Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-30 / 253. szám
II Családi magaziN 1996. október 30., szerda W c /1 \ i j*éM Dr. Bordás Sándor rovata „Segítség” jeligével egy lány a következőket írja: A fiúm 22 éves, én 18 éves voltam, amikor elkezdtünk járni. Ennek már három éve. Nekem ő volt az első, neki már volt előttem valakije. Persze, mindig voltak kisebh-nagyohh veszekedéseink, de a legnagyobb gondot a féltékenységem okozta, és még okozza máig is. A nő, akivel volt, nem egy közönséges lány, szebb szóval kifejezve szajha. A faluban csaknem mindenki volt már vele (többen nősek is), fiatalabbak és öregebbek egyaránt. A fiúm azt mondja, egyáltalán nem érzeti iránta semmit, csak arra volt jó neki (két évig!). Még nemi bajt is kapott tőle, szerencsére nem komolyat. Meglehet még AlDS-t is, csak ez még eddig nem derült ki. A nő csaknem mindennap volt valakivel, olykor egymás után többel is. Nem tudom, mit ettek rajta annyian, hiszen egyáltalán nincs nőies alakja, sovány, elhanyagolt külsejű, túl a harmincon, három gyerekkel a nyakán. Az is bánt, hogy én mennyire elütök tőle, és a barátom egy olyannal is tudott lenni. Talán ennyire nem válogatnak a férfiak, ha szexre van szükségük? Sok nős férfinak is, aki volt vele, igazán vonzó felesége van, és mégis. A gondomat csak tetézi, hogy a nő a fiúm szomszédja! Jóban vannak, sokszor átmegy hozzá szórakozni. És én bízhatok-e abban, hogy nem ugyanazt csinálják, amit régen ? A fiúm már el szeretne venni, családi életet élni velem, és ez csak őnáluk lehetséges, így hát előbb-utóbb oda kell majd költöznöm, és nem tudom, hogyan fogom bírni a szomszédom látványát. A nővel látszólag én is jóban vagyok. Barátom azt mondta, hogy a buta féltékenységemről mondjak le, mert saját magamat és a kapcsolatunkat fogom tönkretenni. Ezt én is tudom, de féltékenységről le lehet-e mondani? Kérem, pszichológust ne ajánljon, nem tudott segíteni, és úgy érzem, nem tud senki, ezért kérem az ön segítségét, az utolsó reményemet. Meglehet, hogy szüleim nevelésén is függ az, hiszen arra tanítottak, hogy ne bízzak meg senkiben, ők se bíztak bennem, és én sem őbennük. Mindennek a rossz oldalát látták, belém is ezt nevelték. Sikerül-e megváltoztatni magam? Szeretnék hízni, és boldogan élni, elfelejteni a féltékenység érzetét, de nem tudom, hol kezdjem, egyáltalán lehetséges-e? Kisasszony, a túlzott (alaptalan) féltékenység mögött gyakran a féltékeny ember önbecsülésének hiánya, önértékelési zavara húzódik meg. Az ön esetében úgy tűnik, féltékenysége eléggé megalapozott (erre utalnak a hároméves múltjukban található tények), ezért nagyon fontosnak tartanám, ha mélyen elgondolkodna azon, hogy mit jelent önnek az a kapcsolat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem elég az, ha Ön most úgy érzi, hogy tudna vele élni, hanem arra van szükség, hogy azt érezze, nem tud nélküle élni. A két érzés között óriási különbség van. Amennyiben az utóbbi mellett dönt, azt javasolnám, hogy költözzenek egy harmadik városba vagy negyedik faluba, ahol csak ketten egymással élhetnének, így több problémától megmentheti kapcsolatukat. A belénk nevelt helytelen szülői viselkedésminták ellen lehet tudatosan harcolni, bár ez sok esetben energiaigényes és nem mindig kivitelezhető, mert könnyebb spontán viselkedni, az általunk is rossznak ítélt szülői viselkedési mintát követni, mint valami újat, talán tőlünk kissé idegen viselkedést produkálni. De egyet viszont hangsúlyozni kell, hogy nagyon sok esetben MEGÉRI. Kisasszony, helyes döntést kívánok önnek! Minipumpa injekció helyett Igen sokan szenvednek „fiatalkori cukorbetegségben” s a betegséggel együtt kell élniük. A táplálékadagokat pontosan meg kell mérni, majd a szükséges inzulinadagokat ki kell számítani. Naponta háromszor is szükségessé válhat az injekció. Nagy könnyebbséget jelent az inzulinpumpa. A névjegykártya nagyságú pumpát a beteg az övén vagy a nadrág zsebében hordja. Egy vékony tömlő viszi a hormont a tartályból egy vékony tűhöz, mely a has bőrén keresztülvezetve és egy tapasszal megerősítve a zsírszövetbe ér, úgyhogy alig érezhető. A minipumpa folyamatosan kis adag inzulinmennyiséget ad le, mely a szervezet alapszükségletét fedezi. A cukorbetegnek csak étkezések előtt kell egy gombnyomással a pumpától inzulinadagot kérnie - a mindenkori étkezés mértékének megfelelően. TlSZTÁTLAN BŐR ÁPOLÁSA ZSÁLYÁVAL Kozmetikumok házilag (8) Zsálya arcvíz A kivonathoz szükséges: 3 teáskanál zsályalevél, 100 ml víz. A további elkészítéshez: 20 ml 90 százalékos borszesz, 20 ml hamamelisvíz. Az elkészítés: zsályalevélből és vízből kivonatot készítünk. A kivonatból 60 ml-t kimérünk, egy kis tálba tesszük és hagyjuk kihűlni. Ezután hozzáöntjük a bórszeszt és a hamamelisvizet, és az egészet jól összekeverjük. A kész arcvizet egy tiszta, száraz üvegbe töltjük. Eltartható: körülbelül hat hónapig. Változat: mind a zsályaillat, mind a gyógyító hatás növelésére a kész zsálya arcvízhez még két csepp zsályaolajat tehetünk. Zsályakrém A kivonathoz szükséges: 3 teáskanál zsályalevél, 50 ml ásványvíz. A további elkészítéshez: 4 g fehér méhviasz, 7 g kakaóvaj, 5 g sztearinsav, 25 ml szójaolaj, 5 ml mandulaolaj, 5 csepp citromolaj. Az elkészítéshez: a méhviaszt, a kakaóvajat, a sztearinsa- vat, a szójaolajat és mandulaolajat beletesszük egy edénybe és a vízfürdőben lassan melegítjük, amíg egy tiszta főzet keletkezik. Közben a zsályalevélből és az ásványvízből elkészítjük a kivonatot. A kivonatból 30 ml-t kimérünk és forrón egy kis edénybe tesszük. A főzetet kivesszük a vízfürdőből és hozzáöntjük a forró kivonatot, és az elektromos kézi keverővei a hármas fokozaton alaposan összekeverjük. Ezáltal egy tej szerű folyadék keletkezik, amelyhez hozzáadjuk a citromolajat. Ha a további keverés következtében a krém már megsűrűsödött, kisebb fokozaton addig keverjük, amíg ki nem hűl. A kész krémet egy tiszta, száraz krémtégelybe töltjük, hűtőszekrényben tároljuk. Eltartható: kb. 12 hétig. Változat: a bőrtisztátlan- ságok gyorsabb leszáradása érdekében a zsályakrémhez 1 késhegynyi kámfort adhatunk, amelyet a zsályakivonatban oldunk fel. Zsályamaszk Ennek a maszknak az elkészítéséhez szüksége lesz egy mace- rátumra, ezért a végleges elkészítésre csak a háromhetes maceráció után kerülhet sor. A mecerátumhoz szükséges: 25 ml szójaolaj, 25 ml búzacsíra- olaj, 2 teáskanál zsályalevél. A j A tisztátlan bőr helyenkénti gyulladásait hatásosan kezelhetjük a zsályából készült készítményekkel további elkészítéshez: kb. 4 evőkanál zabliszt. Az elkészítés: a szójaolajból, búzacsíraolajból és zsályalevélből macerátumot készítünk. (A növényi részeket egy tiszta, száraz, barna üvegbe helyezzük, az olajokat előzetesen lazán összekeverjük, majd ráöntjük a növényre. Ügyeljünk arra, hogy a részecskék között ne legyen buborék! Az üveget lezárva, meleg, sötét helyen 21 napig tároljuk.) A macerátumból 40 ml-t kimérünk és egy tálba tesszük. A zablisztet teáskanalanként hozzáadjuk és egy kanállal addig keverjük, amíg egy egyenletesen sűrű kását kapunk. A kész maszkot egy száraz, tiszta krémtégelybe töltjük. Eltartható: körülbelül hat napig. Alkalmazás: 1 teáskanál zsályamaszkot 1 teáskanál meleg vízzel a kezünkben összekeverünk és az arcunkra kenjük. Változat: ahhoz, hogy a zsályamaszk gyulladásgátló hatását növeljük, az alkalmazásnál a vizet negyed teáskanál zsályalevélből és 30 ml vízből készült kivonattal helyettesítjük. (A recepteket Linda Waino- rek Természetes kozmetika mindenkinek című könyvéből kölcsönöztük.) Harcban a stresszel Indiánkiáltások az iskolában A gyerekek játszanak: beleképzelik magukat egy kitalált helyzetbe, közben pedig igyekeznek minden örömüket kiadni magukból. Ha kell, kiabálnak, sikítanak. Ez a játék nagyon is fontos, mert a kisiskolások is egyre gyakrabban kerülnek stresszhelyzetekbe, ezért nem árt minél előbb megtanulniuk, miként ismerhetik fel és kezelhetik a stresszt. Arnold Lohaus német pszichológus kis csapatával stresszel lenes programot dolgozott ki a gyerekek számára, mert egy felmérés során kiderült, hogy három kisiskolás közül kettő stresszes állapotban van az iskolában, otthon, sőt gyakran a szabadidejében is. Az ilyen gyerekeknek gyakran fáj a hasuk, a fejük, nehezen alszanak el, szoronganak, nyugtalanok és sokszor agresszívak. Ugyanakkor kiszolgáltatottak, hiszen nem ismerik fel a stressz okát, még kevésbé tudnak bármit is tenni ellene. Legföljebb gyógyszereket kapnak gyomor- vagy fejfájás ellen — a fájdalomcsillapító azonban csak a tüneteket enyhíti. Az okokat azonban nem szünteti meg. Az új, stresszellenes program három célt követ: 1. Felismerni azokat a tényezőket, amelyek stresszhatást váltanak ki. Á gyerekek kis cédulákra írják föl,mi izgatjafel őket a leginkább és mi hat rájuk nyugtatóan. Akad, aki azt írja: a beszélgetés oldja fel a feszültségét. Más meg azt akarja, hogy ne zavarják. De sokak számára jótékony hatású az „indiánkiáltás”, mert ez lazít el leginkább. 2. Gyakorolni kell olyan stratégiákat, amelyekkel legyőzhető a stressz. Mondjuk, az egyik kisfiú, aki kitűnő tanuló, elégtelent kap. Mit mond otthon a szüleinek? Miként adja elő azt, hogy rossz osztályzatot kapott? Miként reagálnak erre a felnőttek? Ezzel a szerepjátékkal megtanulhatják a gyerekek, miként oldhatnak meg hasonló problémákat. 3. El kell sajátítani különféle lazítási technikákat. Például azt játsszák a gyerekek, hogy űrhajóban ülnek, s új energiát termelnek a szervezetük számára. Tehát lefekszenek a földre, egyenletesen lélegeznek... A gyerek-stressz elleni időbeni és hatásos fellépés nemcsak ifjúkorban hozza meg a hatását. Ez fontos feltétele a felnőttkori idegpanaszok megelőzésének. A gyerek-stressz elleni időbeni és hatásos fellépés nemcsak ifjúkorban hozza meg a hatását Eletsors A NŐ A FÉRJÉT AJÁNLOTTA FEL A szép hölgy, mintha egy Botticelli-képből lépett volna ki. Hosszú, egyenes szálú haja a derekát verdeste, klasszikus arca, kék szeme álmodozó egyéniségről vall. Nem tudom miért, de Botticelli nőalakjait juttatta eszembe. Amikor bemutatkozott, valami felháborodás bujkált szavaiban. Leült velem szembe és a közepébe vágott: — Gondolom, sok történetet végig hallgatott. De kétlem, hogy hasonlóval felkeresték volna. Egyszerűen meg vagyok döbbenve, fel vagyok háborodva. — Akkor itt az ideje, hogy kiöntse a szívét. — Képzelje el, van egy kollegám, aki hatvanéves. Harminccal több, mint én. Rendkívül művelt, intelligens, kedves, udvarias férfi. Bármilyen problémával keresem fel a munkámmal kapcsolatban, mindig szívélyes és segítőkész. Álmomban sem gondoltam arra, hogy hatással vagyok rá. —Ez lenne a felháborító ? — Á, dehogy! Egyszer telefonon keresett a felesége. Találkozót kért tőlem. Nem tudtam elképzelni, mi a csudát akar, de természetesen nem láttam akadályát annak, hogy elmenjek a presszóba, ahova hívott. Leültünk, és a nő, se szó se beszéd, a kezembe nyomott egy nekem szóló szerelmes levelet. Nem akarom szó szerint idézni, de az volt a lényege, hogy félje, az öregúr szerelmes belém. —Hát ez pech, hogy a feleség kezébe került a levél... — Az övébe került, én sohasem kaptam ilyen levelet. Az asszony először nem hitt nekem, és már-már megcibált dühében, féltékenységében. Azt tanácsoltam neki, üljön le a féijével és kérdezze meg, elküldte-e ezt a levelet nekem. Biztos voltam benne, a férfi majd az igazat mondja. —Az kiderült, hol találta azt a bizonyos levelet? — Valami olyasmit mondott, hogy a férje íróasztalában egy hivatalos papírt keresett és ott találta. Azt gondolta másolat, amelynek eredetijét én kaptam meg. —Kezd feszes lenni a történet. Mi történt azután? — Azt talán nem említettem: van két kislányom, egyedül nevelem őket. A feleség mintha időközben lehiggadt volna, sőt, meghívott hozzájuk vacsorára. —Érdekesfordulat... —Csak várjon. Szóval meghívott magukhoz, kellemesen elbeszélgettünk, kollegám, Robi szegény, feszengett, mintha kalodába zárták volna. Én sem tudtam igazán, mire megy ki a játék. Mindenesetre figyeltem a férjet, vajon rám mer-e egyáltalán nézni? Egy nőnek jó a szimata, úgy tűnt, tényleg szerelmes belém, de persze ezt a felesége előtt jól titkolta. —A munkahelyen nem kérdezte meg tőle, mi volt az a levélhistória? — Bevallom, nem mertem. Úgy voltam vele, majd szól, ha akar valamit. Eltelt talán két hét is, amikor ismét keresett az asszony. Kávéra hívott. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor nem mondhattam nemet, bár egy kicsit untam már az egész szituációt. Naés itt jön a csattanó. Képzelje el, az asszony felajánlotta: legyek jóba a férjével. Nem voltam észnél. Igaz, jócskán iszogattunk, de azért egyikünk sem volt részeg. Az asszony azzal magyarázta a nem mindennapi ajánlatát, hátha a férje rájön, én is csak egy nő vagyok, semmivel sem több, sem kevesebb, mint ő, mármint a hites asszony. Azt is megszervezi — mondta —, hogy nyugodt körülmények között töltsünk el egy-két pásztorórát. Arra kért, segítsek neki ebben, s főleg az urán, aki szenved a szerelemtől. — ...és? —Gondolhatja. Hamég tetszik nekem Robi, akkor sem vagyok hajlandó ebbe a gyalázatos játékba belemenni. De igazából egyáltalán nem éreztem semmiféle vonzalmat iránta. Nem hiszem, hogy őt beavatta volna neje a tervébe, de az tény, hogy Robi tényleg szerelmes volt. Egyszer Pestre mentünk egy továbbképzésre. Még ő szabadkozott, sajnálja, hogy ilyen helyzetbe kerültem miatta. Nézzem el neki — mondta —, valóban imád, s tisztában van azzal, hogy ez plátói marad, míg él. Mit mondjak? Megsajnáltam. De sajnálatból senkivel nem vagyok hajlandó lefeküdni, még akkor sem, ha a kedves feleség kér meg rá. Azt hiszem, érdekes ez a történet, s tudja, hogy elmesélhettem valakinek, egy kicsit meg is nyugodtam. Köszönöm, hogy meghallgatott. B. V.
