Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-21 / 246. szám

Negyven éve történt f * * Sorozatunk harmadik részében ma az 1956-os forradalom nagy politi­kai előzményeit taglaljuk. (5. oldal) SPORT melléklet 10-12. oldal A biztonságérzetünk egyenlő a... A méhkeréki Cserháti Tivadar — aki 1970 óta fóliázik —, a kistér­melók mai gondjairól szól. (7. oldal) 1996. OKTÓBER 21., HÉTFŐ ÁRA: 29 FORINT (3,50 FORINT ÁFÁVAL) LI. ÉVFOLYAM 246. SZÁM Hírek Tisztújítás előtt, (gh) Az S. O. S. Gyermekfalu Magyaror­szági Egyesülete várhatóan no­vember végén tartja tisztújító közgyűlését Budapesten. Az egyesület battonyai csoportjá­nak tagjait ma este 6 órára jelölő­gyűlésre várják a gyermekfalu Gmeiner házába. Megemlékezés, (r) A bé­késszentandrási képviselő-tes­tület október 23-án 10 órakor megemlékezést tart a Hősök szobránál. Az ünnepség szóno­ka Pallag László, az FKGP me­gyei elnöke lesz. A rendezvé­nyen fellép Tomanek Gábor és Szőke Pál színművész. Gyulai mustra, (k) A hor- vát tengerparton található Iszt- riai-félszigetre szervezett szak­mai utat a Gyulatourist Kft. A Gyulai Idegenforgalmi Egyesület immár hagyományossá vált szak­mai „felderítő” útjainak sorába illő mustrán az elsődleges cél az ott feltűnően kulturáltan alakult idegenforgalom, a szállás- és ven­déglátóhelyek felújítással egy­bekötött privatizációjának tanulmá­nyozása a cél. A kedden elutazók természetesen azt is szemügyre ve­szik, hogy jövőre hová, mennyiért lenne érdemes Békésből Isztriára utazni — tudtuk meg Petrovszki Pálnétól, a Gyulatourist ügy­vezető igazgatójától. író-olvasó találkozó, (m) A sarkadi városi könyvtár ma 17 órától író-olvasó találkozót szer­vez. Ezúttal Kányádi Sándor költő, műfordító lesz a könyvtár vendége. A romániai magyar irodalom kiemelkedő alakja a tervek szerint még ezen a napon délelőtt ellátogat a helyi Ady Endre szakközépiskolába is, ahol diákokkal és tanárokkal ta­lálkozik. Zongoraest. (e)' Hegedűs Endre zongoraestjét hallgathat­ják meg az érdeklődők ma este Békéscsabán, a Vigadóban. Műsoron Schubert, Chopin mű­vei, illetve Liszt Donizetti- és Wagner-átiratai. A Fradi-szurkolók rendőri „felvezetést” és kíséretet is kaptak FOTÓ: SUCH TAMÁS Itt járt a Fradi... „Keménymagos” körítéssel a megszokott menü A megyében évente egy olyan esemény van, öreg, amire Battonyától Dévaványáig odafi­gyelnek — túloz egy „hangyá- nyit” szombaton délelőtt a bé­késcsabai vasútállomáson egy zöld-fehérbe bugyolált mezőbe- rényi fiatalember. Abban azért igazat adok neki: ha 260 rendőr mozog szolgálatban a városban, valóban nem az autó- és zokni- stoppolók kongresszusa kez­dődhet. Az öreg jelzőn sem rá­gok be, lehet benne valami, mert általában már nem tagadom meg a rendőri igazoltatást, egyre rit­kábban verekszek ok nélkül és nem rongálok telefonfülkéket. Pedig tudhatnám, ezek egy Csa­ba—Fradi focimeccs elenged­hetetlen tartozékai. A kiindulópont mindig az ál­lomás. Ide érkeznek az ország és megyénk legkülönbözőbb ré­szeiből a drukkerek. Tizenegy órakor bejelentik: a Pestről ér­kező vonat — mellyel minden bizonnyal a szurkolók zöme jön — 30 percet késik. A MÁV ille­tékese az Alföld—Róna Rádió kérdésére hozzáteszi, nem a fradisták viselkedése miatt. A vonatról leszálló rendőrök megerősítik, hogy nem rongál­tak, törtek, zúztak a rajongók. Hangjuk azért van. „Pestről a Fradi lejött hozzátok, parasz­tok, parasztok” — zúgja a kó­rus. És ez még a legszalonké­pesebb dalszövegük. Szerencsére csak a Spaten sörözőnél tör ki egy kisebb cse­tepaté. A VVT, azaz a Vihar­sarki ViolaTerrortagjai ütköz­nek meg a irodistákkal. Elcsat­tan néhány pofon, és a rúgá­sokkal még a kezdőcsapatokba is be lehetne kerülni. Hosszú még az út, addig eldől: kórház vagy Kórház utcai stadion. Bal­eset nincs, de ez nem az FTC- hívek érdeme. Ok ugyanis nem fogták még fel, hogy egy Ferenc­város meccs napján pirosán is világíthat a jelzőlámpa. A mérkőzésen elkülönítve, tisztes távolból üvöltözik, mu­togat egymásnak a két tábor elevenebb része, de sokáig ez­zel be is érik. Aztán a második félidőben át-átszivárognak a ke­rítésen a botrányhiányban szen­vedők, a verekedés elején azon­ban már közbelépnek a kom­mandósok. A találkozó után a Centrum Áruház közelében kezdődik bunyó, a rendőrök sze­rint csabaiak kezdeményezték. A, kommandósok itt már egy kicsit jobban bekeményítenek. A nagy leszámolás helyszí­néül a vasútállomást emlegetik a „szurkolók”, de ez csak áb­ránd, annyi a rendőr. Azért egy nagy sóhaj a váróterem, amikor 18 órakor kifut a szerelvény a vendégtábor zömével. Öt-hat csa­bai „megoldásként” azt a tervet eszeli ki, hogy a város határában dobálják meg a vonattal távozó­kat, de a kommandósok leszerelik őket. Egy idősebb hölgy az állo­máson odaszól férjurához: „Biz­tos győzött az FTC, hogy ilyen hangosak voltak a fradisták”. O nem tudja, a kettő között nincs lényeges összefüggés. (A rendőrségi összegzést la­punk 3. oldalán olvashatják) Nyemcsok László / Arpád-lovasszobor Sarkadon Sarkadon két jelentős eseményt is ünnepel a lakosság az október 23-ai rendezvények keretében. A református egyház belvárosi gyülekzete a belvárosi reformá­tus templom toronyavató ünnep­ségére invitálja a lakosságot délelőtt 9 órakor. Itt emlékeznek meg Vitéz Leel-Őssy Árpád re­formátus lelkész és országgyű­lési képviselő születésének 100. évfordulójáról. Két órával ké­sőbb a városi önkormányzat ren­dezésében ünnepélyes kere­tek között átadják az Adorján Endre szobrászművész által bronzból alkotott Árpád-lovas- szobrot a Szent István téren. Ek­kor avatják fel Sarkad város új címerét és zászlaját is. Az áldás és felszentelés szertartására dr. Fekete Károly teológiai pro­fesszort és Kovács József plébá­nost kérték fel. A városi ünnep­ség az ’56-os forradalom és sza­badságharc 40. évfordulója tisz­teletére szervezett koszorúzás­sal ér véget. Délután 17 órakor Adorján Endre szobrászművész kisplasztikáiból nyílik kiállítás az 1. számú iskola galériájában. (m) Orosházáról a nemzetközi üvegipari kiállításra A helyi piac túl zsúfolt Az átlátszó üvegbe helyezett ital, parfüm, élelmiszer, önma­gáért beszél. A látványból eredően pozitív életérzést sugá­roz ki egy szépen megformált, palackban kínált nemes bor, az elegáns illatszer pedig el sem képzelhető más csomagolásban. Az esztétikus üvegkehely kézbe fogva is kellemes hangulatot áraszt. Erről mi is meggyő­ződhettünk a minap, amikor el­látogattunk a fővárosba, ahol immár negyedik alkalommal rendezték meg az INTERGLAS ’96 Budapesti Nemzetközi Üvegipari Szakkiállítást és Szimpóziumot. Az idén 14 or­szágból 3000 négyzetméteren tízezerféle terméket reprezen­tálva, közel száz kiállító mutat­kozott be. A magyarok között egy orosházival is találkoztunk, Zsikó Istvánnal, az Orosházi Üvegcentrum tulajdonosával. — Harmadik alkalommal ve­szek részt e nagyszabású ren­dezvényen, mert úgy érzem, itt jó kapcsolatok születhetnek, ez remek lehetőség, hogy évente találkozzunk, szakmailag a job­baktól tanulhassunk. Számomra egy ilyen szimpózium útmutató a fejlődést illetően — mondta az orosházi vállalkozó, akinek standján az előző évektől eltérően nem az alaptevékeny­séget reprezentáló kiállítási anyag jelent meg, hanem... — Csiszolt bútorokat és a tü­körkollekcióm reprezentáns da­rabjait hoztam magammal. Új termékem a lámpás tükör, amit minden színben kínálok. Mindig arra törekedtem, hogy valami új­jal lepjem meg a szakmát és a vásárlóközönséget is. Hű, de messze van Orosháza! — ezt a megállapítást egy vad­idegen látogató tette a Zsikó- pavilon előtt, miközben mi a vál­lalkozóval éppen arról beszél­gettünk, előny-e vagy hátrány orosháziként megjelenni egy ilyen rangos kiállításon. — A helyi piacon sokan van­nak. Orosházán és környékén a szakma túl zsúfolt. A térség hát­rányai természetesen rám is hat­nak. Ez azonban nem vet vissza, arra serkent, hogy minél gyak­rabban kimozduljak a Viharsa­rokból, és az ország más terüle­tein is próbálkozzam — mondta optimistán Zsikó István, aki a Magyar Üvegipari Szövetség al­elnökiéként néhány nap múlva Düsseldorfba utazik az üvegipa­ri világkiállításra. Cs. I. Rendőröket jutalmaztak A MÁV szegedi üzletigazgatója, Tóth Imre a közelmúltban levél­ben értesítette a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság vezetőjét, dr. Gáspár Lajos alezredest, hogy 10-10 ezer Ft pénzjutalomban kí­vánja részesíteni a mezőhegyesi rendőrőrs 4 alkalmazottját, akik eredményesen vettek részt a fénysorompókat működtető ak­kumulátorok eltulajdonítóinak felderítésében. (A mezőhegyesi rendőrbravúrról a közelmúltban adtunk hírt, tudósításunkat követően a rádió, a televízió és több országos napilap is beszá­molt az esetről.). Az üzletigaz­gató által kitűzött jutalmakat ok­tóber 18-án délelőtt bensőséges ünnepség keretében adták át a mezőhegyesi őrsön Kiss László századosnak, Balogh László zászlósnak, Rizsányi Róbert és Balogh János törzsőrmesterek­nek. M. Gy. Fejünk fölött kalasnyikov? Rekkenő nyári hőségben va­lahol lenn, majdnem a térkép legalján gyötörtem kopoltyús járgányomat, a léghűtéses Záporjóskát. Akkoriban épült az ottani Bős—Nagymaros, a híres-hirhedt kanális. Az épít­kezés miatt gyakoriak voltak az igazoltatások és az elterelé­sek. A kocafiaztató gödrökkel teli műutakon a hőguta kerül­getett mindkettőnket: a Zapit is, és engemet is. Utólag meg- vallhatom: „Sztálin bosszú­ja”, a szovjet Volkswagen ná- lamnál sokkal jobban bírta a megpróbáltatásokat. Persze azért örült ő is, amikor téve­désből bekormányoztam egy tükörsima betonúira, amely kilométereken át emberma­gasságú kukoricatáblák kö­zött futott. A teljesen üres úton szárnyakat kaptunk, s boldogan repültünk a tenger felé. Aztán váratlanul feltűnt egy fakabát, azaz egy őrbódé, haránt csíkozva a helyi triko­lór színeivel. Ahol bódé van, ott őrnek is kell lennie, böl- cselkedtem, s levettem a lába­mat a gázról; így is majdnem elcsaptam az elébem ugró snájdig géppisztolyost. „Ma­guknál kötelező a biztonsági öv — mondta —, megbünte­tem 100 pénzre, amiért nem csatolta be.” Elkérte az útleve­lemet, s tartotta a markát. Át- érezvén a helyzet abszurd vol­tát, minden győzködésére azt válaszoltam, hogy én ugyan nem fizetek egy árva vasat sem. „Akkor legalább adj egy kis vizet inni!” Miután meg­húzta a langymeleg literes üve­get, levette géppisztolyát a Zaporozsec tetejéről, visszaad­ta az útlevelet, és jó utat kívánt. Távol álljon tőlem, hogy a fenti történetből bármilyen ta­nulságot levonjak. Ámbár mostanság egyre többen top­pannak fenyegetőleg elibénk: „Fizess!” Á bérkoldusoktól a szolgáltatókig, a tb-től az álla­mi hivatalokig mindenki min­ket akar megpumpolni. Ha ez így folytatódik tovább — ere­deti szándékunktól függetle­nül — rákényszerülünk a „Nem!” kimondására. Kér­dés, hogy akkorra marad-e annyink, hogy meg tudjuk kí­nálni hideg (vagy langyme­leg) vízzel a követelőzőket. Ha nem, élünk, ahogy lehet. Fejünk fölött kalasnyikovval. Ménesi György Az Elektroház Kft. NAGYKERESKEDELMI ÜZLETÁGÁNAK ÉLÉRE VEZETŐ MENEDZSERT KERES. Az új munkatárs felelős az Elektroház Kft. ezen üzlet­ágának értékesítési eredményeiért, a területi képviselők munkájáért. Feladata a viszonteladói partnerekkel való kapcsolattartás, az értékesítés koordinálása, a termékek megfelelő és eredményes piaci biztosítása. Az ideális pályázó felsőfokú végzettségű. Értékesítési, vevőkapcsolati területen 2 éves vezetői tapasztalatok­kal, legalább középfokú angol vagy olasz nyelvtudással rendelkezik. A sikeres jelölt önálló, megbízható, ered­ményorientált, fejlett kommunikációs érzékkel bír. Jelentkezéseket pályázattal, szakmai önéletrajzzal ellátott levélben kérjük 1996. november 1-jéig az alábbi címre elküldeni: „Vezető menedzser”, s Elektroház, 5600 Békéscsaba, Baross u. 10. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents