Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30-12-01 / 280. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. november 30-december 1., szombat-vasárnap Az évszázad árvizének nyomában A Malom-csatornától a Fehér-Körös vízválasztójáig A tavalyi karácsony sokaknak nem a szép ajándékokról, a békés ünneplésről marad emlékezetes: az évszázad egyik legnagyobb árvize vonult le éppen az ünnep napjai alatt a Körösökön. Sokan féltek, sokan töltötték napjaikat a mínusz húszfokos hidegben a gátakon. Elgondolni is szörnyű, mi lett volna, ha a jéghideg víz emberi hajlékokat öntött volna el — ám szerencsére ilyen itt nem történt. A napokban viszont lehetőségünk nyílt olyan helyekre is ellátogatni, ahol az akkor vad és kegyetlen Fehér-Körös a magyarországinál sokkal nagyobb károkat okozva, hidakat, utakat magával sodorva családokat kényszerített költözésre. A helyreállítási munkák ott is folynak, melyeknek hatása bizonyára itt is érvényesül majd. 1995. december 29 este: a határ lezárva Még hajnalban értünk a határmenti kisközségbe, Pélbe. A kis falu egyetlen utcáját alaposan tönkretették az egész nyáron dolgozó munkagépek: több mint 2,5 kilométer hosszan kellett a gátakat a föld színéig kicserélni, mintegy 750 millió lei értékben. Pedig itt még nem a Fehér-Körös, csupán egy kis mellékága, a Malom-csatorna folyik keresztül. Az annak idején szikes talajból emelt töltéseket azonban egy hét alatt ugyancsak megviselte a magas vízállás: december 29-én már olyan jelentős szivárgásokat észleltek, hogy a lakosság pánikba esett. Az ő kérésükre két helyen robbantással vágták át a gátakat. A víz ötvenhektár- nyi területet öntött el, többek között víz alá került a határhoz vezető út is: emiatt kellett néhány órára lezárni a határ forgalmát akkor éjszaka. A robbantással (melyhez persze hozzájárult a mályvádi tározó megnyitása is) megkezdődött a vízszint csökkenése, ami a falucska lakóit megnyugtatta. A károk elhárítására, kártérítésre két hónap alatt született meg a döntés: júniusban már dolgoztak a munkagépek ezen a területen, és gyakorlatilag mostanra el is készültek a munkával. Honctő — ahonnan a legtöbb víz zúdul a nyakunkba Honctő nevét minden nap hallhatjuk a Petőfi rádión, a v ízállás- jelentéseket hallgatva. Számunkra ez a hely kulcsfontosságú: ebben a völgyben mérik a hozzánk érkező árhullámokat, és bizony itt még mindig nagyon jelentős mennyiségű csapadék hullik hozzá. A tavalyi árvíz idején hazánkba érkező víz kétharmad része itt esett le december 26-án. A gátak pedig már nem bírták a megpróbáltatásokat: átszakadásuk után 34 gazdaságot öntött el a víz, megsérült az úthálózat, a vízellátási rendszer, a vasúti hálózat. Az embereknek mindössze 2,5 órájuk maradt a menekülésre. Mit tud tenni ilyen helyzetben a vízügy? — „Imádkozni” — mondták a helyiek. Egyébként itt egészen más a védekezés, mint nálunk az Alföldön: a hegyek között megszorult víz látványa talán megszokottabb: itt egy-egy árvíz nem teríthet be több várost, mint nálunk. Mindenki által látható az a piros csík a vízmércén, amely azt jelzi: ha odáig ér a víz, jobb csomagolni, mert akkor már a lakosságot ki kell telepíteni. A tavalyi árvíz után olyan gátakat emeltek, amelyek megakadályozzák a tavalyi rombolást: a Fehér-Körös vize most már magas és erős gátak között halad át ezen a területen... A helyi vízügyi szakemberek elmondták: bár 1990—92-ben alig jutottak pénzhez, mostanában a legfontosabb teendőkre már mindig futja, és a mostani rendkívüli munkákhoz szükséges pénz is időben érkezett. Külön alapból kapnak a vízügyi munkákra és a lakossági károk kárpótlására összegeket. Hogy milyen rugalmassággal? — „Ilyet ne kérdezzen — vagy adnak, vagy nem” — hát most adtak, és az ő fejük felöl úgy tűnik elmúlt a veszély. Ahol a hidak sem maradtak épen Brad felé haladva egy szelídnek látszó kis hegyi patak mellett halad utunk — melynél szépsége mellett egyetlen kép hozta lázba fotós kollégámat: a kristálytiszta vízben egy asszony mossa ruháit, akár a filmekben (mint kiderült, csak átöblíti az előzőleg hamuban átfőzött ruhákat). Nehéz elképzelni, hogy itt is, mint errefelé mindenütt, decemberben hatalmas víz hömpölygőn. Mint megtudtuk, nem csak decemberben: megszokott látvány errefelé a megáradt folyó. Évente kétszer elönti a környező földeket a víz, és gyakran nem kímél semmit: Brad környékén már komoly pusztítások nyomaival találkozhatunk. Hidakat vitt el, utakat mosott alá a decemberi ár, így mindenütt építkezés folyik. Igaz, még dolgoznak a munkagépek, de a fő „védvonalak” már biztonságosak... Abrud környéke amúgy aranybányáiról híres, a folyó partja mellett hatalmas meddőhányók láthatók — reméljük, tartalmuk sohasem fogja szennyezni a Körös vizét... Tízmillió köbméter víz energiája Az utunk egy 1986-ban megkezdett nagyberuházáshoz vezetett tovább. Az eredetileg 15 millió köbméter víz befogadására tervezett víztározó jobb oldali vízzáró gátja elkészült, a bal oldalon és a völgyben folynak a munkálatok. A gát elkészülte után az energetikusok veszik majd át a terepet: a víz energiája sem vész majd el... Hogy mikorra készülnek el? — erről kérdeztük Latiu Viorelt, a Kisjenői Vízügyi Aligazgatóság igazgatóját: — Hatalmas beruházás ez, melynek folytatása nagyon sok pénzbe kerül, de pillanatnyilag a legnagyobb gondot a kisajátítások jelentik. A forradalom után az itt élő parasztok visszakapták földjeiket, és még nem született meg az a törvény, amelynek alapján kisajátíthatnánk a tározó és az afölött elhaladó út területét. így ha ők azt mondják: nem, akkor leáll minden. Valóban: a hegyoldalban megépített útnak az egyik hegyoldalban, egy szépen megépített híd végében vége szakad. A forgalmat pedig egy földúton terelték vissza a völgybe — amely a tározó elkészültekor már víz alatt lesz. Hég intenzívebben, még gyorsabban jön az ár Az eredetileg 15 millió köbméter helyett csak tízmillió köbmétert tárolnak majd ebben a tározóban. Ezzel megszüntetik a Honctőig terjedő negyven kilométeres szakasz szeszélyességét: a megzabolázott folyóból innen már csak annyi víz folyhat tovább, amennyit engednek. (Sajnos ennek jótékony hatását Magyarországon már nem fogjuk érzékelni.) Hatalmas hegyek között jártunk, melyeken télen több méteres hótakaró is összegyűlhet. Olvadáskor, nagyobb esőzésekkor ez a víz szétterült a völgyekben. Most a románok — saját kincsük, életük, házaik védelmében — ezt úgy tűnik, kordába fogták, és ez így van jól. De nem kell ahhoz komoly vízügyi szakembernek lenni, hogy átgondoljuk: a számukra most már kiszámíthatóbb, gátak közé zárt víz még nagyobb intenzitással, még gyorsabban érkezik majd hazánkba. Itt is folynak a munkálatok, és az itteni szakemberek is megtesznek mindent biztonságunk érdekében. De míg a hegyek között legalább a völgy visszatartja a vizet, az Alföldön az elszabaduló és szétterülő ár több várost is elérhet... Az oldalt írta és szerkesztette: Antal Gyöngyi és Kovács Attila. A fotókat Lehoczky Péter készítette Brad —Itt egy évvel ezelőtt még híd állott, melyet kiszakított és magával ragadott az ár... Honctő—1995karácsonyán eddig ért a víz... A vízválasztó, ahonnan minden baj ered... Ezen a helyen dől el, hogy a lehullott csapadék a Körösbe, a Marosba, vagy a Szamosbafolyik-e... A két vízügyes vezető: dr. Goda Péter Gyuláról és Latiu Viorel Kisjenőről—hátuk mögött az 1986 óta épülő mihelényi víztározó területe. Itt még a háttérben látható házak is víz alatt lesznek
