Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám

o 1996. november 27., szerda ADÓMELLÉKLET ® Hogyan adózunk 1997-ben?- A munkáltatónak az általa havonta fizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövede­lemből úgy kell levonnia az adóelőleget, mintha ez a havi jövedelem az éves jövedelem H12- ed része lenne. Jövőre tehát nem kell a dol­gozótól nyilatkozatot kérni egyéb jövedel­meiről, mint az idén. A munkáltató az adó­előleg megállapításakor a havi adójóváírá­son kívül figyelembe vehet bizonyos adó- kedvezményeket is. Ilyen a súlyos fogyaté­kosoknak járó személyi kedvezmény (havi 1200 forint), az önkéntes kölcsönös biztosí­tópénztárakba fizetett munkáltatói hozzájá­rulás, illetve a magánszemély általi igazolt befizetés után járó adókedvezmény. Ha egy magánszemélynek több forrásból származik bérjövedelme, csak egy kifizető­nél érvényesítheti az adójóváírást. A munkaviszony megszűnésével össze­függő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítést és az állami végkielégítés összegét 20 százalék adóelőleg terheli. A mezőgazdasági őstermelő negyed­évente fizet adóelőleget. Ha nem átalány- adózást választott, az előleg kiszámításakor figyelembe veheti az őstermelői kedvez­ményt; a tételes költségelszámolást válasz­tók ezenkívül az értékcsökkenés és az elha­tárolt veszteség időarányos részét is. Nem kell az adóelőleget fizetni, ha annak ösz- szege nem haladja meg az 1000 forintot. Az egyéni vállalkozók is negyedévente fizetnek adóelőleget, amelynek összege az időszak során keletkezett vállalkozói adó­alap 18 százaléka, figyelembe véve a csök­kentő kedvezményeket. Egyéni vállalkozók adózása 1997-től az egyéni vállalkozók csak a sze­mélyi jövedelemadóról szóló törvény elő­írásai szerint adózhatnak; nem alkalmazhat­ják a számviteli törvény szabályait. Egyéni vállalkozónak továbbra is az mi­nősül, aki az állandó lakhelye szerinti tele­pülési önkormányzatánál kiváltotta az egyéni vállalkozói igazolványt és az abban megjelölt tevékenységet végzi. A jövő évtől - igazolvány nélkül is - egyéni vállalkozónak minősül a magánál­latorvosi tevékenységet végző személy, ha nem tagja társas vállalkozásnak, csakúgy, mint az egyéni szabadalmi ügyvivő. A vállalkozói jövedelem szerinti adó­zást választó egyéni vállalkozók bevételei­nek elszámolására vonatkozó szabályok annyiban változtak, hogy bővült e bevéte­lek mértékéig elszámolható kedvezmények köre. Csökkent munkaképességű foglalkozta­tásáért havi 3000 forint, szakmunkástanu­lók foglalkoztatásáért ezentúl havonta hat­ezer forint számolható el. A sikeresen vizs­gázott szakmunkás továbbfoglalkoztatása esetén az utána fizetett tb-járulék összegé­vel csökkenthető a bevétel, legfeljebb 12 hónapon át. Ez a kedvezmény akkor is igénybe vehető, ha a vállalkozó új munka­helyet teremtve olyan munkanélkülit al­kalmaz, aki az előző hat hónapban vele nem állt munkaviszonyban. A bevétel elszámolását érinti az a kész- pénzfizetést korlátozó előírás is, amely sze­rint, ha a kiadást igazoló számla értéke meghalad egy külön rendeletben meghatá­rozandó összeget - várhatóan 1 millió fo­rintot - és az ellenérték kifizetése kész­pénzben történik, akkor - ha az összeget az egyéni vállalkozó költségként elszámolta - a vállalkozói bevételt növelni kell a szám­lázott összeg áfa nélküli értékének 20 szá­zalékával! Ezt a rendelkezést csak akkor nem kell figyelembe venni, ha a számla kibocsátója olyan magánszemély, akitől nem várható el, hogy bankszámlája legyen, amelyre át­utalható lenne a neki járó összeg. Alapvetően változik viszont a költségel­számolás rendje. Az egyéni vállalkozók jö­vőre már a társaságokhoz hasonlóan szá­molhatják el költségeiket és az értékcsök­kenést is. Ezzel egyidejűleg megszűnik a beszerzések egy összegű leírásának lehető­sége, amit az idén még megtehetnek az egyéni vállalkozók. Új fogalom a vállalkozói kivét, amit a vál­lalkozó személyes munkavégzéséért önma­gának költségként kifizet, s ami után a szemé­lyi jövedelemadó-tábla szerint havonta adóelőleget fizet. A vállalkozói kivétet köz­terhek is kísérik, viszont adójóváírás nem jár utána (lásd előbb, az önálló tevékeny­ségnél). Új elem, hogy ha az egyéni vállalkozó fi­zet cégautóadót, évente 20 százalék érték- csökkenési leírást számolhat el a jármű után. Ez jövőre a magántaxisokra is vonat­kozik, akiknek eddig nem kellett cégautó­adót fizetniük. Ha az egyéni vállalkozó nem fizet cégautóadót a személygépkocsi után, akkor éves bevételének 1 százalékával, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának 10 százalékával növelhető az el­számolható költség, azonban csak egy íz­ben, a beszerzés évében. Tételes elszámolás helyett javítás-felújítás címén kilométeren­ként 3 Ft számolható el általános személy­gépkocsi-normaköltségként. Útnyilvántar­tást továbbra is járművenként kell vezetni. Szigorodik az üzleti utazással kapcsola­tos költségelszámolás. A felmerült költsé­gek csak akkor számolhatók el, ha még közvetve sem feltételezhető, hogy az utazás csupán látszólag volt üzleti célú. Úgyanakkor, ha az egyéni vállalkozó al­kalmazottja utazik üzleti céllal, jövőre már lehetőség lesz az összes felmerülő költsége elszámolására. Az egyéni vállalkozót is megilletik az 1 milliárd forint fölötti beruházásokhoz kap­csolódó, 5 évre szóló beruházási adóked­vezmények. A kiemelt térségekben és/vagy vállalkozói övezetekben telephellyel ren­delkező egyéni vállalkozó adókedvezmé­nye a termék-előállítást szolgáló beruhá­záshoz kapcsolódik. Mértéke a beruházás értékének 6 százaléka. A kedvezmény az infrastrukturális beruházás után is igényel­hető. Az igénybevétel feltétele, hogy a szóban forgó eszközökre a kedvezményes érték- csökkenést nem alkalmazta korábban az egyéni vállalkozó. Egyazon beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmények közül egy évben csak az egyik alkalmazható. A vállalkozói adóalap - legfeljebb annak 20 százalékáig - a közcélú adományra for­dított összeggel csökkenthető. Ha a vállalkozónak nincs 100 százalékos adókedvezményre való jogosultsága, az adókedvezmények levonása után is meg kell fizetnie a vállalkozói személyi jövede­lemadónak legalább 30 százalékát. Az átalányadózás megkezdésétől az egyéni vállalkozói igazolványban kizárólag az átalányadó választására jogosító tevé­kenységek szerepelhetnek a jövő évtől. Ezentúl a mezőgazdasági kistermelő is választhatja ezt a formát (lásd előbb, az ön­álló tevékenységnél). Mivel az egyéni vállalkozókra vonat­kozó szabályok megváltoztak, néhány át­meneti rendelkezés segíti azokat, akik az átalányadózásból kilépnek, vagy éppen azt választják a jövő évtől. Például, ha a társa­sági adóról áttérő, korábban kettős könyv­vitelt vezetett egyéni vállalkozó átalány­adózást választ, akkor az 1995 előtti években kelet­kezett eredménytartaléka után 10, az 1995-ben és 1996-ban keletkezett eredménytartaléka után 20 százalék adót kell fizetnie. A társasági adóban koráb­ban megszerzett adóked­vezményre való jogosultság megszűnik az áttérés időpontjában. Megszűnik az a könnyítő rendelkezés, amely szerint a 3 il­letve 15 millió forintos bevételhatár legfel­jebb 10 százalékos átlépése még nem jár az átalányadózásra jogosultság elvesztésével. Szigorító, új rendelkezés az is, miszerint a jogosultság megszűnik a számlaadási köte­lezettség nem teljesítése esetén. Az átalányadózást választó egyéni vál­lalkozónak pénztárkönyvet kell vezetnie, s ha áfa-levonási jogát nem érvényesíti, csu­pán a bevételeit kell nyilván tartania. A felmerült költségeinek igazolását szolgáló dokumentumokat öt évig meg kell őriznie. A tételes átalányadózás előzmény nél­küli módszer a hazai adózásban. Jövőre ezt is választhatják az egyéni vállalkozók közül a fodrászok, a kozmetikusok, magántaxi­sok, a fizető-vendéglátók. A választás feltétele, hogy a vállalkozó egyedül, családtag, tanuló vagy más sze­mély segítsége, közreműködése nélkül vé­gezheti csak a tevékenységét. A magántaxis egyetlen saját tulajdonú, vagy általa egye­dül bérelt személygépkocsival taxizhat. A fizető-vendéglátó saját tulajdonú lakásában vagy üdülőjében adhat ki szobákat, de ha több ilyen ingatlanja van, csak akkor vá­laszthatja a tételes átalányadózást, ha csu­pán az egyikben folytat fizető-vendéglátást. E feltételek fennállását a helyileg illetékes kamara igazolásával is alá kell támasztani. Tételes átalányadó fizetése esetén az adózó egy összeg befizetésével váltja meg az szja-t és az áfát. Fodrász, kozmetikus évi 100 ezer forintot, magántaxis évi 120 ezret, fizető-vendéglátó szobánként évi 24 ezer forintot fizet. A számlaadási kötelezettség elmulasztása minden esetben az átalány­adót 10 százalékkal növeli, a mulasztási bírságtól függetlenül. A tételes átalányadózást az egyéni vál­lalkozó az előző adóévre vonatkozó adóbe­vallásához mellékelt nyilatkozaton jelenti be, a kamarai igazolás számának feltünteté­sével. E bejelentés az év első napjától lehe­tővé teszi ezen adózási módszer alkalmazá­sát. A választható adózási módszerek kö­zött adóév közben nincs „átjárás”, ha valaki rosszul döntött, csak a következő évben változtathat. Egyéb jövedelemforrások Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Nem kell megfizetni, ha az adóév során ebből származó jövedelmek együttes adója nem éri el a 20 ezer forintot. Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházá­sából származó jövedelem után akkor kell adót fizetni, ha a szóban forgó ingatlan il­letve vagyoni értékű jog 1982. január 1. után került az eladó birtokába. Az adó mér­téke a bevétel 20 százaléka. Nem kell megfizetni, illetve visszaigé­nyelhető abban az esetben, ha a magánsze­mély, vagy lakást szerző hozzátartozója a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon, vagy az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordítja ezt az összeget. Az adóhatóság a tü­relmi időt - külön kérésre - legfeljebb 60 hónapra módosíthatja. A tartási, életjáradéki és örökösödési szerződésekből származó jövedelmek kö­zül 1997-ben csak azok adómentesek, ame­lyek magánszemélyek közötti szerződésből származnak. Egyéb esetekben - ha tehát legalább az egyik fél nem magánszemély - az adó mér­téke 20 százalék. Az ellenérték nélkül vállalt tartás esetén- mert ez természetbeni juttatásnak minősül- az adó mértéke 44 százalék. Ellenérték nélkül folyósított pénzbeli életjáradék ese­tén pedig 27 százalék. Ezeket a kifizető vonja le és fizeti be. Ami most kimaradt... Következő összeállításunkban ismertetjük a személyi jöve­delemadóról szóló törvény rendelkezéseit- az osztalékról, a kamatról és az árfolyamnyereségről,- egyes adómentes kifizetések korlátozásáról és- az adómentességekről valamint a társasági adóról szóló törvényt. A mezőgazdasági termelésre vonatkozó rendelkezések Jövőre alapvetően megvál­toznak a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó adó­zási szabályok. Eddig a 2 millió forintos éves bevétel határt szabott a kedvezmé­nyek igénybevételének, jö­vőre új kedvezményrend­szer lép életbe, a bevétel nagyságától függetlenül. A mezőgazdasági őstermelő A törvény bevezeti a me­zőgazdasági őstermelő fo­galmát. Az minősül annak, akinek őstermelői igazolvá­nya van. Egyelőre nincs döntés arról, hogy a hatóság vagy a kamara adja-e majd ki ezen igazolványt, a tervek szerint azonban 1997. már­cius 31-ig ki kell tudniuk váltani mindazoknak, akik a jövő évben e rendelkezés szerint kívánnak adózni, il­letve akik az őstermelőknek járó kedvezményeket igénybe kívánják venni. A törvény meghatározza azokat a kedvezményezett mezőgazdasági tevékenysé­geket, amelyek végzése ese­tén alkalmazható az őster­melői minősítés. Jövőre az ültetvénytelepítés, az erdei magok, a csemeték előállí­tása már nem tartozik ebbe a körbe csakúgy, mint a sző­lőmust, a félkész bor és a hordós bor előállítása sem. A nem őstermelői tevé­kenységből származó jöve­delem után az önálló tevé­kenységre vonatkozó szabá­lyok szerint kell adózniuk a termelőknek, egy kivétellel. Ha a szőlőt termelő őster­melő a saját terméséből bort akar előállítani, akkor a borkészítéshez felhasznált saját szőlője értékét feltün­tetheti őstermelői igazolvá­nyában, mintha saját magá­nak adta volna el, s ezt, mint költséget a bor értékesítése után az abból származó be­vételből levonhatja. Ilyen­kor a hegyközség által meg­állapított termőhelyi védő­árat kell alkalmazni az el­számoláskor. A mezőgazdasági őster­melőre is vonatkozik az az önálló tevékenységet vég­zőkre érvényes szabály, hogy választhat: a tételes költségelszámolás módszere mellett dönt-e vagy egysze­rűen 10 százalékkal csök­kentett bevételét tekinti jö­vedelemnek. Amennyiben éves jövedelme nem haladja meg a 3 millió forintot, áta­lányadózást is választhat. Őstermelői kedvezmények A mezőgazdasági őster­melőt is megilletik ugyan­azok a kedvezmények, ame­lyeket az egyéni vállalkozók igénybe vehetnek (lásd ott!). Ezeken kívül - amennyiben a tételes költségelszámolást választja - az őstermelőnek lehetősége van „átállási költséghányad” címén bevé­teleinek legfeljebb 40 száza­lékáig igazolás nélkül is költséget elszámolni. Ha te­hát a bevételeinek fennma­radó 60 százalékát költség- számlákkal tudja ellentéte­lezni, nem kell adót fizetnie e tevékenysége után. Nem kell adót fizetnie az őstermelőnek akkor sem, ha éves bevétele 250 ezer fo­rint alatt marad. Ám ha túl­lépi ezt a határt, akkor az „alsó” 250 ezer forintot is számításba kell vennie a jö­vedelem megállapításakor. Az őstermelőt - amennyi­ben nem az átalányadózást választja - évente 100 ezer forint adókedvezmény illeti meg, amelyet összevont adóalapja adójából vonhat le, ám legfeljebb annyit, amennyi az őstermelői jö­vedelmének adója. Ez azt je­lenti, hogy például 1 millió forintos őstermelői tevé­kenységből származó bevé­telhez elegendő 175 ezer fo­rintról költségszámlát iga­zolnia ahhoz, hogy e tevé­kenysége után ne kelljen adót fizetnie. Az őstermelői adóked­vezményt mindig az össze­vont adóalapnak az ősterme­lői jövedelem nélküli és az azzal növelt összege utáni adó különbözetéből kell meghatározni - azaz mindig az elért legmagasabb jöve­delemsáv adójából vonható le. 1997-től a törvény nem különbözteti meg a földjá­radékot, a magánszemély földbérbeadásból származó bevételét egységesen adóz­tatja. A bevétel egészét jö­vedelemnek tekinti, s az adó mértékét 20 százalékban ha­tározza meg. Ha ez a bevétel kifizető­től származik, akkor az adót a kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti be az adó­hivatalnak, s adatszolgálta­tási kötelezettsége is van. Amennyiben a bérbevevő magánszemély, akkor a bér­beadónak negyedévente kell adóelőleget fizetnie az ön­adózás általános szabályai szerint. Továbbra is érvényes az a szabály, hogy ha a földbér­beadásból származó éves jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot, s az ki­zárólag kifizetőtől szárma­zik, és a bérbeadónak egyébként - más jövedelme után - nem kell adóbevallást adnia, akkor ezen összegről sem kell. Föld bérbeadása

Next

/
Thumbnails
Contents