Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23-24 / 274. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. november 23-24., szombat-vasárnap Látogatóban — székely szobrászoknál Gyulán több mint másfél hónappal ezeló'tt határoztak Apor Vilmos vértanúhalált halt győri püspök, egykori gyulai plébános egész alakos szobrának a felállításáról. A Gyulán felszentelt győri püspök ősei a Székelyföldről, Háromszék vármegyéből valók, ő maga pedig a festői fekvésű szász városban, Segesváron született, rokonai jelenleg is élnek Erdélyben. A székely származású főpap a pásztorok és hívek pásztora volt. Védte az elnyomottakat, segítette a rászorulókat. Szót emelt mindennemű zsarnokság ellen és saját testével, életáldozatával védte a női méltóságot. A szoborbizottság úgy döntött: a gyökerekig kell visszamenni Apor Vilmos alakjának megmintázásánál. Ezért négy erdélyi művész zártkörű, meghívásos pályáztatása mellett határoztak. Banner Zoltán művészettörténész javaslatára Ercsey Ferenc és Dóczy András Csíkszeredái, Petrovits István sepsiszentgyörgyi és Bocskay Vince szovátai szobrászművészek kaptak meghívást a szoborterv elkészítésére. A négy székely szobrászt otthonukban kerestük fel. „Csíkország” fővárosában, a Hargita megyei Csíkszeredában a szokásos köd és hideg fogadott. Nem úgy Ercsey Ferenc műtermében, ahol kellemes meleg és a tölgy- fafűrészporsavanykás illata úszotta levegőben. Csíkországi fenyvesek közt — A Hargita alján az ember együtt él a havasok szótlanságával, az égre törő csúcsok méltóságosságával — mondja, miközben tölt a boros- kancsóból. Majd feláll és dob a vaskályhában szunnyadó parázsra. A lángok tovább perlekednek a fahasábokkal. Cigarettára gyújt és hosszasan fújja ki tüdejéből a Car- pati olcsó, keserű füstjét. —Azt tudjuk, hogy sok munkája áll erdélyi tereken, de vannak-e szobrai Magyarországon? — szegezzük Ercsey Ferencnek a kérdést. — Igen. A Zala megyei Ke- ménfa község határában helyezték el a két művésztársammal közösen készítettvilágháborúsemlékművet, Rédicsen a község központjában áll az „Esőváró” című munkám. A zalabaksai katolikus templom 14 stációja is az én alkotásom. —Itthon dolgozik? — Általában, de alkotótáborokba is eljárok. Többször voltam a gyeigyószáihegyi művésztelepen. Ott csak kőből dolgoztam, különben a három főanyag—fa, fém és a kő—mindenikét használom. Munkáimmal, kisplasztikáimmal megyei, országos és külföldi tárlatokon vettem részt. A szobrászat mellett festészettel és grafikával is foglalkozom. —Kik voltak a mesterei? — Középiskolában nagy hatással volt rám Nagy Pál festőművész, de a szobrászat igazi titkait, szerete- tét Hunyadi László, a székely- udvarhelyi Orbán Balázs-szobor készítője oltotta belém. Főiskolai tanáraim közül Vetró Arthúr és Köröndi Jenő szobrászművészeket mondhatom mestereimnek, és sokat köszönhetek a szászrégeni Baróthy Ádámnak is. —Mit jelent Önnek a gyulaiak felkérése? — Apor Vilmosnak, a szociális problémákra is érzékenyen reagáló, tiszta életvitelű, ám fáradhatatlan munkásságú főpap személyiségének megmintázása úgy szakmailag, mint szellemileg komoly és megtisztelő munkát jelent számomra, amit teljes odaadással lehet csak elvégezni. A Csíki-Havasok titkolództak, koronájukat sűrű, tejfehér köd borította, amikor elköszöntünk Ercsey Ferenctől. A székely búcsújáróhely, Csíksomlyó templomának harangja délutáni ájtatosságra hívta a szerzeteseket, hívőket. A Márton Áron Gimnázium kapujánál mankóra támaszkodó öreg koldusasszony nyújtotta felénk elaszott, lilára dermedt kezét. Senki sem figyelt rá. Dóczy András portáján hatalmas termetű fehér juhászkutya ugrik elénk. Vicsorít, elővillanak hófehér fogai. A gazda parancsoló szavára farkát csóválva odébb áll. A szobrászt kőfaragás közben, az udvaron találtuk. Érkezésünkre megállt a véső a kezében, beinvitált és hellyel kínált bennünket. A kőpor alig hallhatóan sercegett lépteink alatt. — Eljár alkotótáborokba? — kérdeztük Dóczy Andrástól. —Kevés alkotótáborban vettem részt, az autodidakta továbbképzés híve vagyok. Többnyire saját műhelyemben dolgozok. Rendszeresen részt veszek kiállításokon, egyéni tárlatom egy volt, 1976-ban Csíkszeredában. A szobrászat klasszikus anyagaival dolgozok. —Köztéri szobrok... —Egész alakos, életnagy ságnál nagyobb fehérmárvány Madonnaszobrom áll Monospetriben (Bihar m.). A csík-taplocai világháborús emlékművet fényezett andezitből faragtam, Tótteleken szintén világ- háborús emlékművet és oltárasztalt véstem, valamint több neves közéleti személyiség — Nagy Imre festőművész, Gyenge Imre szobrászművész — síremlékét készítettem el az elmúlt két évtized alatt. Jelenleg a csíkszentdomokosi születésű Márton Áron püspök egész alakos szobrán dolgozom. —Kiket tart mestereinek? —Bátorított és szakmai elhivatottságra ösztönzött Nagy Imre zsögödi festőművész biztatása és baráti közelsége. A főiskolai tanáraim közül nagy segítséget nyújtott Bocskay Vince 1946. december 16-án született Erdélyben, Szonátán. Képzőművészeti tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati karán szerzett diplomát 1974-ben. A szülővárosa iránti szeretete hazahívta, 1974-től a szovátai általános iskolában rajzot, 1993-tól a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában szobrászatot és festészetet tanít Köröndi Jenő, Vetró Arthúr és Kós András szobrászművészek szaktudása, buzdítása. — Mekkora kihívásnak tekinti Apor Vilmos megmintázását ? — A vértanúhalált halt győri püspök megszemélyesítése komoly feladat elé állít, hiszen jeles egyházi és közéleti személyiségről van szó. A téma vonzó, mert az együttérző, gondoskodó, mindenét szétosztó Apor Vilmos nemcsak származásában, de szívében is mindig megmaradt székelynek, emléke ma is elevenen él a köztudatban. A Székely Múzeum városában Utunk a Székely Múzeum városába, a Kovászna megyei Sepsi- szentgyörgyre vezetett, útközben megkóstoltuk a tusnádi „borvizet” és elgyönyörködtünk a Csukás-tó őszi látványában. A lombjuktól megkopaszított bükkerdők egyhangúságát csak a fenyők elő-elővil- lanó haragoszöld foltjai törték meg. Petrovits Istvánt könnyen megtaláltuk. A művészeti líceumból hazatérő művész tanár barátságosan fogadott bennünket. A kora délutáni napsütésben együtt sétáltunk át a negyedórányi járásra lévő nyolcadik emeleti műterembe. Ahogy megérkeztünk, Petrovits pipázni kezdett. Kérdéseinkre székelyes tömörséggel, válaszolt —Hogyan lett szobrász? — Gyerekkoromat Kökösben töltöttem, az ott szerzett élményanyag egy életre szóló nyomot hagyott bennem. Ezen a tájon az emDóczy András Csíkzsögödön született 1951. március 22-én. Középiskolai tanulmányait Csíkszeredán, a jelenlegi Márton Áron Gimnáziumban végezte. 1972-ben jutott be a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakára. Itt diplomavizsgázott 1976-ban. Utána nyolc évig vidéki iskolákban tanított, majd kerámia és szobrászati szakkört vezetett Csíkszeredában. 1981 óta szabadfoglalkozású kőfaragó és szobrász. Vállalkozóként síremlék-készítéssel is foglalkozik bér együtt él a havasok titokzatosságával. E titokzatosság mögött évszázados bölcsességek, kultúrtörténeti értékek húzódnak meg, ezek táplálják művészetemet. Tanáraim Nagy Pál, Hunyadi László, Izsák Márton, loan Mumu Luchian és Paul Vasilescu szobrászművészek voltak. —Tiszteli, szereti a természetet... —Igen, úgy érzem, az alkotótáborok szabad légköre is erősített ebben. Nemcsak művészi munkásságom kiteljesedését, de életre szóló barátságokat is hozott számomra. Több hazai és külföldi alkotótáborban, köztük a tokajiban, brünniben (Csehszlovákia), zalaegerszegiben vettem részt — Úgy látom szívesen merít a múltból... —Igen, a történelmi és művelődéstörténeti identitástudatot ragadom meg, közel 15 éve magyar kultúrszemélyiségeket mintázok meg. Portrét emlékplakettet készítettem Mikó Imréről, Adyról, Bethlen Gáborról, Kós Károlyról, Berde Mózesről és Mikes Kelemenről is. Első egyéni kiállításom a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Központban volt. Munkáim Romániában, Magyarországon és Ausztriában egyaránt megtalálhatók. —Mit jelent Önnek Apor vilmos alakjának megformázása? —Az Apor család leszármazottak személyesen ismerem, a Szent László-herma kapcsán jártam Győrben, ott láttam Apor Vilmos szarkofágját Balogfai Farkas Sándor alkotását. Az arisztokrata székely család leszármazottja, a minErcsey Ferenc 1956. július 3- án-született Szászrégenben. Középiskoláit Marosvásárhelyen a Zene- és Képző- művészeti Líceumban végezte, 1975-ben érettségizett. 1980-ban jutott be a kolozsvári Ion Andreescu Képző- művészeti Főiskola szobrászati szakára, ahol 1984-ben kapott diplomát. Rövid, pár hónapos bukaresti kitérő után Csíkszeredába költözött, azóta ott él és dolgozik. 1990-től a helyi Zene- és Képzőművészeti Líceum képzőművészeti szakán szobrászatot és rajzot tanít denkin segítő, szent életű főpásztor alakja mindenáron megérdemel egy monumentális alkotást. Sóvidéki találkozás A gyógyfürdőiről híres üdülővárost, a Maros megye keleti szélén meghúzódó Szovátát Székelyudvarhely, Farkaslaka, Korond, Parajd útvonalon közelítettük meg. A Szejke-borvíz ízével szánkban, Orbán Balázs székelykapuinak emlékezetével érkeztünk meg a Sóvidékre. Érkezésünk hírére Bocskay Vince művész tanár a Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolából „robogott” haza idős keleti márkájú személyautóján. Műtermes lakásában a székely népművészet remekei, gyapjúcsergék és szőttesek melegsége ölelt körül bennünket. Köröndi kerámia vázában szalmavirág, az asztalon iratok. A falakon emlékplakettek és festmények sokasága. Eddigi pályafutásáról kérdeztük. — Munkáimmal 1977-től Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmikló- son szerepeltem. Külföldi kiállításon Budapesten, Nyíregyházán, Szászhalombattán vettem részt, dolgoztam a bakonyi alkotótáborban és a parajdi művésztelepen. —Tanárai közül kikre emlékszik legszívesebben ? — Piskolti Gábor és Nagy Pál marosvásárhelyi festőművészekre, Hunyadi László, Kós András, Löwith Egon kolozsvári szobrász- művészekre. Petrovits István 1945. május 20-án született a Kovászna megyei Sepsiszentgyörgyön. A vásárhelyi Zene- és Képző- művészeti Szakközépiskolában szerzett érettségije után, 1966-tól két éven át műépítészetet tanult, majd 1968-ban felvették a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakára, ahol 1974-ben diplomavizsgázott. Azóta szülővárosában él családjával. Több mint húsz éve tanárként dolgozik a sepsiszentgyörgyi Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában — Román és magyar közéleti személyiségeket kelt életre. Hol állmuk alkotásai? — Nicolae Balcescu-, és Petőfi Sándor-mellszobrot készítettem Szovátára, Bemády György, Marosvásárhely egykori polgármesterének egész alakos bronzszobrát Marosvásárhelyre. Idén állították fel világháborús emlékművemet Szovátán. —Mit szól az anyaországi felkéréshez? —Apor Vilmos nemcsak a magyar, de a világegyház kiemelkedő egyénisége is. A húsvét ünnepének utolsó óráiban eltávozott főpásztor alakjának életre keltése úgy szakmailag mint szellemileg igen komoly kihívás számomra, aminek csak teljes odaadással szabad eleget tenni. Lehet ebédelni — törte meg a hirtelen beállt csendet Bocskay né. Távozásunk előtt megtapasztaltuk a messze földön híres székely vendégszeretetet: paszulylevest kanalaztunk. Öreg délutánba fordult már az idő. A megbágyadt őszi napsugarak rozsdaszínűre festették a Kalonda-tető bükköse alatt elterülő avarszőnyeget, amikor megpillantottuk Tamási Áron szülőfaluját, Farkaslakát. Kisvártatva feltűnt a horizonton a székelyudvarhelyi katolikus nagytemplom és szomszédságában a több mint négyszáz éves római katolikus főgimnázium. A Székelyföld szívébe érkeztünk. Apor Vilmos szülőföldjére. Both Imre Bocskay Vince: Bemády György — Maros- vásár- hely (Románia , Maros megye) Petrovits István: Szt. László — Nagyváradi Római Katolikus Püspökség (Románia, Bihar megye) Ercsey Ferenc: Világháborús emlékmű —Keménfa (Magyarország, Zala megye) Dóczy András: Madonna — Monospetri (Románia, Bihar megye)
