Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-17 / 294. szám

Hajvizsgálat... Bejglireceptek Tibet titkai A hajszálak és a fejbőr egészsé­gének megóvására új lehetőség kínálkozik, a mi krokamerás hajgyógyászati kezelés. (II. oldal) Nincs karácsony bejgli nélkül. A régi elkészítési módok mellett érdemes azonban új ízeket ígérő recepteket is kipróbálni. (III. oldal) A múlt század közepéig Tibet lakossága a világtól teljesen elzártan élte életét és fejlesztette kultúráját. (III. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete Szánkó-baleset, konyhai sebesülés Otthoni veszélyek A tapasztalatok szerint az ünne­pi készülődés, a karácsonyi szü­net időszakában rendszerint megnő az otthoni gyermekbal­esetek száma. — A sütés-főzés, az aján­dékvásárlás és a sokféle egyéb teendő közben elég egy óvatlan pillanat és máris megtörténhet a baj — mondja dr. Barcza Dezső gyermeksebész főorvos. Ez idő tájt a praxisunkban csak kará­csonyfa-sérülésként emlegetett sérülések a leggyakoribbak. Ez a gyűjtőfogalom többnyire égé­si balesetet jelent. Ilyen példá­ul, ha a kisgyerek belenyúl a gyertya lángjába és tenyerén másod-, harmadfokú égési sé­rülés keletkezik. Sajnos nem ritka, hogy a rosszul felállított és nem rögzített karácsonyfa eldől — s ha épp a kiságyra Mit ÁRUL EL A A karácsonyi levelezőlapok sok mindent elárulnak a fel­adókról. Ha a levelezőlapon kará­csonyfa alatt üldögélő boldog családot látunk, az üdvözlet küldője a munka megszállottja. Csak közvetlenül karácsony előtt jut eszébe, mennyire fontos is neki a családja. Ha vallásos motívumot ábrá­zol a lap, a feladó az ünnep ere­deti tartalmát tartja fontosnak. Töprengő és hagyományőrző alkat. A humoros, tréfás rajzú levelezőlapokat született opti­misták adják postára. Olyanok, akik még a legnehezebb helyze­tekben is tudnak nevetni. Az ilyen emberre érdemes odafi­gyelni, mert tényleg lehet rá szá­mítani, ha megtiszteli valaki a bizalmával. Bajban biztos tá­esik, a baba maradandó károso­dást szenved. A karácsonyfa-sérülések jelentős része a konyhában kö­vetkezik be: a tébláboló aprósá­gokra — akár egy vigyázatlan mozdulat miatt is — forró ital, leves stb. ömölhet. Sajnos, ta­pasztaljuk, hogy például disznó­vagy baromfivágás idején a for­ró víz jó néhány nagy felületű harmad-, negyedfokú égési se­beket okoz. Ha megtörtént a baj, az orvo­si segítség megérkezéséig azonnal hideg vizet kell csur­gatni az égett testrészre, majd steril, vasalt anyagba kell pó­lyáink Adhatunk fájdalomcsil­lapítót is, mert az égések renge­teg érző ideget érintenek. Vízen kívül más anyaggal, liszttel, (Folytatásall. oldalon) LEVELEZŐLAP? masz. Ha téli tájat ábrázol a kép, a küldője hajszolt életet él. A téli táj havas, hideg nyugalma emlé­kezteti arra, hogy bizony ráfér­ne már egy kis kikapcsolódás. A télapós-krampuszos lapok érzé­keny lelkületű feladóra valla­nak. Az ilyen ember szereti a jó társaságot és a hasát. Karácsonyfás levelezőlapo­kat azok küldözgetnek, akiknek a otthonuk a mindenük. Művé­szi vénájuk és jó érzékük is van, amit egyébként fontosnak is tar­tanak. A modem levelező­lapokat olyan emberektől kap­juk, akik sokat töprengenek a jövőjükön, s akiknek valószínű­leg leginkább egy CD-ROM-ra vagy videojátékra fáj a foguk. Rendszeres újságolvasók, tájé­kozottak a nagyvilág dolgait illetően. FEB Amit tennie kell, hogy a szenteste önnek is kivételes nap legyen Hogy karácsonyra fittek legyünk Az örömteli együttlét a családdal feb-fotó A karácsonyt megelőző napok a legtöbb nő számára verseny- futást jelentenek az idővel. Azoknak szeretnénk segíteni, akik az idegeskedés ellenére is szépek, kipihentek kívánnak lenni az év legszebb ünnepén. Az első legfontosabb do­log, hogy a 24-ét megelőző este igyekezzünk korán befe­jezni a háztartási előkészü­leteket, idejében ágyba bújni és amennyire csak lehet ki­aludni magunkat. Az ünnep reggelén döntse el együtt a család, ki, mit szeretne aznap csinálni, kinek mi a dol­ga. Á gyerekek eleve kapjanak feladatot, ha mást nem, hát a saját portájukon, a szobájuk­ban, a játéksarkukban tegyenek rendel. Emellett segítsenek az ünnepi előkészületekben, a te­rítésben, netán a karácsonyfa díszítésében. A lényeg: min­denkinek legyen dolga, érezze, hogy nélküle nem lenne teljes a karácsonyest fénye. A pontos munkamegosztással elkerülhe­tő a kapkodás, idegeskedés, a stressz. Az ebéd elkészítésénél gondoljunk arra, hogy vacso­rára az átlagosnál több kalóriát fogyasztunk majd. A kiadós ünnepi vacsorákat és ebédeket ha nem is böjtölésnek, de mér­tékletes táplálkozásnak kell megelőznie, nehogy jóval több kalóriát vegyünk ma­gunkhoz, mint amennyi szük­séges. Tanácsunk: reggelire mindössze friss gyümölcsle­vet és teát fogyasszunk, ebéd­kor pedig elégedjünk meg egy salátatállal. A kevésbé meg­terhelt gyomor jobb közérzetet is biztosít. Délután gondosan készít­sünk el mindent, ami az esti vacsorához szükséges. Igye­kezzünk olyan menüt kitalálni, ami nem köt minket egész este a konyhába. Ha evvel megva­gyunk, szánjunk magunkra 1 -2 órát. Jótékony, üdítő hatása van például a szénsavas fürdőnek, amit nagyon egyszerű elkészíte­ni: enyhén meleg vizet enged­jünk a kádba, s szórjuk meg né­hány kanál szódabikarbónával. Túl sokáig ne áztassuk magun­kat benne; 10—15 perc elegendő. Utána alaposan dör­zsöljük le magunkat és további negyed órát szánjunk lazító he- verésre, pihenésre, ezt követően pedig testápoló krémmel kenjük be magunkat, mert a szódabi- karbónás víz szárítja a bőrt. A fürdő után kényeztessük magunkat egy kis masszíro­zással. Ujjaink hegyével a homlokközéptől kiindulva ha­ladjunk finom simító, masszí­rozó mozdulatokkal végig az arcon az állig és vissza. A szemöldök közepe fölötti nyo­máspontokon néhányszor nyomjuk a bőrre az ujjhegye­ket és lazítsuk el. Az ujjakkal az ormyeregtől indulva kezdjük a homlokot masszírozni. Haladjunk végig — egészen a haj tövéig, ahol ujjheggyel nyomjuk meg a ha­lántékot, majd lazítsuk el. Ezt ismételjük 20-szor, mindig a szemzugtól indulva és a halán­téknál befejezve. A homlok közepétől indítsuk a masszíro­zást. Haladjunk végig az arc két oldalán és fejezzük be a nyakszirtnél. A homlokon, majd a nyakszirtnél nyomjuk meg ujjunkkal a bőrt, majd la­zítsuk el. A hajmosás után, szárítás előtt tegyünk fel arcunkra egy frissítő pakolást. Vegyünk egy nagyobb narancsot és egy po­hár joghurtot. A gyümölcsöt vágjuk jó apróra és a joghurttal alaposan keverjük össze. A masszát kenjük rá az arcunkra, de ügyeljünk arra, hogy a sze­münkre ne jusson belőle. Fe­küdjünk le, lazítsuk el magun­kat. A pakolást 5 percig hagy­juk a bőrön—ennyi idő is elég ahhoz, hogy fölfrissítse, élén­kítse a vérkeringést. A smin­kelés után válasszunk az ün­nephez megfelelő ruhát. Ha a fenti tanácsokat meg­fogadja, biztos kellemesen és stresszmentesen telnek majd az ünnepek. (u) A HÉT FOTOJA Jegyzet Tündérek Nemrégiben vaskos borítékot találtam levélszekrényemben. A feladó, a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadója. A csomagban egy csodálatos ké­pekből összeállított naptár, ké­peslapok és ajándékkísérő kár­tyák és egy bianco csekk. Belá­tásomra bízva, fizetek-e vagy sem a kapott borítékért. A lát­vány, amit a naptár és a képes­lapok okoztak lenyűgöztek. A súlyosan mozgáskorlátozottak akaratereje, élniakarása terem­tette e csodás kis alkotásokat. Aki szeretne naptárt vagy ké­peslapot rendelni, illetve segíte­ni e kiadónak, bővebb felvilágo­sítást a következő címen kaphat: Szájjal és Lábbal Festő Művé­szek Kiadója, 1325 Budapest, Újpest I.Pf.: 255. . M. K. .Saját munkánkkal tudjuk fenntartani mag unkát, életünket. Az ÜNNEP UTÁNI VÁGY Emlékeznek, nem is olyan ré­gen búcsúztunk az 1995-ös évtől, s hipp-hopp megint el­múlt egy esztendő, újra itt az ünnep. Vajon milyen lesz ez a karácsony? Kerül-e minden család ottonába fenyőfa, a fenyőfa alá ajándék, az asztalra ennivaló? Nem, nem akarok ünneprontó lenni, de... De nem tudok szabadulni a gondolattól. Nagymamám me­sélte, hogy az ő idejükben kará­csonykor nem telett méregdrága ajándékra. Egy-egy szem almát, narancsot, diót kaptak a gyere­kek. Az ünnep nem attól volt szép, hogy ki, mit és mennyit kapott — hanem attól a szeretet­teljes családi légkörtől, ami egy- egy karácsonyt jellemzett. Áz ünnepet a fenyő, a kalács illata jelentette. Ilyenkor — nagyma­mám szerint — minden egy ki­csit más volt. Otthon sürgött- forgott az egész család; szorgos kezekkel készültek az egymás­nak szánt kis ajándékok és a fára kerülő díszek, dióból, tobozból, nyáron szedett és szárított gyékényből, papírból. Még a legnagyobb szegénységben, a háború után is így volt. Az egy családba tartozás tudata vonzott mindenkit egy helyre, hogy hi­tet, erőt merítsenek egymásból. Azt hiszem, ma ez hiányzik. Van, ahol a szegénység mellé a kilátástalanság, a reménytelen­ség párosul; van, ahol nem jut idő egymásra a pluszmunkák vállalása miatt, mely a valami­vel jobb megélhetést biztosítja. De milyen áron? Pedig még soha nem volt olyan nagy szükségünk egy­másra, a család összetartó erejé­re, mint ma. Arra, hogy legyen aki meghallgat minket, hogy szorult helyzetünkben tanácsot adjon, hogy bánatunkat-örö- münket megoszthassuk vele, hogy érezzük, biztos háttér áll mögöttünk, legalább otthon. Tudom, nem könnyű. Nem könnyű, mert ha gyermekként nem ilyenben nőttünk fel, nem­igen van miből építkezni. Mit tehetünk? Ha őszintén és szívből akarjuk, megteremthet­jük. Ne szégyelljük kimutatni szeretetünket, az ünnep utáni vágyunkat. Muzslai Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents