Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31-1997-01-01 / 304. szám

IV Szilveszter 1996. december 31.-1997. január 1., kedd-szerda És te nem hitted, hogy minden férfi megfordul utánam az utcán... Két nyúl beszélget az erdőben: — Fussunk, testvér! Részeg elvtársak jönnek vadászni. — Egyet se félj — feleli a másik. — Ezek nem tudnak cé­lozni. — Nem is attól félek, de mi lesz, ha lehánynak? ♦ • A rendőr jelentést tesz a pa­rancsnoknak az éjszakai őrjáratról: — ...s ezenfelül még egy kurva is molesztált bennünket. — Remélem, ignorálták? — kérdi a parancsnok. — Igen, én kétszer, János őrmester pedig háromszor. ♦ Évike, ha most magamévá ten­nélek, kiabálnál? — Még sosem tettem ilyet. — Hogyan? Még sohasem szeretkeztél? — Még sohasem kiabáltam. ♦ A kis Marika a testvérével für­dik a kádban. Marika megkérdi az édesanyját: — Anyukám, miért nincs az én lábam között olyan, mint Pistikének? — Türelem, kislányom, tü­relem... ♦ A férfi a feleségét simogatja az ágyban. — Ne haragudj, kedvesem, de ma nem vagyok szexre han­golva — utasítja el az asszony. — Na és? — horkan fel a férj. — Zongorát vettem fele­ségül vagy nőt? ♦ — Valéria! Valéria! — beszél a férj álmában. A felesége fel­ébreszti: — Ki az a Valéria? — Ugyan kedvesem, csak egy ló, amelyre a minap fogad­tam. Másnap a férj munkából jö­vet megkérdezi: — Mi újság, Jolánkám? — Semmi különös — feleli a neje —, csak a ló keresett telefonon. ♦ Fiatal lány érkezik az orvos­hoz: — Csau, dokikám, képzelje, négy sugárban pisilek! — Először is — feleli az orvos — semmiféle csau Szóval ez a te titkos zenei inspirációd! Pajzán horoszkóp — 1997-re, hölgyeknek KOS(in.21— IV.20.) A kos jegyében szüle­tett hölgyek rámenő­sek: többnyire éjszakai parkokban, sötét sétányokon les­nek áldozatukra, akit gyors reti- külcsapásokkal leterítenek, majd tettük elkövetése után cserben vagy bokorban hagynak. Az ápri­lis elején született juhok a leghű­ségesebbek — számadójukat bé­géivé követik, ha az csengőt akaszt a heréjére és magasba emelt bottal közlekedik a legelőn. bika (IV. 21—V. NjffiWp, 21.) A bikahölgyet so- Vfr) ^an tehénnek tartják. Való igaz, szívesen fordítják hátsó fertályukat a tá­madó felé, azt gondolva, ha nem látják őket elölről, talán könnyebben esnek a zaklatás ál­dozatául. Csak az a baj velük, hogy légyott közben előre kell futkosni, ha az ember meg akar­ja csókolni őket. Az inszemi- nátorokat látni se bírják. IKREK (V. 22—VI. 21. ) Az ikrektől a leg­több férfi retteg, mert sosem tudhatja, vége van-e a meccsnek vagy csak egy félidőt játszott le. A hármas-né­gyes ikrek ennélfogva kész sors­csapást jelentenek a szerényebb potenciájú férfi számára. A sán­ta ikrek viszont gazdaságosak: egymás mellé állítva őket egy téglát mindig megspórolhatunk. RAK (VI. 22—VII. 22. ) A rákhölgyek azért keresettek, mert a húsuk köztudottan piros. A negroid rákok termé­szetesen feketék, de ugyanolyan ízletesek. A hiedelemmel ellen­tétben nehéz őket megfőzni, mert ollóik csattogtatása sok fér­fit elriaszt a közelükből. Külö­nösen a százötven kilós rákhöl­gyek férjei frusztráltak, flörtre még álmukban sem mernek gon­dolni. OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.) Az oroszlánhölgyekre bi­zonyos aktivitás előtt tanácsos kesztyűt adni, mert karmolnak, s hiába magyarázná a férj a feleségnek, hogy orosz­lánvadászaton vett részt, amikor hazatér a hivatalból. Sok helyütt vadászati tilalom vonatkozik rá, ám ez a vérbeli vadászt nem ret­tenti el a trófea megszerzésétől. Kínosabb a helyzet, ha a leterí­tett oroszlántól levél érkezik, apasági keresettel. SZŰZ (VIII. 24—IX. 23.) A szűz nem is szűz, csak úgy hívják. Ő a cukrosbácsik ked­vence, hiszen nagyon nyalánk, nem kell soká győzködni, hogy bekapja a nyalókát. Gyakran más jegyek is szeretik magukat szűznek álcázni, különösen míg férjre vadásznak. Később már nem annyira szermémesek, s je­gyüket meghazudtolva flörtöl­nek szűzzel, százzal. MÉRLEG (IX. 24— X. 23.) A mérleg- hölgy addig mérlegel ^' és latolgat, míg le nem döntik. Előfordul, hogy előre kiszemelt támadóját le­méri, őt viszont nem tanácsos mérlegre tenni, különösen, ha nagy a feneke. Egyáltalán nem mindegy, hogy a mérleg mire használja a nyelvét: ha csak porolni tudsz vele, jobb, ha menekülsz. Itt is érvényes a népi mondás: kétszer mérj, egyszer vágj! SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.) A skorpió, rossz hírével ellentét­ben, egyáltalán nem veszélyes. A skorpióhölgynek először is nincs farka, mert ha lenne, nem tudná hová tenni a szárnyas betétet. A betétköny­vet jobban kedveli a férfiaknál, s olykor a férjét is képes pénzzé tenni. Ha pórázon vezetett férfit látunk az utcán, biztosak lehe­tünk benne, hogy a vezetője skorpiné. NYILAS (XI. 23— XII. 21.) A nyilashölgyek mazo- szadista hajlamukkal tűnnek ki: a férfiakat nagy előszeretettel tűzik a fához. Kü­lönösen az ismeretlen nyilas hölgyekkel nem tanácsos erdei kirándulásra menni, mert úgy járhatunk, mint Döbrögi uram, akit egy magát Lúdas Matyinak álcázott hölgy erőszakolt meg háromszor is, csak Fazekas Mi­hály prűd volt, hogy a meztelen igazságot megírja. ^ BAK (XII. 22—1. 20.) A bak jegyében született hölgyek a W kecskék. Általában végigmekegik az életüket és ál­landóan elégedetlenek, mégis jó szerelmi partnerek, mert a szar­vukat megragadva egy helyben marasztalhatok. A jászolhoz kötve békésen rágógumiznak, szotyoláznak. Ilyenkor nem sza­bad elölről közelíteni hozzájuk, mert könnyen megrágják a mo­gyoróinkat is. VÍZÖNTŐ (I. 21— (llll II. 19.) A vízöntő a wMr vízcsobogást, a ter­mészet lágy ölét ked­veli, különösen ha a lágy ölben kemény furkót talál. Olykor kü­lönös perverzióra csábít: fejét a patakba dugja, fenekét magas­ba veti, s úgy tesz, mintha ke­resne valamit a víz alatt. A há­rom kismalacról szóló mesét viszont tanácsos eldugni előle, mert buzgalmában forró vizet önthet a kopaszra. HALAK (II. 20— III. 20.) A hal nagyon hálás jegy: nem csap patáliát, ha későn érsz kocsmából, emellett igénytelen, mert beéri a kis ku­kaccal is. Persze a ragadozó ha­lak (csuka, harcsa, süllő) nem válogatósak, mindent bekap­nak, ami él és mozog. A háló­ban jól érzik magukat, de nem vetik meg a nappalit, a spájzot, a kamrát, a balkont, sőt meleg nyári estéken a kapualjakat sem. dokikám, hanem jó napot dok­tor úr, másodszor, semmiféle négy sugár, hanem gomb ke­rült a vaginájába, kisasszony. ♦ Két férfi beszélget: — Azt hallottam, hogy a marslakó nőknek a hátukon van a mellük. — De hisz az szörnyű lehet! — Igen, de milyen kellemes lehet táncolni velük! ♦ Az igazgató megkérdi a csinos új titkárnőtől: — Hölgyem, tud számolni? — Igen. — Akkor számoljon vele, hogy holnap lefektetem. — Akkor elszámoltam ma­gam, igazgató úr. Én azt hit­tem, hogy már ma. ♦ Kovács a tengernél nyaral. Ép­pen térdig áll a vízben, amikor megpillantja a szomszéd- asszonyt: — Jé, szomszédasszony, ön is itt nyaral? A férjével? — Nem, ezúttal nélküle. — És mit szólna egy kis esti kikapcsolódáshoz? — Rendben van, de menjen beljebb a vízbe, mert mindenki látja, miről beszélünk. ♦ — Főúr, hozzon egy sült csir­két! — rendel a vendég. — Uram, ma inkább rendel­jen valami mást. A csirke ma nem friss, nem fiatal, csupa ránc a bőre... — Ne vitatkozzon — for- tyan fel a vendég — nem sze­retkezni akarok vele! ♦ A tanító néni megkérdi a gyerekektől, ki mi szeretne lenni. — Vállalkozó — mondja Józsika. — Miért éppen az? — kérdi a tanító néni. — Tessék kinézni az abla­kon, milyen gyönyörű Merce­des áll ott. Én is olyat szeret­nék. — És te, Pistike, mi szeret­nél lenni? — kérdi a tanító néni. Igazgató — válaszolja Pisti­ke. — En is egy ilyen gyönyörű Merdecest szeretnék. — És te, Móricka, mi sze­retnél lenni? — Tetőtől talpig szőrös. — Miért, Móricka? — Mert a nővéremen csak annyi szőr van, mint a tenye­rem, mégis az övé az a Merce­des, amit nézegetünk. ♦ A király hadba megy. Hívatja a kamarást: — Ide figyelj, kamarás. A feleségemnek erényövet csi­náltattam. Megbízom benned, itt a kulcsa, őrizd egy évig, amíg visszajövök. Azzal kilovagol a várból! Még a szomszéd határig sem ér, amikor a kamarás beéri: — Felség, felség! Várjon! Rossz kulcsot adott! ♦ Kovácsot meglátogatja egy régi barátja. Kovács éppen krumplit hámoz a konyhában. Beszélgetnek, majd a barátja megkérdezi: — És hol van a feleséged? — Itt, a szomszéd szobá­ban, szólj be neki. A férfi bemegy a szobába, majd riadtan jön vissza: — A feleséged az ágyban fekszik! — Igen, tudom. — De egy idegen férfival! Kovács megrémül: — Jesszusom! Kevés lesz a krumpli! ♦ Három tűzoltóautó húz el a kocsma előtt szirénázva. Ko­vács felugrik, gyorsan kifizeti a sört és rohan ki az ajtón: — Valahol tűz van! — Maga tűzoltó? — kérdi a kocsmáros. — Én nem, de a barátnőm férje igen! ♦ Kovácsné eljut a mennyország kapujába. Szent Péter megkér­dezi: — Hűtlen voltál a férjedhez, lányom? — Nem. — Egyszer sem? — Egyszer sem. Szent Péter hátraszól az an­gyaloknak: — Hozzatok egy pár szár­nyat! —Jé, angyal leszek? — kér­di Kovácsné. — Nem, liba! — feleli Szent Péter. ♦ Kovácsék már tíz éve házasok, de még mindig nincs gyere­kük. Fölöttük egy fiatal pár la­kik, s nekik már öt gyerekük van. Egy ízben Kovácsné talál­kozik a szomszéddal: Megkérdeztük a tudort Diogenész Dezső olvasónk kérdezi, lakhat-e a híd alatt, ha hajléktalan? Uram, Önnek tudnia kellene, hogy nálunk nincsenek hajlékta­lanok, mivel Magyarország át­lagon felüli jogokat biztosít az állampolgárainak. Hajléktala­nok csak az Európai Unió tagál­lamaiban vannak, úgy mint Franciaországban, Olaszor­szágban, Svédországban, a nya­valyás Benelux-államokban vagy az orrát mindenbe beleverő USA-ban és egyebütt. Ön azért emlegeti a hidakat, mert azt sze­retné sugallni, hogy nálunk ke­vés a híd. Hazánkban egy pol­gárra minimum három híd esik, míg másutt csupán 1,5. Pallóból még jobb az arány. Magyaror­szág ezen a téren is jelentősen láttatja magát. Még jobb lenne a helyzet, ha ide számítanánk az IFOR keretében, Okucsániban szolgálatot teljesítő magyar ka­tonák által újjáépített hidakat is. De rátérve a kérdésre: lakni lak­hat, de minek, ha Ön nem hajlék­talan, hiszen Magyarországon nincsenek hajléktalanok. Ha Ön hajléktalannak képzeli magát, forduljon pszichiáterhez, az majd megmondja, mi a valódi baja. Nagyon valószínű azon­ban, hogy Ön a fiatal Magyar Köztársaság lejáratását szeretné elérni, be akarja feketíteni az or­szágot, pedig mindenki tudja, hogy nálunk nincsenek hajlékta­lanok. Az Ön baja, hogy nem szereti a MÁV-ot, pedig ha el­menne a pályaudvarokra, bebo­csátást nyerne a várótermekbe, ahol meleg van, forró honfiúi atmoszféra, sőt esténként még vigyáznak is Önre — bezárják a váróba. Ha mégis hidat akar, menjen fogorvoshoz, hiszen nálunk a legjobb az egészségügyi ellátás és a szociális háló az egész világon. Nálunk olyan hálók vannak, amelyeken a nagyhalak átbújnak, a kishalak pe­dig fennakadnak. Leve­lében azt sem írja, falu­dat, betonhidat vagy kőhidat akar. Jó lenne, ha eldöntené, egyáltalán mi a fenét akar s miért akar egyáltalán valamit. Legyen csendben, örül­jön, hogy levegőt vehet! Egy kedves ismeret­len levélíró ugyan nem kérdezett semmit, de mivei szeretek vála- szolgatni, felelek a kér­désre, amit feltettem volna magamnak, ha én lennék a levélíró, aki nem vagyok. Tehát: Hogyan váljon el az ember a korcsolya va­sától, ha nyelv által oda van ragadva? Energikus, gyors mozdulattal semmikép­pen sem, mert lekapódik a nyelve bőre. Fabulon a bőre őre. Pőre nőre in­kább. Mármint ragadni. Inkább lassan, halas­bicskával feszegetve, esetleg mint a mesében, egymásba kapaszkodva: elöl nagyapó, mögötte nagyanyó, mögötte az unoka, mögötte a macsek. Vagy fordítva: elöl nagyanyó, mögötte nagyapó. Szegény, na­gyon éhes lehetett már. Ha nagyapó nagyanyót mög nem ötté volna, az én tanácsom is okosabb lőtt volna. Beálljak-e a népi mozga­lomba a megbékélésért? — kérdi egy tanácstalan olva­sónk, majd így folytatja: vál­lalkozó vagyok, s azt hallot­tam, azokat támogatja a bergengóc kormány, akik be­állnak. Beálljak? Álljon be uram, de habozzon! Legalább bokáig jó melegben érezheti magát. Fagyos, hosszú lesz a tél, az uborkák rég lemen­tek a békásüveg fenekére, ma­gukra húzták a konzervgyárat, hogy ki se látszanak alóla. Be­állni mindig jobb, mert ha csak mellette áll, a szagot ugyanúgy érzi, akkor meg már olezánc. De a cipőjét vegye le, mert úgyis lehúzzák előbb-utóbb, ha volt olyan balek, hogy felült ezek­nek...

Next

/
Thumbnails
Contents