Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-14 / 11. szám

1997. január 14., kedd CSAJLÁDI MAGAZIN 7 A HAGYOMÁNYOS SERTÉSHÚSON KÍVÜL KÉSZÍTHETJÜK BAROMFIBÓL ÉS HALBÓL IS Ha tél, akkor kocsonyafőzés A kocsonya alapanyagától függően sokféle formában készíthető — mi ezúttal az is­mert konyhaművész, Pelle Józsefné receptgyűjteményé­nek három darabját ajánljuk a háziasszonyok figyelmébe. Sertéskocsonya Hozzávalók: 1 kg kocsonyahús (fej, láb, farok és sok bőr), 20 dkg nyers füstölt hús, egy kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fok­hagyma, kávéskanál só, pár szem egész bors, 2 cseresznye­paprika és 10-15 dkg vegyes zöldség. A kocsonyahúst daraboljuk fel és alaposan tisztítsuk meg; ha kell, perzseljük le a szőrszálakat és kefével is súrol­juk át. Néhány perc áztatás után tiszta vízben ismét mossuk le. Tegyük nagy fazékba, adjunk hozzá kb. 2,5 liter vizet. Ha fel­forrt, szedjük le a habját, s tegyük bele a többi hozzávalót. Addig főzzük, amíg a csontról könnyen leválik a hús. A főtt húst csontozzuk le. Várjuk meg, míg a lé kihűl, majd tegyük hűtőbe, hogy tetejéről le tudjuk szedni a zsírt. Ezután sűrű szűrőn szűrjük át a levet; a hús-, fül-, farok- és bőrkedarabokat osszuk szét tányérokba és mer­jük rá a kocsonyalevet. Tegyük hideg helyre, hogy megdermed­jen. Tálaláskor pirospaprikával díszíthetjük. Szárnyasaprólék­kocsonya Hozzávalók: 1 kg nem zsíros aprólék, 20 dkg vegyes zöldség, 1 kis fej vöröshagyma, szemes bors, só, főtt tojás. Az aprólékot mossuk meg, a fejből emeljük ki a szemet, a lábakról vágjuk le a körmöt. A tisztított, fölszeletelt zöldség­gel, az egészben hagyott vörös­hagymával, borssal, valamint a sóval együtt tegyük föl főni az aprólékot. Mintegy másfél liter vízzel, lassú tűzön legalább 2 órán át főzzük — ez alatt a lé fele elforr. Szűrjük le és pár per­ces állás után papírszalvétával szedjük le a zsírt. A használható húsrészeket szedjük le a csont­ról, a zúzát, a nyakát, a húsda­rabkákat rakjuk tálakba, mellé zöldségszeleteket s egy-két ka­rika főtt tojást. Erre merjük rá a húslevet. Finom ízt ad, ha a má­jat külön lesütjük és kis darabká­it a hús, illetve a zöldség mellé tesszük. Minél több nyakat és lábat főzünk a kocsonyába, an­nál ízletesebb lesz. Halkocsonya Hozzávalók: 60-70 dkg-os ponty, 1 fej vöröshagyma, pár szem egész bors, só és 2 halász­lékocka. A hal fölbontása, kibelezése és megtisztítása után a fejet, a farokrészt, az uszonyokat levág­juk. A törzsből 4 szép szeletet levágunk és félretesszük az ikrá­jával és tejével együtt. A fejet, a farkat és a szeletelésből vissza­maradt húst kevés sóval, bors­sal, vöröshagymával feltesszük főni. Lassan forraljuk, majd hozzáadjuk a szeleteket, az ikrát vagy a tejet, s néhány percig tovább forraljuk. Utána a szele­teket tálkákba elosztjuk, a hallét átszűrjük, majd a halászlékoc­kákkal felforraljuk és a tűzről levéve pár percig állni hagyjuk. Végül a halszeletekre öntjük, s a tálakat hideg helyen tároljuk — néhány óra alatt megdermed és tálalható. LELKI POSTA Gyógyító szavak — Angelika rovata „Örökké vérző seb" jeligéjű levélből idézek: „Mindig is három gyereket szerettem volna, 8 és II éves gyerekeim mellett újra terhes lettem. Férjem egyáltalán nem örült, s kapóra jött számá­ra, hogy a gyes megrövidítése volt éppen napirenden. Érvelt ő mindenfélével, végül is engedve a nyomásnak, elvetettem a magzatot. Az első idők ezután viszonylag könnyebbek voltak, de körülbelül egy éve rémálmaim vannak, a meg nem született piciről álmodok, és úgy érzem, kiált utánam. Nem vagyok vallásos, nem tudom, van-e túlvilági élet, mindenesetre a lelkiis- meret-fiirdalás miatt néha legszívesebben öngyilkos lennék. Persze, ezt nem teszem meg, hiszen van két gyerekem, akiknek szükségük van rám. Meddig fog ez tartani még?” Tapasztalatom, hogy főleg nők körében a mai legnagyobb gond az önbizalom hiánya, a határozatlanság, ami következté­ben hagyják, hogy mások mondják ki a döntő szót életükben. Miután ezzel végül is nem tudnak azonosulni, végét nem érő önkínzás, lelki gyötrelem következik. A Biblia szerint nincs túlvilági élet, aki meghalt, ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor a magnóból kivették a kazettát. Sem a magnó, sem a kazetta nem képes önmagában hangot produkálni, tehát az ember teste és lelke is amolyan öntudatlan állapotban van. Kísértetek, hazajáró szellemek nincsenek, van viszont — mint az ön esetében is —<• lelkiismeret-furdalás, és következményeként nyugtalan álom. Az sem lenne megoldás, ha férje számlájára írná mindezt, hiszen végül is ön engedett a nyomásnak. Lehetett volna fordítva is: ön győzködi férjét, hogy de igenis, meg tudnak élni a gyes alatt, sőt mi több, ön lemondana a 3 éves otthonlétről, ha úgy adódik. Egyébként jó lenne, ha ezt a levelet olvasná a kormányfő és az a sok okos fej, akik nagy hangon hirdették: a születések számát nem fogja befolyásolni a megkurtított gyes, és nem lesz abortuszhullám. Mindenki tudja, tapasztalta, hogy ez nem így van. Két dolgot tudok önnek javasolni: vagy szembenéz azzal, hogy ez végül is az ön döntése volt, és megbékél vele, keresi az örömet meglévő két gyermekében vagy ráveszi férjét, hogy mégiscsak legyen egy harmadik. Önbizalom és határozottság kérdése az egész. Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak — Hétköznapi pszichológia A KAMASZ: KIBÍRHATATLAN, LUSTA, SZEMTELEN... Barka Ferenc, a könyv illusztrátora így látja a kamaszt — Most már aztán igazán kibír­hatatlan ez a gyerek! Magára zárja az ajtót, ha hazajön! Ki hallott már ilyet? — Mindenen megsértődik! Hisztizik! Felesel! Neki semmi se jó! — Hazajön, aztán csak elveti magát. Képes, és ott hever egész délután. — Azt se tudom, hol jár! Ha meg kérdezem: úgy néz rám! Villámokat szór a szeme. — Hát egészen leromlott! Holott most kellene kivágnia a rezet! Most dől el, hogy tovább­tanulhat-e és hogy hová mehet. A kamaszkor — mondják — a második születés kora. Az első születéssel egy elkülönült kis test jön a világra, most: egy el­különült én, önálló személyiség. A kamasznak el kell szakad­nia — bizonyos mértékig — a családjától, ki kell válnia a csa­ládból érzelmileg, a családon kí­vül kell most már ideálokat ke­resnie, eszményképeket. Sze­mélyiségének érlelődése ezt kö­veteli meg, így tud majd sikere­sen beilleszkedni a családon kí­vüli emberi világba is, a társada­lomba. De hogy megtalálja az utat a többi ember közé — sőt, hogy megtalálja az utat majd vissza családjához is — most előbb önmagát kell megtalálnia. A kamasz világa: a külön vi­lág. Az ajtót is ezért zárja be, ezért keres valami titkos zugot pincében, padláson vagy bar­langban — ahová csak a kivá­lasztott kevesek léphetnek be, az életre-halálra barátok, a titkos társaság. A kamasz kötelessége — akár tetszik ez nekünk, akár nem — a klikk. Az exkluzív, a máso­kat kirekesztő, a másokkal szemben sokszor agresszív zárt kis kör, amelyiknek megvannak a maga titkai. Kamaszkori „klikkeket rob­bantani” — lélektani tévedés. Ez az a „közösségi” forma, ame­lyikben az önálló individuum születik. Nem azért kovácsoló- dik most ilyen titkosan, hogy „egoistává”, önző, csak magá­nak való énné legyen, hanem hogy képessé válhasson arra, hogy majdan érett személyiség­ként be tudjon illeszkedni egy igazi, szabadon választott és szervesen kialakult közösségbe. Az önzők, a maguknak valók éppen hogy nem estek át a sze­mélyiségnek ezeken a szüksé­ges érési, fejlődési fokozatain — túlzottan siettették őket vagy megrekedtek valahol. A kamasz: elviselhetetlen. „Sündisznózik” — mondja a szaknyelv, ami azt jelenti, hogy kifelé fordítja tüskéit, lehetetlen megközelíteni — minden köze­ledésre sértéssel és sértődéssel válaszol —, ugyanakkor úgy igényli a gyengéd, a mit sem kérdező, a megértő szeretetet, mint utoljára talán hároméves korában. Mit tehetünk a kamaszért? Elviseljük a jelenlétét. Nevelni eddig kellett—most már „el kell engednünk a kezét”, el kell viselnünk, hogy esetleg „érdemtelen” személyeket tisz­tel meg szeretetével, rajongásá­val — és így igyekszik elsza­kadni tőlünk. (Miközben igényli a mi szeretetünket, védelmünket is — de ezt semmiképpen nem tudja kimutatni.) Valahogy úgy kell viselked­nünk, mint a jó tréner, aki most már nem segít, nem segíthet, hagyja, hogy a tornász önállóan végezze a gyakorlatot, maga mozogjon — de mégis ott van a közelben, s ha kell, egy ügyes mozdulattal mégis el tudja kap­ni. A kamasz: lusta. Fiziológiás lustaságról szok­tak beszélni. A kamaszkor előtt közvetlenül a gyerek növekedé­se egészen lelassul, néhány hó­napra szinte megáll; s aztán hir­telen, mintha valami belső rob­banás lökné szét, olyan iramú növekedésnek ugrik, amilyet utoljára kétéves korában élt át. A szervezet hatalmas munkát vé­gez, a gyerek belefárad a növés­be — olvasható a Kicsikről na­gyoknak című könyvben. Hét­köznapipszichológia címmel fut a Park Kiadó gondozásában egy sorozat, mellyel a gyermek kö­rül élő felnőttek részére ad szemléletbeli útmutatót. A leg­utóbbi kötetben, melyet az is­mert és népszerű pszichológus, Vekerdy Tamás írt, az iskolásgyerekekről beszélget szülő és nagyszülő. A kötetek nem nevelési receptgyűjtemé­nyek, hanem inkább iránymuta­tók: hogyan vészelheti át a csa­lád harmonikusan ezt a hosszú és sorsdöntő időszakot. Okosan és szeretettel ír az iskolai gon­dokról, az együtt tanulástól a büntetés és jutalmazás dilem­májáig. Beszél az intelligencia sokféleségéről és arról is, a szülő dolga, hogy gyereke tehet­ségét felismerje és kibontakozni segítse. M. K. VÍZÖNTŐKOR A LÁTHATATLAN HALOM 1. Ausztrál tjuringa rajza (Jóslatkő), a szakrális központokkal és az őket összekötő delej-vonalakkal Bizonyára sokan találkoztak már az alföldet (de nem csak az alföl­det!) „benépesítő”, többségében kör alaprajzú földépítmények­kel, a KURGÁNOKKAL, népi­es (történeti) nevükön: a kunhal­mokkal. Többen azt is tudhatják róluk, hogy valószínűleg temet­kezési célokat szolgálhattak e ne­mes — de nem kizárólag a kunok által emelt — szakrális színhe­lyek. Vagy lehetett más szerepük is? És egyáltalán: véletlenszerű­en épültek vagy fellelhető ben­nük valamilyen rendszer? Ha igen, akkor milyen és miképpen? Ezekre a kérdésekre keresi a le­hetséges válaszokat most induló sorozatunk. Nos erre a válasz egyértelmű­en igenlő! Éppen napjainkban került újrafelfedezésre az a módszer, melynek segítségével ezek a hatások mérhetőek, ta­nulmányozhatók. A radiesztézi- áról van szó. A halmok ily mó­don feltérképezett láthatatlan vi­lága a következő felismerésekre vezetett. Kezdjük először is a legfon­tosabbal: a minket körülölelő tér nem homogén. A legkülönfé­lébb erőhatások járják át, szab­dalják keresztül-kasul, melyek a táj szimbolikájában a mai napig is érvényre juttatják jelenlétü­ket. A halmok szempontjából lé­nyeges erőhatások egyik része térhálós szerkezetű, másik ré­szük pedig nagyobb területre ki­terjedve épp a halmok egyiké- nél-másikánál mutat sűrűsödési gócpontokat és az asztrológia bolygóprincipiumaival hozható kapcsolatba. Ezzel egyszer­smind a csillagászati értelmezé­sek lehetőségei irányába kanya­rodunk vissza! De nézzük sorjá­ban! Az eddigi vizsgálatok alap­ján valószínűsíthető, hogy a hal­mok nem véletlenszerűen épül­tek a tájba, hanem ezen erőhatá­sok („földsugárzások”) messze­menő figyelembevételével. En­nek köszönhetően a halmok mind külön-külön, de csoporto­san is a nem irányítható térhálós földsugárzások un. delej-vona­lainak nevezetes csomópontjait, mágneses áramlási vonalait je­lölik ki, teszik láthatóvá. Ezzel egyidejűleg a halmok felszínén (még a megbontott, sőt gyakran a teljesen elhordott halmok terü­letén is!) irányítható (ártó­egészségkárosító hatású) térhá­lós földsugárzás nem mérhető, az ugyanis a halom köré szorul le, mintegy „védő erőfalat” al­kotva. Hasonlót tapasztaltam templomok, házi szentélyek közvetlen környezetében; itt te­hát a szakrális tér szerkezetének általános sajátosságairól lehet szó, ami ezúttal a halmok ilyen irányú értelmezési lehetőségei­hez vezet vissza bennünket. Sőt, ha bátran tovább bontjuk e gon­dolatot, a kerek — a kör felszín- rajzú — halmok a körtemplo­mok; a hármas halmok a hajós templomok irányába biztosíta­nak átlátást... és gyakran egyben helyszínt is! De mi célja lehetett a tér ilyen kiképzésének-kialakításának? Ennek megválaszolásához tud­nunk kell, mit képviselnek a de­lejvonalak. Érdemes néphagyo­mányunkhoz fordulni, mely ezeket a vonalakat sárkány­vagy tündéráramoknak nevezi és fő csomópontjait gyakran a sárkány legyőzése vagy a tündé­rekkel való — általában vész­jósló kimenetelű — találkozás nevezetes helyszíneiként tartja számon, ahol egyszersmind ha­lom, templom (esetleg temető) is található. Born Gergely (Folytatjuk) A jó kocsonya titka a lé és a belevaló hús helyes aránya

Next

/
Thumbnails
Contents