Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09-10 / 262. szám

Budapesti találkozás a dalai lámával

Már lánykorában is gyilkolt?

— Sokat beszélgetek keresztény szerzetesekkel, apácákkal, zsidó rabikkal és muzulmán hívőkkel, akiktől rengeteget tanulok — mondta a dalai láma. — Tanuljunk egymástól, de nem ajánlatos, hogy bárki is új vallásra térjen a mások igazsága miatt.

(8. oldal)

A kéziratos krónikák — melyekből több példányt a nápolyi nemzeti könyvtár kézirattára őriz — hibátlan pontosságú adatokat sorolnak fel Beatrix lánykori életéről, s beszámolnak viselt dolgairól. Eszerint szerelmi viszonyba bonyolódott egyik apródjával, Ramire Vilarantóval. A szerelmesek szenvedélyükben minden korláton áthágtak. (9. oldal)

A hatiskolás ta

A szarvasi Brusznyiczki Andrásnak már a tanári pályára kerülése sem egy sablontörténet. Szobafestő- mázoló-tapétázó szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében a szarvasi Vajda Péter Gimnázium levelező tagozatán érettségizett. Ezt követően a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika—fizika szakán diplomázott, de azóta már középfokú programozó minősítéssel is rendelkezik.

Szóval, az eddig leírtak sem egy szokványkarrier állomásai, de ami még pi- kánsabb: Brusznyiczki András immáron negyedik éve vállalkozó tanár. Ahogy ő csinálja, az a megyében egyedülálló, de hozzá hasonlók országosan sem hemzsegnek. Főállása egyik oktatási intézményben sincs, viszont jelenleg hat iskolában tanít óraadó pedagógusként, és számláz.

— Több évig Békésszentandráson oktattam főállásban, de már ekkor kiváltottam az egyéni vállalkozói igazolványt, és a másodállásom így működött — mondja. — Közben tájékozódtam, és úgy tűnt, összejön akkora óraszám, hogy a főállást fel is adhatom.

— Merészet húzott, hiszen naponta hallani arról, hogy még a főállású pedagógusok sincsenek állásbiztonságban.

— Kurrens tárgyakat tanítok — a matematika és fizika mellett számítás- technikát, valamint szakmai ismereteket is —, így erre alapoztam a döntésemet. Másrészt kellett hozzá egy jó adag bátorság, vállalkozói szellem és a munkabírás sem elhanyagolandó tényező.

— Tanít gimnáziumban, általános iskolákban Szarvason és Békésszentandráson, szakmunkásképzőben, alapítványi intézményben. Az óraszáma miként alakul?

— Több, mint a kötelező óraszám kétszerese. Van egy olyan rendelkezés, mely szerint az óraadó tanár óraszáma egy iskolában nem haladhatja meg a kötelező óraszám negyven százalékát. Emiatt is élni kell minden lehetőséggel, de szerencsére nem szenvedek foglalkoztatási hiányban.

— Az óradíját saját maga állapítja meg? __

— így van, de ez még mindig alacsonyabb egy vállalkozó szakmunkás óradíjánál. Az óradíjam egyébként egységes, és próbálja az inflációt is követni. Az intézményfenntartóknak ugyanakkor nem okozok fejfájást, mert ezzel a változattal — a főálláshoz képest — 30—35 százalékos költséget takaríthatnak meg. Ezenkívül felmerülnek olyan költségek — például számítógép és ezzel kapcsolatos fejlesztések, szakkönyvek, továbbképzések —, melyeket nem a fenntartó, hanem én állok.

Olyan tárgyaknál, melyeknél egy adott iskolában a heti óraszám kicsi, és ehhez egy tanár kevés, kettő pedig sok, áthidaló megoldásként is szóba jöhetek.

—Mindig tudja, hogy éppen hol jár, kiket tanít, mondjuk név szerint?

— Az órarend-egyeztetést már augusztus elején elkezdjük, és eddig még mindig, mindenhova időben odaértem. Ha nem gyalog, hát kocsival. A „diákfelismerésről” annyit: olyan tárgyakat is tanítok, ahol a jó memória nem hátrány. Hozzáteszem, ha az egykori tanítványokkal a nagybetűs életben összefutunk, emlékszünk egymás nevére. Komolyra fordítva a szót, nem sokban tér el ez attól, mintha egy iskola sok-sok osztályában tanítanék.

— Úgymond vándormadárként milyen a kapcsolata kollégáival?

— A tanulókkal, pedagógusokkal és az iskolavezetőkkel is korrekt, jó a kapcsolatom. Talán az is bizonyíték erre, hogy eddig még sehol nem mutattak ajtót. Persze vannak, akik különleges figurának tartanak, de ők is elfogadnak ilyennek.

— Egyáltalán miként bővíti iskolakörét? Ön kopogtat be vagy megkeresik?

— Kezdetben én kerestem tanítási lehetőségeket, aztán terjedt a hír, hogy van egy szabad kapacitású fickó, akivel általában dűlőre lehet jutni.

—Meddig lehet ezt még fokozni?

— Félreértések elkerülése végett: nem az a célom, hogy minél több iskolában tanítsak, minél kisebb óraszámban, szóval amint fogalmazott, vándormadár legyek. Vállalkozó tanárként azonban több a bizonytalansági tényező, tehát több lábon kell állni, hogy a talpam alatt mindig legyen talaj. Nem várt esemény ugyanis mindig közbejöhet, a verkli azonban nem állhat meg.

— A bizonytalansági tényezőkön elsősorban mit ért?

— Ha például egy intézményfenntartónak, mondjuk önkormányzatnak fizetési nehézségei támadnának, természetes, hogy először a közalkalmazottakat, a tantestületi tagokat részesítené előnyben. Ha nekem, mint vállalkozónak nincs meg a kellő óraszámom, hoppon maradok, kevesebbet keresek.

Ezenkívül nehéz előre tervezni, mert a körülmények, például az oktatási és adótörvények állandóan változnak, módosulnak.

— Gondolom, az sem szívderítő, hogy egyszerre több a főnöke, mint másnak egy életen át.

—Lehet, hogy kívülről így tűnik, de belülről nem olyan tragikus. Mindig kettőn áll a vásár, és ha én a feladatomat, amiben megállapodtunk, a legjobb tudásom szerint elvégeztem, szabad ember vagyok. Ha pedig kivetnivaló van a munkámban, mindegy, hogy egy vagy éppen hat iskolaigazgatóval állok kapcsolatban. Egyébként vállalkozóként sokkal többször futok össze a gazdasági vezetőkkel.

— Gondolom, igyekeznek óradíjcsökkentésre bírni.

— Még egyszer hangsúlyozom, az

óradíjat nem a hasamra ütve találom ki. Ezek precíz számításokon alapulnak, hogy a lehetőségekhez képest mindkét félnek jó legyen. Éppen emiatt anyagi vitáink csak elvétve akadnak.

— Ön a ténylegesen letanított órák után számláz, de például a nyári szünetben kinek nyújthatja be a számlát?

— Ilyenkor más munkákat kell vállalnom, melyek nem éppen a pedagóguspályához kötődnek. Dolgoztam ilyenkor már úszómesterként is, illetve visszamentem a kaptafához, vagyis az eredeti szakmámhoz, a festés-mázoláshoz.

— Szóval iskolai szünidőkben sem sokat látja a család.

— A feleségem már hozzászokott ehhez a ritmushoz, életformához, a gyermekeim, Csilla és András pedig már ebben nőttek fel.

—Mit gondol, a pedagógusok között mikor lesznek követői a megyében?

— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem állítanak meg azzal: megéri- e ez a vállalkozási forma. A bölcsek kövét nem én őrzöm, így átadni sem tudom. Főállás nélküli vállalkozóként jóval kisebb az anyagi biztonság. Nagyobb a kockázata, hogy először neked köszönik meg ajtót mutatva az eddigi munkádat, mert nem tartozol az iskola szoros kötelékébe. Manapság pedig a biztosat kevesen cserélik fel a bizonytalanért.

— Az nem is fordult meg soha a fejében, hogy visszamegy főállásban tanítani?

— Talán már említettem, hogy vállalkozó szelleműnek tartom magam. Remélem, ezt nehéz lesz , kiölni belőlem... Nyemcsok László

A szarvasi Brusznyiczki András négy éve feladta pedagógusi főállását. Azóta óra- és számlaadó. Jelenleg hat iskolában FOTÓ: SUCH TAMÁS