Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-31-1997-01-01 / 304. szám
1996. december 31.-1997. január 1., kedd-szerda Szilveszter vii Fő az egészség. Aki egészséges életmódot folytat, annak még ez az öltözék is elegendő az idei havas télben. (A felvétel Lehoczky Péter fotóriporterünket ábrázolja lánykorában) A gyerek sportol A kis Ede, akit sokáig hiába unszoltak, hogy menjen a pajtásaival futkározni, labdázni, úszni, különben vézna és girhes marad, egy nap ezzel jön haza: — Képzeld, apu, ma versenyeztünk, hogy ki tud messzebbre dobni! A papát földöntúli öröm önti el. — Nahát, hogy milyen ügyes gyerek vagy... —De ugye kifizeted azt a két ablakot? Csak röviden A székely verekedésért áll a bíróság előtt. A bíró fölszólítja, hogy mondja el az esetet. A székely irtózatos nagy feneket kerítve kezdi a mondókáját. A bíró rászól: — Csak röviden! A lényeget mondja. — Mondhatom úgy is. Szóval: Reggel fel. Ágyból ki. Csiz- mátfel. Vásárraki. Sógornekem ide. Én sógornak oda. Én most itt. Sógor meg ott. Szandi Egy hölgy panaszolja az orvosának, hogy a férje álmában beszél. —És ettől ön nem tud aludni? — Nem ez a probléma, hanem, hogy állandóan kinevetik a minisztériumi kollégái! Ajándék Középkorú úr révetegen beállít az áruházba, majd nagy bizonytalanságban odamegy az információs ablakhoz: — Elnézést, kisasszony, hol találhatnék itt valami ajándé- koznivalót? A kisasszony egyhangúan feleli: — Női finomkötöttáru, óraékszer földszint, jobbra. A férfi óvatosan folytatja az előbb megkezdett mondatot: — Ugyanis az anyósomnak szeretnék valamit... — Leértékelt áru: alagsor, balra. A főnök közelsége A plébános repülőgéppel Amerikába tart. A mellette ölő utas a pap számára is rendel egy pohárka konyakot a légikisasszonytól. A plébános, hogy a barátságos idegent meg ne sértse, így utasítja vissza az italt: — Sajnos, már nem ihatok, mert nyolcezer méter magasan repülünk. — És ez miért baj? — Túl közel vagyunk a főnökömhöz... — Nem viszed túlzásba a védekezést, Ödön? Te hogy szereted, Dezső? — Alul, középen elválaszt- va. — Hogyhogy, te fodrász vagy? — Dehogy. Kiéhezett. ¥ — Elkészültem a regényemmel, asszonyom. Most már csak egy jó cím kéne. — Kérem, Dembinszky utca 139/B. De telefonom is van. ¥ — Ön színpadi szerző, uram? — Nem, asszonyom, De azért mutathatok magának egy jó darabot. ¥ — Ha azt hallod: állításkötelezettség, mi jut eszedbe? A hadsereg? — Fenéket. Nekem sajnos a házassági évfordulóm. ¥ —Látod, ez érdekes. Mi abszolút hűségesek vagyunk egymáshoz a barátnőmmel, és mégis nekem jut több a szexből. — Hogy lehet ez? — Én ötven kiló vagyok, ő meg százhúsz. ¥ — Jobb, ha nem gondolok arra, hogyan magyarázzam meg a feleségemnek, hol voltam az este... —Helyes! Hadd törje ő a fejét! ¥ — Mondd, Maca, mennyire ismered te ezt a Bélát? —Töviről hegyire. — Hűha, az remek lehet. —Nem annyira. —De miért? — Túl közel van a hegye a tövihez. ¥ —Tartózkodó lány ez a Lujza! — Nekem mondod? Múltkor feljött hozzám egy órára, és három hét múlva még mindig ott tartózkodott. ¥ — Na, szevasz, Rózsi, holnap elmegyek nászúira. — Nem is tudtam, hogy férjhez mentél. —Ment a nyavalya. —Hátakkor? — Majdcsak akad valaki. ¥ — Mondd, kérlek, miért olyan kék meg zöld a Mici karja? — Mert amióta sofőr a vőlegénye, tele van garázscsípésekkel. ¥ — Tudod, Béla, én kalandvágyó ember vagyok. Múltkor például összeszedtem a bátorságomat és készakarva benyitottam a női zuhanyozóba. — A mindenségit, ez aztán izgalmas lehetett. — Egy cseppet sem. Senki sem volt ott. ¥ Két fiatalasszony beszélget. Az egyik panaszkodik: — Rémesek ezek a férfiak! Károly tavaly azt ígérte, hogy vesz nekem egy csinos kocsit, s azzal járunk majd hét végén kirándulni. Képzeld, édesem, most már gyerekkocsit sem akar venni... Verébhajsza Egy dal Ausztriából: Stille nacht Beküldendő: a satírozással jelölt sorok. két csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A helyes megfejtők Beküldési határidő: 1997. január 9. Cím: Békés Megyei között három darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki, Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtése- amit postán elküldünk.
