Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-07-08 / 286. szám

A grafikai plakát művészete

A triennálék hagyományteremtő szándékával 1987-ben jött létre az 1. Országos Tipográfiai Kiállítás Budapesten. Gécs Béla, a Kner Nyomda Rt. mestertipográfusa 1990- ben hazahozta a második, A Könyv Tipográfiája címmel megrendezett országos tárlatot. A szakmai szövetségek nemzetközi pályázatot írtak ki a BETŰS- GRAFIKAI PLAKÁT műfajában. (8. oldal)

Királygyilkosságok Magyarországon

Az utolsó Habsburg-király,

IV. Károly (1916—1918) tragikus világ, tragikus ország tragikus királya.

Világpusztulásban, az első világöldöklés kellős közepén,

1916-ban kerül huszonkilenc éves ifjú emberként a magyar trónra.

Sorsának bemutatásával véget ér sorozatunk. (9. oldal)

A háziasszony:

Liebmann

Katalin

Ha három-négy évvel ezelőtt este fél nyolckor bekapcsolták tévékészüléküket, nap nap után láthatták őt feltűnni a képernyőn, a Híradó műsorvezetőjeként.

Aztán ezerkilencszázkilencvennégy közepén eltűnt. Nemrégiben egy millecentenáriumi ünnepségen találkoztunk vele, ahol a rendezvény háziasszonyaként dolgozott.

„Most gyeden vagyok afiammal, Várkonyi Csongor Somával”

FOTÓ: TÉSIK ATTILA

— Hogyan és mikor csöppent bele az újságíró szakmába?

— Ezerkilencszáznyolcvanhétben indult meg Szegeden a körzeti rádió, amelynek későbbi férjem, Várkonyi Balázs volt a vezetője. Még abban az évben hirdettek egy pályázatot, miszerint szépen beszélő, az újságíráshoz kedvet érző fiatalok jelentkezését várják riportergyakomoki munkára. Nos, én többször szerepeltem „Kazinczy” szépkiejtési-versenyen, sőt egyszer nyertem is. Jelentkeztem a munkára. Fennakadtam a rostán.

—Akkor még egyetemre járt?

— Igen. Az egyetem mellett másodéves koromtól dolgoztam Balázs keze alatt. Természetesen, akkor még csak főnök-beosztotti viszony volt közöttünk. Várkonyi Balázs nagyon keményen megtanított bennünket a szakma alapjaira. Emlékszem olyanra, hogy hajnali hat órakor kipottyant a köny- nyem; egyrészt a fáradtságtól, másrészt azért, mert hatodszorra küldte vissza az általam megírt hírt, mondván, hogy az úgy nem jó. Balázs mindig nagyon szigorú volt hozzám szakmailag. Ez még ma is így van.

—Jót tett a szigorúság ?

— Persze, ez kellett.

— Szüksége van egyébként arra, hogy nagyon keményen fogják?

— Azt hiszem, erre mindenkinek

szüksége lenne, s különösen ebben a szakmában, ugyanis az újságírók nem a fán teremnek. Tanulás nélkül nem lehet valakiből jó riporter. Attól, hogy kezébe vesz egy mikrofont, még nem lesz jó. Márpedig sokan hiszik manapság magukról, hogy jó riporterek. Sajnos, ez a szemlélet elharapódzott a szakmában, különösen a televízióban. Tapasztalható volt ez már Pálfy Pistáék ideje alatt is, de akkor mindezt kényszer szülte: az emberhiány. Úgy látom, az emberhiány a mai napig nem szűnt meg. A TV Híradó például egy óriási átjáróház. A vak vezet világtalant esete ma is sűrűn előfordul. Mesélik a kollégák, hogy gyakori, amikor gyakornok riporterrel küldenek ki olyan fiatalembert, aki életében első alkalommal jár forgatáson. Ezt nem szabadna megengedni. De azt hiszem, ez a sajtó többi részére is áll.

—Térjünk vissza saját pályájára.

—Jó. Nos, Balázs, miután nem akart beállni a sorba, párthatározatra elbocsátották a rádió éléről. Nekem sem volt maradásom. A városi televíziónál helyezkedtem el, és egy augusztus 20-i ünnepségen megismerkedtem Bánó, bocsánat. Bán Jánossal, aki hívott a körzeti televízió stúdióhoz. Náluk éppen akkor volt a váltás, Bán János foglalta el Regős Sándor helyét. Fantasztikusan élveztem a munkát, azt, hogy egy nap megjártam Tolnát-Baranyát, azaz

Csongrád és Bács-Kiskun megyét, s négy riportot is elkészítettem. Szegeden voltam például először élő műsorban országos adón. Ezt az időszakot soha nem felejtem el. Balázst eközben felhívták a fővárosba, legyen a Szabad Európa Rádió budapesti irodájának vezetője. Rövidesen én is felmentem utána. Engem a televízióhoz hívtak; Regős elmondta, szívesen venné Pálfy val, ha a Híradónál dolgoznék. Az ismeretségünk egyébként onnan volt, hogy korábban készítettem A Hét című műsornak riportokat. így jött be az egyetem mellé a Híradó, ami azt jelentette, hogy éjszaka a történelemtanári szakdolgozatomat írtam, délelőtt megfőztem a bablevest a munkásoknak, akik a lakásunkat újították fel, este pedig mentem Híradót vezetni.

— Két esztendővel ezelőtt a Pálfy- stábot felfüggesztették. Állományban van még a tévénél?

—Igen, de most gyeden vagyok, ami valamiféle védettséget jelent, ugyanis a szerződésemet csak úgy lehet módosítani, ha arról én is tudok. A hátam mögött nem.

— Kapott ajánlatokat a Pálfy-féle Híradó megszüntetése után más televízió-műsorok vezetésére?

—Igen. Mindenkit megpróbáltak elhelyezni, már csak azért is, hogy ne érje szó a ház elejét.

—Milyen ajánlatok voltak ezek?

— Komolytalanok, amelyekre azt mondtam, nem vállalom.

— Felajánlották például, hogy vezesse a „Horgász öt perc" vagy a „Környezetünk hírei” című műsorokat?

— Igen, ilyesmi szintű ajánlatokat kaptam.

—Hogyan érintette (érinti) közérze- tileg, illetve anyagilag, hogy elveszítette állását?

— Nagyon jó prémiumrendszer volt a Híradónál, s én nagy munkabírású ember voltam, így az alapfizetésem többszörösét kerestem meg. Az, hogy megszűnt az állásom, anyagilag jócskán érintette a családunkat, különösen ha még azt is hozzávesszük, hogy Balázst végkielégítés nélkül bocsátották el a televíziótól. Hogy közérzetileg hogyan érintett? Nem az hiányzott, hogy ezentúl már nem néz hárommillió ember esténként. Amikor az ember a stúdióban ül, a kamerák előtt, akkor ezt nem méri fel, nem erre gondol. Inkább a mindennapi taposómalom, a szakmai izgalom, a stressz hiányzott. Furcsa volt, hogy szabad vagyok.

—Mi történt az Ez a Hét című lappal, amiben publikált?

— Szakmai és személyi okok miatt otthagytam.

— Igen erősen elkötelezte magát a jobboldal mellett. Világéletében konzervatív volt, vagy csak az utóbbi pár évben vált azzá? Úgy is mondhatnám, hogy helyzetbe hozták, vagy egy folyamat eredménye a jobboldalisága?

— Konzervativizmusom egy folyamat eredménye. A kereszténység eszmerendszerét tartom és elfogadom. Nekem azok olyan természetes dolgok, mint hogy a csapból folyik a víz. A másik; az egyetemen olyan tanáraim voltak, mint Raffay Ernő, Bratinka József vagy Katona Tamás. Jelen voltam az MDF szegedi születésénél. Úgy érzem, a körzeti rádió megalakulásával mi is részt vettünk egy kicsit a rendszerátalakító folyamatban. Én a rendszer- váltás mellett voltam. Ha ez a kon- zervatizmust jelentette, márpedig egy idő után így húzták meg a vonalat, akkor büszkén vállalom, hogy igenis az vagyok. Nem álltam be azok sorába, akik ezt negligálni igyekeztek.

— Mondják, amit megért az ember, azt elfogadja. Volt-e olyan az életében, hogy valamit nem értett meg, de elfogadta a külső körülmények nyomására?

— Igen, azt hiszem, volt olyan szakasza az életemnek, amikor nem mindig gondoltam át, hogy miben vagyok. Lehet, hogy időnként nem is nekem, hanem a körülöttem lévő emberek cselekedeteinek kellett volna ámyaltabb- nak lenniük. Sz. Sz.