Ami persze, a realitás tala­ján maradva, szinte lehetetlen, de mégis megpróbáljuk. Tavaly ilyenkor sem hittük, hogy ennyi­re képesek leszünk. Mivel a szakmai munka feltételeit megteremtő anyagiakat döntően az idén is a négy kiemelkedő saját rendezvényünk segítségé­vel teremtjük elő, akkor már a szakmai célok megfogalmazá­sakor sem hagyhatjuk figyel­men kívül a pénzt... De túl ezen, szeretnénk, ha folytatná sikeres pályafutását az Urbanik házas­pár, az idén világbajnokság lesz Athétban s felnőtt Világkupa is, ahol rajtuk kívül Leczki Ervin és Tóth Balázs is rajtol 50, Szabó Andrea pedig 10 kilométeren. Reméljük, a 4x400-as futóváltó­nak Szél Tibor is tagja lesz a vb- n, ő ott lehet a fedett pályás vb-n is márciusban. Másik büszkesé­günk Csendes Ildikó szintén több nemzetközi megmérette­tésben érdekelt, elsősorban a mezei vb-n és az EK-n, ez utóbbin a 800 méteres távon Prá­gában. Rajtuk kívül is több olyan atlétánk van, aki elég gyakran szerepel a reflektor- fényben, így Tajti János, Máté Gábor, aztán Trucz Szabolcs és Lunczner Zoltán. Nem téveszt­hetjük szem elől, hogy jövőre — 1966 után — ismét Budapest a szabadtéri Európa-bajnokság házigazdája és a válogatottba kerülni az idén lehet igazán... És akkor még nem beszéltünk maratonistáinkról, Bogár János­ról és Győri Ferencről. Ám a hazai bajnokságokon nyert 10 aranyérem is kötelez. A korábbi hagyományos helyi versenyek mellett nagy kihívás a szeptem­berben először sorra kerülő Bé­késcsaba—Nagyvárad (vagy Arad)—Békéscsaba futóver­seny. Szóval, tennivalónk bő­ven akad, nem unatkozunk. 2. — Most éppen mínuszban vagyunk a pénztárkönyvünket illetően, pedig az óév végén re­ményteljesebben alakultak pénzügyeink. A tavalyi, hoz­závetőleg 9 millió forinttal szemben az idén 12 millió szük­séges a klub nyugodt működte­téséhez. Azt ma senki sem tudja (Folytatásaó. oldalon) Szinte tapintható a téli csend Gyopárosfürdőn. Alig talál­kozni emberrel, csak a tópar­ton serénykednek nádvágók, de munkájukat ők is zúgó ma­sinák nélkül végzik. Nem cso­da, ha Erzsiké asszony a Tó­part panzióban azzal fogad: „Most is alig akad üres szo­bánk, nem csak nyáron. ” A na­gyobb orosházi cégek vendé­gei, üzletkötői, de leginkább a tulajdonos Agro-M Mező- gazdasági Részvénytársaság partnerei természetesen mindig ezt választják szállá­sul. Ezúttal azonban nem elsősorban panziólesre jöt­tünk, hanem beszélgetésre, Rozsnyai Sándor vezérigazga­tó ugyanis ízig-vérig sportem­ber. Hetedik éve az Orosházi MTK elnöke, nemrégiben a SOSZ, a Sportegyesületek Or­szágos Szövetsége egyik alel- nökéül választották. És, közelről is megcsodálhatta az atlantai olimpiát. Vojt tehát miről kérdeznünk... O pedig készséges, mindennapi mun­kájáról és a különféle „mel­lékesekről” egyforma lelkese­déssel mesél. Hogy honnan is a lendület? ,,Gádor ősi vagyok, ahol fiata­labb koromban a megyei má­sodosztályú futballcsapatban kergettem a labdát. Nem tudok beszámolni nagyobb sikerekről, de számomra soha nem is az volt a legfontosabb, hogy éljátékos legyek. Maga a sport, a mozgás, az öltözői hangulat, a győztes meccsek öröme, a vesztes csaták vasárnap esti, a keddi edzésre többnyire elröppent bánata. Ez mindennél többet jelentett és je­lentene ma is teniszezés közben, csak sajnos tavaly egy kicsit el­romlott a térdem.” „Ha van kedved, vigyed a labdarúgó-szakosztály ügyeit! Ha szereted, próbálj segíteni!” — mondták neki egyszer, már Orosházán és ettől kezdve egyre közelebb került a legendás klub­hoz. Büszkén említi, hogy a me­gye legnagyobb olyan sport­egyesülete az övék, amely hét szakosztályt működtet, úgy­mond hagyományos formában. Hogy így is lehet? De még mennyire! A legnehezebb éven vannak túl, miközben a legsike­resebbek lettek. Asztaliteni­szezőik nemzetközi hírűek, kardvívóik a legjobb vidékiként ismertek, birkózóik, kézilabdá­zóik is számottevő eredmények részesei. „Tudom, hogy a labda­rúgás nem az igazi, de az erőnk véges, mindenre nem jut pénz. De még szeretném megérni, hogy újra legyen a városnak is­mertebb és komolyabb csapata” — fűzi hozzá, amikor az OMTK dolgairól faggatom. Hogy a sport — miként régen is — mindenütt igyekszik meg­nyerni a sikeres cégek vezetőit? Természetes. Nincs ez máskép­pen Orosházán sem, s Rozsnyai Sándor is tudja: cégükön keresz­tül anyagi segítséget is várnak tőle.,,Manapság nem könnyű a gazdasági vezetők helyzete, de úgy gondolom, egy település joggal számíthat a helyben jól prosperáló cégek segítségére. Nem frázis, de tényleg, ugyan ki segítsen akkor? Azt sem titko­lom, engem igenis motivál a lo­kálpatriotizmusom. Igaz, egé­szen másképpen fest a dolog, ha az ember úgy érzi és érzékeli, más is próbál a pénzgyűjtő ka­lap közelébe kerülni. Mint pél­dául nálunk az önkormányzat." Hogy miért támogathatja az Agro-M Rt. a sportot? Ne le­gyünk szemérmesek, a vezér- igazgató szimpátiája sokat szá­mít, de aligha tehetné, ha nem lenne miből. Manapság kevés helyen mondhatják el, hogy jól mennek a dolgok. Érdekelt hát, mit tart a legfontosabbnak az évi 1,2—1,3 milliárd forintot for­galmazó, 380 embert foglalkoz­tató, évi 6 millió liter tejet termelő, 4 ezer tonna sertéshúst előállító cég legfontosabb moz­gató erejének. „Isten őrizz, hogy nagyképűnek tűnjék, de tulaj­donképpen egyetlen szóval is válaszolhatnék: a kulcsszó a naprakészség. Munkámban a. legfontosabb, hogy fejből tud­jam, miként állnak pénzügyeink, kinek tartozunk, kitől várhatunk mi aznap banki átutalást. Ma nem éves tervet kell készíteni és annak alapján dolgozni, hanem napi elképzelésekkel lehet csak eredményre jutni. Nemzetközi marketing szakot végzett üzem­gazdászként is vallom, mostan­ság legfontosabb cégi dokumen­tumunk a heti pénzügyi jelentés. Ötvenhat nagyobb céggel állunk kapcsolatban és ezekhez kap­csolódva mindig képben kell lenni." Térjünk vissza a sporthoz! Atlanta személyes élmény, s nyilván még sokáig emlegeti... „De még mennyire! Akárcsak Pintér Attila, akit a Szerencsejá­ték Rt. delegált, ketten mehet­tünk ki afféle jutalomból az olimpiai játékokra Orosházá­ról. Csak szuperlatívuszokban beszélhetek mindenről, amit az atlétikai zárónapon, a kajak­kenu versenyeken, meg a kézi­labda-csarnokban láttunk, csak azt juttatja eszembe, hogy cseré­ben egész életemben boldogan dolgozom a sportért. No és az sem mindennapi, ha az ember a CNN stúdiójába is belátogat­hat!” A Sportegyesületek Orszá­gos Szövetségének egyik alel­(Folytatás a 6. oldalon) Ha marasztaljak, tovább vallalja Szeretik a magyarok stílusát Aligha unatkozik az exállamtitkár A Zamalek jól érezte magát Üzenet Gallov Rezsőnek... Valaki nemrégiben úgy kezdte a sporthírek felolvasását valahol: „Végre megoldódott a sportve­zetés válsága... Gallov Rezső ál­lamtitkár helyére kinevezték dr. Harcsár Istvánt.” Nem tudni, mit szólt hozzá a két érdekelt? Gya­nítom, összevonták a szemöldö­küket mindketten. Amikor sok sikert kívánunk a sport új első emberének és kérjük, látogas­son el mihamarabb Békésbe is, ne feledkezzünk meg Gallov Rezsőről sem. A hazai sport élén ugyanis „emberemlékezet óta” nem volt olyan népszerű és hozzá­értő szakember, mint ő. Hogy saját magát nyugdíjazta? Meglehet. Mert erre kénysze­rült. Igazán nem az ő hibája, hogy kinevezőinek csaknem fél évig nem volt annyi ideje, hogy azt mondják: köszön­jük... vagy mást, de legalább valamit. Mert ez annyit jelen­tett volna: hazánkban valóban fontos a sport. Maga sem ta­gadta nemrégiben, amennyi­ben marasztalják, még vállal­ná. De értett a szóból, mert tudja, sokféleképpen lehet a munkát megköszönni... Mos­tantól lehet, hogy könyvet ír a magyar sport elmúlt hat esztendejéről. Természetesen, ahogy ő látta az államtitkári székből, utólag persze minden Sokszor megfordult a megyé­ben. Reméljük ezután sem lesz másképpen bizonnyal kevésbé lesz diplo­matikus. Lehet, hogy sport­televíziózás felé fordul, és az is lehet, hogy első munkasze­relméhez, az írott sportsajtó­hoz tér vissza. Egy biztos, nem arra^termett egyéniség, aki megpihen a babérjain. Ha azt üzennénk, jó pihenést, aligha venné jó néven. Ezért inkább kedves kollega, máris átnyúj­tunk egy nyilvános meghívót külön is, a Hírlap és a megyei sportintézet közös hagyomá­nyos rendezvényére, az év sportolóit köszöntő ünnepség­re. Reméljük belefér a prog­ramba. Ha már az elmúlt évek­ben mindig belefért... F. I. Az elmúlt hetek sem teltek el ese­mény ek nélkül a gyulai sportcsar­nokban. A legérdekesebb kétség­telen az volt, amikor Gyulára ér­keztek az egyiptomi Zamalek Club kézilabdázói. — Az egyiptomi nemzeti baj­nokság hatszoros bajnokai va­gyunk — mondta Mohamed Hassan EI-Ress, az együttes veze­tője. — Az a célunk, hogy a világ élvonalába bekerüljünk, és tovább­ra is sikeresen szerepeljünk, ezért veszünk részt edzőtáborozáson. —Hogyan kerültek Gyulára? — Egy nyugodt, csendes he­lyet kerestünk, ahol a körülmé­nyek számunkra megfelelőek. Egy magyarországi közvetítő Gyulát ajánlotta. —A közeljövőben milyen tor­nákon vesznek részt? — Hazaérkezésünk után Tu­néziában Afrika Kupán indulunk, itt szeretnénk az élen végezni. — Hogy érezték magukat Gyulán? —Nagyon jól,atervezettnél is hosszabb időt töltöttünk e szép, kedves kisvárosban. — Szándékoznak-e a jövőben még Gyulára jönni? — Feltétlenül jó lenne a későbbiekben újra ellátogatni, és reméljük, hogy magyar kézilab­dázók is eljönnek majd hozzánk, mert minden alkalmat szeretnénk megragadni, hogy stílusukkal megismerkedjünk. Avramucz Csaba Egyiptomi sportolók Gyulán

Next

/
Thumbnails
Contents