Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KARÁCSONY 1996. december 24-26., kedd-csütörtök Adventi vendégségben dr. Dankó László kalocsa-kecskeméti érseknél A szeretet szolgája Dankó János asztalosmester és Szécsi Mária sütó'nó' fia 1939. április 22-én Szarvason született, és a keresztségben a László nevet kapta. Hárman voltak testvérek. Gyermekéveit Szarvason töltötte, majd Kecskeméten, a piaristáknál érettségizett. A Hittudományi Akadémia után 1964—65-ben Újkígyóson lelkész, majd Rómában, a Pápai Magyar Intézetben tanul. Hazatérve tanít a szegedi hittudományi főiskolán és püspöki titkár, később a főiskola rektora. Ismét Róma következik: 1979—87-ben a Pápai Magyar Intézet rektora, egyben a magyar egyházmegyék vatikáni ügyintézője. Dr. Dankó László 1987-től kalocsai, 1993-tól kalocsa-kecskeméti érsek. Legszebb arcát mutatja Kalocsa: verőfényben fürdik a Szent- háromság tér, a székesegyház lenyűgöző épülete hosszú árnyékot vet a parkra, az érseki palota, akár egy megelevenedő képeslap. Advent, hétköznapi délelőtt, a város nyüzsgése ide nem ér el. A székesegyházban ránkborul a csend és a múlt, a történelem. Tuják, örökzöldek között, tágas előkerten át vezet az út az érseki palotába. Dr. Dankó László a dolgozó- szobájában fogad, szabadkozik: ugye, nem baj, hogy itt, és hogy nem öltöztem be, a protokoll általában az emeleten zajlik, de én inkább közvetlenül akartam önökkel találkozni. Egyszerű a szoba, súlyos régi bútorokkal, az asztalt zöld posztó borítja, az üveges szekrényekben körben könyvek, a falon az érseki címer, festmények. Kiss István titkár úr kávét tölt, vendéglátónk figyelmünkbe ajánlja a katolikus püspöki kar közelmúltban kiadott körlevelét, majd fürkésző tekintettel várja a kérdéseket. Akkor beszélgessünk. — Szarvas kettős jelkép az érsek úr számára. A címerében a szarvas mellett ott a kenyér, édesanyja emlékére, aki sütőnő volt. A szarvas a szülővárosát idézi, másrészt a hívő ember számára utal a tiszta lélek, az igaz hit utáni vágyódásra: ,,Mint a szép hímes patakra a szolgálati hely ideköt, az otthonommá vált, hiszen idestova tíz éve, hogy itt élek. De számomra az érzelmi dolgok mindig alárendeltek voltak a feladatoknak. Ott voltam otthon, ahová a hivatásom rendelt, ott vagyok otthon, ahová a küldetésem szól. Természetesen azért nem tagadom meg az eredeti otthonomat. Az unokatestvérek szintjén vannak rokonok, akikkel tartjuk a kapcsolatot. Az egyházzal is élő a kapcsolat, természetesen nagyon kötődtem a korábbi plébánosokhoz, az idősek közül már többen meghaltak, Bányai János is elkerült Szarvasról, most Réthy István van ott, aki Gyuláról került óda. Volt nálam nemrég egy gyulai plébánossal együtt, éppen Apor Vilmos ügyében. Most egyébként nagyon komoly lehetősége, esélye van annak, hogy Apor Vilmos boldoggá avatása megtörténhessen. Gyulai ténykedése nyomán ő olyan. Békés megyéhez kapcsolódó személyiség, akire büszkék lehetnek. A szoborról is szó esett. Nagyon szép, hogy eszükbe jutott ez a kezdeményezés. — Arról beszéltünk az előbb, hogy az érsek úr ott van otthon, ahová a küldetése szól. Ön éveket szolgált Rómában. — Róma mindnyájunknak hazája. Róma számomra tanulmányi hely is volt, hiszen 1966—68. között ösztöndíjasÉrseki címerében szarvas és kenyér szerepel A kalocsai érsekséget Szent István mint püspökséget alapította, első püspöke Asztrik volt. így az egyházmegye védőszentje Szent István király. Pál kalocsai érsek koronázta királlyá III. Bétát, János érsekpedig 1204-ben III. Lászlót. A török háborúk idején katonai tekintetben is kulcsszerepet játszott az érsekség: Tomory Pál érsek évekig harcolt, és 1526-ban Mohácsnál a magyar sereg fővezéreként esett el. Az érseki palota 1760 és 1784 között épült. Könyvtárában mintegy 140 000 kötetet őriznek. A monumentális, barokk székesegyház az I. István által alapított egyházmegye főtemplomának helyén áll, csaknem 250 éves. Dr. Dankó László a kilencvenedik kalocsai érsek. ként voltam ott, és diplomát szereztem az egyetemen, utána pedig 1979-től 87-ig vezettem a római magyar pápai intézetet, mint rektor. Összesen tíz évet éltem Rómában, olyan városban, ami mély nyomokat hagyott bennem, és azt is elárulhatom, hogy hobbim a művészet- történet, általában a történelem, szarvas kívánkozik, lelkem Istent úgy óhajtja, és hozzá fo- hászodik” —Igen, ez a 42. zsoltár szövege— Szarvas úgy él az emlékében, mint a szép gyermekkornak, a fiatalkornak a színhelye, és a szaiTasi szellemiség végigkíséri az életét. — Föltétien. Az első évet a szarvasi gimnáziumban töltöttem. Utána másodiktól Kecskemétre jártam a piaristákhoz. Nehéz idők voltak, az ötvenes éveket írtuk. Szarvasi tanáraim nagyon rendesek voltak amikor mondtam, hogy vallásos vagyok, és pap szeretnék lenni. Závogy Béla igazgató azt mondta, kövesse a lelkiismeretét. így történt, és Kecskeméten érettségiztem 1958-ban. — A szarvasi rokonsággal tartják-e a kapcsolatot, mikor járt otthon? —Az a szomorú helyzet, hogy meghaltak a szülők, és pár éve a bátyám is. Távoli rokonok élnek Szarvason és Békésszentand- ráson, anyai részről ugyanis békésszentandrásiak vagyunk. A nővérem Pécsett él, tehát ketten vagyunk a családból életben, így inkább most kegyeleti hely lett Szarvas, miután a szülők, meg a testvéremnek a sírja is ott van. Természetesen azért megvan a kapcsolat a katolikus egyházzal, és mostanában az önkormányzattal is, küldik nekem a szarvasi újságot, kapom az információkat, a híreket. — Tamási Áron szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Szarvasról beszéltünk, Kalocsán beszélgetünk. Érsek úr hol van otthon a világban? — Bizonyos értelemben a Csaknem250éves a kalocsai székesegyház és Rómát így is megismertem. Úgy gondolok vissza erre az időszakra, mint nagyon szép küldetésre. 1987 óta vagyok Kalocsán, természetesen azóta is megfordultam Rómában. Tagja vagyok annak az intéző bizottságnak, ahol a pápai magyar intézet, illetve a fiatal papok ösztöndíját intézik. Rómáról még annyit, hogy benne a Szentatya iránti tiszteletem, szeretetem tükröződik. —Bizonyára voltak alkalmak, amikor személyesen is találkozott II. János Pál pápával? — Természetesen, akár intézeti ügyekben, akár a magyar püspöki kar zarándoklatai, a hivatalos látogatások alkalmával. A pápa személyesen is ismer, amikor most Győrött volt a repülőtéri fogadása, kézfogáskor mondta, tudja, hogy Rómában voltam, tehát ez tíz év után is megmaradt a Szentatyában is. Tessék csak elképzelni, hogy aki ennyi emberrel találkozik, tíz év után is megismer. Örültem neki. — Térjünk vissza az érsek úr személyéhez. 1963. július 23. volt az a nap... — Június 23.! Az első szentmisém. Erre a napra nagyon készültem. Annyi bánat volt ebben a napban, hogy édesapám már nem érhette meg, előtte veszítettük el őt. De édesanyám, a testvéreim, a rokonság, az öreg plébánosom részt vett az első szentmisémen. Előtte, 16-án szenteltek pappá Szegeden. A tanáraim kísértek Szarvason az oltárhoz, Félegyházi József mondott szentbeszédet. Emlékszem, hogy ez a nap a családnak és az egyházközségnek is nagyon szép, bensőséges ünnep volt. Szóba került az előbb, hogy én elég hamar, már gimnazista koromban elárultam, pap szeretnék lenni. Sok jó ember volt, aki induláskor bíztatott, és elkísért engem ezen a napon az Úr oltárához. Ha végiggondolom, elérzékenyülök, hogy nagy részük már nincs köztünk. Elő szoktam venni néha azokat a fényképeket. Nagyon szép nap, és egy nagy ajándék volt a számomra. Ha a Bibliára gondolok, mindig az szokott eszembe jutni, hogy Jézus is, amikor harmincéves lett, elment Názáretbe, haza, ahol nevelkedett, bement a zsinagógába, olvasott, és mondták ott: nemde az ács fia ez, és hol tanulta ezeket? És rászegeződtek a tekintetek. Hát ez a kis szarvasi oltár számomra az a zsinagóga, ahol készültem és ahonnan elindított az élet. —Voltak-e példaképei? — Megadatott, hogy nagyon pozitív példát láttam magam előtt a lelkipásztorok között. Meghatározó szerepe volt életemben a szarvasi plébánosnak, nevezetesen Fetzer Józsefnek, aki nagyon- nagyon hosszú ideig, 1915-től 1962-ig volt Szarvason plébános, és éppen abban az időben ment nyugdíjba, amikor az oltárhoz vezetett. Az ő egyénisége olyan volt, hogy igyekezett a magyar nép papja lenni, előtte Bolza gróf és a cigányember is egyforma ember volt. Tehát a lelkipásztori szolgálatot szeretettel, mély emberséggel végezte. És a hite! Gyerekkoromban megfigyeltem őt, nem is tudta, hogy én mint kisgyerek, láttam őt imádkozni, felkészülni szentmisére. A ministrá- lásnál is ott voltam körülötte, ismert, és egyengette az utamat a piaristáknál is. Azóta sok lelki- pásztort megismerhettem, és a Békés megyei papok közül is mondhatnék nagyon sok pozitív példát. Voltam újkígyósi káplán, ott is előttem állt a jó példa, Takácsi Dénes, aki Apor Vilmosnak volt káplánja egykor. Ők nemcsak hogy közelálltak a néphez, hanem ismerték, szerették a népet, elkötelezetten. Az volna a szép, ha így tudnának a lelkipásztorok mindenkit szolgálni. — A szeretetet említi ismét. Egész életét végigkíséri a szere- tetben való hit. Fetzer apát úrban is azt találta a legnagyobb erőnek, hogy mérhetetlen szeretettel van az emberek iránt. Ón is mindig ezt hangsúlyozza, és hisz ebben. Tudom, „a szeretet soha el nem fogy", de hadd kérdezzem most, 1996 adventjén: elég erős ez a szeretet? — Más út nincs! Jobb út nincs! Más kérdés az, hogy sokszor nagyon veszélyeztetett és nagyon megpróbált ez a szeretet. Az egyházi vezetők advent elején indították a ’96 Caritas akciót a nagycsaládosokért, öregekért, betegekért, elesettekért, reményvesztett emberekért. Rendkívül sok a megpróbáltatás, és nem csak a szegénységre gondolok. Ennek a tudatában, így kell készülnünk ma a szeretet ünnepére. Már ennek az ad- ventnek, ennek a karácsonynak az egész légkörét átjárja az, hogy készülünk a 2000. jubileumi szentévre. A pápa megnyitotta advent első vasárnapján az egyetemes egyházban. Hároméves előkészület— 1997,1998, 1999 — után, ’99 karácsonyán nyílik ki Rómában, a bazilikában a szent kapu, s jelzi a kétezredik, jubileumi év elérkezését. A pápa az évekhez adott témákat, mégpedig a szentháromság személyeihez kapcsolva, a hit, a remény és a szeretet elmélyítése jegyében. A hit Isten nagy ajándéka, és egy negyven éves ateista, materialista, szekularizált légkör után a hit útjait előkészíteni és megerősíteni csak szeretettel lehet. Néha úgy tapasztalom, nincs igazából hiteles, álúgy érzem, aki tudni akarja a véleményemet, az tudhatja, körülbelül hogyan gondolkodom. — Ebben az érseki palotában milyen a karácsony, Ön szokott-e ajándékokat adni és kapni? —Az érseki palotában mindig megtartjuk a karácsonyt, olyan szinten is, hogy akik itt laknak, az öreg papok, és azok a családok, akik levéltárban, könyvtárban, házgondnokságon, tehát akik itt a házban élnek, dolgoznak, szentestén is együtt vagy unk, és a karácsonyi történetet felolvassuk az Evangéliumból. A kispapokat, akik több helyen, Budapesten, Rómában, Veszprémben tanulnak, ilyenkor mindig hazahívom, és a házam népével együtt ünnepelünk, közös vacsorával. Van karácsonyfánk, természetesen kisebb ajándékokat adunk, kapunk. A hagyományhoz tartozik, hogy eddig az éjféli misét is több helyen elmondtam, az idén éppen Homokmégy községben tervezem, a Szent Adalbert templomban. A nagymise természetesen a székesegyházban lesz. A karácsonyról még annyit, hogy igyekszem a Caritas munkatársakon, illetve a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül az egyházközségek figyelmét felhívni arra, tegyék meg az egyház színeiben is, amit meg tudnak tenni, és sürgetem az együttműködést az önkormányzatokkal, szociális szervezetekkel. Egyre több a rászorult ember, egyre kevesebb a lehetőség, de mégis tenni kell. — Szarvassal kezdtük, hadd kérdezzek végül szintén a szülővárossal kapcsolatosan egy személyes dolgot. Amikor Kalocsára került, úgy tervezte, az arborétumból való örökzöldet telepít a kalocsai érseki palota kertjében. Valóra vált-e az álom, vannak-e már hazulról való növényei? — Bizony vannak. Az elő- kertben, ahol bejöttek, azok a szép tuják, és örökzöldek mind a szarvasi arborétumból származó növények. Úgy látszik, egykét éves gondolkodás után, vagy éppen az akklimatizáció miatt, egyik-másik nehezen indult, aztán egyszer csak megfordultak, és csodálatosan szépen fejlődAz egyes országok területén élő katolikusok egyházkormányzati alapegysége az egyházmegye, amelyet a püspök irányít. Több egyházmegye egy egyháztartományt alkot, amelynekfeje az érsek. Az érsekek közül is kiemelkedik egy, a prímás-érsek, aki az egész ország egyházkormányzatának a vezetője. Magyarországon a katolikus egyház négy érsekségre tagozódik: Esztergom, Kalocsa, Eger és Veszprém. A kalocsa- kecskeméti érseki tartományhoz tartozik a kalocsa-kecskeméti főegyházmegye, a szeged-csanádi egyházmegye, és a pécsi püspökség. dozatos szeretet. Ilyen értelemben nem vagyok elégedett, de természetesen mindig hiszek abban, hogy akik igazában keresik Istent, azok a szeretet útját mindig megtalálják az emberek között. Hiszem, a karácsony is olyan ünnep, aminek az igazi tartalma csakis a szeretet. — Ón korábban is ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt, és mostanában még ritkábban lehet hallani. — Nem tartozom a sokat szereplők közé, és ez tudatos. A politikától távol tartom magamat, sokkal inkább vallási, erkölcsi és nemzeti értékeknek szószólója szeretnék lenni. Nem szólok semmit azokra, akik mindenhez hozzászólnak, mindenről véleményt mondanak, ők más alkatú- ak. Az számomra kínos lenne, hogy beszélek, visszavonom, módosítom. Némi óvatosság is van bennem a tömegkommunikáció iránt. Nem zárkózom el, de nem is túlságosan keresem ezeknek a lehetőségeit. Ellenben a szolgálatomban minden héten a nép között vagyok valahol, itt-ott írásban is megnyilatkozom, és nek, úgyhogy nagyon szép példányok vannak. Mindig megcsodálom őket. A diákköri nyarak, a gimnazista évek nyarai Misák Jenő főkertész mellett a Pepi-kertben teltek el, ahol a kertészkedés csínyját-bínját megtanultam. Onnan ez a szeretet a természet és a fák iránt. Hadd mondjam azt, hogy a kecskeméti gimnázium udvarán is van egy kert, amit ott a diákéveinkben létesítettünk, csodálatos példányokká lettek, még él az a biológiatanár, Fazekas József, akivel ültettük. Sokminden származik Szarvasról, és már itt is büszkélkedem ezekkel a fákkal. — Ez azt jelenti, hogy szeretnek itt. — Szeretnek. Úgy látszik, hogy gyökeret eresztettek, és mostmár kifejezetten izmosodnak, nőnek, hirdetik az arborétum szépségét. — Érsek úr, köszönjük a beszélgetést! — Örülök a találkozásnak, és áldott karácsonyt kívánok mindenkinek! Tóth Ibolya
