Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
Gyulaiak és más Békés megyeiek Ópusztaszer építői között Amerikai „mamut” megkoronázva Csete György építésszel — mondja Fáskerti László. — Az általunk ajánlott Tegola Canadiese zsindely elnyerte tetszését, szinte beleszeretett. Miután Csete György kapta meg az Opusztaszeren megvalósítandó „Erdő és ember” elnevezésű állandó kiállítás épületeinek tervezését, odavitt bennünket. A Kesjár Kft. pedig közreműködésünkkel kapott megbízást. De a gyulai Vasalat Kft.-nek és a pécsi Dulánszky és Társa Bt.-nek is része van a munkálatokban. Ez utóbbi a faépületek szerkezetére önálló szabadalommal jelentkezett. Az egyes épületeket 16-16 darab, 4-szer 15 centiméteres feszített palló tartja. A munkálatok lelke és finanszírozója a kecskeméti erdőfelügyelőség, illetve annak igazgatója, dr. Gölömbös Antal. Ám néhány mamutfenyő méretű telefonszámla kifizetése Fáskerti és Oltyán úrra várt (F & O). — Van-e a megtiszteltetés mellett üzleti haszna is e vállalkozásuknak? — Tisztességes eredményt elérő üzleti vállalkozásról van szó. E beszélgetésnek két közvetlen oka is akadt. Eleddig — az egyszerű híradáson túl — elmulasztottuk szóba hozni ezt a nem mindennapi Békés megyei, gyulai sikert. De az is bőségesen elegendő alkalom lenne, ha a Gigantonia-épület ürügyén hoznánk „hírbe” őket. Ebben a koronaalakú épületben ugyanis (egyebek mellett) egy mamutfenyőkorong lesz látható. Mesélik, hogy a Gyulára többé-ke- vésbé hazatért amerikás magyar, Czene Ferenc hozta össze őket Samay Attila Gézával, a Magyarok Világszövetsége USA-beli Keleti Szekciójának alelnökével, aki építési vállalAz óriásfenyő darabolásakor éket kellett verni az elválasztandó részek közé kozó, történész és még sok minden más. Talán Czene Ferencnek jutott eszébe: kellene hozni másik hazájából, Kaliforniából Opusztaszerre egy „kis” mamutfenyőszeletet. A halálosan precíz és dokumentatív (több száz színes fotót készített az amerikai munkálatok egyes fázisairól) Samay úr vállalta, hogy mindent elintéz az USA-ban. Nem volt egyszerű eset, mert a mamutfenyő ott is védett fa. Ráadásul a Szikláshegység ama része, ahol egy villám és tűz csapásai hatására kidőlt fából kimetszették az egyik irányban 6,3, a másikban 5,4 méteres átmérőjű, hét és fél tonnás darabot, éppenséggel egy nemzeti park. Idén májusban „műtötte ki” a törzsrészletet egy 72 éves amerikai mesterfavágó az óriási fűrészével. (A 2 ezer méter fölötti magasságban megesett vágást egy héttel el is halasztották, mert a favágó felesége hirtelen elhunyt. Két nappal a temetés után történt a nevezetes művelet.) A gyökéralaphoz közeli törzsdarabot kamionnal hozták le a hegyről, utat kellett vágni az erdőben, majd a nyiladékot helyre kellett állítaniuk — egy ottani vállalkozó csak a hegy lábáig 11 ezer dollárért akarta lehozni. De nem azért volt ott Samay úr... A fához egyébként Debreczeni Zsolt, a Természettudományi Múzeum botanikusa amerikai kapcsolata révén jutottak el: 300 dollárért tettek szert az elhozott fára. Egy kaliforniai közúti mérési ponton a szállítmány 12 dekagrammal nagyobb súlyúnak bizonyult a megengedettnél, ezért át kellett pakolniuk egy nagyobb kamionra. Hiába, mindig is tudtuk, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája... Még le is kellett fertőtleníteni a szállítmányt, majd Kaliforniában konténerbe zárva hajóra tették. Brémából ismét keréken indult el — budapesti átszállással — Opusztaszerre. A négy fő és több kisebb részre szakadt, ékkel szakított korongot Opusztaszeren egyesítették, s egy ferde, fémből készült hordszerkezetre illesztették. A látogatók körbej árhatóan, egy emeleti galériáról vehetik majd szemügyre a „vendégmamutot”. Minthogy a fa úgy 1200 éves korában dőlt ki (a fák mindig állva halnak meg!), magától adódott az ötlet: kis zászlócskák évgyűrűkbe szúrásával jelölik majd a magyarság 1100 éves honi történetének jelesebb dátumait. Előtte persze farestaurátorok konzerválják majd ÓpuszMég a létra is alkalmazkodni kényszerült taszer eme legújabb látványosságát. A koronát képező épület — alulról felfelé haladva—visszafogott fekete, vörös, zöld és sárga tegoláival (olasz gyártmányú „kanadai cserepeivel”) az erdő színeit csempészi a tájba. Üzlet, reklám, hírnév, dicsőség ekkora részt vállalni a jelenkori magyarságtudat felmutatásából? Ázt hiszem, mindenekelőtt emberi, nemzeti felelősség. (Cégeik nevét az MVSZ képeslapja is megörökíti.) S talán nem kis büszkeség is kézenfogva bevinni gyermekeiket a pavilonokba, átvezetni őket az ugyancsak a kezük munkáját dicsérő kis összekötő hídon. S ezen az úton módjuk nyílik elvezetni utódaikat a magyarságukra eszméléshez, kikerülve egyúttal a tartalmatlan, külcsínes magyarkodás buktatóit. Ám ez az út önök és gyermekeik előtt is feltárulkozik, ott a Békés megyeiek által kitaposott ópusztaszeri ösvényen. Kiss A. János A KÉPEKET KOVÁCS ERZSÉBET ÉS SAMAY ATTILA GÉZA KÉSZÍTETTE Aki megfordult már a lassan világhírre szert tevő Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, csodálattal adózhatott annak a jurtákat idéző épületegyüttesnek is, melynek körvonalai elmaradhatatlanul felsejlenek az Opusztaszert bemutató fotókon, filmeken, tévéközvetítéseken. De vajon mi, az országon belüli elesettségünk miatt lassan kishitűvé váló Békés megyeiek tudjuk-e, hogy e piciny csoda megteremtésében a mi cégeink vállaltak oroszlánrészt? Kesjár Mihály legújabb művük, a mamutfenyőt őrző épület előtt Az adventi időkben Fáskerti Lászlóval, a gyulai Zsindely Építőipari, Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft., valamint az építőipari kivitelezési munkáiról ismert F & O Kft. ügyvezetőjével, valamint Kesjár Mihállyal, a békéscsabai Kesjár Faipari Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk arról, miként „csöppentek” a szenzációs munkálatokba. — Még 1991 -ben egy szarvasi munkánk során találkoztunk ...és ópusztaszeri „otthonában ” A kiállítás épületegyüttese szürkületben, amikor a pavilonokat megvilágító melegfények a csúcsokon éppen kiszökni készülnek A levágott korong a Sziklás-hegységben (balról a harmadik a mesterfavágó)...
