Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám

0^ 1996. november 27., szerda AATTÍlVTll WfjfíYÉP ®RFIÉSMF.f,YRI HÍRLAP Megkérdeztük olvasóinkat IVIlLkJI Esi Napirenden: a pénz Miért agresszívek az emberek? Nagyszénás képviselő-testülete hétfői ülésén egyebek mellett az idei költségvetés háromnegyed­éves végrehajtásáról és az 1997. évi költségvetési tervről tár­gyalt. Hemyák Imre építészmér­nök részletesen ismertette és in­dokolta a település belterületi rendezési tervét. A témával kap­csolatosan többen is elmondták véleményüket, tekintettel a nagyközség szívében a nagy­részt szabálytalan építkezésre. A víz- és csatornaművek által be­nyújtott, jövő évre vonatkozó ár­emelési javaslat vitát váltott ki a testületben. Határoztak az egy­szeri közalkalmazotti illetmény- kiegészítés intézmények közötti felosztásáról, valamint a köz- tisztviselői illetményalap tör­vény által előírt módosításáról, annak 1997. évi mértékéről. J. K. Polgárőrök a nyugalomért Seres Imre, 21 éves, gyulai el­adó: — Sok oka lehet. Az egyik talán a családi háttér. Ha úgy érzi valaki, hogy otthon kevésbé fi­gyelnek rá, magára akarja vonni a figyelmet. Ha másként nem megy, erőszakkal. De lehet oka a szegénység is. Látják, hogy másnak telik kocsira (és csak ezt látják, a munkát mögötte már nem), hát próbálnak szerezni maguknak. Ha másként nem, hát erőszakkal. Sokan irigyek is a másik előrehaladására, és meg­próbálják letörni a munkája gyü­mölcsét. Gyakornokok A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola közoktatás-vezetői szakán tanulók első éves csoportja Oroshá­zán járt, hogy az I. számú és a IV. számú általános iskolákban, vala­mint az Orosházi Evangélikus Álta­lános Iskolában végezzék intézmé­nyi gyakorlatukat. A végzős hallga­tók viszont 3 napos önkormányzati gyakorlaton vettek részt. A Csorvási AMK megtekintése után Szilágyi Menyhért fogadta a fiatalokat, majd másnap Orosházán a polgármesteri hivatalban dr. Bereczki István jegyző, Szilasi H. Tibor tanácsnok és Haiupa Irén, a kulturális osztály vezetője tájékoztatta a hallgatókat a város közoktatási helyzetéről, (cs) Illyés Józsefné, 34 éves, sarkadi főállású anya: — Az emberek nagyon önzők lettek. Mindenki csak magára fi­gyel, és.a saját érdekeiért átgázol a másikon. Sajnos a családunk­ban i s volt egy szomorú eset nem­régen. Édesanyám és az egyik szomszédja között nézeteltérés támadt a gyerekeink miatt. A szó­váltás vége az lett, hogy a szom­széd megverte a beteg édesanyá­mat. Nagyon örülnék neki, ha a rendőrök több szabad kezet kap­nának, a törvényeket pedig meg­szigorítanák, hátha kevesebb len­ne az agresszív ember. Négy éve a Békés Megyei Művelődési Központ kezdemé­nyezésére ültek össze közös ta­pasztalatcserére és továbbkép­zésre Békés és Arad megyei közművelődési szakemberek, könyvtárosok és a meghívott tele­pülések polgármesterei. A jól in­duló kezdeményezés az elmúlt két évben — pénzhiány miatt — szünetelt. Az idén november 20—22-e között a megyei művelődési központ, a Magyar- országi Nemzeti és Etnikai Ki­Juhos Attila, 18 éves, sarkadi tanuló: — Szerintem nagyon fontos, hogy az ember milyen családi körülmények között nő fel. Itt nem az anyagiakra gondolok, hanem arra, hogy mennyi szere- tetet, mennyi törődést kap gyer­mekkorában az illető. Meggyő­ződésem, hogy ez meghatározó az egész életünkre. Ha valaki szeretet nélkül nő fel, még nem lesz törvényszerűen agresszív, ugyanis a tágabb környezetében (iskola, munkahely) is megtalál­hatja a hiányzó odafigyelést, így minden pótolható. sebbségekért Közalapítvány tá­mogatásával felújította és a kény­szerű szünet után harmadik alka­lommal rendezte meg a kulturális cserekapcsolat jegyében a pol­gármesterek, népművelők és most először a civil szervezetek vezetőinek, munkatársainak kö­zös képzését, Kétegyházán. Az öt Békés megyei és öt Arad megyei település képviselői a kultú­ra határokon átnyúló és összekap­csoló szerepét hangsúlyozták a há­romnapos konferencián. A szakem­Óré Jánosné, 77 éves, orosházi nyugdíjas: — Sajnos a gyerekek már pici korukban ezen nőnek fel. A mesék is tele vannak vad dolgokkal, nem csoda, hogy az oviban, a szűk la­kótelepeken a látottakat utánoz­zák a gyerekek. Először csak já­tékból, aztán egyre komolyabban. A felnőttek között pedig elharapó­zott az érvényesülési vágy, meg a harácsolás. Sajnos sokan nem törődnek vele, mit, kit taposnak le, csak törtetnek előre. Azt hiszem, ez a kifordult világ hozta magával az agresszivitást. __r ja F OTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET berek ezenkívül igyekeztek megta­lálni azokat a kapcsolódási ponto­kat, melyek mindkét régió erőforrásait kihasználva új lehetőségeket teremtenének az együttműködésre. Ilyen lehetősé­gek lehetnek a közös képzőművé­szen táborok, vagy a falusi turizmus. A tapasztalatcserét, a hagyomá­nyokhoz híven, december 9—11-e között Arad megyében folytatják majd. Jövőre pedig más települések bevonásával ismét szeretnék meg­rendezni a találkozót. K.A. Battonyán 1992-ben alakult meg a polgárőrség 32 taggal. Az önkéntes testület a rendőr­séggel kötött együttműködési szerződés alapján végzi munká­ját. A polgárőrök jelenlegi vezetője Misik János, aki 1995 májusában vette át az irányítást. — Elsősorban a bűnmege­lőző munkát tartjuk feladatunk­nak, de egyéb területeken is se­gítségére sietünk a lakosságnak, illetve a rendőrségnek — mond­ja Misik János. —-Hozzáteszem: a rendőrök igénylik is a közre­működésünket. Battonyán mindig vannak egyenruhások az utcán: vagy a rendőrök, vagy mi, de igen gyakoriak a közös szol­gálatok is. Részt vettünk például a második világháborús emlék­mű megrongálóinak felderítésé­ben, a helyszín biztosításában. Máskor a határátkelőhelyhez kapcsolódó ügyeknél, betöré­seknél, baleseteknél nyújtottunk segítséget a rendőröknek, egy­szer pedig pénzhamisítók kézre kerítésébe is bevontak bennün­ket. Battonyán érzékelhetően csökkent a betörések száma, s ez valahol a mi jelenlétünket is di­cséri. Sajnos elsősorban azok vállalják a szolgálatot, akik dol­goznak, tehát akik viszonylag kevés szabadidővel rendelkez­nek. A polgármesteri hivataltól kaptunk egyenruhákat, ezeket szolgálatellátás közben használ­juk. A technikai felszereltsé­günk viszont meglehetősen sze­gényes, ki-ki a saját járművével látja el önként vállalt feladatát. Azokat a polgárőröket, akiknek van telefonjuk, könnyű értesíte­ni, a többiekhez viszont el kell menni, be kell csöngetni a laká­sukra. Még egyetlen polgárőr sem mondta azt, hogy „Nem me­gyek!”, akár nappal, akár éjjel riasztották őket.-—A lakosság méltányolja az önök áldozatvállalását? — Úgy gondolom, a nagy többség elismeri a munkánkat. Szép példaként említeném, hogy a helyi üzletek vezetői, tulajdonosai készségesen hoz­zájárultak egy polgárőr-vacso­ra megrendezéséhez. Persze el­vétve olyat is hallani, hogy „Ezek már megint bohóckod­nak.” Látva az arcomon a megüt­közést, Misik János sietve hoz­záteszi: tényleg ritkán fordul elő ilyesmi, de nagyon rosszul esik azoknak, akik időt, fárad­ságot és a saját pénzüket sem kímélve vigyázzák a város nyu­galmát. Ménesi György A kultúra összekapcsol A Várfürdő befürdetése a gyógyászat fejlesztésének jelszavával Minden tervszerűen történt? 2. Vessünk egy pillantást a 285 ezer forint értékű(?) tervre! Egy rövid költségelemzésről, illetve a teljes beruházást, ennek része­ként az,,Exclusiv Gyógyászat­ot érintő tervezési program leírá­sáról van szó, melynek adatait gyakorlatilag a Várfürdő adta meg egy helyszíni beszélgetés során. Készült egy alaprajzi tervlap 1:1200-as méretarány­ban (ez, s a másik két rajzot meg­alapozó rajz ismereteink szerint ugyancsak a Várfürdőtől szár­mazik), valamint egy-egy ugyanilyen méretarányú déli, il­letve északi homlokzati rajz. Ennyi. Ellenterv Már 1994-ben közzétett írá­sunkban is megemlítettük: a Várfürdő igazgatója — alkal­matlannak tartva a városháza ál­tal megrendelt tervet, melynek költségét ráadásul sokallta is — egy országosan elismert terve­zőt megbízott ugyanezen feladat elvégzésével. Zsuffa András a gyulai Várfürdőben két komoly létesítmény tervezésével akkor­ra már letette a névjegyét. Az is igaz, a Várfürdő a Gótika ügyvezető igazgatója számára sem volt „szűz” terep: állítólag annak idején vele kötött szerződést a város vezetése a Lo­vardánál folyó, emlékezetes fel­újítás minőségének ellenőrzé­sére. (Azon lehetne vitatkozni, volt-e reális esély a gyógyászat fejlesztésére 1994 tavaszát követően, hiszen a társadalom- biztosítás akkoriban kezdett ki­vonulni a gyógyfürdők támoga­tásából, de fogadjuk el: a szán­dék nem volt rossz.) Zsuffa And­rás hamarosan a Várfürdő igaz­gatójának asztalára helyezett egy valóban színvonalas tanul­mánytervet: mindössze 100 ezer forintért... Az óvatos igazgató Dr. Bagosi Attila, a Várfürdő II. (mit csináljunk, a több éves be­jegyzési kalamajka után ezt a nevet sikerült „összehozniuk” az illetékeseknek) ügyvezető igazgatója így emlékezik a tör­téntekre: — Dr. Pocsay Gábor akkori polgármester bízta meg a Gótika vezetőjét 1994 elején. A káefté ügyvezetője októberben telefo­non keresett: mikortudunk fizet­ni? A tervezésre és a fejlesztésre a polgármesteri hivatal már át­utalt számunkra egy-két millió forintot. Amikor az első tervezé­si szerződés megérkezett, be­széltem a káefté felügyelő bi­zottságának elnökével. Élmond- tam az aggályaimat, s ő is jónak tartotta, hogy bízzunk meg mást is a tervezéssel. Amikor tehát a gyulai tervező jelentkezett a pénzért, mondtam neki, hogy keresse meg Lebenszky Attila alpolgármestert. Korábban, a Lovarda felújításának idősza­kában is valamennyi kifizeté­sünk csak Lebenszky Attila sze­mélyes hozzájárulásával történ­hetett. Másnap Lebenszky Attila felhívott telefonon, átmentem hozzá. Elmondtam neki, hogy a tervezői szerződés mellékleté­ben felsorolt munkák közül csak az első három tételről mondható, hogy így vagy úgy elkészült, te­hát legfeljebb 285 ezer forint fizethető ki. Ekkor írta rá Lebenszky Attila az idézetteket a szerződés kísérőjére. Óvatos­ságból eltettem az akkori alpol­gármester saját kézzel írt ren­delkezését. Az év végén, még a korábbi testület egyik ülésén szóba is került az ügy, Kontor Judit fideszes képviselő fesze­gette, s elfogadták, hogy Zsuffa Andrással tervet készíttettem. A cikkünk megjelenésével azonos napon, november 28-án tartott ülés e mozzanatáról a hiva­talos jegyzőkönyv viszont csak annyit jegyez meg, hogy „Kontor Judit a tervezési díj kifizetésével kapcsolatos kérdéseket vet fel, amelyekre dr. Bagosi Attila ügyvezető igazgató ad kielégítő választ. Többek között elmondja, döntéshozatali tanulmányt ter­veztettek 100 e Ft díjért”. Ennyi tartozik az utókorra ? „Fial” a maradék A gyulai polgármesteri hivatal tegnapi sajtótájékoztatóján az al­polgármester és a sajtóreferens se­gítségével hozzájutottunk az álta­lunk nem ismert, dr. Pocsay Gábor akkori polgármester által 1994. október 18-án a Várfürdő igazga­tójának írt levélhez. „Gyula Város Önkormányzata 1994. évi költ­ségvetésében a Váifürdőben üzemelő gyógyászat fejlesztésére 2 000 000 Ft átadását tervezte. Személyes megbeszélésünk és a munkák előrehaladása indokolttá teszi, hogy fent említett összeg le­velemmel egyidőben átutalásra kerüljön. A 2 000 000 Ft csak a gyógyászat fejlesztésére fordítha­tó. Kérem, hogy a Váifürdő éves beszámolójában kiemeltenfoglal­kozzon a gyógyászat fejlesztésé­vel. Az összeg rendeltetés-szerű felhasználását szigorúan ellenő­riztetni fogom” — áll a levélben. A két milliót a polgármesteri hiva­tal költségvetési csoportja október 19-én át is utalta a Várfürdőnek. Úgy tudjuk, hogy akifizetésen túli összeget a Várfürdő azóta is elkü­lönítetten őrzi. A körülmények tisztázásá­hoz másfél hete kértük Lebenszky Attila segítségét. Azt mondta, utána kell néznie a dolgoknak. Abban maradtunk, hogy egy hét múlva, ugyancsak a keddi sajtótájékoztató után is-' mét leülünk, mivel csak a hét vége felé lesz ideje foglalkozni az üggyel. (Ehhez képest alig egy óra múlva felcsörgette a Várfürdő igazgatóját, másnap pedig személyesen látogatott el hozzá.) Ám egy hét múlva, a sajtótájékoztató befejezése előtt el kellett mennie, ezért kedden délután felhívtuk: hadd találkozzunk mégis. Másnap reggel nyolc órát jelölte ki en­nek időpontjául. Akkor viszont — a polgármesteri titkárság he­lyiségében — azt közölte: köz­ben „befutottak” a Hunga- roteltől, így nem áll módjában rendelkezésre állni. (Azóta sem értem: mekkorát hazardírozott a kis telefonos kompánia, hogy csak úgy ukmukfukk beállítot­tak a polgármesterhez, akiről — lehet — azt sem tudhatták, ott találják-e!) Hétfőn sem sikerült beszélnünk a polgármester úr­ral, tegnap pedig Budapestre utazott. Sajtóreferense viszont azt mondta, más nem nyilatko­zik az ügyben. Kár lenne a vég­telenségig halogatni az írás közzétételét, ezért úgy gondol­tuk: a válaszra váró kérdésekre, a város első emberének vélemé­nyére egy, a polgármester úr által is alkalmasnak talált időpontban szívesen visszaté­rünk. Addig pedig az ügy nyugodjék békében... (Vége) Kiss A. János PETROLTE AM Olajipari Szolgáltató és Szállítmányozási Kft., Füzesgyarmat. Telefon: 371-820. VÁLLALUNK KÓZULETEK ES «* daruzási munkákat 30 t teherbírásig ■* tehergépkocsis fuvarozást önrakodós és ponyvás gépjárművekkel » 10 köbméteres tartálygépkocsikkal folyadékszállítást "* szakképzett személyzettel és megfelelő vizsgával rendelkező járművekkel veszélyesáru-fuvarozást MAG AN SZEMELTEK RESZERE: ■* 15 és 44 fős autóbuszokkal bel- és külföldi személyszállítást «* korszerű, jól felszerelt műhelyben személy- és tehergépjármű­javítást, műszaki vizsgára való felkészítést "» gépjárművek alsó, felső mosását, belső takarítását , ­■* gumiszerelést '*'”*0' '"* környezetvédelmi felülvizsgálatot. teher- és személygépkocsik ^ műszaki vizsgáztatása. I--------------------— I—I---------------------m |——j V füreFTEl rf üAííAímJ /i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents