Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24-26 / 300. szám

© 1996. december 24-26., kédd-csütörtök KARÁCSONY A karácsonyt a csabai vívók is mindig megünneplik Tóth Hajnalka már a sydneyi olimpiáról álmodik A békéscsabai vívók közül eddig a legeredményesebb a Kó'rösi Csorna Sándor Főiskola hallgatója, a felnőtt válogatott Tóth Hajnalka, aki egyéniben junior Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes junior Világkupa-győztes, csapat­ban pedig junior világbajnok, hogy csak a legnagyobb sikereit említsük. A fiatal, tehetséges versenyzővel, Galli Zsolt edző tanítványával decemberben még az országos bajnokság és a vizsgaidőszak előtt ültünk le beszélgetni a Gödörben a karácsonyi ünnepekről, az idei eredményekről és a további tervekről. —Hajni, milyen volt a karácsony gyer­mekkorodban? Hogyan emlékszel a szeretet ünnepére? Nem nyert Karácsony Kupát — Arra emlékszem leginkább, hogy a bátyámmal, aki szintén vívó volt. min­dig nagyon vártuk a karácsonyt. Termé- szetesen mint minden gyerek mi is azt szerettük volna, ha minél több és szebb ajándékot kapunk—kezdte a beszélge­tést a fiatal párbajtőrözőnő. — Az ott­honi ünneplés mellett a vívóknál is mindig megünnepeltük a karácsonyt. Jómagam először 1988-ban vettem részt a Gödörben a december 23-ai han­gulatos Karácsony Kupán, amelyen mindenki indult, fiúk-lányok vegyesen. Amikor vége lett a kis házi viadalnak, apró kis ajándékokkal megleptük egy­mást, s ez a hagyomány minden évben folytatódik. Csak érdekességként emlí­tem meg, hogy már sok nagy nemzetkö­zi és hazai versenyt nyertem, de a Kará­csony Kupán még egyszer sem sikerült győznöm. Egyébként a mostani ünnep­re is készülünk, együtt lesz a békéscsa­bai vívócsalád a Gödörben a Karácsony Kupán. — Nézzük, 1996-ban mit tennél az elért sikerekből leginkább ajándékként a képzeletbeli karácsonyfa alá a szur­kolók számára? — Az idén legjobban a novemberi, belgiumi felnőtt Világkupa-viadalon elért hetedik helyemnek örültem. Ezen a rangos nemzetközi versenyen, köz­vetlenül a limoges-i felnőtt Európa-baj- nokság után—amelyen a tizedik lettem — sikerült a nagy bravúr, legyőztem a franciaországi kontinensviadalon aranyérmet nyert \engy eUeziorowskát. Ami még külön öröm volt számomra, hogy végig bírtam nemcsak fizikailag, hanem fejben is a megmérettetést ezen a versenyen. A junior vb nem tartozik a szép emlékek közé —Áprilisban a belgiumi Tournaiban a junior világbajnokságon a dobogó har­madikfokára állhattál fel... — Valahogy ez a rendkívül körülmé­nyesen szervezett viadal nem igazán tar­tozik a szép emlékek közé. Az előző őszi keszthelyi Európa-bajnoki aranyérem után szerettem volna nyerni itt is. Jól is ment a vívás, ám az elődöntőben az orosz Mirosnyicsenko ellen az elején jött a rö­vidzárlat, elhúzott 7:2-re az orosz lány, s ezután már nem tudtam ledolgozni a hát­rányt, így maradt a bronzérem, ami szép, Tóth Hajnalka fotó: lehoczky Péter csak én nyerni akartam az utolsó rangos juniorversenyemen. Ezt a viadalt egyéb­ként némi meglepetésre a nemzetközi vívóvilágban korábban nem nagyon jegyzett koreai Kim nyerte. Kezdik megismerni a nevét — A juniorok mezőnyéből kiöregedtél, hogyan fogadnak a felnőttek között a külföldiek? Még mindig csak az a kis csinos magyar lány vagy a számukra, aki nyert egy-két nemzetközi juniorversenyt, vagy egyre inkább megismerik a neved? Milyenek az eddigi tapasztalataid? — Úgy vélem egyre inkább kezdik megszokni a Tóth nevet a nagyok is. Bár eddig még nem mindenkivel vív­tam, már sok nagy nevet legyőztem, így például a novemberi limoges-i Eb-n a franciák olimpiai bajnokát, Moressée-t vagy korábban az ukrán Gruzinszkát, a lengyel Jeziorowskát vagy a hazai ve- télytársakat. Egyébként pontosan azért mert még nem vívtam a nagyok közül mindenkivel, meg tudom lepni őket, így esélyem van ellenük a győzelemre. Az olaszok és lengyelek inkább techni­kásak, míg a németek az erőszakosabb vívást alkalmazzák. Én úgy érzem, mindkét stílus ellen tudok vívni, s meg­találom az ellenszert. Sydneyben csapattag lehet —Jelenleg tagja vagy a felnőtt váloga­tott keretnek. Négy év múlva Sydneyben olimpiát rendeznek. Milyenek az esé­lyeid a kijutást illetően? — Pillanatnyilag az ötödik vagyok a hazai rangsorban. Előttem vannak a vi­lágbajnokcsapat tagjai, Szalay, Hor- may, Nagy Tímea és Király. A jövő évi felnőtt világbajnokságra, amelyet Fok­városban rendeznek, úgy vélem még nincs esélyem, hogy kijussak, ám Syd- neyre nagyon készülök, ahol szerintem a magyar csapat aranyérem-esélyes. Olyan híreket is hallani, hogy Szalay elmegy szülni, s kérdéses, hogy azután visszatér-e a pástra. Reálisan két év múlva van esélyem a felnőtt világbaj­nokságra való kijutásra. A szövetségi kapitány azt mondja: szükség van a fiatalításra, ám a helyzet az, hogy mö­göttem nincsenek igazán nagy tehetsé­gek, s ebben szerepe van a pénznek, a feltételeknek is. — Apropó pénz. Úgy vélem, Békés­csabán a vívás nem kapta meg azt a támogatást, amit az elért eredményei alapján megérdemelt volna. Most az év végével arról hallani, hogy jövő nyáron eltávozol Csabáról Milyen feltételek esetén maradnál a Viharsarokban? Pénz kell a túléléshez —Az az igazság, hogy a fővárosi klubok folyamatosan hívnak már évek óta. Én sajnálom, hogy Csabán eddig ilyen mos­tohán kezelték a vívást, pedig sok tehet­ség van a kicsik között. Most talán az új sportkoncepció elfogadásával kedvező­en változik a vívók helyzete. El kell, hogy mondjam, nekem minden versenyre biz­tosította a kiutazást a klub és fő támoga­tóm, az Arany Bróker Rt. Mivel itt nincs megfelelő edzőpartnerem, a további fejlődés érdekében fel kellene hogy men­jek Pestre. A legtöbb segítséget itt az edzőm mellett az egykori kiváló vívótól, Bordás Róberttól kaptam, akivel rend­szeresen edzeni tudok a Gödörben. Zsolt továbbra is az edzőm lesz, a válogatott keretedzéseire a fővárosba rendszeresen feljön, miként a versenyekre is ő kísér el. Most úgy tervezem, hogy 1997 szeptem­beréig még itt vívok, s csak azután távo­zom. Amennyiben lenne elég pénz Bé­késcsabán arra, hogy igazoljon a klub két nemzetközi szintű román párbajtőröző­nőt, akkor szívesen maradnék itt, hiszen ideköt minden, a család, a főiskola, a barátok és a vívótársak. Azt sohasem felejtem el, hogy a Gödörből indultam el a nemzetközi versenyek dobogója felé — fejezte be Tóth Hajnalka. Verasztó Lajos A csóró diák a kollégiumból kevesebb tagdíjat fizet Mi lesz Bökfi János legújabb súlyemelő terveivel? Azért, hogy levezessem afeszültséget, elkezdtem újra edzeni FOTÓ: SUCH TAMÁS Bökfi János ugyan Füzesgyarmat szülötte, de neve a békécsabai sport­tal nőtt össze igazán. Ám lehet, helye­sebb, ha azt írjuk: a Békés megyei sporttal. A ma már jobbára edzős- ködő páncélszekrény méretű súlyemelő több, mint egy évtizeden át öregbítette a sportág és a város jó hírét eredményeivel. A szöuli olimpi­án negyedik helyezett volt, Európa- bajnoki bronzérmes, világbajnoki helyezett, ifjúsági világbajnok. Ugyanakkor nem csak a mázsás tár­csák könnyed emelgetésével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy a klub, a magyar válogatott leg­szerényebb sportolója, csapatkapitá­nya volt. Egész fiatalon feliratkozott egy leendő új súlyemelő generáció nagy alakjai közé, ahol tiszteletet pa­rancsoló éremkollekcióval őrizte he­lyét. S talán őrzi még ma is, noha az idén már betöltötte a 33. életévét. —A válogatott szószólója, azaz csapat- kapitánya voltál sokáig, s közfelkiáltás­sal választottak meg társaid. Minek köszönhető mindez? — Mindig, minden fronton kiálltam igazamért, és ezt a fiúk is tudták. Nem csak mint versenyzőt érdekelt a sport­ág, hanem mint szakmát is szerettem az első perctől kezdve. Talán ezért bízták rám ezt a „karmesteri” pálcát. A klub érdeke diktálta, hogy még dobogóra álljon — S ha már szakmánál tartunk: edzet­téi, közben edzősködtél, ráadásul a ma­gyar bajnoki aranyérmeidet is gyal apí­tottad. Hogyan fért mindez össze a hét­köznapokban? — Mint említettem, a klub érdeke diktálta, hogy minél messzebb kitoljam az aktív sportolás időbeli határát. Olyannyira, hogy az utolsó három baj­nokságon már mint edző léptem dobo­góra. Sőt, az idén például egy verseny erejéig egy piliscsabai klubba igazol­tam, kellettem az ottani NB I-es csapat­ba. Az ezért kapott pénzből pedig né­hány hetet, hónapot tovább élt a csabai egyesület. — Ennyire szegény a Békéscsabai Előre Súlyemelő Club? — Ennyire. Nem kell messzire visszakanyarodni, hogy lássák a leron- gyolódásunk. Az 1994. évi eredménye­ink alapján a következő évre kaptunk 332 ezer forint önkormányzati támoga­tást. Az 1995. év még jobban sikerült, hiszen a felnőtteredmények mellett két junior ob aranyat, egy-egy ifjúsági és serdülő bajnoki ezüstérmet nyertünk. Gondoltam, még nagyobb lesz a támo­gatás az új évben, nem beszélve az inflációval növelt összegről. Erre mit ad Isten, erre az évre kapunk 140 ezer forintot. Majd hanyatt estem, amikor megtudtam. De az is tény, sok ember­nek piszkálja a csőrét, hogy ilyen kevés támogatottság mellett még mindig élünk. Pedig égetően szükségünk lenne a pénzre. Tavaly például leigazoltam a hazai egyik legnagyobb ígéretet, Püski Istvánt, mert azt mondták, biztosítják a feltételeket. Püski idén az Európa-baj- nokságon szerepelt és nagyon jól, de mire hazajött, munkanélküli lett. Annyira elfogyott az a kevés kis pén­zünk. Sőt, azóta a remek versenyzőt el is kellett engednünk fejlődése érdeké­ben, ezért Kecskemétre igazolt. Pedig eddig is csak a minimálbért vettük fel, de most már erre sem telik. És akkor ott van az új ígéret, Novák Csaba, aki min­dent megnyert a saját korosztályában. Húszévente szokott ilyen tehetség fel­bukkanni a súlyemelő termek környé­kén. Benne látom azt, aki az én korábbi eredményességemet folytathatja, sőt még túl is szárnyalhatja. Persze, ha lesz még súlyemelő sport Békéscsabán... Mire hivatkoztak? —Milyen indok hangzott el akkor, ami­kor kijelentették, hogy csupán 140 ezer forintos támogatásban részesül a klub az idén? — Arra hivatkoztak, eddig is keve­sebbet kaptunk, mint a többiek. Elég furcsa indok. De a többi klub képviselője között is akadt olyan, aki egész egyszerűen lekezelt bennünket. Nem akarok nevet mondani, de volt arra példa, hogy majdnem átnyúltam az asz­tal fölött és belevertem a fejét a hamu­tálba az egyik csabai trénernek, amikor lebagatelizálta a mi munkánkat. De azon az értekezleten rettentően viselke­dett egyik-másik klub képviselője a többivel szemben. Egyszerűen ember­telen és megalázó volt az egész, ahogy hagyták, hogy néhány ezer forint miatt hajba kapjanak a helyi sportvezetők, edzők. Keresik a megoldást —Akkor miből éltek 1996-ban? — Egyelőre keressük a megoldást. Az már ismert, hogy három szakág, a súlyemelés, az erőemelés és a body működik nálunk. De igyekszünk min­denkit beengedni tagdíj fejében, hogy gyarapodjon a kassza, ami által el tu­dunk jutni a minimálisan szükséges versenyekre. Nekünk csak a „szereink” és a tudásunk van, ezt kell kamatoztat­ni. De a bevételből fejlesztésre nem futja, márpedig lépést kellene tartani a fittness klubokkal. Van, aki egy flakkon spray-ért járhatott edzésre — Mennyi a tagdíj a három szakág sportolóinak? — Változó. Lejön a terembe egy fiatal, hamar felmérjük, mire lehet ké­pes. Ha csak erős akar lenni, többet fizet, ha sportoló szeretne lenni, keve­sebbet. Ha csóró diák a kollégiumból, esetleg semmit. De volt arra példa, hogy két flakkon szilícium spay-ért hó­napokra befogadtunk valakit, mert annyira szegény volt, a spray-t pedig tudtuk használni az erőgépeinkhez. —Ki a , főnök” a házban? — Ilyen nálunk nincs. A klubköz­gyűlés Beregszászi Pált választotta meg elnöknek, engem elnökhelyettes­nek. De én vagyok az edző, a szertáros, a technikai vezető, én járok a bankba, én tárgyalok a szponzorokkal, hegesztem a vasakat, szerelem a csapot, ha elrom­lik, pályázatokat fogalmazok, bojlert javítok, pénztáros vagyok... Lehet, hogy ez így nem is teljesen szabályos, ki tudja, de szegény ember vízzel főz... De szerencsére sok barátom van, aki­hez elmehetek, elmondhatom a nehéz­ségeinket. S még respektálnak, találok segítő kezeket. Biztos, hogy a korábbi sikereim még élnek bennük, ezért is segítenek, s jó érzés, hogy nem felejtet­tek el. Ám most a napokban újabb po­fon ért bennünket, amikor megtudtam, hogy egyesületünk a következő évre már egy fillér önkormányzati támoga­tást sem kap, hiába vannak újra bajno­kaink és helyezettjeink. Ez azt jelenti, hogy a város többi klubja már január elején megkapja az első részletet az éves támogatásból, tehát tudnak mire tervezni az év indulásakor, mi pedig azt sem tudjuk, valóban tudunk-e edzeni szilveszter után. Egyetlen do­log biztos, kénytelenek leszünk a tagdíjakat emelni, csak azt nem tud­juk, ez hová vezet? Hogyan maradhat életben a sportág Békéscsabán? —S még egyszer sem akartad feladni az évek során? — Dehogynem, sokszor megfordult a fejemben. De a sport töltötte ki eddig is az életemet, jó lenne, ha ez töltené ki a jövőben is. De az idei évben nagyon telelettem az egésszel a pénztelenség miatt. Azért, hogy levezessem a fe­szültséget, elkezdtem újra edzeni. S míg emelek a teremben, csend van, ki­kapcsolok vagy gondolkodom. Azon, hogyan oldhatom meg a holnapot, az 1997-es évet? Hogyan maradhat élet­ben a sportág Békéscsabán? Jávor Péter x A ytATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadjaa Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügy vezetőigazgató. Szerkesztőségés kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon/fax: (66) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHIR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft, negyed évre 2085 Ft, egy évre 8340 Ft. Készül: aKnerNyomdában, Békéscsaba, Barossát 9—21. Vezérigazgató: BalogMiklós. A melléklet a HUNGÁRIA INFO Békéscsaba, Kétágyházi út 18. sz. alatti üzemében készült. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents