Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-07 / 234. szám

©

1996. október 7., hétfő'

Mi lesz veled speedway, avagy lefagyott egy sportág?

SPOKi

VII. dr. Bándi Andor asztalitenisz-emlékverseny és veterán bajnokság

Dragutin Surbek, a legyőzhetetlen

Amikor még Gyulán sokanjártak versenyekre... A második helyen éppen Hajdú Zoltán

A SZERZŐ FELVÉTELE

Amikor az MTI híradásából kiderült, hogy a zárófordulót rendezték meg a salakmotoros bajnokságban, először arra gondoltunk, Debrecenben nem ismernek minden információt. Aztán kiderült, hogy pontos a hír. Sajnos... Nem kevesebbet jelent ugyanis, mint hogy olyan válságba került a sportág, amilyenbe talán még soha. Nem kizárt, hogy akár meg is szűnik ez a látványos technikai sport. (Miközben atechnikai sportok többsége amúgy még nálunk is előretör és népszerűbb, mint valaha.) Vagy csupán arról lenne szó mindössze, hogy a speed- wayt is utolérte és leteperi a Magyarországon szinte minden sportban végigsöpört pénztelen- ségi hullám? És volt amelyik túlélte, volt amelyik nem.

Itt azonban többről van szó, az okok valamelyest összetettebbek! Nem üres pénztárca kérdése ugyanis, ha egy versenyző fél órával a rajt előtt a klubvezetője elé perdül és csak annyit mond: nem indulok. Ez történetesen a hét végén. Debrecenben esett meg, Hajdú Zoltán volt a bejelentő, Szilágyi Sándor a „fogadó”, aki nyelt egyet és meg kellett elégednie annyival, záros határidőn belül majd részletesebb magyarázatot is kap a sportszerűtlenségre. Hát itt tartunk. Nem egyedül Hajdú gondolta úgy az egyébként is maroknyi sportolót számláló salakmotorosoknál, hogy nélküle is érdekes lesz a verseny. A miskolci Böszörményi Zsolt meg sem jelent. Ám még ez sem tenne egetrengető, ha olyan kitűnőség, mint Nagy Róbert nem lenne harcképtelen, ha a debreceni Rőth Gábor időközben nem utazott volna ki Ausztráliába versenyezni, ha..., de így történt. Az már csak a sors kiszámíthatatlansága, hogy a szegedi Csillik Sándor egy futam után befejezte, mert tönkrement a motorja, hogy Tihanyi Sándor súlyos sérülést szenvedett egy bukás következtében és az első orvosi vizsgálat csigolyatörést állapított meg.

Ézek után rendezett rövid közvéleménykutatást Szilágyi Sándor a klubvezetők és a szövetségi vezetők körében, azt tudakolva: vajon van-e értelme megrendezni a korábban elmaradt, és újólag október 12-ére tervezett gyulai bajnoki versenyt? Nem lehetett kétséges: nincs, hiszen ez a közönség becsapása lenne, ugyanakkor sportértéke is csekélyre zsugorodna, hiszen a 13—14, maradék magyar salakmotoros között alighanem olyan is akadt volna, akit leköröznek...

Jellemző kontraszt: eközben Adorján Zoltán szombaton Prágában minden bizonnyal sport- pályafutása legnagyobb próbatételére készül. Igaz, jónéhány világbajnoki döntőben rajtolhatott már, de az új rendszerű vb-k bevezetése óta sokszoros a tét — pénzben is. Ha most a GP Cfiallenge-viadalon a legjobb nyolc közé tudna kerülni, a jövő évadot a Grand Prix sorozatban tölthetf. A sportág világ elitjében. Nincs a legjobb formában.

de rutinja még a világbajnokokkal tűzdelt mezőnyben is sokat segíthet. A jelek szerint ő a sportág utolsó nagy öregje, mert — számítógépes hasonlattal élve — félő, hogy lefagyott a honi salakmotoros sport. És a pillanatnyi szituáció szerint az is kétséges, hogy jövőre kiírhatják-e a bajnokságot. Nem csak az kérdés, kinek, hanem az is, hogy hová? A gyulai pályának például most jár le az ötéves bérleménye, s kétséges: érdemes-e akár egy újabb esztendőre is meghosszabbítania a klubnak. A legszomorúbb, hogy immár nem pusztán a „miből” az igazi kérdés...

Hogy a nemzeti szövetség a kialakult helyzetért mennyiben felelős, akár egy másik írás témája lehetne. Felelőssége azonban elvitathatatlan, mert a még látványosabb szakágak favorizálása (na jó, maradjunk az odafigyelés-jelzőnél) közepette nem törődött vele kellően. Igaz, a mai helyzetben szinte egyedül az maradt „rendteremtő” eszköznek, ha nem ad ki a külföldi versenyeken történő szerepléshez valakinek rajtengedélyt. A replika ezzel szemben jó ideje ugyanaz: én viszem a bőröm a vásárra és én teremtem meg a motorozáshoz a feltételeket. És erre a szövetség legfeljebb széttárhatja a kezét. Még akkor is, ha előveszi a friss sporttörvényt.

Nem szívesen írjuk le, de mintha az oly áhított önállóság előnyeit egy ideje mindenki megszenvedné.

Fábián István

Győzelem a nyitányon

BEAC—Csabai •

Konzerv SE 5,5:6,5

NB I B-s sakk csapatbajnoki mérkőzés, Budapest. Győztesek: Emődi (4. tábla), Kocsis J. (5. t.), Kocsis L. (6. t.), Fekete (7. t.), Kakuk (9. t.). Döntetlent ért el: Sax (1.1.), Lukács (2. t.), Krizsány (3. t.).

A vendégeknél két újonc is bemutatkozott, a harmadik táblán a Sárospatakról igazolt Krizsány László nemzetközi mester, míg a hatodik táblán a Nagyváradról érkezett Kocsis Levente FIDE-mester. A fővárosi egyetemista fiatalok az első három táblán erőn felül teljesítettek. és kitűnően szerepeltek a hátsó három táblán is. A csabaiak jól küzdöttek, az öt győzelmük a bátor támadó játékot dicséri.

A nyitófordulóban aratott konzerves siker mindenképpen biztató a bajnokság soron köv etkező fordulói előtt.

Az elmúlt hét végén hetedik alkalommal adtak randevút egymásnak a magyar és a szomszédos országok egykor eredményes asztaliteniszezői, köztük több ping-pong nagyság, akik a hagyományos dr. Bándi Andor asztalitenisz-emlékversenyre és veterán bajnokságra neveztek. Az egynapos békéscsabai viadalon öt nemzet több, mint 140 sportbarátja vett ütőt a kezébe.

Nyitányként Ancsin György, a Csabai Konzervgyár Rt. vezér- igazgatója a „Magyar asztalitenisz sportért” kitüntetést vehette át Simon Ferenc kilencszeres világbajnoktól, a magyar szövetség alelnökétől. „Békés megye sportjáért” járó elismerésben részesítette őt dr. Petróczy Gábor, Békés megye sportigazgatója és Honti Pál, a Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsának elnöke. A díjazott a pénzjutalmat az emlék- verseny rendezésére ajánlotta fel.

A tizennégy asztalnál előbb hármas csoportokban vívott körmérkőzéseket a mezőny, majd selejtezőkben maradtak talpon a jobbak, akik valóságos élő sporttörténelmet jelentettek: Faházi, Ragoncsa, Arató, Popovics, a pozsonyi Busó Michal, no és a Békés megyeiek közül .dr. Zsen- gellér, Lukács, dr. Csenki vagy Ágoston, mind-mind megszokott arcok a sportágban. De közülük is kiemelkedett a horvát Dragutin Surbek kétszeres világbajnok, aki sorra nyerte a meccseit, hozta a poénjait az 50—60 év közöttiek csoportjában. Senki nem volt partiban a derék horváttal. Dr. Pesthy Pál a döntőbe jutásért vívott mérkőzésük után találóan jegyezte meg: — Surbekkel nem lehet mit kezdeni, látjátok, mit tud még most is!? De nem volt több szerencséje vele szemben Faházinak sem a fináléban, mert

A Békési Kajak-Kenu Club immár huszonhárom éves múltra tekint vissza, s mint ahogyan egy kis klubnál az lenni szokott, jobbára az utánpótlás-nevelés terén jeleskedett a szerény versenyeztetési lehetőségek mellett. A régóta szakemberhiánnyal küzdő békési sportklubnál az idők folyamán számos jó kajakost, kenust neveltek, dacolva az örökös anyagi és tárgyi gondokkal. Sokatmondó, hogy az idei évadot a második legsikeresebbnek könyvelik el a klub házatáján. A versenyévad befejezését a Westel kajak-kenu viadal jelentette, amelyről nemrégiben tudósítottunk is. Az éves mérleget Izsó Gábor, a kajak-kenu szakosztály ügyvezető-elnöke vonta meg a minap.

— Kétségtelen, hogy a tavalyi évünk kiemelkedően sikeres voii, amit nehéz is lett volna túl szárnyalni egy olyan szakosztálynak, ahol az anyagiak hiánya miatt nem lehel folyamatos az utánpótlás, s évfolyamok maradnak ki — kezdi az ügyvezető, majd ekképpen folytatja:

— Szerencsére tehetségek időnként felbukkannak, ezeket felkaroljuk, gondozzuk, de sajnos nem tudjuk megtartani a legjobbjainkat, szerény lehetőségeink nem elégségesek ahhoz, hogy élversenyzőinknek biztosítani tudjuk a versenyeztetést, az egzisztenciát. Csak példaként említem meg legeredményesebb sportolónk, Pankotai Gábor esetét, akinek menedzselése két külföldi versenyére több mint négy- százezer forintba került, ami a szakosztály éves költségvetésének több, mint a fele. Persze, ha valaki ilyen eredményes, mint ő, akkor ezt meg kell tennünk.

— Az idei eredményességük is jónak mondható, hiszen rendelkeznek tehetségekkel bőven.

— Igen, van magyar bajnoki harmadik helyezésünk, diákolimpiái második helyezettünk is. Hasonló sportolói tulajdonsásimának mondható két szettben vesztett a ping-pong óriás ellen: Annak idején ötször mérkőztem ellene, s mind az ötször veszítettem; pedig akkor jobban ment nekem is a játék. Nyerni ellene? Ugyan már!... — dohogott kesernyés mosollyal a még mindig népszerű „Janika”.

Vajda Attila versenybíró, a Kaposvár egykori edzője, a gyulai Élésker férfi csapatának trénere igen büszke volt arra, hogy ő vezethette le a két nagyság mérkőzését: — Bennem szép emlékeket ébresztett a játékuk, Surbeket az újvidéki világbajnokságon láttam testközelből. Faházi mérkőzéseinek pedig nem egy esetben voltam játékvezetője Európa Liga küzdelemsorozaton. Ez a mostani is nagyszerű érzés volt számomra!

A többi korcsoport küzdelmeire is elmondható, hogy a döntőig a jók „véreztek” el, s a két legjobb vívott párharcot az első helyért. Popovics három színvonalas játszmában nyert a tavaly győztes ceglédi Gréezi ellen. Ragoncsa ismét diadalmaskodott a szlovák Busó Michallal szemben, s Halász is biztosan nyert a horvát Perhac Boris ellen. A nők mezőnyében tizenhatan álltak asztalhoz, köztük a szeghalmi Erős Józsefné és Orosz Istvánné, akik felcsillantottak tudásukból, a játék szépségéből. A döntőt végül is az aradi Caruceru nyerte a német Kintsch ellen.

Az egykori kiváló sportember emlékére lezajlott és hagyományossá vált rendezvény egyre népszerűbb és elismertebb, s jó visszhangra talált külföldön is. Mint ahogyan Honti Pál és Bertalan Sándor, a verseny főszervezője is ecsetelték, további bővítésen törik a fejüket, s amolyan „kis Európa-bajnokság” félét tervezgokkal rendelkezik Kovács Gábor, mint Pankotai, ő is teljesítette az elsőosztályú szintet, csakúgy Varga Csaba. Ők hárman a legeredményesebbjeink. Másod- osztályú sportolónk pedigBátho- ri Gábor. A szakosztály tagjai közül öten folytatnak egyetemi vagy főiskolai tanulmányokat, így Bíró András, Kálmán András, Gólya Zoltán, Pálfi János és Kálmán Tibor. Reméljük, ha végeznek, akkor hazatérnek és a klubnál kamatoztatják tudásukat. Számítunk versenyzésükre és utánpótlásedzői tevékenységükre, mert ezen a téren nagy hiány van klubunknál. A kölyök korosztálynál említésre méltó Vég Gábor és Budás Attila, akik nagyon ügyesek és tehetségesek. Utóbbiakból viszont nincs hiány, mert a toborzók mindig felszínre juttatnak számos ügyes fiatalt. A lányoknál említhetem még Nagy Beátát, Nagy Erzsébetet és Csikesz Juditot.

— Végülis mennyire elégedettek az idei eredményekkel?

— Az az igazság, hogy Pankotaitól jobb szereplést vártunk. Ha nem is jutott ki az olimpiára, azért a bajnokságban jobb helyen szerettük volna őt látni, mert tehetsége erre predesztinálja. Igaz, sokáig sérüléssel bajlódott a nyáron, s arcüreg gyulladása is vissza-visszatérően kínozza. Az utánpótlást illetően maximálisan elégedettek vagyunk. És persze az is nagy boldogság, hogy a legtöbben a társadalmi aktívák közül is kitartanak a szakosztály mellett, így együtt van a csapat, a szakosztály és nem hagyjuk veszni.,

— Továbbra is fenn állnak a korábbi gondok, a szerény feltételek?

—Sajnos, továbbra is. Az idén csupán Pankotai Gábornak tudtunk vásárolni egy hajót és két lapátot, mert őrült összegekbe kerülnek ezek a sporteszközök. A gondok között szerepel az is, hogy egyedül Nagy Károly \szenek. Ehhez szeretnének megnyerni további nagy neveket. Az elképezlésekbe be kívánják vonni a szponzorok széles táborát is. Ancsin György máris mindenkit biztosított arról, hogy a Csabai Konzervgyár Rt. a jövőben is vállalja az ország legsikeresebb veterán bajnokságának a főszponzori szerepét.

(gyurkó)

A győztesek és a helyezettek. Nők: 1. Caruceru Dorina (Románia), 2. Kintsch (Németország),

3—4. Lészai (Románia); Szűcs- né (Győr). Férfiak. 40—50 évesek: 1. Popovics János (Kaposvár), 2. Gréezi (Cegléd), 3—4. Péter (Cegléd), Baráth K. (Hajdúszoboszló). 50—60 évesek: 1. Dragutin Surbek (Horvátország), 2. Faházi (Budapest),

3—4. Arató (Harkány), dr. Pesthy (Budapest). 60—65 évesek:

1. Halász János (Hajós Alfréd SE), 2. Perhac (Horvátország), 3—4. Szabó (Fővárosi Építők), Pirisi (Budapest).65 év felettiek:

1. Ragoncsa Ferenc (Pécs), 2. Busó (Pozsony), 3—4. Gáspár (Győr), Mezei (Fővárosi Építők). A verseny különdíjasa Dragutin Surbek.

Az emlékverseny főszponzora:

Csabai Konzervgyár Rt. További támogatók voltak: Magyar Szabadidősport Szövetség, Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség, Békés Megyei Testnevelési és Sporthivatal, Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa, Sárréti Tej Rt., Baromfifeldolgozó Rt., Kelet-Magyarországi Sört Értékesítő Kft., Sütőker Rt., Hungária Biztosító Rt.. Gyulai Bútorgyártó és Értékesítő Kft., Népújság Kft., Unicon Ruházati és Szolgáltató Rt., Fanex Kft., Fészek Szövetkezet, Garzon Szálló Kft., Paulik & Társai Bt., ConAvis Kft., Törökszentmiklós, Márky Kft., Mezőker Kft., Békéscsaba, Baromfi Transz Kft., Renault márkaképviselet: Meszlényi és Társa Bt., Vas-edény Kft.

tőedző cipeli a hátán a szakosztály összes nyűgjét, baját, hol közmunkásként, hol munkanélküliként, hol pedig alkalmazottként. Megértjük, hogy számára ez nem perspektíva, s nem tudni azt, hogy meddig bírja anyagilag és idegileg ezt a létbizonytalanságot. Ha anyagi helyzetünk nem javul, s nem látható két-három évre előre az, hogy tudjuk-e biztosítani a megélhetést, akkor senki sem tehet neki szemrehányást, ha elfordul a klubtól. Kovács Gábor is minimálbéren tengődő társadalmi munkásunk. Azonban azt nem hallgathatom el, hogy sokat jelent számunkra, hogy az önkormányzat felkarolja a vízisportot erejéhez mérten, s meg kell értenünk, hogy a kevés pénzen a többi békési sportággal kell osztoznunk. És persze sokat segítenek a vállalkozók is, ki így, ki úgy. Az ő Segítségük maximálisan hozzájárul ahhoz, hogy tudjunk létezni.

— Mit tart a legfontosabbnak az elkövetkezendőkben, s milyen terveket, célokat fogalmaznak meg?

— A legeslegfontosabb dolognak azt tartom, hogy annak a nyolcvanhét fős taglétszámnak, amely mellettünk voksolt, megfelelő körülményeket és edzési, versenyzési feltételeket tudjunk biztosítani. Szeretnénk, hogy a fiatalok is és a szülők is megismerjék, mire is vállalkoztak. Biztos vagyok benne, ha megérzik az ízét a versenyzésnek, a közösségnek, akkor idekötődnek, s akkor talán az anyagiak is másodlagos szemponttá válhatnak. Ezt érzem fontosnak, s én is ezen fáradozom a továbbiakban. Aztán persze, ha egy-egy csillag feltűnik, vagy kinevelődik, mint korábban például Pankotai Gábor, Garass Helga, Váradi Attila, akkor természetesen mindent elkövetünk azért, hogy ne vesszenek el értékeink —fejezte be Izsó Gábor.

Gyurkó Mihály

Veterán atléták Gyulán

Ötödik alkalommal rendezte meg a Gyulai AC veterán szakosztálya országos atlétikai versenyét. A melegebbre forduló idő valamivel népesebb mezőnyöket vonzott a jól előkészített pályákra. Most tizenkét egyesület negyvenkét versenyzője — köztük 15 Békés megyei — összesen 82 alkalommal állt rajthoz az egyes számokban. Az indulók között több, valaha válogatott atléta is szerepelt. Marik Lászlóné, a megyei atlétikai szövetség és a rendezők nevében üdvözölte az „örökifjú” sportolókat, köztük a 87 éves szegedi Bökönyi Györgyöt, aki négy számban állt rajthoz.

Az egyes korcsoportokat összehasonlító pontszámítás szerint értékelték, a versenyszámok győztesei tárgyjutalmat, a helyezettek oklevelet vehettek át.

A győztesek. Férfiak: Homonnai Ferenc (Haladás) 100 m, Rácz Tibor (Szekszárd) 400 m, Tóth Sándor (Békéscsaba) 3000 m, Fekete Sándor (Gyöngyös) magas, Túri Lajos (Főnix) távol, Kovács István (Gyula) hármas, Kulcsár István (Szekszárd) súly, Tóth Ferenc (Szekszárd) diszkosz, Nagy Sándor (Pest megye) gerely.

Nők: Horváth Mihálynő (Főnix) 100 és 400 m, Czoldánné Domokos Györgyi (Gyula) magas, Jablonszky Attiláné (Főnix) távol, Török Sándomé (Szekszárd) súly, Radács Mária (Szekszárd) diszkosz és gerely.

A Békés megyeiek további helyezései. 2. hely: Brumár Mihály (Gyula) 100 m. Korcsok János (Békéscsaba) 3000 m, Kovács István (távol), Szabó Ilona (Gyula) 100 m, Czoldánné gerely. 3. hely: Brumár Mihály 400 m, Adorján László (Békéscsaba) 3000 m. Annus Andor (Gyula) súly, Szigeti István (Gyula) gerely, Beszterczeiné Skultéti Mária (Gyula) súly.

„Együtt van a szakosztály, a csapat és nem hagyjuk veszni”

Sikeres évad után a békési kajak-kenusok