Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07-08 / 286. szám
feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPA HÉT TÉMÁI A 1996. december 7-8., szombat-vasárnap Vadtender: (Folytatás az 1. oldalról) egy nyilatkozatban: e döntést tudomásul veszik és elfogadják azzal, hogy ellene fellebbezésnek helye nincs. A kiírási dokumentáció szerint Ajánlatkérőfenntartja a jogát, hogy amennyiben a rendelkezésre álló fedezetével (-285 MFt- tál) arányos ajánlat nem érkezik, úgy eredménytelenséget hirdet. Ebben az esetben a dokumentáció árát visszatéríti.” A legalacsonyabb árú ajánlat is tízmilliókkal meghaladta az ön- kormányzat pénzügyi lehetőségeit, ám a döntnökök az (elvesztegetett) idő szorítására tekintettel nem éltek ezzel a kikötésükkel. (Logikailag és matematikailag is nehéz megmondani, hogy egyáltalán melyik az a szám, amely arányosnak tekinthető a 285-tel.) A nyílt előminősítéses eljárás a munkát fővállalkozásban hirdette meg, mely kiterjed a kiviteli tervek elkészítésére, a kivitelezésére, az első eszközbeszerzésre. A teljesítés végső határidejét 1998. augusztus 31 -ében határozták meg. Az önkormányzat — nyilván a pályázat eredményes lezárása esetére gondolva — kikötötte: Ajánlatkérő a kiírási dokumentáció díját nem téríti vissza.” A pályázatok gyulai vagyonigazgatóságra való—Gyula Város Közbeszerzési Bizottságának elnökéhez címzett—benyújtásának határideje 1996. november 12-én 10 óra volt. Az ajánlatok felbontásának ideje ugyanez. A kiírás úgy szólt, azzal kötnek szerződést, akinek ajánlata összességében a legkedvezőbb. A bírálati szempontok sorrendje: referencia, pénzügyi—műszaki ütemterv, az ajánlat kidolgozottsága, vállalkozási ár, teljesítési— jólteljesítési biztosíték, jogszabá- lyikötelezettségen túli garancia- és szavatosságvállalás volt. • Holt verseny? Kizárták azonban annak lehetőségét, hogy a pályázók több változatú tervet készítsenek, így a pályázati tervben megjelölt építőanyagoknál, más költségtényezőknél olcsóbb megoldásokat az ajánlattevők nem érvényesíthettek. Ez akár tízmillós nagyság- rendű kötöttséget is jelenthetett, azaz a pályázók kénytelenek voltak a drágább megoldásokkal választani. Ami egyben csökkentette nyerési esélyeiket is. Az elbírálás határidejét 1996. november 20-ában jelölték meg, s ez volt az eredményhirdetés napja is. Előírták, hogy a tervezett műszaki tartalomhoz (a megvalósítan- dónak ítélt beruházáshoz) képest szűkös anyagiakból kell elkészíttetni a kiviteli terveket, s ebből szükséges fedezni az egyelőre bizonytalan összegű tervezői művezetés költségeit is. Az úgynevezett kiírási dokumentáció szintén tartalmaz egy sarkalatos pontot: Ajánlatkérő jogosult a pénzügyi fedezet függvényében egyes munkarészek elhagyásával, de a működőképesség biztosításával a műszaki tartalmat csökkenteni.” Az nem derül ki, hogy e műveletre a folyamat mely pontján — az elbírálás előtt, során, után, a kivitelezéskor? — kerülhet sor. Arra sem térnek ki, hogy ezt a pályázó bevonásával vagy mellőzésével teszik, tehetik-e meg. Ha igaz, a békéscsabai építési hatóság által engedélyezett helyszínrajzoktól és műszaki tervektől eltérni csak újabb építési engedély alapján lehet. Ha ennek beszerzése előtt történnek a kilátásba helyezett változások, kérdés, mi alapján történt a pályáztatás? Az is kérdés, hogy vajon az ilyesmi megfelel-e a versenytörvény előírásainak? Szólásszabadság ••• A nyertes pályázóval az eredményhirdetést követő 8 napon belül a pályázatot kiíró rögzített áras szerződést köt.” -— olvashatjuk a gyulai sportcsarnok építésének tapasztalataira visszaköszönő kikötést. (Arról nincs rendelkezés, hogy a pályázók mikor kapnak írásos értesítést az gyulai gimnáziumbővítés a közbeszerzés rögös útjain eredményről — eddig nem is küldték meg számukra.) Az előminősítés után hatan maradtak „állva”, közülük öt cég nyújtott be pályázatot. A legolcsóbb ajánlat 332, a legdrágább 460 millió forintos volt. A későbbi győztes vállalása: 349 millió. Megjegyzendő, hogy az ígért ár nem minden, ráadásul a közelmúlt egy-két gyulai beruházása során azt láthattuk, hogy az „elvárt” áron pályázók nyertek, aztán menet közben árban „feltornázták” magukat arra az árszintre, melyet—vesztes—versenytársaik eleve megjelöltek... A döntéssel szemben megfogalmazott kritika egyes érintettjei érdekes módon reagálnak: mindenek előtt (ismét csak) azt keresik, hogy ki vagy kik informálhatták lapunkat... A Gyulán lassan boszorkányüldözési effektusként értékelhető jelenség értelmetlenségét mi sem mutatja jobban, hogy már maga a közbeszerzési bizottság is igen megosztott volt (hát még a szakma): úgy tudjuk, hogy a tagok 4—3 arányban döntötték el a kérdést a békéscsabai BÁÉV Rt. javára. Sikerdíj A BÁÉV Rt. a pályázatában található nyilatkozat szerint a közbeszerzés értékének 15 százalékát meg nem haladó mértékben kívánja foglalkoztatni alvállalkozóit. Ezzel mentesült attól, hogy alvállalkozóit önmagához hasonlóan „átvilágítsa”. E nyilatkozat valós volta a kivitelezés során nyilvánvalóan ellenőrizhető lesz, így a bizottság részéről nem képezte vita tárgyát. Az alvállalkozók között (másik kettő gyulai mellett) két olyan gyulai cég neve is felbukkan, melyek ugyancsak benyújtották pályázatukat. Olyan dokumentummal viszont nem találkoztunk, melyben ők kinyilvánították volna együttműködési szándékukat. Elmondásuk szerint a BÁÉV RT.-vel erről nem is tárgyaltak, egyikük az előminősítés idejére egyezett meg ilyesmiben, kölcsönös alapon. Ugyanakkor található egy megállapodás a BÁÉV Rt. pályamunkájában, mely 1996. november 7-én köttetett a cég vállalkozási igazgatója és Szabó Jenő építész között. „BÁEV sikeres pályázat esetén felkéri a létesítmény építési engedélyének és a tender tervének tervezőjét, Szabó Jenő vezető tervezőt, építészt a kiviteli tervek elkészítésére.” — áll a megállapodásban. Sokak véleményének összegzése: ennek tényét az építésznek külön is be kellett volna jelentenie a közbeszerzési bizottság színe előtt. (Akkor is, ha a pályázati anyag e megállapodást tartalmazta.) A több tervező munkáját megjelenítő kiviteli terv árát valamennyi pályázó azonos arányban állapította meg a maga beruházási főösszegéhez viszonyítva, a nyertes pályázat ezt 9 millió 405 ezer 013 forint ÁFA nélküli árban jelölte meg. A láthatatlan légió A közbeszerzési bizottság az építési beruházások vonatkozásában gyakorlatilag laikus tagokból áll. Nyilvánvalóan joggal igényelték szakértő(k) közreműködését. Az említett tervezőn túl — ahogy hallottuk — mások is ott álltak a háttérben, bár a bizottság tagjainak egy része szerint ők csak vele találkoztak, csupán a tervezőről tudtak. A bizottság tagjai közül csak kivételesen vállakozott valaki arra, hogy a három példányban rendelkezésre álló anyagot átbogarássza, noha a vagyonigazgatóságon elhelyzett vaskos ajánlatokat napközben (más kérdés, hogy saját munkakötelezettségeik rovására) megtekinthették volna. A bizottságot tehát állítólag egy „háttércsapat” is kiszolgálta, melynek tagjai eddig is többnyire a vagyonigazgatóság munkatársai közül kerültek ki, bár mint említettük, róluk nem tudott a bizottsági tagság egésze. Szabó Jenő tervezővel, aki a bizottság munkájának segítésére volt hivatott, s tervezői szerződésében kikötötte részvételét a pályázat elbírálási folyamatában, módunkban állt beszélgetni. A közölni kívánt interjú szövegének megtekintését kérte, majd a feltett kérdésekre — a szóban elhangzottakat félretéve — újabb válaszokat adott, immár írásban. íme: Gyulai „irányzatok” — Miért került a tervezői szerződésbe az, hogy Ön átnézze a beérkező pályázatokat? — A szerződéskötés idején két erős irányzat létezett. Az egyik azt mondta, hogy ez 500 millió körüli lesz, a másik azt mondta, hogy 10 százalékos eltéréssel 300 millió. A szerződés ezen pontja kínált megoldást mindkét irányzatnak. Nekem és tervező társaimnak nem volt más feladatunk, mint nyilatkozni arról, hogy a beérkező és megvitatható ajánlatok a fő funkció csorbulása nélkül lecsökkenthetők-e a forrás mértékéig. Ez mindhárom részletes költségvetést tartalmazó pályázatnál megvizsgáltatott, és szigorúan csak azonos tételek azonos mértékű elhagyásával vagy csökkentésével javasoltuk a tárgyalások lebonyolítását a majdan nyertes pályázóval. Ezen vizsgálódás eredménye a jegyzőkönyv része, megtekinthető. Mindhárom pályázat vállalkozási ajánlata a 300 millió — pluszmínusz 10 százalék eltérés—körüli értékre csökkenthető anélkül, hogy a fő funkció csorbulna. — Miért kellett a reálisan megvalósíthatónál magasabb — fölöslegesen költségnövelő —műszaki tartalmat belefoglalni a tervbe és a pályázatba, ha eleve tudták, hogy nincs rá pénz? — Mert nem lehetett eldönteni, hogy mi a „reálisan megvalósítható”, az 500 vagy a 300 milliós költség a reális? Melyikhez képest tegyek bele kevesebb műszaki tartalmat? Ugyanakkor az sem lett megvitatva és eldöntve, hogy az adott beruházásnak része-e például az évek óta elmaradt felújítás, a közterületrendezés a térvilágítással, a közmű- fejlesztési hozzájárulások, az infláció, a kerítésépítés, csak az egyik intézményt terhelik-e. Szintén a rendkívül szűk határidő miatt úgy tűnt kezelhetőnek a dolog, ha minden járulékos költséget a beruházás részeként kezelünk. Mivel tételes költségvetés készült, a kiírásban az egyösszegű fő ajánlat részletezését is kérte a kiíró, elsősorban abból a szempontból, hogy valamennyi elkülöníthető beruházási egység önállóan is összehasonlítható legyen, másrészt, hogy ezek önállóan kiemelhetők legyenek az ajánlatból — természetesen a nyertes pályázóval egyetértésben. —Ha nem az Ön szakvéleménye alapján, akkor milyen objektív információkra alapozva választottak a bizottság tagjai? — A pályázatot a közbeszerzési bizottság írta ki, ők döntöttek a beadási és kihirdetési időpontokról. Ezek a dátumok mindenki előtt ismertek voltak, illetve lehettek volna. Az elbírálásra rendelkezésre álló idő nem volt túl bőséges, és ha nekem egyébként is át kellett néznem a több száz oldalas ajánlatokat, célszerűnek tűnt, hogy a legfőbb adatokról táblázatokat és grafikonokat készítsek. Természetesen az itt szereplő adatokat maguk a pályázók adták meg, én csak egymás mellé rendeztem, hogy gyorsabban áttekinthető legyen. Természetesen minden bizottsági tagnak lehetősége volt arra, hogy ezt összehasonlítsa a beadott pályázatokkal, vagy akár arra is, hogy tételesen összehasonlítsa azokat. — Ön és a BÁÉV Rt. között 1996. november 7-én létrejött egy megállapodás, mely szerint ha ők nyerik meg a pályázatot, Önt bízzák meg a kiviteli tervek elkészítésével is. —Ez bevett szokás. Általában a tender tervezőjét szokták felkérni — így olcsóbb, az új tervező nem ismeri a tervet kellő mélységben, tehát mindenképpen hosszabb a tervezési idő, ugyanakkor a régi tervezőt szerzői jogok illetik meg, aminek gyakorlása vagy az arról való lemondás mindenképpen költségnövelő. Ez nem lehetett befolyásoló tényező, ugyanis valamennyi pályázóval történt ilyen megállapodás, csak nem csatolták be írásban ezt a pályázatba. — A BÁEV Rt. pályázatának költségvetésében az alvállalkozási arány meghaladja a 15 százalékot? — A pályázó nyilatkozott, hogy nem haladja meg, az ő felelőssége ennek betartása. Nyilatkozatra bírtuk Szabó Árpád képviselő-testületi tagot, a közbeszerzési bizottság elnökét is. Miután vállalta a beszélgetést, s túlestünk azon, az általa elmondottak alapján készült interjú közlés előtti bemutatását kérte. A beszélgetés során a történések sok érdekes mozzanatára fény derült, ám Szabó Árpád szerdán — órákkal a szöveg részére történt átadását követően — az alábbi faxüzenetet küldte szerkesztőségünkbe: Az 1996. december 3-án adott nyilatkozatom leközléséhez nem járulok hozzá. Indok: nem tartom időszerűnek”. Vitathatatlan, a neki feltett kérdések eltértek a protokollinterjúk tárgykörétől. (Pusztába kiáltott kérdéseink: „Miért csak Szabó Jenőt, az engedélyezési és tenderterv készítőjét kérte fel szakértőjének a bizottság? Tudták-e a bizottsági tagok, hogy a tervezőn kívül más szakértők is közreműködtek, s ta- lálkoztak-e velük? Nem merült fel önökben, hogy ha valamennyi pályázó messze a 285 milliós pályázati összeg felett tett ajánlatot, akkor a kiírás szerint eredménytelenséget hirdessenek? Ha a tervező ennyire alábecsülte a költségeket, mi okból kapott bizalmat a szaktanácsadásra ? A bizottság miért nem igényelte a BÁÉV Rt.-tői, hogy az általa megjelölt alvállakozók részvételi szándékáról legalább egy nyilatkozatot bemutasson? Tud- ta-e, hogy az építész szakértőjük 1996. november 7-én írásos megállapodást kötött a BÁÉV Rt.-vel arra, hogy a cég sikere esetén őt bízza meg a kiviteli teivek elkészítésével? Mi indokolta, hogy a zárt ülésre, melyen a tagok ráadásul nyílt szavazással döntenek, nagy számú hallgatóságot hívjanak meg? Miért kellett külön lemondatniuk a pályázókat fellebbezési jogukról? Tud-e arról, hogy felmerült: a veszteseknek vissza- ■ adják a pályázati dokumentumok megvásárlása során befizetett 125 ezer forintot, ha írásban lemondanak minden jogorvoslati lehetőségükről? A pályázati terv műszaki tartalmának jelentős csökkentése nem teremtett olyan új pénzügyi helyzetet, mely éppen a kisebb pályázók lehetőségeit új megvilágításba helyezte? Egy nyilatkozatában ön a nyertes melletti élvként említette, hogy ők 1997. május 31-ei, a többiek viszont csak augusztus 31-ei határidővel vállalták a munkát. Mi a jelentősége annak, hogy éppen a nyári szünet kezdetére készüljön el a tornaterem? A 4—3 arányú szavazás során az egyik bizottsági tag éppen azért szavazott aBAÉVRt. mellett—mintáz ülésen kifejtette —, mert az gyulai vállakózások, például a pályázó társak egy részének alvállalkozói bevonását ígérte. A Gyulai Hírlapnak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a döntés után leültek—ön is — a BAÉV Rt. képviselőivel, s más szakemberekkel, hogy a kiviteli terveken elvégezzék a korrekciót. »Ezek szerint lehetséges olyan megoldásokat találni a kivitelezés folyamatában, melyek csökkentik a költségeket, s a megadott összeghatáron belül elvégezhető a munka.«—nyilatkozta. Nem a pályázat során, s minden pályázónak erre lehetőséget adva kellett volna dönteniük? Egyáltalán, ha az önök pályázati kiírása nem volt alkalmas a 285 millió betartására, miért nem a kiírás előtt csökkentették a műszaki tartalmat? Vagy később miért nem a pályázók előzetes bevonásásval?) Forintos kérdések Ami azt illeti. Szabó Árpád a témáról e kérdések feltevését megelőzően a lapoknak több kellemes nyilatkozatot adott. Akkor még időszerűnek tartotta a nyilvánosságot? Tényleg: ha nem időszerű, még vagy már nem az?! Természetesen a BÁÉV Rt. vezetését is megkerestük, hogy nyilatkozzon lapunknak. A beruházási igazgató a vezérigazgatónő engedélyéhez kötötte interjúadását, aki viszont a titkárnőjével annyit üzent, hogy még nem időszerű az ügyben nyilatkozniuk. Folytathatnánk a kérdések sorát: a tőkeerő megítélésében miért nem vették figyelembe azt, hogy az egyik gyulai pályázó gazdasági ereje a törvényben előírt részleteséggel bemutatott alvállalkozóival együtt mást mutat, mint önmagában? Ugyanez a cég joggal kifogásolhatja, hogy a közbeszerzési bizottság elnöke a lapunknak korábban adott nyilatkozatában így nyilatkozott: „Más megépíteni egy 50—60 millió forintos intézményt, mint egy 300 millió forintosat. ” — hiszen például négy hónap alatt építették fel a méhkeréki határátkelőhely épületét, 160 millióért és kiváló minőségben. (Egy másik pályázó is 100 millió felett teljesített — éppen a gyulai önkormányzatnak.) Vagy mit mondjon ez utóbbi vállalkozás, melynek az rovatott fel, hogy nem mellékelt a pályázatához részletes költség- vetést? Mert nem is kértek ilyet a kiírásban — halljuk. Enyhe kb- túlzásnak hangzik Szabó Árpád idézett nyilatkozatában az is, hogy a nyertesnek „...van referenciája elég sok oktatási intézmény megépítéséről, és hasonló nagyságrendűek, 200—300 millióforintosak is.” Ez esetben nem ártott volna bővebben kifejtenie, hogy az egykor volt Békés Megyei ÁEV-t ugyancsak beleszámítja-e ebbe, s felújítást is kell-e értenünk az „építés” alatt? Egyébiránt se okunk, se jogunk vitatni a BÁÉV Rt. alkalmasságát. Gyulai polgárok Mások szerint képtelenség volt a pályázatok műszaki tartalmának csökkentésekor a rendelkezésre álló rövid idő alatt, a pályázók be nem vonásával szakszerűen elvégezni a költségvetések módosítását. Az sem vet jó fényt a történésekre, hogy ismereteink szerint a pályázat eredményesnek nyilvánítása után a vesztesek egyikénél puhatolózás kezdődött: lemondanának-e panaszjogukról a kiírási dokumentáció 125 ezer forintos árának visszajuttatása esetén? (Ami bizony az önkormányzat tulajdonának érdekes kezelése lenne, tekintettel a kiírás erre vonatkozó, idézett szabályaira. Persze ami előfordulhat: a lelkiismeret lázadása.) Az is érdekes körülmény, hogy a kényes és jelentős anyagi kihatású ügyekben zárt ülésen, nyílt szavazással döntő közbeszerzési bizottság kénytelen volt úgy tárgyalni, vitázni, hogy minden szava a polgár- mester, az alpolgármester, az aljegyző, az egyik polgármesteri hivatali osztályvezető, a Vagyonigazgatóság egy munkatársa előtt hangozzék el, s a kezek felemelését fürkész tekintetek figyeljék. (Nem vitatható a bizottság titkári feladatait ellátó vagyonigazgató, s jegyző- könyvvezető kolléganője, az ülés egyes fázisaiban a szakértő jelenléte.) Az országos hatáskörrel működő Közbeszerzési Tanács döntőbizottságának elnökétől megtudtuk, hogy minden fellebbezésijogtól függetlenül 21 tagból álló testületük bármely tagja a pályázattal kapcsolatos kifogások tudomására jutásától számított 15 napon belül (60 napos abszolút határidővel) beviheti megtárgyalásra az ügyet. A csalódott, elkeseredett gyulai cégek egyike sem élt eddig ezzel a — nem csupán számukra nyitva álló — lehetőséggel. Azt mondják: gyulaiak, s maguk is szeretnék, ha az elfuserált gyulai iskolapolitikának (ha van ilyen egyáltalán), közbeszerzési cset- lés-botlásnak nem esne áldozatul az Erkel gimnázium fejlesztése. Minden tiszteletünk az övék. Kiss A. János A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tanulói és dolgozói áldozatai, nem pedig szereplői a boszorkányüldözési effektusban szenvedő városi vezetés visszhangos döntéseinek (archív felvétel)
