Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-16 / 293. szám

ÚJRA GYŐZELEM OLIMPIKONOK Hetek óta tart a BSC Szarvas kosaras lányainak jó sorozata, egyetlen csapat sem tudja megállítani őket a pontvadá­szatban (II. oldal) A hét végén rendezték meg a 21. Hungarokamion Viharsarok Kupa úszóversenyt Békéscsabán megannyi olimpikon részvételével (IV. oldal) Az Árpád fürdóljen rendezett úszóverseny szünetében remek kajakpóló bemutatót tartottak a tatabányaiak és a fó'városiak (IV. oldal) hétfő 1996. december 16. A Békés Megyei Hírlap Melléklete Vizit Fokvárosban A fokvárosi vizittel befeje­ződött a Nemzetközi Olim­piai Bizottság vizsgálókör- útja. A német Thomas Bach vezette különbizottság meg­tekintette a 2004. évi nyári olimpia rendezési jogára pá­lyázó tizenegy várost, az ot­tani előkészületeket. Thomas Bach, az 1976- os montreali ötkarikás játé­kok aranyérmes tőrvívója, valamint a bizottság 18 tagja vizsgálta a Dél-afrikai Köz­társaság fővárosában a kö­rülményeket. Chris Ball, a fokvárosi pályázatért felelős szakember szerint a NOB bizottságának tagjai elégedettek voltak a látot­takkal. Fokvárost olimpiai „versenyfutásában” Gill Marcus, az ország pénzügy­miniszter-helyettese is tá­mogatásáról biztosította. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1997. szeptember 5-én Lausanne-ban jelöli ki a 2004-es olimpia lebonyo­lítására jogosult várost. A tizenegy pályázó: Athén, Isztambul, Stock­holm, Lille, Róma, San Juan, Sevilla, Szentpéter­vár, Rio de Janeiro, Buenos Aires, Fokváros. Sokan már most úgy vélekednek — ki­vált az atlantai tapasztalatok után — hogy nem lehet két­séges, ki fut majd be... az egyik korábbi nagy vesztes és A-betűvel kezdődik a vá­ros neve. A GYULAI ISKOLÁSOK HARMADIK OTTHONA LETT „A CSARNOKNAK VAN GAZDÁJA” A nagyterem egyik ajtórésén Gilányi-apuka lesi atléta lá­nyát. A sarki, tükrös kisterem­ben divat-showra készül a he­lyi Avana Bt., odafenn, az iro­da ajtaján pedig teniszezők kopogtatnak, mondván, miha­marabb szeretnék befizetni a terembért... Mindennapos kép ez a gyulai sportcsarnok­ból, amely már elmúlt kétéves! Igaz, ahogy Horváth Béla igaz­gató mondja, legalább ekkora „nagyüzemük” van iskolaidő­ben is, hiszen két iskola test- nevélési gondjai oldódtak meg egycsapásra és hosszú időre, másik kettőnek pedig javultak a feltételei, amikor 1994 októbe­rében felavatták. Az ünnepet az­óta is vegyíti némi keserű szájíz — ejtünk is majd szót róla alább —, minden esetre hasonlót gon­doltunk mi is a minapi látogatás­kor, mint amivel a vendégköny­vet becsukta Wichmann Tamás sokszoros világbajnok kenus, amikor a vendégként itt járt az utcai harcosokkal: ,,A csarnok­nak van gazdája.” — írta. A napjaink egyik legvonzóbb sportját űzők és rajongóik kü­lönben zsúfolásig megtöltötték a csarnokot, csakúgy mint tucatszor az iskolások, a lassan Gyulára „hazajáró” férfi és női kézilabda válogatott mérkőzé­sein és még sorolhatnánk a számtalan emlékezetes rendez­vényt. Csoda-e, ha a testnevelés— földrajz-szakos tanárból és mel­lesleg Egerben töltött évei alatt I. osztályú asztaliteniszezőből lett 52 éves igazgató nem is tud­ja, hol kezdje. Panaszkodni is lenne oka éppenséggel, de még­is inkább arról beszél, hogy még a vártnál is jobban sikerült meg­Horváth Béla igazgató akár a slágert is idézhetné: „sok kér­dést már megoldottunk... ” tölteni élettel a csarnokot, vagy mondjuk inkább tornateremnek, de erre is visszatérünk még! — Tudom, manapság egy­szerűbb azt mondani valamire, hogy nem megy, de amikor én elvállaltam a most már a városi sporttelepet, a gyulavári és szentpálfalvi pályát, valamint a csónakázó tavat is magába fog­laló létesítmény vezetését, pon­tosan tudtam, hogy mennyire várja mindenki a városban ezt a csarnokot. Pedagógusként szin­te minden kollegát régóta sze­mélyesen ismerek Gyulán, őket megnyerni a közös rendezvé­nyeknek igazán nem volt nehéz. Egyszer még bele is borzong- tam... Amikor az első Mikulás­délutánon már több mint kétezer gyerek szorongott idebent és egy iskola még útban volt! Egy kicsit megijedtem, de szeren­csére nem történt baj és minden­ki befért végül. Talán fanyalgás nélkül ideil- lik: egyszerre mennyi öröm és mennyi gond fakad abból, hogy a tornateremnek „megrendelt” létesítmény végül egy szűk csar­nokra sikerült? Nem volt könnyű helyzete a tervezőnek, aki szemre is mutatósat akart alkotni, csak közben kiderült: jobb lenne, ha a több órán át koncentrálni kényszerülő stúdi­ós le is tudna ülni, ha mindkét oldalon leérne az ülésekről a nézők lába, ha a rettenetesen rossz akusztika nem bosszanta­ná az embert. És ha nem derül ki az első tévé-közvetítésnél, hogy kevés a fény. Mert amikor sike­rült „lehozni” a TV-t, azok kis híján azonnal összepakoltak, mert a kívánatos 1100 lux he­lyett még 400-at sem mutatott a műszer... Ilyenkor lehet aztán irigyelni egy igazgatót. Van rá 48 órája, hogy felszereljen még egy sor óriáségőt, mert külön­ben mindenki őt szidja, „Még ezt sem tudtad megoldani?!" Megoldotta persze, szaladt a Várszínházhoz, azok szóltak a pesti Nemzetibe, éjjel ment a lámpákért az autó és Stadler Zol­tán gyártásvezető bólintott: „Ahol ennyire igyekeznek, azo­kat nem szabad cserbenhagyni. Lesz közvetítés.” Már a nagyszerűen felszerelt kondicionáló teremben próbál­gatjuk a hátgépet, amikor így folytatja Horváth Béla: — Na­gyon sok felszerelést tudtunk úgy beszerezni, hogy mi is ad­tunk érte valamit, amolyan min­denki jól járjon-alapon bar- telüzleteket kötöttünk. A Magán SE focistái, Mészáros Péterék az utolsó négyzetméterig kifes­tettek, és boldogan fogadtuk már sokadszor a férfi és női ké­zilabda válogatottat, mert jól esett hallani Laurencz László­tól, hogy 150 érdeklődő előtt még Atlantában sem tartottak edzést. Persze, hogy boldogan (Folytatás a 11. oldalon) Kezdik megjegyezni a nevét A VILÁGON Ezekben a napokban ismét Németországban versenyez Varga Adrienn. Előbb a Bundesliga elit osztályába aspiráló ulmiak kérték fel, hogy erősítse csapatukat, majd ugyanitt december 21-én nemzetközi versenyt rendeznek. A békéscsabai tornász csillag-jelölttel sok minden történt ebben az esztendőben. Az év végi szövetségi jelölésen például az év legjobb hölgytornászának jelölték. Ónodi Henrietta és Nyeste Adrienn után tehát ismét békéscsabai áll a hazai rangsor élén. (Cikkünk a II. oldalon) Több nagy hazai verseny névadói A Westel és a sport Jegyzet Ha december, akkor síbörze A tornacsarnokot ezen a szom­baton — mint harmadik éve mindig is, így december elején a békéscsabai belvárosi iskolá­ban—nem tesnevelési órák zaja tölti be, hanem vásári zsivaj, ze­nével spékelve. Koránt sincs ak­kora, mint a sétálóutcái, ez in­kább — szakvásár. Szóval, túl­zás lenne állítani, hogy tolonga­nak az érdeklődők, de aki a sze­zon előtt szeretne egy kicsit kör­benézni, divatjamúlt sícsizmáját korszerűbbre cserélni, vagy va­lamit hozzátenni a,,szerkóhoz”, amely ugye sohasem lehet teljes — az megfordul a csabai síbörzén. Lássuk csak! Egy már­kás, Carrera szemüveg 4 ezer forint, egy alig használt. Fischer-lécet, kötésestől 12 eze­rért visznek el, Kun úr pedig azt állítja, sícsizmát és ruhát csak nála érdemes beszerezni, mert minden árfekvésben tud megfe­lelőt ajánlani a kedves vevőnek. O amúgy kereskedővérrel meg­áldott ember, de a mi esetünk­ben még fontosabb, hogy meg­szállott síelő család feje, Sza­bolcs fia pedig az első olyan síelő Békésből — de beleérthet­jük az egész sík Alföldet is—, aki tagja lett a magyar utánpótlás válogatottnak. Tavaly, a miskol­ciak nem kis elismerésére—egy kicsit irígykedésére — elhozta előlük a megyei bajnoki címet. Évadonként 25 napot síel és las­san kezdi megismerni Európa versenypályáit. Ezt részben a papa pénztárcájának köszönhe­ti, de már szövetségi támogatást is kap az utazásokhoz, ami ön­magában jelzi: tehetséges, nem véletlenül lett országos diákbaj­nok, ranglistavezető a serdülők között. Még sokra viheti! Költői kérdés, Szabolcs ,,ki­törésénekmennyi köze van ah­hoz, hogy csaknem húsz évre tekint vissza a Békés megyei szervezett síoktatás. Minden­esetre két agilis testnevelő ta­nárnak, Gaál Gézának és Fara­gó Gézának köszönhető, hogy akkoriban telente egy busznyi testnevelő eljutott az Alacsony- Tátrába. Némi fenntartás fo­gadta ugyan ezeket a túrákat az itthon maradottak részéről, de amikor a következő években már ők vittek diákokat, úgymond potom pénzért síelni onnantól csak idő kérdése volt elfogadtat­ni: az egészséges életmódot is jelentősen befolyásoló kezde­ményezés a megyei művosz- tályé. Hogy mindezekről inkább csupán a nosztalgiázás okán es­hetett szó az említett síbörzén, baráti beszélgetés keretében? Mondjuk rá finoman: nem a meghívottak hibája. Azért, ahogy tudják, viszik tovább a , fáklyát”! Szegények lettünk és a családi pénztárca diktál. Az egyik, évente négy túrát szer­vező testnevelőtől, Vámos Lász­lótól tudom : náluk, a főiskolán —éppen a korábban Kassa kör­nyékén kiépített kapcsolatokat kihasználva — még mindig el tudnak jutni húszezer forintért egy hétre a hallgatók síelni. Amit majdan, leendő pedagó­gusként tovább tudnak adni a tanultakból, az természetesen nem mérhető pénzben. Ezt ma­gam is bizonyíthatom. Amikor annak idején, közel a negyven­hez, Szák-Kocsis tanár először megmutatta, hogyan kell a „túristakötést” szakszerűn felerősíteni a kirándulóba­kancsra, az első tízméteres esés­mentes siklás után tudtam: síel­ni pedig nagyon jó... (fábián) A sport — egyelőre vagy még mindig — jó reklámhordozó. Nem véletlen, hogy a három év alatti, szédületes reklámkam­pánnyal 210 ezer előfizetőt szer­zett Westel 900 PR-tevékenysé- gét egy magát ma is sportújság- írónak valló kollegánk irányítja. Szalay Péter a napokban rende­zett évzáró baráti beszélgetésen büszkén sorolta a cég eredmé­nyeit, de az idei három nagy ak­ciójuk mellett sok szó esett a sportról is. Például az Olimpi- fonokról, amelyeket atlantai és centenáriumi emblémával, szá- mozottan ellátva bajnokainknak ajándékoztak. Más módon is kapcsolatuk van a sporttal, hi­szen több nagy hazai verseny névadói, az egyik mellékszá­mon pedig állandóan sporthíre­ket hallhatunk. Tervezik, hogy jövőre a vidéki történések közlé­sével —közte a sport eseménye­kével is — bővítik a kört. (f.) Himer József búcsúztatása Szerdán, december 18-án délután 13 órakor lesz Himer József búcsúztatása Gyulán, a városi sporttelepen. A gyulai labdarúgó­sport egyik meghatározó egyéniségének, az egykori játékos, majd edző hamvasztás utáni végtisztelete alkalmából a város labdarúgó társadalmának képviselői elhatározták, hogy. hogy a lelátó oldalfa­lán Himer Józsefé mellett elhelyezik majd Vasvári Péter és a tavaly elhunyt Szilágyi János emléktábláját is, akik szintén sokat tettek a városban is legnépszerűbb sport sikerei érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents