Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-11 / 263. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1996. november 11., hétfő Megkérdeztük olvasóinkat Mit érdemes vetni jövőre? Fehérvári Lajos, 43 éves kunágotai földműves: — Az idén két hektár cirkom volt, ennyi az összes földem. Most a cirok a túltermelés miatt nem hozott valami nagy hasz­not. Abban reménykedem, hogy visszakapom azt a pénzt, amit belefektettem. Ennek ellenére jövőre is vetek egy hektárt, mert kedvező esetben mégis csak ez a növény szokta a legtöbbet hoz­ni. A másik hektárba meg kuko­rica kerül, hiszen saját szükség­letre tartok jószágokat. Almási Lajosné, 38 éves kisdombegyházi háztartásbeli: — Cirkot biztos nem! Hogy miért, azt azok tudnák elmonda­ni, akik megpróbálkoztak vele. A mi földünket egyébként a té- esz műveli: árpát, búzát és kuko­ricát kérünk. A mi gondunk annyi, hogy amikor küldik a számlát, legyen miből kifizetni. A termésből a saját szükségleten felüli részt értékesítjük, de hát valójában ez is a szakemberek dolga, nekik vannak megfelelő kapcsolataik. Sztankovánszki Pál, 33 éves dombegyházi gépkocsive­zető: — Hűha! Az idén majdnem mindennel befürödtünk. A nap­raforgónak, a ciroknak nem ked­vezett az időjárás, a kukorica ára pedig zuhan lefele. Ráadásul ki vagyunk szolgáltatva a tároló­val, betakarító gépekkel rendelkezőknek. Letörik, mond­ják, ha nekik adom el, az általuk meghatározott áron. Egyedül a búza jött be, lefogadom, jövőre meg abból lesz túltermelés. Jenei Károly, 63 éves dombegy­házi nyugdíjas: — Amíg a kormány ennyire határozatlan, ezt végképp nem lehet kiszámítani. De nem volt mindig így! Huszonegy éves ko­romig tudni lehetett, mit érde­mes vetni. Most az időjárás is előidézője ennek a nagy bizony­talanságnak. Még mindig 25 százalék a víztartalom a kukori­cában, nem lehet levágni, vagy horribilis pénzbe kerül a szárí­tó- M. Gy. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Körlevél, amely válaszra vár Az ország gazdasági és erkölcsi közállapota válságban van. A gondok át- és áthatják a társadal­mi élet valamennyi szféráját. Az egyes pártok, szervezetek is re­gisztrálják a negatívumokat, de általában csak a kritikáig jutnak el. A megoldás ezzel lényegében ki is merül. A bajban az a baj, hogy a kritizáló mintegy kivonja magát a társadalomból. Lefordít­va, a problémákért mások és nem mi vagyunk a felelősek. Az augusztus végén, szep­tember elején napvilágot látott Magyar Püspöki Kar körlevele szakít ezzel a kedvezőtlen ten­denciával. A körlevél címe: Igazságosabb és testvériesebb világot. Az alcímben pedig a szerzők kifejtik, hogy a tartal­mat a híveknek és minden jóaka­ratú embernek ajánlják. A kiad­ványban az egyház, mint a társa­dalom aktív tagja kíván szólni a problémákról, és nem vonja ki magát a felelősség alól. A kritika mellett a bajból való kijutásra is gyógyírt kínál. Az anyagot hely­szűke miatt képtelenség a teljes terjedelmében közreadni, így Lengyel Antal eleki plébánossal a teljesség igénye nélkül közelí­tettünk a témához. —Milyen céllal íródott a püs­pöki kar körlevele? — Az egyház hivatása közé tartozik az is, hogy minden törté­nelmi szituációban az Evangéli­umot hirdesse, tehát mintegy át­világítsa a kialakult társadalmi helyzetet. A rendszerváltással az emberek többsége jobb életet remélt, de ez sajnos nem való­sult meg. A születendő magyar demokráciában nem jött létre valódi társadalmi összefogás. Ez pedig problémát jelent az or­szág hosszú távú érdekeinek fi­gyelembevételénél. Az elmúlt évtizedek politikájának követ­kezményeként az egyes embere­ket és csoportokat tudatosan el­szigetelték egymástól. A társa­dalmi, köztük az egyházi szerve­zetek legnagyobb részét felosz­latták, a megmaradtak működé­sét pedig akadályozták. A köz­életi kapcsolatokat központi irá­nyítás alá vonták. Mindezek együttesen a társadalom atomi­zálódásához és országos méretű bizalmatlansághoz vezettek. A társadalomban magáért az emberért kell összefogni hívőknek és nem hívőknek egyaránt, és semmiképpen sem szabad kisajátítani a pártpoliti­kai érdekeknek. Az egyház társadalmi tanítá­sa három alappilléren nyugszik, a személy elsődleges méltósá­gán, a szolidaritáson. Mindent összegezve a körle­vél felhívja a figyelmet, első­sorban az értelmiségiekét, és hogy összefogásra, józan ítéle­tekre van szükség ahhoz, hogy az ország gazdasági és erkölcsi állapotai ne romoljanak tovább. Ehhez a küzdelemhez az egyház is segítséget nyújt.-—A körlevél milyen fogadta­tásban részesült? —Pozitívan, a szerzők szám­talan előadásra kaptak meghí­vást —mondta Lengyel Antal. Bernét Nándor Hétéves az S. 0. S. telefonos lelkisegély-szolgálat „A telefonszolgálatok léte és mű­ködése nagyon elevenen felveti egy-egy vidék, város vagy ország mentálhigiénés problémáit, az el­látásban mutatkozó hiányosságo­kat és nehézségeket, és szinte kö­vetel azokra valamifajta megol­dást... ezek a szolgálatok a pszi­chés problémákkal foglalkozó szakmák lelkiismereti őrpont­jaivá válnak.” (Buda Béla) Hét éve működik már Békés­csabán az S. O. S. telefonos lelkisegély-szolgálat, amely dr. Sarkadi István pszichiáter és Szabóné dr. Kállai Klára pszicho­lógus kezdeményezésére alakult. Fenntartójuk a békéscsabai ön- kormányzat, a hívások ingyenes­ségét pedig a Hungarotel támoga­tása teszi lehetővé. Az első ügye­leti nap, 1989. szeptember 1 -je óta minden éjszaka tartanak ügyele­tet. Tevékenységük szükségessé­gét igazolja az évente mintegy 1500-2000 telefonhívás. Nagyon sokan kémek tőlük információt, tájékoztatást gondjaik, problémá­ik megoldásához. Sok magányos ember keresi őket, hogy örömü­ket, bánatukat megoszthassák egy figyelmes és megértő hallgatóval. Tragédiájukat feldolgozni képte­len emberek is telefonálnak, olya­nok is, akik elhúzódó lelki problé­májukra nem találnak megoldást. Nemegyszer öngyilkossági szán­dékot akadályozhat meg egy segítő beszélgetés. A telefonos lelkisegély-szol­gálat két fő területen próbál segít­séget nyújtani hívóinak. Egyik fő feladatuk a lelki egészség erősí­tése. Ezekben az esetekben a hí­vóknak lelki egészségük védel­mében van szükségük egy másik ember véleményére, egy beszél­getésre. Másik fontos feladatuk a már meglévő problémák kezelése a kommunikáció határain belül. Ilyen problémák: a pszichés ve­szélyeztetés felismerése és meg­előzése, pszichológiai elsőse­gélynyújtás, életvezetési tanács­adás, döntések feszültségének ol­dása, kritikus élethelyzetekben, krízisekben segítségnyújtás a si­keres megoldási lehetőségek fel­ismeréséhez. A lelkisegély-szolgálat telje­sen anonim, azaz névtelen mind­két fél részére. A tevékenység ka­ritatív jellegű. Felkészített mun­katársaik folyamatosan képzése­ken, tréningeken vesznek részt. A közeljövőben is tervezik egy kép­zés beindítását új munkatársak felkészítésére, kifejezetten telefo­nos szolgálat ellátására. Segítő be­állítottságú, érettségizett, 23 évet betöltött leendő munkatársak je­lentkezését várják a 447-334-es telefonszámon. Kovács Ildikó A brigádvezető eltűnése Ha munkaverseny nincs, kommunista szombat sincs, s ha nincs proletárokból álló brigád, akkor a brigádvezetó' is eltűnik. A meló­sok szétszélednek, lesz, aki pincérnek megy, lesz, aki kalauznak. De butikot is nyit, esetleg kuplerájt. A brigádvezető viszont volt főnöke révén kapcsolatokat vesz meg, kölcsönt kap, kölcsönt ad, őrző-védő alakulatot alapít, kutyákat képez ki heroincsempészek ellen, a hát­térben azonban feketemunkát szervez, hasadóanyagot és elkábított kamaszlányokat szállít; egy személyben ő a pandúr és a rabló. Szabad idejében viszont megtanulja, mi az a bridzs (ez a jobbik eset), teniszezik, golfpályát csináltat, de néhány év, és semmi mást nem kell tennie, csak bejelentenie bankalapítási szándékát, hisz rendelkezik a kellő alaptőkével. Ezután már felhagyhat a védelmi pénzek kizsaro­lásával, a kokainbeszerzéssel, az emberkereskedelemmel, elég, ha jól képzett brókereket alkalmaz, hogy súgjanak neki a tőzsdemanipulációk lebonyolításánál. Ekkor már egy politikai párt is beszervezi és miniszterré emeli. Innentől kezdve a brigádvezető már a fegyvergyártó szabadkőműves páholy vezetője. Az arab emír lapjaira ír. Magyar karrier. De nem általános. Kántor Zsolt A ß ß a világban 40 eve történt az országban Békés megyében 15. A terror megszenvedői Békés megyében (L, M, N és NY betűs nevek) Az alábbiakban folytatjuk a be­tűrendes felsorolását azoknak, akik 1956. október 23. után a Békés megye területén végbe­ment politikai népmegmozdu­lásokban, forradalmi cselekmé­nyekben való részvételük miatt mártírhalált haltak, börtönbün­tetést, vizsgálati fogságot szen­vedtek vagy szabadlábon fel­mentéssel végződő bírósági el­járás alá vonattak. A felsoroltak neve után zárójelben születési helyüket és évüket, foglalkozá­sukat, s végül a cselekményük színhelyét ismertetjük. LACHATA István (Tót­komlós, 1927, földműves — TÓTKOMLÓS), LÁSZ- LÓFFY István (Püspökladány, 1910, rizstermelő — SZARVAS), LAURINYECZ Mátyás (Békéscsaba, 1916, tsz- tag — KAMUT), LÁZÁR Sán­dor (Békés, 1924, segédmun­kás — BÉKÉSCSABA), LEN­GYEL László (Békéscsaaba, 1929, pék — BÉKÉSCSABA), LENGYEL Sándor (Gyulavári, 1925, művezető — GYULA), LÉVAI István (Békés, 1936, MÁV-kocsirendező — BÉ­KÉSCSABA), LÉVAY Sándor (Kenderes, 1914, villanyszere­lő — DÉVAVÁNYA), LITAUSZKI György (Szarvas, 1938, földműves — SZARVAS), LOVAS István (Vésztő, 1920, vasutas — BÉ­KÉSCSABA), LOVAS István (Nagyszénás, 1939, lakatos — NAGYSZÉNÁS), LŐRINCZ László (Kevermes, 1931, gép­lakatos — KEVERMES), LŐRINCZ János (Tallós, 1914, kalaposmester — GYULA), LUKÁCS Ferenc (Békés, 1915, földműves — BÉKÉS), LU­KÁCS Mihály (Érdmihály- falva, 1912, borbélysegéd — OROSHÁZA), LUSTYIK Já­nos (Szarvas, 1924, igazgató­tanító — SZAR VAS). MAÁR Sándor (Nagysza­lonta, 1906, kefekötő mester — BÉKÉSCSABA), MÁCSIK Sándor (Komárom, 1923, bérszámfejtő — BÉKÉSCSA­BA), MÁD AI János (Egyek, 1918, konyhakertész — GYU­LA), MADARI Ferenc (Gyula, 1912, földműves — MED- GYESEGYHÁZA), MAGÓ Jánosné (Csanádapáca, 1928, háztartásbeli — CSANÁDA­PÁCA), MÁGORI János (Makó, 1905, földműves —1 NAGYKOPÁNCS), MA­GYAR György (Pitvaros, 1914, földműves — TÓT­KOMLÓS), MAJDÁN György (Mezőberény, 1922, földműves — MEZŐBE­RÉNY), MAJOR Ferenc (Ka­puvár, 1905, földműves — NAGYKOPÁNCS), MAKAI Béla (Endrőd, 1926, admi­nisztrátor — GYULA), MA- LYA Pál (Tótkomlós, 1936, mezőgazdasági munkás — TÓTKOMLÓS), MÁNY Er­zsébet (Rákosszentmihály, 1936, segédmunkás? — GYU­LAVÁRI), MARJAI József (Őrtilos, 1922, főmérnök — OROSHÁZA), ifj. MARKÓ János (Tótkomlós, 1919, kőművessegéd — TÓTKOM­LÓS), MÁRTON László (Mindszent, 1928, könyvelő — BÉKÉS), MATAJSZ PÁL (Tótkomlós, 1925, földműves — TÓTKOMLÓS), MAYER József (Nagykálló, 1928, traktorvezető — DOBOZ), MAZULA István (Csa­nádapáca, 1911, földműves — CSANÁDAPÁCA), MEDVE János (Makó, 1929, MÁV- tiszt — BÉKÉSCSABA), ifj. MED VÉG Y Sándor (Nagyszé­nás, 1934, munkás — NAGY­SZÉNÁS), MÉSZÁR András (Dévaványa, 1928, szobafestő — DÉVAVÁNYA), MEZŐ Orbán (Kisújszállás, 1933, ze­nész — DÉVAVÁNYA), MIHALIK István (Békéscsa­ba, 1913, szerelő —BÉKÉS), dr. MIHÁLY Gábor (Csanád­apáca, 1912, ügyvéd — CSANÁDAPÁCA), MISIK Lajos (Szarvas, 1920, agronó- mus — BÉKÉSCSABA), MISKOLCZI János (Békés­csaba, 1912, malmi munkás — BÉKÉSCSABA), MITYKÓ Mihály (Békéscsaba, 1924, se­gédmunkás — BÉKÉSCSA­BA), MOCHNÁCS Ilona (Bé­késcsaba, 1929, munkás — BÉKÉSCSABA), MOLNÁR Imre (Dévaványa, 1938, MÁV-segédmunkás — DÉ­VAVÁNYA), MOLNÁR Ká­roly (Sarkad, 1920, földműves — SARKAD), MOLNÁR Mi­hály (Csorvás, 1895, gazdál­kodó — GYULAVÁRI), MOLNÁR Mihály (Doboz, 1912, földműves — DOBOZ), dr. MOLNÁR Mihály (Békés­csaba, 1922, vezető könyvelő — BÉKÉSCSABA), MOL­NÁR Sándor (Doboz, 1928, földműves — DOBOZ), MONOSTORY József (Győr, 1912, építészmérnök — MEZŐBERÉNY), MOTESICZKI Pál (Budapest, 1926, állattenyésztő bri­gádvezető — VIZESFA), M. SZABÓ András (Gyula, 1924, vízvezeték-szerelő — GYU­LA), MUCSI Ferenc (Med- gyesegyháza, 1920, földműves — MEDGYESEGYHÁZA), MUNDRUCZ Ferenc (Déva­ványa, 1926, munkás — DÉVAVÁNYA), MUSZKÁN István (Budapest, 1922, agro- nómus — GYOMA), MUTH Ádám (Gyoma, 1927, földmű­ves— GYOMA). NÁDHÁZI János (Gyula, 1921, szabósegéd — GYU­LA), NAGY Dániel (Debre­cen, 1924; bérelszámoló — BIHARUGRA), NAGY Er­zsébet (Mezőgyán, 1908, ház­tartásbeli — SARKAD), NAGY Gábor (Sarkad, 1923, földműves — OKÁNY), ifj. NAGY Gábor (Nagyszénás, 1937, MÁV-forgalmi szolgá­lattevő — NAGYSZÉNÁS), ifj. NAGY György (Medgyes- egyháza, 1917, tsz-tag — ELEK), NAGY Gyula (Körös- ladány, 1932, kubikos — KÖRÖSLADÁNY), NAGY Gyula (Dévaványa, 1933, traktorvezető — DÉVAVÁ­NYA), NAGY Lajos (Oroshá­za, 1898, szabómester — OROSHÁZA), NAGY Lajos (Doboz, 1926, földműves — DOBOZ), NAGY László (Bé­kés, 1930, segédmunkás — BÉKÉS, MURONY), ifj. NAGY László (Geszt, 1937, földműves — GESZT), NAGY Pál (Kevermes, 1913, gazdál­kodó — KEVERMES), NAGY Pál (Mezőhegyes, 1926, sütősegéd — SARKAD), NAGY Pál (Budapest, 1927, napszámos — KÖRÖSLA­DÁNY), NAGY Sándor (Haj- dúhadháza, 1931, hadnagy — BÉKÉSCSABA), NAGY Sán­dor (Sarkad, 1932, kisegítő családtag — SARKAD), NÉ- DÓ Rudolfné (Tápiószent- márton, 1912, tojáslámpázó — OROSHÁZA), NEMES Sán­dor (Kötegyán, 1913 — KÖTEGYÁN), NÉMETH An­tal (Szentes, 1925, munkás — VÉSZTŐ), NÉMETHI Lajos (Füzesgyarmat, 1937, munkás — FÜZESGYARMAT). Id. NYEMCSOK József (Nagyszénás, 1911, szabó — NAGYSZÉNÁS), ifj. NYEM­CSOK József (Nagyszénás, 1937, szabóipari tanuló — NAGYSZÉNÁS), id. NYEM­CSOK Józsefné (Kardoskút, 1924, háztartásbeli — NAGY­SZÉNÁS), NYILAS Ferenc (Debrecen, 1933, mezőgaz­dász — BÉKÉS), NYILAS Sándor (Füzesgyarmat, 1929, főhadnagy, katonai ügyész — BÉKÉSCSABA), NYÍRI Ernő (Békés, 1919, földműves — BÉKÉS), NYÍRI Sándomé (Bukarest, 1927, MÁV-kalauz — DÉVAVÁNYA), NYÚL Ferenc (Gyula, 1928, hadnagy — BÉKÉSCSABA). (A következő rész lapunk hol­napi számában jelenik meg.)

Next

/
Thumbnails
Contents